A Nationwide nézõi, avagy hogyan értelmezzük a televíziózást?*

David Morley

---

A tömegkommunikációban létrejövõ jelentés megszületésének folyamatát az alábbiakban két különbözõ megközelítésben, a szociológia és a szemiotika elemzési eszközeivel fogom vizsgálni. Az elsõ meghatározottság a szöveg/üzenet/mûsor saját szerkezetére és mûködésmódjára vonatkozik, ami bizonyos olvasatokat megenged, míg másokat kizár (és a szemiotika felõl közelíthetõ meg). A második meghatározottság az olvasó/befogadó/nézõközönség kulturális hátterén alapul, és a szociológia hatáskörébe tartozik. Ennek a két meghatározottságnak a kölcsönhatása adja a szöveg jelentésének paramétereit. Elemzésünk kikerüli mind a szöveg nyitottságának, mind zártságának csapdáját; egyrészt azt a téves elképzelést, hogy a szövegeknek végtelen sok egyedi értelmezése létezhet, másrészt azt a formalista feltételezést, hogy a szövegek egyértelmûen meghatározzák az általuk hordozott jelentést.
Annak érdekében, hogy a vázolt elméleti problémákat a gyakorlat felõl vizsgálhassuk, konkrét példákat fogok bemutatni egy, a Birminghami Egyetem Kortárs Kultúrakutatás Központjában 1975 és ’79 között folytatott kutatásból, amelyben magam is részt vettem. A kutatás elsõ felében igen részletesen vizsgáltuk, hogy a Nationwide címû televíziós adás (a magyarországi RTL-Klub Fókuszához hasonló esti mûsor – a ford.) milyen sajátos formai eszközöket használ, hogyan épül fel, és hogyan szólítja meg a közönséget. A második részben arra kerestük a választ, hogy a mûsort hogyan értelmezik a különbözõ társadalmi háttérrel rendelkezõ egyének. Célunk az volt, hogy feltérképezzük, milyen szerepet játszanak a mûsor egyéni értelmezésének meghatározásában a kulturális minták. A késõbbiekben a kutatás második részében nézõkkel készített interjúkból vett részletekkel fogom illusztrálni, milyen kapcsolat van adott szociodemográfiai változók, például a kor, a nem vagy az etnikai és osztály-hovatartozás és a mûsor szövegének különbözõ értelmezései között.
A kutatás az elemzést leszûkítette egyetlen mûsorra (a Nationwide-ra), egyetlen mûfajra (az aktuális közéleti magazin mûfajára) és egyetlen médiumra (a televízióra). Az eredmények kiterjesztésénél ezért szem elõtt kell tartanunk a mûsor, a mûfaj és a médium sajátosságait. A sajátosságokon túllépve azt is meg kell azonban vizsgálnunk, hogy a különbözõ értelmezéseket meghatározó – imént felsorolt – strukturális tényezõk mennyiben használhatók bármely tetszõleges szöveg/közönség kölcsönhatás vizsgálatakor, azzal a kikötéssel, hogy magyarázó erejük a tömegkommunikáció egyes területein feltehetõen különbözõ lesz.
Jelen írásban elsõsorban az újságolvasás és televíziónézés mindennapi gyakorlata érdekel, és az, hogy mit kezdünk az üzenetekkel, hogyan „fogyasztjuk” és értelmezzük a tömegkommunikációból származó információkat. Az üzenetek közönség általi értelmezésének nézõpontja kizárja azt a feltételezést, hogy a média eleve meghatározott módon, automatikusan gyakorol hatást ránk, nézõkre és olvasókra. Ezzel a feltevéssel szembehelyezkedve elemzésem középpontjába azt a kérdést helyeztem, hogyan értelmezzük a média által felkínált világképet. A kérdés a nappalinkban, tévénézéskor végzett tevékenységünket aktív dekódoló-értelmezõ folyamatként mutatja be, nem egyszerûen úgy, mint üzenetek passzív „fogyasztását” vagy „befogadását”. Ha a hallottakat és látottakat meg akarjuk érteni, aktív értelmezõ munkát kell végeznünk. Legelõször is a képernyõn jelentkezõ pontocskák sajátos elrendezõdésében meg kell tanulnunk a világban található dolgokat – embereket, házakat, mezõket, fákat – látni. Mindannyiunknak el kellett egyszer sajátítanunk a televízió értelmezésének alapvetõ kódjait, hogy nézõként alkalmazhassuk õket. Ezek a szabályok igazítanak el bennünket olyankor, amikor egy személy ruházatát, beszédmódját, közvetlen környezetét értelmezzük. Ezekbõl a jelekbõl ismerjük meg a személyt és következtetünk társadalmi státusára.
Gyakori az a feltételezés – amelyhez a televíziózásban is elõszeretettel folyamodnak –, hogy a tévénézés közös otthoni tevékenység, amelyhez összegyûlik az egész család. Ez a feltevés ugyan nagyon is megállja a helyét, de a következtetés, amelyet le szoktak vonni belõle, annál kevésbé. A családi tévézést ugyanis úgy képzelik el, hogy a család passzívan ül a tévé körül, és némán „issza” a készülékbõl kiáramló üzeneteket. A valóság azonban nem így fest – valószínûleg mindenkinek volt már olyan élménye, hogy a tévében látottakról parázs vita alakult ki a szobában tartózkodók között. Amit az egyik érdekesnek talál, az a másikat untatja. Az egyik ember elégedetten fogadja a kormányszóvivõ legújabb gazdaságpolitikai bejelentéseit, a másik szíve szerint belerúgna a képernyõbe.
Saját tapasztalatom – és valószínûleg az olvasóé is – azt mutatja, néhány perc közös híradónézés elég ahhoz, hogy a hallottakról elinduljon a vita a barátok vagy családtagok között. Az is elképzelhetõ, hogy a vita, amit a képernyõn látott üzenetek indítanak el, új irányt vesz. Az ilyen esetek is megerõsítik azt a tényt, hogy a közönség képes aktívan, sõt vitázva válaszolni a média üzeneteire. Mivel a tévé elé visszük azokat a diskurzusokat és reprezentációkat, amelyekkel mindennapjaink során, más területeken kerülünk kapcsolatba, a képernyõrõl érkezõ üzenetek nem az információs elszigeteltség állapotában találnak bennünket. Találkoznak és ütköznek máshonnan, más intézményektõl, ismerõsöktõl vagy megbízható forrásokból korábban kapott, explicit vagy implicit üzenetekkel. Az egyik helyrõl származó üzeneteket megszûrjük és összevetjük a máshonnan kapott üzenetekkel anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. A médiából származó üzenetekre adott válasz is azon múlik, mennyire egyeznek, vagy esetleg ütköznek más üzenetekkel, más nézõpontokkal, amelyekkel életünk más területén kerültünk kapcsolatba.
Pêcheux ezt a jelenséget hívja interdiskurzusnak: különbözõ diskurzusok, üzenetrendszerek közegében létezünk, vagyis a rendszerek között helyezkedünk el. Diskurzusok sokaságával találkozunk, és azt a közeget, amelyben nap mint nap mozgunk, számos diskurzus keresztezi – egyesek egybehangzóak, mások egymásnak ellentmondanak; egyesekhez pozitív a viszonyulásunk, másokhoz negatív. A lényeg, amit szem elõtt kell tartanunk: a médiaüzenetek dekódolásának és értelmezésének folyamatában mindenkor részt vesznek más üzenetek és diskurzusok is, még ha ennek nem is vagyunk tudatában. Nem érthetjük meg a médiakommunikáció folyamatait, ha például az esti hírek meghallgatását elszigetelt eseményként kezeljük. Ez a komplex kommunikációs mezõnek csupán egyetlen momentuma, és feladatunk valójában az, hogy megértsük, milyen kapcsolat van a körülöttünk szövõdõ kommunikáció más szálai és e között a momentum között. Azt kell megértenünk, hogy egy adott üzenet hogyan kapcsolódik a közönség számára ismerõs reprezentációk, képek, sztereotípiák egyéb halmazaihoz. A tömegkommunikáció modelljének illeszkednie kell azokba a személyes és intézményes kommunikációs formákba, amelyekben az emberek szavazóként, háziasszonyként, munkásként, vásárlóként, szülõként, gördeszkázóként vagy katonaként részt vesznek. Mindezek az intézmények és a hozzájuk kapcsolódó szerepek diskurzusformákat hoznak létre, amelyek a média üzeneteit keresztbe metszik. A tévét nézõ egyén összetett kommunikációs mezõben foglal helyet, és az általa dekódolt szöveganyagban egyes üzenetek és diskurzusok beletorkollanak másokba, vagy éppen felülírják õket.
 

A tömegkommunikációs üzenet pályája

A tömegkommunikáció folyamatáról adott teljes körû elemzésnek legalább három tényezõvel kell számot vetnie. Tanulmányoznia kell egyrészt a médiaszövegek termelésének folyamatát, másrészt magukat a termékeket – az üzenethordozó jelek halmazainak sorozataként felfogott televíziómûsorokat –, harmadrészt pedig azt, ahogyan a közönség ezeket a jeleket aktívan dekódolja és értelmezi.
Az alábbi elemzésben arról lesz szó, hogyan dekódolják ugyanazt a mûsort különbözõ társadalmi és kulturális hátterû egyének. Hiányos képet kapnánk a tömegkommunikációról, ha a vázolt folyamat elemeit – termelés, mûsor, közönség – önmagukban vennénk figyelembe. Látni kell, hogy a médiaelemzésben sokáig érvényesült egyfajta ingaeffektus, amely hol kizárólagosan az üzenetre, hol csak a közönségre fokuszálta az érdeklõdést – a kettõ kombinációjára igen ritkán. Az is elõfordult, hogy a kutatók egész egyszerûen azzal a feltételezéssel éltek, hogy az üzenetek automatikusan közvetlen és széles körû hatást gyakorolnak a hallgatóra, amit ráadásul közvetlenül le lehet vezetni magából az üzenetbõl. Ha ezt feltételezzük, könnyedén elháríthatjuk a dekódolási folyamat direkt kutatásának feladatát. Ezt a modellt a tömegkommunikáció „felületi” modelljének (az eredetiben hipodermikus, tulajdonképpen felületes modell – a ford.) is nevezhetjük, mivel feltételezi a média direkt módon hatékony, határtalan erejét. Az elmondottakból egyértelmûen következik, hogy a média üzeneteinek valódi megértéséhez egyre finomabb és finomabb üzenetelemzési technikákra van szükség.
[…]
Általában széles körben elfogadott a „használati érték és élményszerzés” (uses and gratification) modelljén alapuló megközelítés. Elmondható róla, hogy viszonylag kedvezõ színben láttatja a médiát, hiszen nem úgy mutatja be, mint ami a közönségre ráerõszakolja üzeneteit, hanem inkább olyan üzenetek közvetítõjeként, amelyeket többféleképpen, többféle vágy kielégítésére használhat fel a közönség. Azt lehetne ugyanakkor a megközelítés ellen felhozni, hogy az üzenetek értelmezésének folyamatát túlságosan egyéntõl függõként láttatja. […] Véleményem szerint az értelmezés nem egyszerûen az egyének pszichés felépítésén múlik, figyelembe kell vennünk a szubkulturális és társadalmi-gazdasági különbségeket is. Miközben az üzenetek befogadásában persze mindig lesznek egyéni különbségek, igen könnyen elõfordulhat, hogy ezek között kulturális szabályosságokat találunk. Látnunk kell tehát annak a ténynek a jelentõségét, hogy az egyének nem azonos kulturális értelmezési keretekhez férnek hozzá – tehát ha a durhami szénbányász nem ugyanúgy értelmezi a kormány gazdaságpolitikájáról szóló adott üzenetet, mint a kelet-angliai bankigazgató, a különbség nem különbözõ pszichés felépítésüknek tudható be, hanem az eltérõ társadalmi háttérnek, ami különbözõ kulturális eszközökkel, különbözõ fogalmi keretekkel látja el õket, és ezáltal a médiához való viszonyukat is meghatározza.
[…]

Az üzenetek elemzése

A mûsorok struktúrájának elemzését a BBC Nationwide címû tévémûsorából származó példákkal fogom illusztrálni. Rögtön felmerül a kérdés, érdemes-e figyelmet szentelni egy olyan mûsornak, mint a Nationwide? Miért fektessünk komoly energiákat egy olyan mûsor szerkezetének felfedezésére és elemzésére, amelyik nem veszi magát komolyan? Miért tanulmányozzuk azt a mûsort, amelyrõl egy korábbi producer maga mondta: „súlytalan dolgokkal foglalkozik, mi legalábbis nem vesszük komolyan õket”. Még a televíziós társaság sem támaszt komoly követelményeket a mûsorral szemben: kora esti szórakoztató mûsornak tartják, amit a munkából hazaérkezõ, gyermekeivel vagy a vacsorával foglalatoskodó közönség fél szemmel néz csupán, ezért aztán nem szól másról, mint a mindennapok érdekességeirõl és a szórakozásról. Elõfordul természetesen, hogy a mûsor helyet szorít komoly, a nemzet egészét és minden egyes tagját érintõ témáknak, de a mûsor filozófiája szempontjából az ilyen témák mindenképpen másodlagosnak tekinthetõk.
Azt állítom, hogy – a mûsor készítõinek becsmérlõ ítéletei ellenére – azért kell elemeznünk a Nationwide-típusú mûsorokat, mert ezek meghatározó ideológiai szerepet játszanak a kommunikációs folyamatban. Bizonyos szempontból a Nationwide mûködésének megértése még fontosabb is lehet, mint a „nagy kérdésekkel” foglalkozó, „komoly” mûsorok, például a Panorama elemzése; hiszen a Nationwide mûfaji sajátosságai, az egyénekkel készített tudósítások, amelyek a közöttünk élõ emberek mindennapjait hivatottak bemutatni, számtalan kimondatlan üzenetet közvetítenek az alapvetõ társadalmi attitûdök és értékek mibenlétérõl. Ezek az attitûdök és értékek a mai nagy-britanniai életre vonatkozó legalapvetõbb feltételezésekként is felfoghatók, amelyek behatárolják az aktuális társadalmi kérdésekhez való lehetséges és értelmes viszonyulások körét. Nem explicit kijelentésekrõl van szó, inkább feltevésekrõl, amelyeket az egyén a mûsor konkrét tartalmából von le. Szempontunkból az a lényeges, hogy a komoly hírmûsorok, a Panorama-féle adások is ugyanezeken a kimondatlan feltevéseken alapulnak. A kimondottan komolytalan mûsorok jelenítik meg azt az értelmezési keretet, amelyen belül a komolyabb adások kérdésfeltevései megfogalmazódnak.
Az érvelésbõl kiderül, hogy a televízió világában nem létezik „átlátszó szöveg”, nincs olyan mûsor, ami ne lehetne komoly érdeklõdés tárgya, mert saját állítása szerint csak szórakozást kínál, nem a társadalomról szóló üzeneteket. Még a látszólag legmindennapibb tartalmú mûsor, például a Tom és Jerry címû rajzfilm esetében is elképzelhetõ, hogy mögöttesen jelen vannak benne alapvetõen fontos, társadalmi attitûdökre és értékekre vonatkozó üzenetek. Egyetlen példa: a Donald Kacsa rajzfilmekrõl írott tanulmányukban Armand Mattelart és Aerial Dorfmann szociológusok bemutatják azokat a mögöttes ideológiai elõfeltevéseket, amelyek Kacsaváros (Duckburgh) bájosan kacagtató maradiságait megalapozzák, és amelyek az egyéniség mibenlétére, a szabadságra, a meggazdagodás módjaira, a szexualitásra vagy a család lényegére vonatkoznak (Mattelart és Dorfmann 1979).
A mûsorok többféle explicit információval – tényekkel, történetekkel, képekkel – szolgálnak, a televíziós társaságok pedig olyan „keretekkel”, amelyekbe az így kapott „információt” beilleszthetjük. A Radio Times vagy a TV Times mûsorának adott a menete, a megszokott bemondó vezeti fel a híreket, amelyek beágyazzák a mûsort az adás menetének egészébe és eligazítanak a tekintetben, hogy mit várhatunk tõle: mondjuk szórakoztató vagy informatív programra számíthatunk-e?
A mûsorok a kimondott (nyilvánvaló) üzeneteknél azonban többet árulnak el. Latens üzeneteik az elõfeltevés, az utalás (implikáció) és a konnotáció eszközei révén hatnak. A latens vagy kimondatlan kommunikáció szintjének megértéséhez túl kell lépnünk az egyszerû megfigyelésen, ami számos módszertani kérdést vet fel például arra vonatkozóan, hogyan építsünk fel egy olyan elemzési módszert, ami lehetõvé teszi, hogy a kommunikáció összetettebb szintjeit is megértsük.
[…]

Az üzenet: kódolás és dekódolás

Megközelítésünk a következõ elõfeltevéseken nyugszik:
a) Egy adott eseménynek többféle kódolása lehetséges.
b) Az adott üzenetben egynél több „olvasat” lehetõsége is benne rejlik. Az üzenetek egyes olvasatokat elõnyben részesítenek más olvasatokkal szemben, de soha nem zárulnak be olyan mértékben, hogy csupán egyetlen olvasatot tegyenek lehetõvé. Mindig többértelmûek maradnak.
c) Magának az üzenetnek a megértése, bár elsõ megközelítésben átláthatónak és természetesnek tûnik, ugyancsak problematikus tevékenység. Adott módon kódolt üzenet többféleképpen is olvasható.
Megközelítésünkben az üzenetet nem ideológiailag zárt egyoldalú jelként értelmezzük, és nem követjük a „használati érték és élményszerzés” modelljének megközelítését sem, amely tetszõleges olvasattal felruházható esetleges jelet lát benne, amit csupán a dekódoló lelkivilága határoz meg. Itt szoktak utalni Voloshinov megkülönböztetésére jel és jelzés között, és arra az érvelésére, hogy a strukturalisták hajlamosak az elõzõt úgy kezelni, mintha az utóbbi lenne, azaz mintha adott jelentéssel bírna. A televíziós üzenetet olyan összetett jelként fogjuk kezelni, amelybe kódoltak egy elsõdleges olvasatot, de az a lehetõség is benne rejlik, hogy a kódolástól eltérõ módon dekódolva más jelentést közvetítsen. Tehát az üzenet többértelmûsége strukturált. Érvelésünk központi eleme az a belátás, hogy az üzenet nem „azonos mértékben” tartalmazza az egyes jelentéseket. Az üzenet hierarchikusan strukturált, de a jelentés „teljes bezáródása” nem lehetséges. Az „elsõdleges olvasat” része az üzenetnek, tehát nyelvi és kommunikációs struktúráján belül azonosítható.
Amikor az elemzés a kódolt üzenetre irányul, a kommunikatív formát és struktúrát annak fényében is elemezhetjük, hogy melyek azok a mechanizmusok, amelyek adott olvasatot dominánssá tesznek az egyéb lehetséges olvasatok rovására, illetve a kódoló milyen eszközökkel próbálja megnyerni az elsõdleges olvasat számára „a közönség beleegyezését”.
Az üzenet csak akkor gyakorol „hatást” a közönségre, ha dekódolják. A „hatás” fogalma – jobb híján – arra a különbségre vonatkozik, ami a közönség olvasataiban és értelmezéseiben jelentkezik, illetve abban, ahogy saját helyzetük és tapasztalataik kontextusában az értelmezés cselekedeteikben megjelenik. Azt állítom tehát, hogy a kommunikációs lánc két vége, a kódolás és dekódolás között nincs egyezés vagy egyértelmû megfeleltetés (lásd Hall 1974). Éppen az egyértelmû megfeleltetés hiányát és ennek a kommunikációban tapasztalható következményeit kell az alábbiakban részletesen megvizsgálnunk.
Megállapítottuk, hogy a tömegkommunikációs üzenet küldõinek és címzettjeinek kódja nem feltétlenül fedi egymást. A kommunikáció „hatásának” problémáját most úgy fogalmazhatjuk újra, hogy a dekódolás milyen mértékben marad meg az elsõdleges (vagyis az uralkodó) értelmezésnél, amelynek megfelelõen az üzenetet eredetileg kódolták. Más megfogalmazásban a probléma úgy hangzik, hogy a dekódolást milyen mértékben befolyásolják, az értelmezésekben milyen mértékben tükrözõdnek azok a kódok és diskurzusok, amelyek a közönség különbözõ szegmenseit jellemzik, továbbá hogy a folyamat egészét milyen mértékben határozza meg a kulturális kódok egyenlõtlen eloszlása a közönség adott társadalmi rétegei között. A kérdés tehát az, hogyan oszlanak el a közönség soraiban a különféle dekódolási képességek és stratégiák.
[…]

A közönség újragondolása

A közönséget nem szabad egyének differenciálatlan tömegeként felfogni, inkább úgy érdemes gondolni rá, mint az egyéneket összefogó szubkultúrák és alcsoportok bonyolult mintázatára. A determinisztikus felfogást természetesen el kell utasítanunk, hiszen nem feltételezhetjük, hogy az egyén konceptuális és kulturális vonatkoztatásinak kereteit társadalmi helyzete fogja mechanikusan meghatározni. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a társadalmi környezetek – miközben a mindennapok értelmezési keretének forrásául szolgálnak – behatárolják az egyén gyakorlati lehetõségeit.
Adott szubkultúra tagjairól általánosságban elmondható, hogy egyezõ kulturális beállítódásaiknak megfelelõen hasonlóképp dekódolják az üzeneteket. A tagok egyéni olvasatai mögött megjelennek a közös kulturális képzetek és gyakorlatok, amelyekrõl viszont elmondható, hogy az egyén társadalomban elfoglalt objektív helye határozza meg õket. Ami persze nem jelenti azt, hogy az egyén objektív társadalmi helyzete mechanikus módon határozza meg a tudatát. Az emberek átlátják a helyzetüket, és reagálnak is rá a szubkultúrákon, illetve a jelentésrendszereken keresztül.
[…]
Ha a tömegkommunikáció folyamatának társadalmi vetületeit akarjuk megismerni, osztályozni és kategorizálni kell a közönség reakcióinak számtalan egyéni változatát. Frank Parkin elmélete nagy segítségünkre van ebben, mert rámutat, hogy a társadalomban található különbözõ osztályok elõre láthatóan eltérõ „jelentésrendszereket”, ideológiai vonatkoztatási kereteket fognak használni. A modellt kiterjesztve megkísérelhetünk választ adni arra a kérdésre, hogy a különbözõ társadalmi osztályok miként dekódolják a média üzeneteit (Parkin 1971).
Parkin szerint a „nyugati társadalmakban” három nagy jelentésrendszer mûködik. Mindhárom más-más társadalmi forrásokat használ fel, illetve más és más etikai értelmezést tulajdonít az osztályok közötti egyenlõtlenség tényének. Parkint követve a következõképpen írhatjuk le a rendszereket:
(1) Az uralkodó értékrendszer, amelynek társadalmi forrása a többségi intézményes rend. Etikája a létezõ egyenlõtlenségek fenntartására irányul, és a társadalmi rend iránti tiszteletben nyilvánul meg.
(2) Az alárendelt értékrend, amelynek társadalmi forrása vagy termelõdési helye a helyi munkásközösség. Ez a keret az egyenlõtlenség és az alacsony státus tényeihez való alkalmazkodást segíti elõ.
(3) A radikális értékrend, amelynek forrása a munkásosztály politikai tömegpártja, etikája az osztályok közötti egyenlõtlenségek elutasítását írja elõ.
Parkin elképzeléseit némiképp módosítva három olyan helyzetet vázolhatunk fel, amelyek a dekódolónak a kódolt üzenethez való viszonyát jellemzik. Az egyén foghatja az üzenetet a benne foglalt kínálkozó értelmezésnek megfelelõen; ilyenkor a dekódolás az uralkodó kód szerint, azzal összhangban fog történni. Az is lehetséges, hogy az egyén nagy vonalakban követi az üzenet által felkínált domináns értelmezést, de az üzenetet a saját pozícióját vagy érdekeit tükrözõ konkrét vagy elvont kontextusra is vonatkoztatja, és ezáltal a benne foglalt elsõdleges értelmezést módosítja vagy eltorzítja. Parkint követve ezt a megközelítésmódot „egyezkedõ dekódolásnak” nevezhetjük. A harmadik lehetõség az, hogy az egyén felismeri, hogyan kódolták eredetileg az üzenetet, de ettõl eltérõ, versengõ vonatkoztatási keretbe helyezi, és így az eredetivel szemben álló „oppozíciós” értelmezéshez jut. Ezt az olvasatot sem tekinthetjük rossznak. Inkább úgy kell felfogni, mint a felkínált uralkodó olvasat gyakorlati kritikáját.
Parkin azért alkotta meg modelljét, hogy érthetõvé váljon a különbözõ osztályok jellemzõ viszonya a társadalom uralkodó ideológiájához. Itt minket közvetlenebbül érint az a probléma, hogy melyek azok a lehetséges pozíciók, amelyeket a közönség adott üzenethez való viszonyában elfoglalhat. Parkin fentiekben módosított sémájában el tudjuk helyezni a logikailag lehetséges három pozíciót, nevezetesen, hogy a dekódoló értelmezése vagy egyezik, vagy részben egyezik, vagy szembeszáll a kóddal. Ez persze csak egy elnagyolt és leegyszerûsítõ modell, és az uralkodó, egyezkedõ és oppozíciós (ellenálló?) dekódolás igen tág kategóriáit finomítani kell majd, ha a sémán belüli változatokat kívánjuk értelmezni, tekintetbe véve például az uralkodó kód egyes változatait. Parkin modellje természetesen nem tökéletes, de lehetõvé teszi, hogy társadalmilag strukturált közönséggel számoljunk, ami mindenképpen elõnye az olyan modellekkel szemben, amelyek a közönséget egyszerûen egyének szerkezet nélküli halmazként képzelik el.
[…]
 

A Nationwide-kutatás: A közönség reakcióinak vizsgálata

[…]

A kutatás váza és módszertana

A Nationwide-közönségkutatás menete
A kutatás célját a következõkben definiáltuk:
1. a dekódolások tipológiájának megalkotása;
2. annak elemzése, hogy a dekódolások típusai miben és miért különböznek;
3. annak bemutatása, hogyan születnek a különbözõ értelmezések;
4. a változatok és különbségek megfeleltetése egyéb kulturális tényezõknek – ez esetben arra keressük a választ, miben áll az osztályok, a társadalmi-gazdasági és végzettség szerinti helyzet és a kulturális, értelmezõ képességek/diskurzusok/kódok közötti megfeleltetés lényege.
Elõször is arra voltunk kíváncsiak, hogy a közönség különbözõ szegmensei osztják, módosítják vagy elutasítják a témáknak a média által felkínált kódolási módját. Ennek megállapításához szükség volt a mûsorvezetõk és a megkérdezettek „lexikális vonatkoztatási rendszereinek” feltérképezésére, amelyet Millsnek a szókincs indexikus elemzésre vonatkozó útmutatásai alapján végezhettünk el. Mills szerint képesek vagyunk: „egy gondolkodót politikai és társadalmi koordináták mentén elhelyezni annak alapján, hogy felhasznált szókincse milyen szavakat tartalmaz, és ezek milyen jelentés- és értékbeli árnyalatokat fejeznek ki. Amikor a szókincset tanulmányozzuk, észrevehetjük a társadalmi viselkedés jellegzetes azonosítójegyeit, a kimondatlan értékeléseket és a mögöttük rejlõ kollektív mintázatot. A gondolkodó társadalmi és politikai nézetei benne foglaltatnak szavai megválasztásában és szóhasználatában. A szavak a gondolatot társadalmilag meghatározott formába öntik (Mills 1939: 434–435).
A következõ kérdéseket kell tehát feltennünk: A közönségtípusok vajon ugyanazokat a szavakat használják-e és ugyanolyan módon, mint a mûsorvezetõk, amikor a téma adott aspektusait érintik? A válaszadók vajon ugyanúgy rangsorolják-e ezeket az aspektusokat, mint a mûsorvezetõk? Vannak-e olyan szempontok, melyeket a mûsorvezetõk szóba sem hoznak, a nézõk viszont egyértelmûen említést tesznek róluk?
A szavak problémáján túllépve az alábbi fontos kérdésekkel kell foglalkoznunk: milyen mértékben azonosul a közönség a róla bemutatott képpel, például a bevágott véleményekkel, amelyek a nép hangját hivatottak illusztrálni, vagy akár más, a háttérben kimondatlanul jelentkezõ elképzeléssel, amely a mindennapok egyszerû emberének véleményére vonatkozik? Milyen mértékben váltják be a mûsorvezetõk azt az általuk sugallt képet, hogy a nép fiai közé tartoznak? A közönség egyes szegmensei milyen mûsorvezetõi stílust választanak azonosulásuk célpontjául? És vajon az elfogadás és azonosulás azt jelenti-e, hogy a közönség elfogadja a metaüzeneteket és a megértéshez szükséges elõfeltevéseket, amelyekbe adott mûsorvezetõ a tudósítást csomagolja? Milyen súlyuk van például a Nationwide tudósításaihoz (Barratt mûsorvezetõ által) fûzött összefoglaló kommentároknak? A közvetlen helyzetük és érdekeik folytán különbözõ „távolságra” elhelyezkedõ nézõk esetén milyen mértékû a közönség egyes szegmenseinek azonosulása a mûsorvezetõ/riporter által felkínált „mi” pozíciójával? Milyen mértékben azonosulnak a közönség egyes szegmensei a riporterrel, és mennyire érzik úgy, hogy hiteles az a közéleti vizsgálódás, amelyet érdekükben és számukra végez?

A fokuszált interjú
A kutatás során alkalmazott legfontosabb módszer a fokuszált interjú technikája volt. Ez arra szolgál, mint Merton és Kendall írják, hogy „meghatározzuk a kutató által már elemzett közlésekre adott válaszokat”, illetve lehetõvé teszi, hogy fokuszáltan férjünk hozzá „elõzetesen elemzett helyzetnek kitett egyéneknek a szituáció definíciója érdekében folytatott igyekezetére irányuló szubjektív tapasztalataihoz” (Merton és Kendall 1955).
Az interjúkat a kezdeti szakaszban még nem irányítottuk, csak a késõbbiekben használtunk a mûsorok – korábban már elemzett – tartalmára vonatkozó kérdéseket, amikor a kérdezettek helyzetmeghatározásában használt vonatkoztatási keretét és aktív szótárát igyekeztünk feltérképezni. Megint csak Mertont követve úgy próbáltam a kérdésekkel bánni, hogy azok ne akasszák meg a beszélgetés menetét, inkább a kérdezettek által korábban már említett témák kifejtését igyekeztem lehetõvé tenni. A beszélgetés iránya tehát a nyílt végû biztatástól a strukturáltabb kérdések felé tartott. Elõször például megkérdeztük: Mit mondott magának ez a rész? – majd azt a kérdést tettük fel: Véleménye szerint jól írja-e le X-et ez a szó? A beszélgetés elején a kérdezetteknek alkalmuk volt egymás közt megbeszélni és rekonstruálni magát a programot, a késõbbi szakaszokban határozottabban a mûsor elõzetes elemzésénél jelentõsnek bizonyult részeire tereltük a szót. Összefoglalva tehát: stratégiánk az volt, hogy elõször szabad utat engedtünk a természetes válaszoknak, és fokozatosan tértünk át a hipotézisek strukturáltabb vizsgálatára.

Csoportos interjúk
Azért választottuk a csoportos, és nem az egyéni interjút (amellett, hogy a források szûkössége választásra kényszerített, hiszen mindkettõt nem engedhettük meg magunknak), mert úgy véltük, az utóbbinak nagy szépséghibája, hogy eltekint az egyének társadalmi beágyazottságától, atomizálva õket.
Saját eredményeink is megerõsítik Piepe és mások megállapítását, hogy „miközben az emberek újság-, rádió- és televízióhasználata nagy változatosságot mutat, az egyes társadalmi alcsoportokon belül többé-kevésbé egyöntetû” (Piepe és mások 1975: 163). Az egyes csoportokon belül persze van némi egyet nem értés és vita az egyes részletek dekódolását illetõen, de e téren az egyes kategóriákat képviselõ csoportok közötti különbség jóval nagyobb, mint a csoporton belüli eltérés illetve szórás mértéke. Ez a tény meg is erõsíti azt a döntésünket, hogy csoportokkal dolgozzunk. Jól gondolkoztunk eredetileg, amikor azt mondtuk, célunk az értelmezések beszélgetésben, illetve a csoporthelyzet által meghatározott kommunikációban történõ, kollektív felépítésének megismerése, és nem kívántuk az egyéneket stabil egyéni vélemények társadalmi kontextustól elszigetelt hordozóinak tekinteni.

Az interjúk elemzése
Célom az volt, hogy a konkrét megfogalmazásokat és az alkalmazott szavakat vizsgáljam, továbbá a kimondatlan fogalmi kereteket, a megfogalmazás stratégiáit és mögöttes logikáját, amely révén az értelmezések, a dekódolások felépülnek. Röviden: a kulturális kompetencia mûködésmódjai érdekeltek. Mivel ma még nem létezik adekvát módszertan a komplex informális diskurzusok elemzésére, a válaszok vizsgálatára egymással összefüggõ stratégiákat használtam.
Elsõ megközelítésben a különbözõ csoportok látható lexikális sajátosságait igyekeztem megállapítani, hogy az õket ténylegesen megkülönböztetõ terminusokat és mondatszerkezeteket leírjam. Ebben a stádiumban kellett azt is megállapítani, mikor funkcionálnak ugyanazok a terminusok eltérõ módon az egyes csoportok diskurzusában. Erre azért volt szükség, hogy az értelmezést meghatározó különbségeket feltérképezzük.
Második menetben az egyes csoportokra jellemzõ érvelési mintázatokat, az evidencia felhasználásának és a vélemény megfogalmazásának módjait azonosítottam. Itt például arra voltunk kíváncsiak, hogy a mûsorelemzés elõzetesen megállapított fõ tématerületei – a józan ész, az egyéniség, a család, a nemzet – hogyan fogalmazódnak meg az egyes csoportokban. Ezek közül is elsõsorban a „józan ész” és a „jó televíziózás” definíciójára voltunk kíváncsiak, mivel a mûsor elemeinek és aspektusainak értékelése ezeken a fogalmakon nyugszik. A nehézség itt az volt, hogy válaszadóinkat rávegyük ezeknek a kézenfekvõ fogalmaknak a megmagyarázására. A válaszadók gyakran ellenállnak az ilyen jellegû területek direkt firtatásának, mivel – Cicourelt követve – valószínûleg úgy vélik, hogy az efféle „nyilvánvaló” dolgok definiálása éppen a mindennapok során meghatározatlan jelentéssel használt, saját csoportjuk kompetens tagjaiként magától értetõdõnek tekintett szavaktól és kifejezésektõl fosztja meg õket (idézi Deutscher 1977).
Harmadik menetben azok a mögöttes kognitív és ideológiai elõfeltevések érdekeltek, amelyek az érvelést és logikáját strukturálják. Itt Gerbner propozícióelemzése volt segítségemre. Gerbner definíciója szerint ennek az elemzési módnak a célja nyilvánvalóvá tenni azokat az implicit elõfeltevéseket, feltételezéseket és normákat, amelyek logikailag elfogadhatóvá teszik egy vélemény vagy nézõpont felvállalását (Gerbner 1964). Ily módon a kijelentõ állításokat lebonthatjuk az õket alátámasztó egyszerû elõfeltevésekre (egy interjúkérdés esetén például megvizsgálhatjuk, milyen feltételezéseknek kell valószínûleg igazaknak lenni ahhoz, hogy a kérdés és feltevése értelmes legyen). Az a kérdés például, amelyet a mûsorban megkérdezett két tudományos kutatónak tettek fel a Nationwide Midlands ma címû adásában – Hogyan segít nekünk ez a kutatás? Mi változik meg általa? – a következõ mögöttes premisszákra épül: mindenki jól tudja, hogy a tudományos kutatás többnyire értelmetlen. Mivel tudják tehát igazolni, hogy az Önök által végzett kutatásnak van gyakorlati haszna?

A hipotézisek és a minta

A mintát úgy igyekeztem összeállítani, hogy az uralkodó, egyezkedõ és oppozíciós dekódolások megjelenjenek benne. A minta révén nemcsak a különbözõségek, hanem az egyes csoportok közötti átfedések megállapítására is törekedtem, mivel nem feltételeztem, hogy egy-egy csoport egyetlen kódhoz lenne egyértelmûen és kizárólagosan hozzárendelhetõ. Világos, arról van inkább szó, hogy adott csoport tagjai különbözõ helyzetekben a különbözõ kódokhoz tartozó területeken is mozoghatnak, illetve megfordítva: a különbözõ csoportok használhatják ugyanazokat a kódokat, esetleg persze kisebb módosításokkal.
A kutatást úgy alakítottuk ki, hogy a következõ hipotézisek tesztelésére legyen alkalmas.
A dekódolások várhatóan függnek:
a) az alapvetõ szociodemográfiai tényezõktõl – a korstruktúrában elfoglalt helytõl, a nemtõl, az etnikai vagy osztály-hovatartozástól;
b) a kulturális értelmezési és azonosulási keretekbõl való részesülés mértékétõl – ez megnyilvánulhat formális szinten úgy, mint a szakszervezetekben, politikai pártokban vagy az oktatás adott részeiben való részvétel, és informális szinten úgy, mint egyes szubkultúrákban (például az ifjúsági, diák-, etnikai és kulturális kisebbségi) való részvétel.
Nyilvánvaló, hogy amennyiben a determinizmus különbözõ formáit elvetjük, a második szintre kell irányítani figyelmünket. Az a) és b) szintek közötti összefüggések, illetve a szintek és a dekódolási mintázatok összefüggéseinek vizsgálata azonban továbbra is fontos, méghozzá annyiban, amennyiben lehetõvé teszi, hogy felvázoljuk: a szociodemográfiai tényezõk milyen mértékben strukturálják és rendezik – ha nem egyenesen meghatározzák – a második, kulturális és ideológiai szinthez való hozzáférést.
c) A témától: elõször is a tekintetben, hogy a szóban forgó téma az adott csoport saját tapasztalatai, alternatív információs forrásai és látószögei szempontjából közeli és „elvont”, vagy mindennapos és konkrét. Ezen a ponton Parkin (1971), Mann (1973) és mások absztrakt és szituációba ágyazott tudati szintekre vonatkozó kutatásait használtuk fel. Az említett írók tézise szerint a munkások tudatára absztrakt szinten a domináns ideológiai elõfeltevések elfogadása jellemzõ, miközben a konkrét, helyzetbe ágyazott szinten hajlamosak a sajátos társadalmi tapasztalatra épülõ helyi jelentésrendszereknek megfelelõen módosítani és újraértelmezni ezeket. Röviden, a két ellentétes viszonyulás közötti ingadozás alapozza meg az egyezkedõ kód vagy ideológia fogalmát, ami alá van rendelve az uralkodó ideológiai kódnak, de nem olvad bele abba.
Amit tudnunk kell, az az, hogy milyen különbséget jelent az üzenetek dekódolásánál, ha a dekódolónak van, illetve nincs közvetlen tapasztalata a média által bemutatott eseményekrõl, az utóbbi esetben a mûsor lévén egyetlen forrása. Vajon a média beszámolójától különbözõ közvetlen tapasztalat illetve alternatív értesülések egyezkedõ, vagy éppen oppozíciós dekódoláshoz vezetnek-e? Ha így van, az is kérdés, vajon az egyezkedõ, vagy oppozíciós hajlandóság rövid életûnek bizonyul-e, és csak bizonyos típusú események médiamegjelenítésére fog vonatkozni – itt például a dekódoló érdekeit közvetlenül érintõ eseményekre gondolok –, vagy „terjedési folyamat” indul meg, és az egyezkedõ vagy oppozíciós hozzáállás az üzenetek széles körére, sõt egészére át fog terjedni.
d) A kontextustól. Itt azokra a különbségekre kell odafigyelni, amelyek abból származnak, hogy a program dekódolása milyen helyzetben megy végbe. Nem mindegy ugyanis, hogy az oktatás vagy munka keretében születik meg az értelmezés, vagy otthon, a családi körben.
Az utóbbi dimenzió sajnos nem kerülhetett bele a kutatásba, pedig fontos lehet annak a folyamatnak az elemzése, amely során a mûsorokat elõször például családi körben dekódolják és beszélik meg, majd más helyzetekben a témák újra elõkerülnek és átértelmezõdnek. Mégis azt állítom, hogy az eredményeim a kontextus dimenziója nélkül is teljesek, mert hipotézisként feltételezem, hogy a dekódolások az egyes kontextusok között magas konzisztenciát mutatnak. Az, hogy az egyén otthon vagy egy oktatási intézményben nézi ugyanazt a programot, csak helyzeti különbséget jelent. Az viszont, hogy az egyén milyen nyelvi és kulturális kódokkal rendelkezik, még a helyzeti különbségeknél is fontosabb. A helyzetváltozók az értelmezésekben hoznak különbségeket. De az értelmezések kerete egy mélyebb szinten meghatározott, az egyén által birtokolt nyelv és kódok szintjén, amire viszont a helyzeti különbségek nincsenek lényegi hatással. Ahogy Voloshinov mondja: „a közvetlen társas helyzet és közvetlen társas résztvevõi szabják meg a kijelentés »eseti« stílusát és formáját. Szerkezetének mélyebb rétegeit viszont azok a hosszú távon állandósult és alapvetõ társas érintkezések határozzák meg, amelyekkel a beszélõ kapcsolatba kerül” (Voloshinov 1973: 87).
A kutatás ehhez kapcsolódó, de komolyabb hiányossága a családi körben történõ befogadás – például a férfi és a nõ – eltérõ dekódolásának elemzésében van. […] El kell rugaszkodnunk az antagonizmustól mentes légkörben folyó családi dekódolás, az üzenetfogyasztási egység hagyományos elképzelésétõl. Az érdeklõdés akkor ébredt fel a probléma iránt, amikor a Saltley Gate-i 1972-es bányászsztrájk helyi szervezõirõl nyújtott médiareprezentáció dekódolását vizsgálták (az eredményekbe való betekintésért köszönetet kell mondanom Charles Parkernek). A vizsgálatból kiderült, hogy a sztrájkban szervezõként részt vevõ bányászok és az eseményeket a televízióban követõ feleségek helyzetleírása óriási mértékben különbözött, ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy férj és feleség nehezen tudott közös nevezõt találni az események értelmezésénél. Az anyagból kiderült, hogy érdemes megvizsgálni azt a sajátos helyzetet, amelybe a háziasszonyok nézõként kerülnek: a nõket a munkaerõpiactól való távolmaradásuk és a családon belüli helyzetük egyaránt arra prediszponálja, hogy dekódolásaiban elfogadják az ipar világának és konfliktushelyzeteinek általam máshol fogyasztóiként aposztrofált (Morley 1976) bemutatását.

Az elemzett mûsorok váza

„A” mûsor (Nationwide, 1976. május 19-i adás)
Ebben az adásban a Nationwide történeteinek jellemzõ keverékét láthatta a nézõ: egy váratlan fordulattal végzõdõ eseményt (egy nõ felkereste az oroszlánt, amely korábban megharapta), átverést és paródiát (a mûsorvezetõk túrára indultak a norfolki tavakhoz, amerikaiak Suffolkban járják a csûrdöngölõt), kétes dolgokat (diákok szemétbõl tárgyakat készítenek), és társadalmilag hasznos témákat (bemutattak egy találmányt, ami a vak emberek számára lehetõvé teszi, hogy háromdimenziós rajzokat készítsenek). A két interjú egyike, amelyet az alábbiakban részletesen is bemutatunk, Ralph Naderrel, a fogyasztói jogok amerikai szószólójával készült, a másik Patrick Meehannel, aki aznap szabadult életfogytiglani börtönbüntetésébõl.
Nadert úgy mutatják be, mint „Amerika vezetõ fogyasztóvédõjét”, aki azért érkezett Nagy-Britanniába, hogy a Nemzetközi Biztonsági Konferencián tartson beszédet, miközben a felkonferáló hozzáteszi: „a beszédéért 2000 fontot kapott”. A háromperces interjú a Nemzeti Kiállítási Központ elõtt készült, a kamera hol a kérdezõt, hol Nadert mutatja, válltól felfelé. A kérdezõ Naderrel – nyilván elismert szakember voltára tekintettel – nem kifejezetten tiszteletlen, de a kérdések kétkedést és gyanút fejtenek ki motivációját és felelõsségtudatát illetõen. Arról faggatja Nadert, mi indította arra, hogy „ennyiféle különbözõ területen tevékenykedjen”, van-e „elegendõ szaktudása, amivel mindezt elvégzi”, és hogy érzi magát, amikor azt hallja: „sokan agitátornak tartják”.
Nader részben, mivel a szakértõk státusának jár a hosszabb válaszolási idõ a mûsor diskurzusának szerkezetében, másrészt, mert gyakorlott interjúalany, mindegyik érintett kérdést képes visszájára fordítani, önmaga számára kedvezõbb színben feltüntetni, majd pozitívan megválaszolni. Az interjúban mindvégig elgondolásairól és célkitûzéseirõl van szó, például felteszik neki a következõ kérdést: „Mit gondol… az ipari biztonság helyzetérõl?”
A Meehannel készített interjú felvezetésében semmilyen részletet nem tudunk meg a férfiról vagy arról az ügyrõl, amibe belekeveredett, csak a hét börtönben töltött évrõl tesznek említést, amelynek „nagy részét magánzárkában töltötte, az ítélet elleni tiltakozásul”. Nagyobb hangsúlyt kap az, hogy „két óránál nem régebben szabadult”, és a Nationwide-nak „nem sokkal az adás elõtt sikerült ezt az exkluzív interjút elkészíteni vele”.
Az interjú négy percig tart, a kamera végig Meehant mutatja, aki egy karosszékben ül, és idegesen dohányzik. A kérdezõ csak kamerán kívüli hangként jelenik meg, a legtöbb felvételen Meehan arca látszik, gyakran közelképben, ahogy az élményeit meséli.
A hangsúly kezdettõl fogva a helyzet drámai és emocionális mozzanatain van, a kérdések Meehan szubjektív érzéseire irányulnak, és arra, hogyan élte meg a börtönt – miközben az eset hátterérõl nem adnak információt. Azt kérdezik a férfitól, milyen érzés „szabad embernek” lenni; „volt-e olyan pillanat a hét év alatt, amikor úgy érezte, soha nem engedik ki”; és (kétszer) megkérdezik: „Hogy zajlott egy napja a börtönben?” A mûsor kategóriarendszere Meehant az „egyszerû emberek” közé sorolja (akinek persze nem mindennapi élményei voltak), tehát:
a) inkább az érzéseirõl, és nem a gondolatairól kérdezik;
b) nem adnak neki idõt véleménye kifejtésére;
c) nem engedik, hogy újraértelmezze a kérdéseket.
Meehan próbál az ügy politikai hátterére kitérni, de a kérdezõ minduntalan félbeszakítja, és az eredeti kérdés felé tereli a szót: érez-e keserûséget a történtek miatt. (Késõbb kiderült, hogy Meehan a Brit Titkosrendõrségnél állt alkalmazásban, a keleti blokkba küldték, majd kettõs ügynökösködés gyanújába keveredett. A mûsor folyamán egyetlenegyszer utalás történik a Brit Felderítésre, a folytatást kivágták.)

„B” mûsor (Nationwide, 1977. március 29-i adás)
Ez az adás egy Költségvetési Különszám, amelyben a Nationwide hagyományaival ellentétben fõként a költségvetés által felvetett gazdasági és politikai kérdésekrõl esik szó.
A mûsort Frank Bough a következõ szavakkal konferálja fel: „És 18:20-kor arról lesz szó, mit hoz Önöknek ez az »osztogató-fosztogató« költségvetés. Halma Hudson és én arról fogunk beszélni, hogy az ország három tipikus családját hogyan érinti a törvény. Megkérdeztük… Hugh Scanlon szakszervezeti és Ian Fraser gyári vezetõt is, mit hoz a költségvetés a gazdaságban?”
A mûsor egyik fõ része azt vizsgálta, hogyan érinti a költségvetés a három tipikus családot, mert általánosságban elmondhatjuk, hogy Nagy-Britanniában a legtöbben beleesnek valamelyik tág kategóriába, amelyet az általunk leírt családok képviselnek… a szabadfoglalkozásúak és menedzserek szerencsés 10%-a, a társadalom kevésbé szerencsés alsó ötöde, akiknek alacsony a jövedelme, és a többség valahol középen.
A három családtípussal egymás után külön-külön foglalkoztak. Mindhárom „esettanulmány” egy riportfilmmel kezdõdött, ami megrajzolta a családtípus profilját és bemutatta gazdasági helyzetét, majd egy beszélgetés következett a férjjel, akit arról kérdeztek, szerinte mit kellene a pénzügyminiszternek beletennie a költségvetésbe. Egy mezõgazdasági munkás, egy szerszámlakatos szakmunkás és egy PR-menedzser családját mutatták be. A mûsor fõ mondandója az volt, hogy a költségvetés nem tett túl sokat egyik rétegért sem, bár leghosszabban a PR-menedzser problémáinál idõztek.
A másik fõ részt a következõ szavakkal vezették be: „Mr. Healey milliárdos adócsökkentési tervei, amelyekrõl a bérmegállapodások következõ menetében döntenek, mindannyiunk sorsát a szakszervezetek kezébe helyezi, akár tagok vagyunk, akár nem.” Ezt követte egy beszélgetés Hugh Scanlonnal, aki az AUEW szakszervezetet képviselte, és Ian Fraserrel a Rolls Royce-tól; a beszélgetést Frank Bough vezette, és azt a témát járta körbe, hogy a szakszervezeteknek joguk van-e megszabni a kormány bérpolitikáját. Scanlonra mind Ian Frasertõl, mind Frank Boughtõl záporoztak a direkt kérdések (Nos, Mr. Scanlon, akar ön egy újabb bércsökkentést, vagy nem?), Frasernek viszont nyitott kérdéseket tettek fel, amelyek kellõ teret hagytak neki az „üzleti élet feladatainak” tisztázására (Ian Frasert kérdezem, hogy látja a gyárak és az ipar feladatait ezen a területen?).
 

A Nationwide-közönségkutatás

Az alábbiakban röviden összefoglalom a kutatás céljából kialakított 29 csoport tulajdonságait. A csoportokat négy fõ típusba soroltuk:
1 MENEDZSEREK
a) Banki menedzserek munkaidõ alatti továbbképzésen részt vevõ csoportja; fõleg férfiak, 24 és 52 év közöttiek; mindannyian fehérek és középosztálybeliek.
b) Nyomdai menedzsmentet tanulók; mindannyian férfiak; fõleg fehérek; 22 és 39 év közöttiek; középosztálybeliek.
2 DIÁKOK
a) Egyetemista bölcsészhallgatók; mindannyian fehérek; mindkét nembõl; 19 és 24 év közöttiek; középosztálybeliek.
b) Tanárképzõ fõiskolai hallgatók; fõleg fehérek és nõk; 19 és 46 év közöttiek; középosztálybeliek.
c) Gimnázium után továbbtanulók; fõleg nõk és feketék; általában 18 és 25 év közöttiek; munkásosztálybeliek.
3 IPARI TANULÓK
Mindannyian fehérek; fõleg férfiak; 18 és 24 év közöttiek; munkásosztálybeliek.
4 SZAKSZERVEZETI TISZTVISELÕK
a) Szakszervezeti vezetõk munkaidõ alatti továbbképzésen; mindannyian férfiak és fehérek; fõleg 35 és 45 közöttiek; munkásosztálybeliek.
b) Szakszervezeti bizalmik; fõleg férfiak, mindannyian fehérek; 23 és 40 közöttiek; munkásosztálybeliek.
A szövegek elemzésénél az érdekelt, hogy az egyéni értelmezések milyen mértékben tükrözik az egyén társadalmi és kulturális hátterét. Elsõsorban arra voltam kíváncsi, hogy ez a háttér milyen módon közvetíti az egyénnek azokat a kulturális készleteket, amelyek révén a mûsor szövegét magára vonatkoztatja és értelmezni tudja.
 

Részletek az interjúkból

1 MENEDZSEREK
a) Banki menedzserek (a „B” mûsort látták)
Kérdés: Mi volt a kontextus [amibe a mûsor a költségvetést helyezte]?
Válasz: Nem hinném, hogy volt… téma az nem is volt… csak áttekintették a költségvetést.
Kérdés: Mit gondol, milyen mûsor a Nationwide?
Válasz: Esti szórakoztató mûsor, nem több… meg akarnak botránkoztatni, mintha õk mindenkinél okosabbak lennének… az érzelmekre mennek rá, és a szenzációt keresik… Ugyan már, mit tudtunk meg eddig a mûsorból? Mindenféle vélemények vannak benne, amelyek nem feltétlenül fedik a valóságot… csak az emberek véleményét lehet megtudni… nem mérlegelnek… szóval elviselhetetlen… egyszerûen borzalmas… bemutatnak valamit… aztán egy-kettõ, már a másikról van szó… ha a költségvetésrõl akarok tudni valamit, inkább megnézem a másnapi újságban… mondjuk a Telegraphban… vagy belenézek a The Money Programme-be.
Kérdés: Mit gondol, mennyire derült ki, hogy mi van a költségvetésben?
Válasz: Nem eléggé, most õszintén… nekem nem mondott újat… amikor ilyet látok… mindig szégyellem magam… egyszerûen sajnálom a szegény embert, akit így bemutatnak.
b) Nyomdai menedzsmentet tanulók (a „B” mûsort látták)
Kérdés: Hova tenné a Nationwide-ot a politikai palettán?
Válasz: Leginkább szocialista. Úgy értem, van a BBC meg az ITV. Az ITV nem szocialista, mert az magánvállalkozás. A BBC állami tulajdonú, tehát szocialista… és hát a Nationwide, azok nagyon szubjektívek, nem tárgyilagosak… a Munkáspártot támogatókat mutatnak be… mindig egyoldalúak.
Kérdés: Mi a személyes benyomása a Nationwide-ról úgy általában?
Válasz: A családom nagyon konzervatív. Többször is elõfordult, hogy majdnem felvettem a telefont, hogy felhívjam õket; azért járattak le embereket, mert túl sok pénzük van… a Nationwide úgy állítja be, hogy ezek az emberek disznók, akik ellopják a társadalomtól a pénzt… tényleg csak azért járatnak le egyeseket, mert üzletemberek.
Kérdés: Mit gondol, egyenlõ mértékben vannak képviseltetve a beszélgetésben a két oldal, a menedzsment és a szakszervezet érdekei?
Válasz: …mindent a szakszervezeti vezetõ mondott el, aztán végre feltesznek egy kérdést a Rolls Royce-osnak, és már megint a másik fejezi be… a menedzsert egyszerûen szóhoz se hagyták jutni.

2 DIÁKOK
a) Egyetemista bölcsész diákok (a „B” mûsort látták)
Kérdés: Le tudna írni egy tipikus Nationwide-sztorit?
Válasz: Azt akarják elhitetni, hogy arról van benne szó, ami a tipikus alsó középosztálybeli vagy felsõ munkásosztálybeli emberrel történik… de valójában, ha jól odafigyel az ember, kiderül, hogy semmit nem tudunk meg ezekrõl az emberekrõl, meg arról, hogy mivel foglalkoznak, mit csinálnak.
Kérdés: Véleménye szerint mire jó, mit szolgál, hogy éppen ilyen a riportfilmek elõtti bevezetõ a mûsorban?
Válasz: Azt a benyomást akarják kelteni, hogy ez mindannyiunkról szól. A nemzet egy óriási nagy boldog család, és ezeket a dolgokat mi mind együtt csináljuk… A mûsorban azt a benyomást akarják kelteni, hogy Michael Barratt [volt mûsorvezetõ] rendes ember.
Kérdés: Mit gondol, tárgyilagos vagy részrehajló volt a szakszervezet és a menedzsment képviselõi közötti beszélgetés?
Válasz: Nem hinném, hogy [a mûsor készítõi] egyik vagy másik oldalnak kedveztek… a mûsorvezetõ azt mondta ki, azon indult el, ami mindenkinek az eszében járt egyébként is.
Kérdés: Mit gondol, milyen közönségnek szánják a mûsort?
Válasz: Nõknek, háziasszonyoknak… csak õk vannak otthon hat órakor… tele van a mûsor spórolási… meg háztartási dolgokkal, biztos, hogy a nõknek szánják… meg az is, hogy na, mennyi pénzt fog kapni a nõ [azaz a háziasszony]. Mindegyik riportban ott volt a valamilyen -né, a feleség, aki nem engedheti meg ezt, meg nem engedheti meg azt… de akár az a nõ is, aki dolgozik… azt mondják, na hogyan költi el a férfi pénzét – de hát õ is keres!
b) Tanárképzõ fõiskolai hallgatók (az „A” mûsort látták)
Kérdés: Maga szerint milyen közönségnek szánják a Nationwide-ot?
Válasz: Ez egy olyan általános mûsor a családnak… Az anya a vacsorával foglalatoskodik… olyan embereknek, akik nem hallgatnak aktuális kérdésekkel foglalkozó mûsorokat, és ha a Panorama megy, átkapcsolnak a Starsky és Hutchra… ebben az idõpontban, és ennek a közönségnek nem is akarnak semmi olyat adni, ami mondjuk gondolkodásra késztetné õket… azoknak való, akiket nem érdekel, hogy mi van a dolgok mögött… [A mûsor] a Sun és a [Daily] Mirror megfelelõje a tévében.
Kérdés: Mi a véleménye a mûsorvezetõkrõl?
Válasz: Meg akarják csinálni a saját személyiségüket, vagy legalábbis személyiségeknek akarnak látszani, vagy annak tûnni, hogy azonosulni lehessen velük. Mint Michael Barratt, amikor a riport végén megjelent… Ha vigyorog, akkor azt kell gondolni, hogy vicces volt… ha komoly arcot vág, akkor komolyan kell venni… Be akarják vinni… a személyiségüket… az ember otthonába…, hogy õket válasszuk és melléjük álljunk… azt akarják, hogy a közönség aktív legyen. Rám sajnos ez ellenkezõ hatással van, halálra idegesít… egy idõ után az ember idegeire mennek.
Kérdés: Mit vett ki a Patrick Meehannel készített interjúból?
Válasz: Tényleg ez volt az egyetlen dolog, ami a mûsorban volt… ez a Meehan-ügy… nagyon aktuális és érdekes volt… sokkal többet ki lehetett volna hozni belõle… ha veszik a fáradságot… csak ez volt érdekes az egész mûsorban… ez volt az egyetlen érdekes rész az egész mûsorban… a Nationwide csak kerülgette a témát… amikor egy napjáról kérdezték… emberinek akarták bemutatni a fickót… meg az érzéseit… de magáról az ügyrõl semmit nem mondtak, ugye? Ha a Panoramában lett volna… elõvették volna az ügyet… és sokkal-sokkal részletesebb lett volna… tele lett volna részletekkel.
c) Gimnázium után továbbtanulók (az „A” vagy „B” mûsort látták)
Kérdés: Mit vett ki a Patrick Meehannel készített interjúból?
Válasz: Csak azt hallottam, hogy most jött ki a börtönbõl… ahol valami olyanért ült, amit nem is követett el… csak ennyit.
Kérdés: Olyan embereknek szól a Nationwide, mint maga?
Válasz: Ugyan, öregeknek meg középosztályiaknak… gazdag embereknek… ha tényleg nekünk szól, akkor miért nem készítettek interjút Bob Marleyval?
Kérdés: Érdekesnek tartja egyáltalán a Nationwide-ot?
Válasz: A Nationwide egyáltalán nem érdekes, hanem szörnyen unalmas. Nem is tudom, hogy lehet nézni egy ilyen mûsort… de az egész BBC nagyon unalmas… például a Party Political Broadcasts (Pártpolitikai Közvetítések)… ezeken egyszerûen elalszom… micsoda szemét, Istenem… meg kéne tiltani az ilyesmit, annyira unalmas… nem érdekli az embert… nekem – nem jelent semmit.
Kérdés: Mit gondol arról a részrõl, ahol azt mondták, Nagy-Britanniában mindenki benne van a három kategória egyikében, és úgymond tipikus családokat mutattak be?
Válasz: Nem mutattak egyszülõs családokat, se a lakótelepen élõ átlagos családot – akiket mutattak, azoknak autója, saját lakása, vagyona volt… nem is gondolnak soha az átlagos családra? … aztán úgy állítják be, hogy… a feleség és a férj együttes erõvel igyekszik megoldani a gondokat… nem mutattak konfliktusokat, veszekedést, verekedést, pedig tudjuk, hogy ilyen is van. Szóval, én úgy gondolom, nem, hogy ez nem egy valós kép. Túl békés, nem igazi.
Kérdés: Mi idegesíti a mûsorban?
Válasz: A Nationwide mindig a részletekbe megy bele… és ettõl olyan unalmas… belemennek a háttérbe… és még tovább részletezik… igen, a Nationwide mindig a részleteket adja elõ… nem az igazságot… elmondják, aztán megismétlik… annyira unalmas volt… a Today rövidebb… és kevésbé unalmasabb… és utána jön a Crossroads.

3 IPARI TANULÓK (az „A” mûsort látták)
Kérdés: Véleménye szerint a mûsorvezetõk elferdítik a bevezetett témát?
Válasz: Õk is csak a munkájukat végzik, mint bárki más… úgy gondolom, néha-néha becsúszik egy-egy megjegyzés… kicsit megváltoztatják… de hát ezzel túl messzire megyünk, nem?
Kérdés: Mi a véleménye a mûsorvezetõrõl?
Válasz: Hát igen, Barratt az egészet összetartja… egy-két jópofa beszólás, amit bedob… jól ismert arc… a hírek nap mint nap változnak, õ legalább mindig ugyanolyan… bemegy az ember a szobába, és azt gondolja: „Mi történt?… valaki beleesett a csatornába?” …, és meglátod Tom Coyne-t, aki éppen azt mondja: „Ez a Nationwide…!” … az embernek az az érzése támad, hogy Tom Coyne egy haver az utcából, akit a te kedvedért raktak oda… a mûsorvezetõknek nagyon határozottaknak kell lenniük, mert õket látjuk legtöbbet… abban viszont, akivel az interjút készítik, nem bízik az ember, mi? Szóval nem ismerjük õket, és gyanakszunk, mert persze a saját érdekeikre figyelnek, a kérdezõ az viszont nem, õ csak a mûsort készíti.
Kérdés: Azonosul a mûsorban szereplõkkel?
Válasz: Asszem az emberek a Nationwide-ban… azok, akik a mûsort vezetik, nekem sznobnak tûnnek… nem is az, hogy a felsõ osztályba tartoznak, de arra kacsingatnak… megnézed a mûsort, még azt hihetnéd, hogy senki nem dolgozik ma már a gyárban – ilyen késõi órán: mert nekik hat óra, az ugye, vacsoraidõ, és mindenki otthon van… hát ez tipikus középosztályi hozzáállás… meg aztán a középosztályba tartozók dolgairól van szó… ki nézi ezt meg… nyilván az irodai dolgozók, a bejárók, akik mennek haza a kertes házba.
Kérdés: Mi volt a véleménye a Meehannel készített interjúról?
Válasz: Elég unalmas volt… az hogy hét évig volt börtönben… az egész mûsorban ez volt a legunalmasabb.
Kérdés: Mi volt a véleménye arról, amit a mûsorvezetõ a Meehannel készített interjú után mondott?
Válasz: Azt mondták, ami nyilvánvaló volt már addig is, hát nem? … szóval, amit mondott, az eléggé rendben volt… összefoglalta… rendbe szedte.
Kérdés: Mit gondolt arról, amit Meehan mondott?
Válasz: Abban se vagyok biztos, hogy ártatlan… tudja… lehet, hogy csak õ állítja, hogy az… amikor a végén Barratt elmagyarázta, hogy mi történt, tudja, a részleteket… akkor értettem meg, persze, hogy mi is történt; azelõtt viszont… hogy igaza volt vagy nem… nem tudtam, hogy mire játszik… Barratt viszont országosan ismert, szóval, amit õ mond, tudja.
Kérdés: Mit gondolt arról, ahogy Ralph Nadert bemutatták?
Válasz: A Nationwide nem a pénz miatt csinálja… Nadert nagyon jól fizetik… ezt szolgálatból csinálják… és meg is akarják húzni a vonalat… mondjuk azt mondják, szükség van némi változtatásra… de Nader, õ úgy van vele, ha nem csinálod úgy, ahogy én, akkor inkább ne is csinálj semmit… annyi hatalma van, hogy gyárakat csukat be… Nader a pénz miatt csinálja… átverés az egész… azt mondja, a fogyasztónak védelemre van szüksége, de végül mégis a fogyasztó fizet… mindenféle végletbe belemegy, aztán még több pénzt kell elkölteni, és a fogyasztó fizeti a számlát – szüksége van egyáltalán rá a közösségnek? A Nationwide nem megvédeni akar minket az olyan emberektõl, mint ez a Nader, inkább bemutatni… meg akarják mutatni, milyenek valójában az efféle emberek.

4 SZAKSZERVEZETI TISZTVISELÕK
a) Szakszervezeti vezetõk (a „B” mûsort látták)
Kérdés: A Nationwide olyan program, amivel azonosulni tud, és rendszeresen megnézi esténként?
Válasz: Elég érdekesnek találom… mindenki talál benne valamit, ami érdekli… az emberek többsége számára elfogadható.
Kérdés: Mit gondolt a mûsorvezetõ kommentárjáról, meg arról, ahogy a mûsor egyes részeit összekötötte?
Válasz: Nem mondtak többet annál, amit a nézõk nagy része gondolt… azokat a kérdéseket tette fel, amiket sok-sok millió másik ember feltenne… Nem tartottam inkorrektnek a mûsort… azt mondták, hogy nincs semmi ösztönzés, hogy az ember megpróbáljon elõbbre jutni… mert az ösztönzésrõl beszélünk… és ez minket is érint majd… olyan magas már ebben az országban a jövedelemadó, hogy mindegy, mennyit dolgozik az ember… de azt is tudnunk kell, hogy a megegyezés vagy kenyértörés a Szakszervezetek Tanácsán (TUC) múlik… és a kérdezõ meg egyszerûen azt mondta, az én érdekemben, a magáéban és az országban mindenki érdekében: „Hajlandók bedobni magukat, hogy megkaphassuk az adócsökkentést?” … Itt már nem is arról van szó, hogy a gazdagok tovább gazdagodnak, a szegények meg elszegényednek… hát mi szegényedünk el mindannyian!
Kérdés: Mi volt a kontextus [amibe a mûsor a költségvetést helyezte]?
Válasz: Az egész mûsor abból az elõfeltevésbõl indult ki, hogy bármi legyen is a költségvetésben, az nem lehet jó az országnak, ha a menedzserek középsõ rétege nem kap egy kiadós emelést – ez volt a mûsor elõfeltevése, ebbõl indultak ki.
Kérdés: Mi volt a véleménye arról, ahogy a szakszervezet és menedzsment közötti párbeszédet bemutatták?
Válasz: A kérdezõ Scanlont [a szakszervezetek képviselõjét] sarokba szorította… igen, beszorította, és akkor az ellenfele, Fraser [a menedzsment képviselõje], akirõl azt gondolta volna az ember, hogy egyenlõ ellenfél, feljött Bough [a mûsorvezetõ] mögött, hogy Bough Scanlon elleni támadását támogassa… az a tapasztalatunk…, hogy a médiával… tudja, a szakszervezetünknek… a helyi médiával vannak kapcsolatai – és mégis folyton lekevernek minket, a menedzserek véleményéhez képest.
Kérdés: Véleménye szerint kiknek szól a mûsor?
Válasz: Az biztos, hogy nem szakszervezetiseknek! A középosztálynak… akiket õk nyilván az ország lelkének tartanak, a középosztályiaknak.
b) Szakszervezeti bizalmik (a „B” mûsort látták)
Kérdés: Hová tenné a Nationwide-ot a politikai palettán?
Válasz: Nem lehet a Nationwide-ot önmagában nézni… úgy értem… vegyük hozzá a Sunt, a Mirrort és a Daily Expresst, ugyanolyan szar mind… és mind azt mondja a szakszervezeteknek: ti teszitek tönkre az országot…
Kérdés: Mi a véleménye arról, ahogy a mûsor a dolgokat bemutatja?
Válasz: Szórakozásnak jó… könnyû mûfaj… nem nehéz… de hát… olyan show-mûsoros hangulatot csinálnak… mindenki nevet a saját szerencsétlenségén… egy olyan jópofizó, elkenõ hozzáállás… mintha csak megfelelõen kellene csomagolni a rossz dolgokat… tudja, mi van: mindannyian egy csónakban evezünk, és mindig jönnek ezzel, hogy mi… azt akarják, hogy az egyszerû nézõk is azt gondolják, hogy mi.
Kérdés: Mit gondolt arról, ahogy a menedzsment és a szakszervezetek dolgait bemutatták?
Válasz: A költségvetésrõl van szó, vagy nem? És a múltban a költségvetés mindig a foglalkoztatási szinttõl függött… õk meg úgy mutatták be, hogy errõl egy szót se szóltak… nem volt szó a befektetésekrõl, a növekedésrõl, állások teremtésérõl… senkinek eszébe nem jutott a munkanélküliség… nem is utaltak a tõzsdére meg a részvényekre… amik állandóan úgy halmozzák a pénzt, hogy a kisujját se mozgatja az ember.
Kérdés: Mi volt a kontextus [amibe a mûsor a költségvetést helyezte]?
Válasz: …úgy hisznek a vállalkozó különleges képességében, amitõl a gazdagság valami megmagyarázhatatlan és rejtélyes dolognak tûnik… amikor a sok hülyének elmondják, mit csináljon, meg hogy ez egy különleges képesség… az egész a klasszikus gazdaságelmélethez hasonlít, a lényeg, hogy a termelési tényezõket inputnak fogjuk fel – a munkásokat például… és minden egyebet, és aztán az egész már a menedzsereken és üzemvezetõkön múlik, akik úgymond lefölözik a képességek és a gépek adott állományát és valahonnan profitra tesznek szert, ezért aztán õk azok, akik megcsinálják a profitot, mert az õ ítéleteik és képességeik termelik meg – nem a melózó munkás… Hát ez két teljesen ellentétes értelmezés, hogy honnan jön a gazdagság – és alapvetõ.
Kérdés: Véleménye szerint tárgyilagosan mutatja be a mûsor a témákat?
Válasz: Egyáltalán nem, tényleg, egyáltalán nem. Sokkal inkább szimpatizáltak azzal a középvezetõvel. Még a BBC mércéjével mérve sem volt semlegesség a mûsorban.
 

Az interjúk értelmezése

Ebben a részben a különbözõ csoportokkal folytatott interjúk eredményeinek értelmezésére teszünk kísérletet. Egyelõre csak elõzetes következtetéseket vonhatunk le – a megkérdezett csoportok mintája túlságosan kicsi ahhoz, hogy az eredmények reprezentativitását garantálja. Az értelmezéseket tehát kritikus szemmel érdemes olvasni. Mennyiben világítják meg az interjúk szövegét? Milyen csoportkülönbségek maradnak megmagyarázatlanul? Milyen hasonlóságokra és átfedésekre nem kapunk választ?

1 MENEDZSEREK
a) Banki menedzserek
Ez a csoport különösen érdekesnek bizonyult abban a tekintetben, hogy a mûsorra adott reakcióik során alig tértek ki a tartalmára, mintha oly mértékig osztanák nyilvánvaló elõfeltevéseit, hogy a mûsorban elhangzó dolgok már-már láthatatlanokká váltak számukra, olyannyira megkérdõjelezhetetlenek voltak. Ebben a tekintetben leginkább a szakszervezeti csoporttal állnak szemben, ahol a mûsornak nagyon is határozott és igen jól látható tartalmat tulajdonítottak – legelsõsorban éppenséggel a középvezetõ menedzserek érdekeinek védelmét. Mivel ezt a tartalmat a szakszervezeti csoport nem tartotta elfogadhatónak, jól láthatóvá vált a számukra, és kommentárjuk leginkább e körül forgott.
A menedzserek viszont a mûsor külsõségeire összpontosítottak, és a témához való hozzáállás sajátos módja alapján a programot „esti szórakoztató mûsor”-nak tekintik, amelyben „meg akarnak botránkoztatni, mintha õk mindenkinél okosabbak lennének, az érzelmekre mennek rá, és a szenzációt keresik”. Ehhez képest azt a hozzáállást tartják elfogadhatónak, ami „komolyan foglalkozik az aktualitásokkal”, a témák megfelelõ kezelésének példájaként a Daily Telegraphot és a The Money Programme címû napilapot említik, és a Nationwide-ot ehhez a mércéhez mérve írják le – természetesen mint nem megfelelelõt. A szakszervezeti bizalmik viszont elfogadják a mûsor hozzáállását, és inkább a téma ideológiai megfogalmazásmódját utasítják el.
b) Nyomdai menedzsmentet tanulók
Ezek a leendõ menedzserek az összes csoport közül politikai értelemben a leginkább jobboldaliak (elkötelezett képviselõi a radikális konzervativizmus szabadpiaci formájának), olyannyira, hogy a szocialistának tartott Nationwide-ot jobbos oppozíciós olvasattal dekódolták. A Nationwide-ra jellemzõ radikális populizmusból összegyúrt álláspont a szemükben egyszerû radikalizmussá válik. Ennek fényében a menedzserek és a szakszervezetek közötti probléma bemutatását is szakszervezetpártinak látják, teljesen ellentmondva egyébként a szakszervezeti csoport olvasatának, amit viszont szélsõségesen szakszervezet-ellenesként észlel.
A politikai spektrum ellentétes szélein elhelyezkedõ olvasatok, amelyeket a menedzserek és a szakszervezetiek ugyanarról a mûsorrészletrõl adnak, a lehetõ legegyértelmûbben szemléltetik, mennyire függ egy mûsor értelmének vagy üzenetének dekódolása attól az értelmezõ kódtól, amelyet a közönség a dekódolás helyzetében alkalmaz.

2 DIÁKOK
a) Egyetemista bölcsészhallgatók
Általánosan tekintve, ezekben a csoportokban az egyezkedõ és az oppozíciós olvasatok kidolgozott készletével és a mûsor által felkínált értelmezési keret átértelmezéseivel találkozhattunk. Így mûködött a Nationwide fõ tématerületeire, a szabadidõre, az otthonra, az egyénekre és kedvteléseikre vonatkozó olvasataik összessége. A banki menedzserekhez hasonlóan az egyetemista diákok sem törõdnek a mûsor stílusával és hozzáállásával. A csoport, a tanárképzõ fõiskolásokhoz hasonlóan, elkötelezett az oktatás nyelve iránt, következésképpen a Nationwide-ot a „relevancia” és az „információs érték” kritériumai mentén ítélik meg, amelyeket egyébként a „komoly”, „aktualitásokkal” foglalkozó televíziózásban vélnek megtalálni. E téren a Nationwide egyértelmûen kívánni valót hagy maga után: a tudásnak nem a megfelelõ formáját nyújtja. Ahogy õk látják, a Nationwide csak a szenzáció, a látvány – az események felszíne – iránt érdeklõdik.
Képzettségük jellegébõl következik, hogy szakadatlanul „dekonstruálják” a látottakat – azaz mindenkinél inkább tudatában vannak azoknak az eszközöknek és módszereknek, amelyek révén a Nationwide diskurzusa konstruálódik.
Amikor azonban a konkrét politikai és gazdasági témákra terelõdik a szó, ezen belül is elsõsorban a szakszervezetek és a menedzserek bemutatására, olvasataik kevésbé ellenállók. Ezekkel a témákkal kapcsolatban hajlamosak elfogadni és átvenni a Nationwide által felkínált nyilvánvaló, egyértelmû értelmezési keretet. Ebben inkább a banki menedzserekhez húznak, megjegyzéseiket hozzájuk hasonlóan a mûsor leereszkedõ stílusára és az ügyek elfogadhatatlan banalizálására irányítják, miközben az a keret, amelyben az iparon belüli kapcsolatokat a Nationwide bemutatja, nem problematizálódik, ellentmondásmentes, és ezért láthatatlan mind a banki menedzserek, mind az egyetemista diákok számára.
Miközben a szakszervezetiek erõteljes részrehajlással vádolják a Nationwide-ot a szakszervezetek kárára, az egyetemisták ilyesmit nem tapasztaltak („Nem hinném, hogy befolyásolni akartak volna egyik vagy másik irányban”), és ebben az értelemben elfogadják a Nationwide mûsorvezetõinek állítását, hogy „mindannyiunkért vannak”, tehát a szerencsétlen közönségért, amely belekerült a szakszervezet és az ipar képviselõi között kirobbant konfliktus csapdájába.
Ez a csoport arra példa, amikor a dekódolás a téma függvényében változik. Ez azt is jelenti, hogy az egyes csoportok nem különbözõ kódokat használnak – a dekódolás különbségei ennél finomabban tükrözik a csoportok sajátosságait és adottságait –, a dekódolásra a csoportnak a témához való viszonya is hatással van. Esetünkben a csoport a mûsor egyik kategóriába tartozó részét oppozíciós olvasattal dekódolja, a másik kategóriát pedig uralkodó olvasattal.
b) Tanárképzõ fõiskolai hallgatók
Miközben ezekre a csoportokra az ipari tanulókhoz hasonlóan a Konzervatív Párthoz húzó politikai beállítódás jellemzõ, a felsõoktatásban való részvétel az olvasatokat az uralkodóból elviszi az egyezkedõ dekódolás irányába.
Ha az oktatás diskurzusában való részvételt felvesszük a változók közé, ezeknek a diákoknak a dekódolását összevethetjük a gimnázium után továbbtanuló fekete diákokéval – és például a „részlet” szó értékítéletként való használatában érdekes különbségekre figyelhetünk fel.
A tanárjelöltek nagyra értékelik a „komoly”, „oktató jellegû” televíziózást, és fontosnak tartják az információkat, „a részleteket”. Ezen kritériumok mentén különböztetik meg a „jó” vagy „elfogadható” mûsorokat „triviális” társaiktól.
Egyik lehetséges értelmezés szerint a fekete továbbtanulók ellenállnak ennek a diskurzusnak és az általa alkalmazott megfogalmazásoknak (mivel ezek a szemükben leértékelik saját kulturális hovatartozásukat), de megkockáztatható egy olyan értelmezés is, hogy nem férnek hozzá azokhoz a kulturális – esetleg kidolgozott vagy rasszista? – kódokhoz, amelyeket az oktatásban használnak. A fekete diákok szemszögébõl a Nationwide „a részletekbe megy bele”, ezért aztán „unalmas”. A mûsor nem találkozik a „jó televízióval” szembeni elvárásaikkal, nevezetesen, hogy a mûsor legyen szórakoztató és élvezetes. A fõiskolások viszont éppen a részleteket és információkat hiányolják a mûsorból, amit komolytalannak és érdektelennek tartanak. A tanárképzõ fõiskolások és a fekete diákok különbözõ mértékben vesznek részt a formális oktatás diskurzusában, és ez a tényezõ esetleg jelentõséggel bírhat a mûsorra adott reakciók, illetve a reakciók keretéül szolgáló érvrendszer különbségeinek magyarázatánál.
A nézõpontok szembenállása ennél a két csoportnál a leginkább kiélezett, hiszen az oktatás diskurzusában való részvétel szempontjából a két végletet képviselik. A mintán belül a tanárképzõ fõiskola hallgatóiról feltételezhetjük leginkább, hogy elkötelezettek az oktatás diskurzusa iránt, a munkásosztálybeli feketék pedig valószínûleg a mintának a formális oktatás nyelvétõl legtávolabb elhelyezkedõ csoportja.
c) Gimnázium után továbbtanulók
A diákok többsége egy fekete (azon belül is fõleg nyugat-indiai származású) városrész munkásközösségébõl került ki, és Nationwide-olvasatuk nyilvánvaló módon tükrözi a közösség és a Nationwide kulturális kódjai közötti meg nem felelést.
Ezek a csoportok annyira idegenként fogadták a Nationwide diskurzusát, hogy elsõ reakciójuk csak a kritikus csönd volt, és nem a szembehelyezkedés; az a helyzet, hogy amennyiben egyáltalán megértik a mûsor részleteit, többé-kevésbé el is fogadják a mûsor saját magáról kialakított képét. Nem tudnak, vagy nem akarnak olyan mértékig azonosulni a mûsor diskurzusával, hogy megkíséreljék dekonstruálni vagy átértelmezni. A mûsor által használt és a diákok szubkulturális környezetére jellemzõ reprezentációk egészen egyszerûen elmennek egymás mellett.
A fekete diákok nem, vagy alig-alig mutattak érdeklõdést a Nationwide diskurzusa iránt. A Nationwide által problematizált dolgok az õ világukat nem foglalkoztatják, a mûsor kulturális keretéhez nincs közük. Nyilvánvalóvá teszik, hogy a mûsort nem nekik szánták. Az õ dolgaikkal nem foglalkozik, és még a jó televízióval kapcsolatos elvárásaiknak – egy mûsor legyen élvezetes és szórakoztató – sem felel meg (éppen ezért az ITV-t és a Todayt általában jobban kedvelik, mint a BBC-t és a Nationwide-ot).
A csoport szemében a Nationwide „egyáltalán nem érdekes, hanem szörnyen unalmas. Nem is tud(ják), hogy lehet nézni egy ilyen mûsort”. Nemcsak a Nationwide nem találkozik saját kultúrájuk diskurzusaival, ugyanez derül ki a többi „komoly” mûsorról és a pártpolitikáról is. Ezek a csoportok azt a képet is visszautasítják, amit a mûsor az õ életükrõl fest. Nem találnak „identifikációs kapaszkodót” abban a szövegben, amely a mai Nagy-Britannia családjainak problémáit ecseteli, miközben a mûsorvezetõ állítása szerint a diskurzusba a legtöbb brit család belefér. Nem adnak számot azokról a családstruktúrákról, amelyeket a belvárosi fekete munkáskörnyezetben megtapasztalnak. A mûsor családi életrõl festett képe vetekszik szemükben a „Pete és Jane” nevetségességével.

3 IPARI TANULÓK
Ezeknek a munkásosztályi csoportoknak a diskurzusára egyfelõl a konzervativizmussal való azonosulás, másfelõl a pártpolitikától való elhatárolódásban megnyilvánuló populizmus jellemzõ. A mûsorra adott reakciójukat általában véve a cinizmus és az idegenség jellemezte. A mûsor hozzáállását azon az alapon utasítják el, hogy összességében túlságosan merev/középosztályi/BBC – hagyományos –, ugyanakkor azonosulnak a mûsor populista ideológiai megközelítésével, ezért a konkrét részleteket a szöveg kódolásának megfelelõen olvassák.
Gyakran elõfordult, hogy az interjúkérdések ellenségességet váltottak ki belõlük – nehezükre esett a számukra igazán kézenfekvõ dolgokat megfogalmazniuk. A jelenség másik oldala egy védekezõ vagy stratégiai beállítódás: az értékítéleteket – jó/unalmas – nem tartották fontosnak maguktól magyarázni, a magyarázatkérést pedig azzal utasították vissza, hogy „ez csak normális, nem?”.
A Nationwide szerkesztõi szerintük egyszerûen „a munkájukat végzik”, amit pedig gyakorlati terminusokkal írnak le, mint a kommunikációval vagy más szakmai dolgokkal való gyakorlati foglalkozást. Ha az ember a Nationwide mûsorkészítési gyakorlatának társadalmi és politikai hatásáról érdeklõdik, azt a választ kapja, hogy „ezzel már túl messzire megyünk”.
Az összes nagy csoport közül az ipari tanulóké volt az, amelyik a mûsor domináns kódját leginkább elfogadta, az olvasatok pedig egyeztek a Nationwide uralkodó vagy elsõdleges olvasatával. Erre az lehet a magyarázat, hogy a srácok ideológiai magátólértetõdõségeinek világa egy olyan populáris diskurzusban ölt formát, amely nagyjából megegyezik a mûsoréval. Bár a csoport hangsúlyozottan cinizmussal reagált a Nationwide-jelenségre, arra, hogy valaki esetleg rajtuk is túltesz, reakcióik a mûsor részleteire megmaradtak az uralkodó értelmezési keretnél, az elsõdleges olvasatnál, amit a mûsor határozott meg, és ugyancsak hajlamosak voltak elfogadni a mûsorvezetõ által felkínált értelmezéseket. Ami a mûsorvezetõk szerint nyilvánvaló, az szerintük is „elég jól elmegy”, a Nationwide kérdéseit pedig nem tartják problematikusnak, inkább természetesnek, magától értetõdõnek.

4 SZAKSZERVEZETI TISZTVISELÕK
Korábban már felvetettem, hogy a dekódolási módokat nem egyértelmûen az osztályhelyzet határozza meg, az egyén társadalmi helyzetének hatását a különbözõ diszkurzív formációkban való részvétel árnyalja. Ebben az esetben óriási különbségek vannak a nem szakszervezetiek (legfeljebb szakszervezeti tagok) csoportjai és a szakszervezet diskurzusaiban aktív szerepet vállalók között – miközben társadalmi hátterük egyformán munkásosztályi. A szakszervezeti tisztviselõk inkább a dekódolás egyezkedõ módjára hajlamosak, a bizalmik egyértelmûen oppozíciós dekódolást végeznek – szemben például az ipari tanulók csoportjával, akik passzív szakszervezeti tagként inkább az uralkodó dekódolás felé hajlanak. Természetesen tovább lehetne árnyalni ezt az elnagyolt képet – a különbözõ szakszervezetek tisztviselõi például különbözõ olvasatokat teremtenek meg –, de ezek csak variációk ugyanarra a témára. Ez tehát azt jelenti, hogy a dekódolás különbségei nem egyszerûen mondjuk a munkásosztályba való tartozásra vezethetõk vissza, arról van inkább szó, hogy a társadalmi helyzet diskurzusban való artikulálási módja (jelen esetben a szakszervezetek diskurzusa) viszi el a dekódolást egy sajátos irányba.
Jelentõs különbség van ezenkívül a szakszervezeti bizalmik jól artikulált és egyértelmûen oppozíciós olvasatai, illetve a tisztviselõk egyezkedõ olvasatai között. Meglátásom szerint ez annak a következménye, hogy a bizalmikra nem nehezedik az a fajta beilleszkedésre késztetõ nyomás, amelynek a hivatásos szakszervezeti tisztviselõk közvetlenül ki vannak téve, és ezért lehetõségük van a szakszervezeti mozgalmon belül egy hangsúlyosabban balos pozíció megtartására.
A szakszervezeti vezetõk általánosságban az egyezkedõ kód népi verzióját testesítik meg, amikor a Munkáspárton belül a jobboldali szemlélettel azonosulnak. Rendszeresen nézik a Nationwide-ot és egyetértenek mind a hozzáállásával, mind a kérdésfelvetések ideológiai hátterével. Elfogadják a mûsor individualista alapbeállítódását, és azt a képet, amelyet a gazdasági bajokkal kínlódó egységes nemzetrõl fest; ilyen értelemben el is fogadják a nemzetre vonatkozó többes szám elsõ személyt, amelyet a mûsor diskurzusa konstruál. Mindez azonban csak az általános, elvont szinten igaz – a konkrétumokra térve (például a szakszervezetet érintõ kérdéseknél) kritikusabb beállítódást vesznek fel, és oppozíciós olvasatot produkálnak (az egyezkedõ kód szerkezetérõl bõvebben lásd Hall, 1973).
A szakszervezeti bizalmik nyújtották spontán reakcióikban a mûsor legjobban artikulált és legegyértelmûbben oppozíciós olvasatát. Nem fogadják el a mûsor által konstruált nemzeti egységet, és azt, hogy a mûsor akarja megmondani, milyen „mifelénk a dörgés”. Ez az olvasat tökéletesen megfelel az oppozíciós dekódolásnak, hiszen újrafogalmazza azokat a problémákat, amelyeket a mûsor vetett fel. A csoport tagjai erõsen kritizálták a mûsor gazdasági téren tapasztalható hiányosságait. Kritikájukban még ennél is tovább mennek, amikor új, a mûsor vonatkoztatási keretétõl különbözõ modellt vezetnek be: a beszélgetés során szóba kerül a mûsornak a vagyon eredetére vonatkozó kimondatlan elmélete, ami a klasszikus gazdasági modellbe illeszkedik, de a válaszoló kész az elmélet helyébe az értéknek a munkásság szemszögébõl vett teóriáját, egyfajta munkaérték-elméletet állítani.
 

A dekódolások modellje: áttekintés és néhány következtetés

A csoportokra jellemzõ dekódolási módokat tekinti át az alábbi ábra. Azért választottuk inkább a téri, és nem a lineáris (az oppozícióstól az uralkodóig terjedõ egydimenziós kontinuum mentén történõ) ábrázolást, mert véleményünk szerint az olvasatokat nem lehet egy ilyen kontinuumon elhelyezni. Példának okáért a tovább tanuló fekete diákok nem helyezkednek jobban szembe az elsõdleges olvasattal, mint az egyetemi hallgatók – arról van inkább szó, hogy más-más dimenzióban jelentkezik a mûsorhoz való viszonyuk.
 
 

A következõ oldalon látható ábrán bemutatott különféle reakciókat és értelmezéseket nem az egyének pszichés sajátosságainak fényében kell értelmeznünk. Az eltérések elsõsorban a társadalomszerkezetbe ágyazott kulturális különbségeken alapulnak, azokon a kulturális nyalábokon, amelyek az üzenetek egyéni értelmezését irányítják és behatárolják. Az üzenet lehetséges jelentéseinek megértéséhez az üzenet által megcélzott közönség „kulturális térképére” van szükség – egy olyan térképre, amelyen látható a közönség egyes alcsoportjainak viszonylagos elhelyezkedése és azok a kulturális készletek illetve szimbolikus erõforrások, amelyekkel ezek rendelkeznek. A szöveg vagy üzenet értelmét tehát úgy kell felfogni, mint ami a szövegbe beágyazott kódok és a közönség adott szegmense által birtokolt kódok egymásra hatásából születik meg.
Amikor amellett érvelünk, hogy az egyéni olvasatokat vissza kell helyezni társas kontextusukba, nem az egyéni tudatot a társadalmi helyzetbõl mechanikusan levezetõ determinista magyarázatok mellett kardoskodunk. Az interjúrészletekbõl is kiderül, hogy példának okáért az osztályhelyzet és a dekódolási mód között nincs kölcsönösen egyértelmû megfeleltetés.
Az általam javasolt modell nem is igyekszik a társadalmi osztályhelyzetbõl direkt módon levezetni az egyes olvasatokat. A társadalmi helyzet és a diszkurzív pozíció együttesen hozzák létre az olvasatokat, amelyek maguk is strukturáltak, mivel a különbözõ diskurzusokhoz való hozzáférést a társadalmi helyzet határozza meg.

Számunka most az a fontos, hogy megértsük azt a folyamatot, amelynek során a társadalmakra általában jellemzõ diszkurzív sokféleség találkozik a média szövegének dekódolási módjaival. Ezeknek a diskurzusoknak a hatása éppenséggel az, hogy a dekódolási módokat árnyalják. Ennek következtében a dekódolás fõ típusain, az uralkodó, egyezkedõ és oppozíciós dekódoláson belül többféle változatot és módosítást figyelhetünk meg azon a kódon belül, amelyet az áttekintõ elemzés végett egységesnek tekintettünk. A parkini elméletbõl kiinduló tipológiánkra persze ráférne némi finomítás, hogy a közönség egy szabatosabb leírásához jussunk.
Azt is tudnunk kell, hogy az egyes csoportokon belül mindig vannak különbségek és szembenállások, és még ugyanaz a csoport is másféle dekódolási stratégiát alkalmazhat, ha egy eltérõ kontextusban egészen másféle szöveggel szembesítjük. A kiinduló uralkodó/egyezkedõ/oppozíciós megkülönböztetésekre alapuló modellt tovább kell finomítani, mielõtt elmondhatjuk, hogy megfelelõ elméleti kerettel rendelkezünk az egyes kódok altípusainak és belsõ rétegzettségének a leírására.

Benda Klára fordítása
 

Hivatkozott irodalom

Deutscher, I. (1977): Asking Questions. In Social Research Methods. M. Bulmer (szerk.). London: Macmillan.
Gerbner, George (1964): Ideological Perspectives in News Reporting. In Journalism Quarterly, 41(4).
Hall, S. (1973): Encoding/Decoding in Television Discourse. (Újranyomva) In Culture, Media, Language. S. Hall és mások (szerk.). London: Hutchinson.
Hall, S. (1974): Deviancy, Politics and the Media. In Deviance and Social Control. P. Rock és M. McIntosh (szerk.). London: Tavistock.
Mann, M. (1973): The Social Cohesion of Liberal Democracy. In American Sociological Review, 1970. június.
Mattelart, A. és A. Dorfmann (1979): How to Read Donald Duck? NewYork: International General.
Merton, R. és P. Kendall (1955): The Focussed Interview. In The Language of Social Research. P. Lazarsfeld és M. Rosenberg (szerk.). New York: Free Press.
Mills, C. W. (1939): Language, Logic and Culture. In: Power, Politics and People, 434–435. New York: Oxford University Press.
Morley, D. (1976): Industrial Conflict and the Mass Media. In Sociological Review, 24(2).
Parkin, F. (1971): Class Inequality and Political Order. London: Palladin.
Piepe, A. és mások (1975): Television and the Working Class. London: Macmillan.
Voloshinov, V. (1973): Marxism and the Philosophy of Language. New York: Academic Press.

Jegyzetek

* David Morley (1992): Television, Audiences and Cultural Studies címû könyvének harmadik, a szerkesztõk által rövidített fejezete. London–New York: Routledge.