Épp akkor, amikor Magyarországon befulladtak a kapcsolataink, Erdély kinyílt elõttünk. Egyszer a keleti, másszor a nyugati országokba utazást tiltották meg. Kétféle útlevelünkbõl persze az elõkelõbb kéket, a nyugatit vették el kitüntetõ elõszeretettel, de nemegyszer a szocialista országokkal a színével is azonosuló pirosat is bevonták. '69-ben vagy `70-ben ültünk föl elõször a kolozsvári vonatra. Megismertük a kolozsvári filozófusokat: Bretter Gyurit és Tóth Sanyit. Hívtak bennünket, lakásukon láttak vendégül. Márkusék Tóth Sanyiéknál, mi Bretter Gyuriéknál, és Vajda Misuék is barátoknál kaptak szállást.
Megismertünk egy más világot, egy más Magyarországot, egy más magyar kultúrát. Tamás Gáspár Miklós még nagyon fiatal volt, õ kísért bennünket a városban, és kifogyhatatlanul magyarázta a történelmet. Meghívott magukhoz, Gazsi bácsihoz és Erzsi nénihez. Az apa tipikus székely, író és fantasztikus anekdotázó, viccmesélõ - órák hosszat tudtuk hallgatni, és dûltünk a röhögéstõl, mert nagyszerûen adta elõ a történeteit. Erzsi néni ortodox zsidó kántorfamíliából való kommunista, kitûnõen tudott flódnit sütni. Megismerkedtünk Gazsi feleségével, Annácskával is, õt nagyon megszerettük, azóta meghalt, Annácska húgával, Donkával - ma Amerikában él -, matematikus férjével, Péterrel.
Erdélyben másként viselkedtek az emberek, ezt nehéz leírni. Olyan meleg vendégbarátság fogadott, amit Magyarországon nem tapasztalni. Házról házra adtak, lakásról lakásra: mindig terített asztal, barátság és szeretet vett körül bennünket. Úgy éreztük, mintha egész Kolozsvár egy család lenne. Lehet, hogy ez a személyes kisugárzású õszinte érdeklõdés a kisvárosiassággal is összefügg. Természetesen ott is panaszkodtak a világra, a rendszert mindenki nagyon utálta, de a panaszkodást és a rendszer iránti megvetést anekdotákban fejezték ki. Sohasem nevettem annyit, mint a romániai csatorna építésének apokaliptikusan borzalmas történetein. Furcsa viszonyt alakítottak ki az élethez: megszoktuk az elnyomást, de közben tudunk fütyülni is. Nem mintha ettõl az elnyomás kisebb lenne, hanem mert ha fütyülünk, jobban érezzük magunkat. Ha az élet élvezetére tesszük a hangsúlyt. Nem mintha hedonisták lettek volna, hiszen az élet kis élvezeteirõl volt szó: patakokban fürdõzésrõl, finom süteményekrõl és fõleg végtelen baráti beszélgetésekrõl. Amelyek nem politikáról szóltak, s nem is szükségképp filozófiáról. Nemcsak Kolozsvárra látogattunk el egyre sûrûbben, hanem `70-ben vagy `71-ben fölmentünk a hegyekbe a Szent Anna-tóhoz, a Gyilkos-tóhoz, megnéztük a bukovinai kolostorokat. Más alkalommal Bretterék meghívtak a Székelyföldre. Bretter Kati szülei Csíkszeredán laktak, náluk szálltunk meg, s onnan jártuk be a környéket. A csíkszeredai székely környezet egészen más volt, mint a kolozsvári. Bretter Gyuri nagy falujáró, vele mentünk gyûjtögetni. Hímzéseket, cserepeket fedeztünk föl vele, neki kitûnõ forrásai voltak. Az onnan hozott szép madaras hímzésre máig büszke vagyok. Ha az ember meg akart vásárolni valamit, a rituálé szerint sohasem akarták eladni. Nemcsak a felfelé srófolt ár miatt, hanem azért, hogy igyunk együtt egy jó pálinkát. Etettek is: friss túróval, tejföllel. Ha sokat gyûjtöttünk, úgy becsiccsentettünk, hogy alig tudtunk a dombokon le és föl visszatalálni a vonathoz. Egy új világra leltünk, amelyik befogadott és szeretett bennünket. Szerette a gondolatainkat, a gondolkodásmódunkat, s persze azért is fölértékelt bennünket, mert Magyarországról jöttünk. Mindig is erõsen érdekelt a magyar kisebbség helyzete Romániában vagy Szlovákiában. Számomra rettenetesen fontos, mit tud a kisebbség kulturálisan csinálni: hogyan tudja megszervezni az életét, hogyan tesz szert szabadságra, önálló életformára, hogy tudja megõrizni az identitását? Lehetséges, hogy azért foglalkoztat, mert zsidó: tehát kettõs gyökerû vagyok, ezért tapint az elevenemre az azonosság megõrzésének problémája.
A kisebbségeknek kialakul egy nagyon szép tulajdonságuk - ezt tapasztaltam Erdélyben -: nem attól teszik függõvé sorsukat, hogy a központ enged vagy sem, hanem kialakítják a maguk életformáját. Megteremtenek valami szabadságot a maguk területén, ami nem fölülrõl, hanem alulról jön. Tehát kiszakítanak egy sávot, ahol szabadon mozoghatnak.
Erdélyi barátainknak negatív jövõképük volt, nemigen bíztak a holnapban. Ebbõl fakadt ironikus, szkeptikus viszonyuk a világhoz. A negatív jövõkép azonban nem abban fejezõdött ki, hogy négy-öt magyar összehajol, és kesereg, hanem "kibírtuk mi a törököket is" alapon vontak vállat a megpróbáltatásokra. S messze volt Bukarest. Ez is különbség: nagy az ország. Magyarország kis ország, Budapest mindenütt jelen van. Nem lehet elbújni a pártközpont szeme elõl. Kolozsvárott nem volt ott a Fehér Ház. Biztosan Kolozsvárott is ott ültek az urak, és Marosvásárhelyen, sõt: Csíkszeredán is, mégis tágabb volt a tér, az ember egy kicsit függetlenebbnek érezhette magát. Tudták persze, hogy náluk valójában rosszabb a helyzet, mint Magyarországon: silányabb az élelmezés, utazni lehetetlen, üresek a boltok - dupla elnyomás volt, nem kérdéses. Ennek ellenére virágoztatták ki, a helyzetükbõl, a páratlanul szarkasztikus és önálló kultúrájukat.
Bretter Gyuri zsidó volt, a felesége székely asszony. Nem éreztem köztük a különbséget, azt, hogy idegen élne idegennel. Akikkel beszéltem, magyar identitásuk volt, vagy marxista. A kettõ nem mondott ellent egymásnak. Magyar vagy, kisebbségben vagy, és ugyanakkor marxista, univerzalista és kommunista. Erdélyben elég sok magyar volt kommunista, nem csak a zsidók. Ugyanabból az indíttatásból, mint a zsidóság Magyarországon: az univerzálisba menekülés látszott kiutat teremteni a nemzeti elnyomás, a kisebbségbe szorítottság fojtásából.
Az erdélyi magyar értelmiség késõbb MDF-es vonzáskörhöz tartozó tagjaival is jó haverságban voltunk. Molnár Gusztival különben most is barátságosan beszélgetek, ha találkozunk. Mindannyian ugyanazt a rendszert rühelltük, ezért nem éreztük, hogy olyan nagyon különböznénk, nem csapott meg az idegenség. Elõször filozófiai körökbõl barátkoztunk, késõbb írókkal is, például Balla Zsófival, Gáll Ernõvel és a Korunk egész garnitúrájával. Jártuk az utcát: Gazsi mutat ezt meg amazt, eszünk, iszunk és dumálunk. Elmegyünk Csíkszeredára, ott egy székely parasztházban lakunk, reggel fürödni megyünk, 14 fokos vízbe, majd meghaltam, olyan hideg volt, és féltem, hogy beteg leszek, élveztük a hegyi levegõt, a 14 fokos vizet és a roppant erdõt. A Tordai-hasadéki kirándulásra jól emlékszem: Péter, Donka férje úgy kificamította a lábát, hogy haza kellett cipelnünk, mert nem tudott a lábára állni.
Az erdélyi filozófiát éppen olyan jól ismertem, mint erdélyi barátaink, hiszen még egyetemi hallgató koromban Apáczai Csere Jánossal foglalkoztam. Bretter Gyuri a marxizmusnak egy nem konform, nem ortodox, nem sztálinista változatát képviselte szellemesen, nagy nyelvi erõvel. Mi nagyon göcsörtösen írtunk. Csúnya mondatokban. Nem válogattuk meg a szavainkat, nekünk csak az volt a fontos, hogy alany és állítmány legyen. Bretter Gyuri, Tordai Zádor vagy Gazsi és más erdélyiek munkájában fedeztük fel az esszéizmust. Ahol a nyelv a fontos. Nem mindegy, a gondolat hogyan van odatéve. A gondolatnak meg kell találnia a nyelvet, a nyelvi kifejezést. Ferinek* ez nem volt újdonság, õ szerette a nyelvet, s mindig fontos volt számára, hogy szép magyarsággal írjon. Számomra ellenben az a lehetõség, hogy a szorosan vett filozófiai kérdésekben is lehet esszészerûen fogalmazni, nemcsak a kritikában, újdonság volt. Hogy úgy is lehet közelíteni egy filozófiai témához, ahogy a fiatal Gazsi a Mi a tudat címû írásában. Az erdélyiek hatására ébredtem rá tehát, hogy az ember megkeresheti a formákat, és tud játszani a nyelvvel a filozófiában. Ezt tõlük tanultam, s ettõl kezdve arra törekedtem, hogy témáimat szépen írjam meg. Tehát volt kölcsönhatás közöttünk, de nem azért, mert õk speciális erdélyi filozófiát képviseltek, hanem a kifejezés módjában.
A népmûvészet, a gyûjtés is esztétikailag érdekelt elsõsorban. Mi a szép? Nem az izgatott, hogy ez a vonás, az a motívum vagy valamely szín itt van, vagy ott. Ehhez nincs szakértelmem, nem vagyok etnográfus vagy etnológus.
A modern világ egyik sajátossága, hogy az emberek visszanyúlnak a faluba. Ez már elkezdõdött az afrikai plasztikával a század húszas éveiben. A francia költõk és festõk divattá emelték az afrikai szobrocskák gyûjtését. Amikor kimentem Ausztráliába, kevés embernél láttam pápuai vagy új-guineai szobrot, késõbb egy csapásra majd' minden értelmiségi lakásban megtaláltam. Hasonlóan alakult ez minden nép népmûvészetével kapcsolatban. A modern kultúra mindenevõ. Ha már fölfalt mindent a közvetlen környezetében, új táplálékra vágyik. Ahogy a XIX. század végén Egyiptomba szerettek bele, és mindenkinek voltak egyiptomi dolgai, késõbb a kínai porcelán lett a vágy és az önmanifesztáció tárgya. Így jutottunk el a magyar vagy a kelet-európai népmûvészet divatjához is.
Ez nem okvetlenül az anyaölbe kívánkozás egy megnyilvánulása - amint azt Ferenczi Sándor leírta -, hanem a felvilágosodás ideológiájáé. "Vissza a természethez!" Az úgynevezett primitív népek közelebb állnak a természethez, mi már elfajultunk. Ha a primitíveket nézzük és idézzük, közelebb kerülünk az eredethez. A romantika egyidõs a felvilágosodással. Már Goethe is szerb népdalokat gyûjtött. A Grimm fivérek gyûjtötte mesék egyidõsek a felvilágosodással. Ahogy felvilágosodunk, ahogy kialakul a modern kultúra, úgy kezdünk visszamenni az úgynevezett természethez, a néphez, amelyik már egyre kevésbé létezik, de legalább mint ideológia, mint eszme valami módon jelen van. Ez általános modern jelenség, amelynek népies magyar változata szintén az európai romantika része. Kialakul egy kultusz: menjünk vissza a törzshöz, a gyökerekhez. Politikai megnyilvánulása az etnikai nacionalizmushoz vezet. Ez is általános jelenség. Azok a feketék, akik afrikai tárgyakat gyûjtenek, afrikai módon öltözködnek, etnikai nacionalisták. Ilyen kulturális és politikai mozgalmak nagyon sok helyen fellelhetõk. A gyökerek kutatása valamilyen formában elvezet az etnikai nacionalizmus lehetõségéhez. A szlovén színházban most gyakrabban adnak elõ, mondják nekem, szlovén népi táncokat, mint Shakespeare-t, mert a szlovén identitás erõsítése vagy ki(szét)fejlesztése nagyon aktuális. Világos, hogy Magyarországon az Erdélyhez való viszony s benne például az erdélyi népmûvészet gyûjtése nagyon sok és különbözõ indíttatást takar. Lehet a puszta szépség vonzásába kerülni, de az etnikai nacionalizmus is inspirálhat. A trianoni békeszerzõdés igazságtalan volt. Ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy ezt még jó néhány nemzedék sajgó sebként érzi. Én magam is annak élem át. Szégyenkezve és pirulva valljuk be, hogy az igazságos határok azok lettek volna, melyeket Adolf Hitler húzott meg a bécsi döntés idején. Ma ezen már nem lehet segíteni. A történelem ezen túlhaladt. Amit ma meg lehetne és kellene tenni: az a normális, szabad együttélés a románsággal. A magyar kultúra védelme és gyümölcsözõ mûvelése azon a helyen, ahol még létezik a román állam keretei között, és a magyar kisebbség politikai részvétele az ország kormányzásában.
Szlovákiában is kirándultunk,
de a szlovákiai magyar értelmiséggel semmi kapcsolatunk
nem alakult ki. Késõbb ez kifejlõdött, de akkoriban
nem. A vajdaságiakkal ellenben érintkeztünk, de másfajta
módon. Jugoszláviában a helyzet liberálisabb
volt, mint Magyarországon. A szabadkai és az újvidéki
magyarság érdeklõdése irántunk teoretikus
és politikai jellegû volt. Politikai szövetségest
láttak bennünk. Egy Kádár-ellenes csoportot,
amelyre egy radikalizált, megreformált önkormányzatú
titoizmus melletti kiállásban számíthatnak.
Abban az idõben a magyar kisebbség rokonszenvezett az önigazgatás
formáit kimunkáló, reformista, de bizonyos értelemben
mégis marxista és szo-
cialista Jugoszláviával.
E program számára mi potenciális szövetségesnek
tûntünk, ezért propagáltak, adtak ki és
tartották fent velünk az érintkezést. Erdélyben
tehát a magyar kisebbséggel volt kapcsolatunk, a Vajdaságban
viszont politikai szövetségesekkel. A szabadkaiak, újvidékiek
nagyon jól érezték magukat a bõrükben,
s tudták, hogy mi hozzájuk képest rosszul vagyunk
eleresztve politikai közérzetünk és lehetõségeink
tekintetében. Ezért akartak nekünk politikai segítséget
nyújtani. Nem jártam sem Újvidéken, sem Szabadkán
egészen a kilencvenes évek derekáig. 'k látogattak
el hozzánk. De ugyanígy tettek a zágrábi
Praxis
horvát szerkesztõi is, éppúgy keresték
velünk a kapcsolatot, mint a magyarok. A
Praxis
és az
Új Symposion
együttmûködött egymással.
Amit a
Praxis
közölt tõlem szerbhorvátul,
azt magyarul közölte az
Új Symposion
és
a
Híd.
Vagy fordítva.
Bretter Gyuri temetésekor már nem volt semmilyen útlevelünk: se keleti, se nyugati, mert Gyuri a `73-as, ellenünk hozott párthatározat után halt meg. Sokszor volt beteg, gyakran járt kezelésre Budapestre. Budakeszin, a Korányi kórházban gyógyították. Elõször veseoperációja volt, s úgy nézett ki, hogy sikerült. Gyuri késõbb visszajött, mert a mûtét után nehezen gyógyult. Az orvos minden hazugsága ellenére sejteni kezdtük, hogy veserákja van. Visszament Kolozsvárra, de hamarosan megint belázasodott. Már nem lehetett letagadni, hogy nagyon nagy a baj: a tüdejét is megtámadta a rák. Kati mindig ott ült mellette. Gyuri a remény és a reménytelenség között hánykódott. Ez a halálos betegek csatája: az életben való hit, és a halál elõtti önmegadás között. Ezt a küzdelmet tudta Feri nagy empátiával befolyásolni. Feri nemcsak szerette Gyurit, hiszen én is nagyon szerettem, de benne megvolt az elfogulatlanság a haldoklóval szemben. Én a haldoklás mozzanatát egzisztenciális tragédiának fogom föl. Élek, egészséges vagyok, tehát kívül állok a drámán. A halálba indulót sokkal többre becsülöm, mint önmagamat, ezért egy rossz szót nem tudnék szólni hozzá, mert õ egy mezsgyén áll: élet és halál között. Ezt a mezsgyét én nem léptem át, ezért ebben a felvonásban nem lehet szavam. Feri rá tudott ripakodni a haldoklóra. Amikor Gyuri zokogott a kórházban, Feri fölrázta: "Gyuri, az Isten áldjon meg, nem haldokolsz! Ne viselkedj már így! Hagyd ezt abba!" Úgy tudott ráordítani, hogy Gyuri a levegõt alig tudta kapkodni, de utána ismét normálisan kezdett beszélni és kommunikálni. Politikáról, a magyar kultúráról, Ceau[[ordmasculine]]escuról, akit Pesten következmények nélkül lehetett kritizálni. De akkor õ azért már haldoklott. Amikor meghalt, nem volt útlevelünk: a hatóságokhoz folyamodtunk, hogy barátunk temetésére mégis elmehessünk. Nagy kegyesen adományoztak egy cédulát, egyszeri Romániába szóló belépésre, amit a határon le kellett adnunk. Azt hiszem, Feri Aczélhoz fordult érte. A magyarországi barátok közül mi voltunk ott egyedül. Nekünk volt Bretter Gyuri a legközvetlenebb barátunk, nem tudtuk volna elviselni, hogy ne legyünk vele utolsó földi útján.
A temetés elõtti búcsúztatón Gazsi tartotta a beszédet. Nem Bretterék lakásán, mert az elég kicsi volt, s még mi is ott szálltunk meg - oda nem lehetett sok embert meghívni, bár a halotti tort ott ültük. Közel a házsongárdi temetõhöz, az egyetem egyik szobájában gyülekeztünk nagyon sokan. Gazsi hirtelen felállt, s bejelentette, hogy beszédet tart. Beszéde nemcsak gyönyörû, de gyújtó hatású is volt. Bretter Gyuriról olyan melegséggel tudott beszélni, mint kevesek. Ugyanakkor politikai beszédnek is fel lehetett fogni: a Ceau[[ordmasculine]]escu-rendszer a magyar kisebbséget elnyomó diktatúra, melynek elõbb-utóbb vége kell, hogy legyen. Ilyen beszédet csak egy temetésen lehetett elmondani. Az ember egy totális rendszerben nem szólhat szabadon a nyilvánosság elõtt. A temetést nem ellenõrzik. Gazsi fölhasználta az alkalmat, Bretter Gyuri halálát. És ez nem volt Gyuri szellemétõl idegen, sõt: megfelelt a szellemének, õ is ezt akarta volna, s ha épp egy felhõrõl lelógatva lábát figyelte a fejleményeket, biztos elégedett is volt. Fölágaskodtam Gazsi homlokához, õ lehajolt, így adtam rá egy puszit, annyira meghatott a beszéde. Elindultunk a temetõbe. Hó fedett mindent, nagyon magas hó. Míg fölmentünk Bretter Gyuri sírhelyéhez, nem láttunk egyebet, mint a szekeret a koporsóval, amelyet egy öreg, apró ló húzott, és mellette egy embert. Amikor átléptük a temetõ kapuját, a menet férfitagjainak fele levette a kalapját, a másik fele pedig feltette. A jelenet, a levett és a feltett kalap nem megy soha ki a fejembõl, olyan jellemzõ Bretter Gyuri életére. Nem kapott rituális temetést, õ sem gyakorolta a vallást. Zsidónak született, felesége kálvinista székely aszszony volt, kívül érezte magát a vallási közösségen. A barátok mellett beszélt egy protestáns lelkész is a sírnál. A szertartás után elmentünk a lakásba a székely özveggyel, a székely rokonokkal, és ott találtuk Bretter Gyuri családját, akik följöttek valahonnan, ültek a padlón: süvet ülnek Kati lakásában. A székely-zsidó házasságok gyönyörûen sikerültek. Ezt a Gazsi apjánál és anyjánál is láttam. Ott az apa székely paraszt származású, az asszony zsidó, Bretteréknél a férfi zsidó és a feleség székely asszony. Nagyon baráti, meleg házasságok voltak, nem mondott itt semmi ellent egymásnak, talán azért nem, mert a kálvinizmus egyik leglényege a bensõ rokonság a kereszténység zsidó eredetével.
Apám egyik legjobb barátjáról úgy tudtam, hogy zsidó. Késõbb kiderült, hogy erdélyi szombatos. S miután Magyarországon ezt a kombinációt hivatalosan nem ismerték el, inkább zsidó lett. Neki nem kellett sárga csillagot viselnie, mert be tudta bizonyítani, hogy a négy nagyszüleje nem zsidó, hanem szombatos. Az a groteszk helyzet állt elõ, hogy ez a férfi minden szombaton sárga csillag nélkül a Csáki utcai zsinagógába ment imádkozni. Ennek a magatartásnak Erdélyben kultúrája van.
A demokratikus, modern liberális szabadságfogalmak mintája görög. Athén. Azonban van egy modern szabadságfogalom, ami biblikus eredetû. Ez a felszabadulás fogalma. A rabszolgaságból való felszabadulásé. Ezt csak Nietzsche értette meg. Ez a koncepció a rabszolgaság zsarnokságából való felszabadulást állította középpontjába, s meghatározó szerepet játszott a protestantizmusban, amit Max Weber a kapitalizmus szellemének nevezett. A protestantizmusban a felszabadulás képét a Biblia ihleti. Nemcsak Walter Scott regényeire gondolok, ahol a skót kálvinisták Izrael népével azonosították magukat, de ugyanez áll Händel oratóriumaira is: a Judás Makkabeus ra, az Izrael Egyiptomban ra. A protestanizmus képzeletében újra megjelennek Izrael régi képei. Tehát itt megvolt az átjárás a mítoszban, s ezért a modernitás felfogásában is. A zsidó tradíció a kálvinizmuson keresztül jött be az európai kultúrába: a rabszolgával történõ azonosulással. A kálvinizmusban visszatér a gondolat, hogy a pária fölemelése hozza el a felszabadulást. Rettenetes erõs hatás a mitológia szintjén. A mitológia a döntõ, ha életformát alakítunk ki magunknak, és azokhoz hû magatartásokat választunk.
`71-ben Lukács már haldoklott. Valószínûleg ezért engedtek ki az USA-ba a City University egy konferenciájára. Martin Fleischer szervezõtõl kaptam bevezetésemet az amerikai mentalitás- és viselkedéskultúrába. A repülõtéren várt, és õ kísért ki a hazafelé tartó géphez. Ezalatt úgy viselkedett, mintha a legjobb barátom lett volna. Mindenhova elkísért, múzeumba, összejövetelekre, amikor elbúcsúztam, könnyek peregtek a szemébõl. Amikor hazaértem, azonnal levelet írtam neki - soha többé nem válaszolt. Elsõ lecke az amerikaiakból: szentimentálisak, könnybe lábad a szemük, s aztán öt perc múlva elfelejtik, hogy létezel. Ezen a leckén mindenkinek át kell esnie, aki huzamosabb kapcsolatba lép velük. Amikor élni mentem Amerikába, már felvértezetten érkeztem. New York utcáit utáltam, mert a természet nyomaira sem emlékeztetnek. Ha New Yorkban élnék, csak a Central Park Westben laknék, mert ott legalább parkra és fákra esik az ablakból a tekintet - gondoltam. Viszont a képtárai nemcsak élményt, de nagy felfedezéseket jelentettek. Elsõsorban a Frick Múzeum és a Museum of Modern Art. Lukács antimodernista volt. Utálta a modern festészetet, még Picassóval sem tett kivételt. Hajlandó voltam elfogadni az ítéletét, mert nem ismertem ezt a világot. Lassan kezdtek ugyan megjelenni a Pleiade Art sorozat kis könyvecskéi, de oly rossz minõségû reprodukciókkal, hogy azok alapján nem lehetett fogalmat alkotni róluk. A Museum of Modern Artban egy csapásra új, fantasztikus világ nyílott ki elõttem - rájöttem, hogy Lukács egyáltalán nem értette meg a modern mûvészetet. "Errõl mesélek majd neki!" Meséltem is szegénynek, már haldoklott. "Nincs igaza, Lukács elvtárs, hát ezek fantasztikus festõk. Picasso, mintha a reneszánszban élt volna." A Frick Múzeumban eredetiben láthattam a kedvenceimet, a Vermeereket, de azokért már hosszú ideje rajongtam. A moderneknél nem tudtam, hogy az ott megismert festõk egy csapásra a kedvenceimmé válnak. Könnyû okosnak lenni, ítélkezni egy világról, ha nem ismerjük. Esztétikailag még mindig Vermeer nyújtotta a legnagyobb élményt, de vártam, hogy lesz egy Vermeer-élményem, és lett is. A Modern Múzeumban viszont elõreláthatóan nem várt Klee-élmény. A nevét se hallottam. Párizsban ugyan jártam már futólag `68-ban. Ott is láttam néhány modern festményt, de keveset, mert a kevés idõm java részét a Louvre-ban töltöttem. Ez a New York-i múzeumozás döntõ hatást gyakorolt az esztétikai életemre.
New York után kisebb elõadókörútra indultam az északi parton. Arató Andris volt olyan kedves, hogy autóval elkísért. Andris magyar zsidó szüleivel, kis gyermekként került ki az USA-ba. Amikor felnõttként újbaloldali lett, érdeklõdése felébredt "gyökerek", azaz Magyarország iránt - ezen a magyar kritikus baloldalt kell érteni. Ellátogatott Pestre, itt ismerkedtünk össze. Most a New School szociológiaprofesszora. A rendszerváltás után politológiai cikkei gyakran megjelennek a magyar sajtóban. New York-i barátaim közül õ a legrégibb. Vele mentem az Amherst College-ba, Norman Birnbaumhoz, akit `65-ben ismertem meg Korèulán, mint a német újbaloldal egyik szervezõjét. Meghívott, hogy tartsak elõadást a diákjainak. Elmélet és gyakorlat a szükségletek szempontjából címû dolgozatomat papírról olvastam föl, mert szabadon még nem tudtam angolul elõadni. Andris fordította a kérdéseket, s majd visszafordította a válaszaimat. Továbbmentünk a M. I. T.-be, a Massachusetts Institute of Technology-ba, amely Boston egyik legrangosabb egyeteme, ide teológusok hívtak. Ugyanazt az elõadást mondtam el, mint New Yorkban. Elindult a kérdezés. Andris, mint az elõzõ napon, fordítani kezdett. "Andris nem kell, már értem." Hirtelen jött a kattanás, hirtelen megértettem a kérdéseket. Igen intenzív, kéthetes nyelvtanulási folyamat állt mögöttem, naponta nyolc-kilenc órán keresztül foglalkoztam a nyelvvel. Attól kezdve nem kellett fordítani nekem - a válaszokat még igen, mert nem tudtam magamat vitaképesen kifejezni. Úgy jöttem haza, hogy valamennyire tudok angolul. A legszebb élményem Amherst városka volt, amely szinte csupa kollégiumból állt. Az egyetem meghívottainak fönntartott fogadóban kaptunk szállást. Reggel kinyitottam az ablakot, és bejött rajta a természet. Ez New England, ahol minden csupa zöld. A méregzöld pázsiton kora tavasszal golfoztak. Elmentünk autóval kirándulni, bemutattak egy farmernak, megkérdeztem, hogy mit termel? Azt a választ kaptam, "cucumber programon dolgozom". Azaz, uborkaprogramon. Egy paraszt nem azt mondja, hogy mit termel, hanem, hogy milyen programon dolgozik - de azért ürgét is öntött nekünk. Eljött értem Hollander Pali, aki akkor a University of Massachusettsben politológiát tanított, és elvitt ebédelni a családjához. Nemrégen a `96-os könyvhéten találkoztam vele újra, megjelent egy könyve nálunk - egymás mellett dedikáltunk az Írók Könyvesboltja elõtt. Nála is új meglepetés ért. Akkori felesége nyitott amerikai konyhában fõzött egy kifüggesztett kalóriatábla elõtt. Melyik étel mennyi kalóriát tartalmaz, és hány kalóriát lehet naponta fogyasztani? Ennek alapján fõzte a vacsorát. Addig azt sem igen tudtam, hogy mi fán terem a kalória. "Ezek az amerikaiak meg vannak húzatva!" "Kalóriatábla szerint fõzni?" "Élni?" Ez számomra éppen úgy új volt, mint Martin Fleischer túláradó szentimentalizmusa. Tanultam. Jót is, rosszat is, érdekeset, érdektelent egyaránt. Tizenkét napot töltöttem az Újvilágban. A leghihetetlenebbnek tûnõ hazahozott hír mégiscsak az volt, hogy Amerikában szemináriumokat szerveznek Lukács György munkáiról, és ténylegesen vitatkoznak az írásairól. Amire Gyuri bácsi úgy reagált, hogy "maga hazudik egy haldokló embernek". Ezt nem tudta elképzelni. Ilyen volt akkor a világkommunikáció. Így elszigetelõdtünk. Ha bárhol a világon szemináriumot tartanak rólam, arcizmom sem rezdül, ha hallom. Miért ne higgyem el? Lukács számára, aki világjelenség volt, az a tény, hogy Amerika központi helyén - nem a világ végén, nem Porto Allegrében, vagy Bogotában hanem Bostonban - munkásságáról szemináriumot szerveznek, az számára úgy festett, mint a haldokló embernek nyújtott vigaszhazugság. Még nem értettük a JET- új világot, amely minden eszmét elterjeszt a születése pillanatában az egész világon.
`72-ben már Lukács halott
volt, amikor meghívtak a berlini Freie Universitätre. Helmut
Fleischer, aki ezt kezdeményezte, sok szálon kapcsolódott
az újbaloldalhoz, ugyanakkor Lukács hívei közé
tartozott, ezért elsõsorban mint Lukács-tanítványt
akart látni Berlinben. Eredetileg Marcusének kínálták
föl a szemesztert, aki valamilyen oknál fogva lemondta, és
helyette engem választottak. Egy szemeszterre hívtak, ami
hivatalosan egy teljes félévet jelent, azaz: három
hónapot, de én hat hét alatt, tehát fél
szemeszterben, dupla annyit tanítva adtam le az anyagot - ez a módszer
azóta is divatos. Csoda volt az is, hogy kiengedtek a `72 és
`73 közötti vihar elõtti csendben. Három kurzust
adtam: egyiket a
Mindennapi élet
rõl, a másikat
a
Szükségletelmélet
rõl és egy nyitott
szemináriumot, amelyen a diákok aktuális kérdéseire
feleltem. Megismerkedtem Jacob Taubesszel, az egyetem akkori dékánjával.
Judaisztikát tanított Berlinben, s ugyanakkor a szélsõbaloldali
eszmék bûvöletében élt. Felesége
Margerethe von Brentano, a híres filozófus Brentano családjának
sarja, filozófiát tanított, s majd késõbb
komoly szerepet játszott `73 után a Budapesti Iskola életében.
Taubesnak nagy felfedezései voltak - az egyik ilyen: Susan Sontag.
Nagyon jó viszonyban állt Hans Jonasszal, aki két
nevezetes könyvet írt a gnosztikáról, és
élete utolsó éveiben az ökológia-központú
felelõsségetika prófétájaként
vált híressé Né-
metországban, Franciaországban,
s egy kicsit Amerikában is. Néhány évvel korábban,
mint én, tanított a New Schoolon is, Hannah Arendt kollégája
és a barátja volt - de mikor Arendt megírta az
Eichmann
Jeruzsálemben
címû könyvét, megszakította
vele a barátságot. Éveken keresztül nem köszönt
neki, annyira utálta ezt a könyvet, de röviddel Arendt
halála elõtt kiengesztelõdtek. Taubes haláláról
New Yorkban Hans Jonas lakásán értesültem a nyolcvanas
években. Nagy szerepe volt másik régi és régen
halott barátom, Lucien Goldmann életében. Lucien Goldmann
a zsidóüldözés elõl Svájcba menekült,
ahol internálótáborba zárták. Ide gyakran
látogatott el Taubes apja, aki fõrabbi volt Zürichben.
Az apuka járta az internálótáborokat, hogy
segítsen a zsidó internáltaknak, s ennek során
találkozott egy izgatott fiatalemberrel, aki állandóan
zsidó teológiai kérdésekrõl kívánt
vele beszélgetni. Taubes beküldte hozzá a fiát,
hogy beszélgessenek - így kötött barátságot
Jacob Taubes és a Lucien Goldmann. Az öreg Taubes valamilyen
praktika révén ki is hozatta Goldmannt a táborból,
így lett a Taubes család napi vendége - a könyvtárukból
olvasott, és náluk kezdett fölkészülni a
Racine- és Pascal-könyvére, amivel késõbb
nagy sikert aratott
A rejtõzködõ Isten
címmel.
A berlini Freie Universität alternatív
egyetemnek indult. Berlin kettészakításával
a Humboldt Egyetem keletre esett. Ezért kellett egy másik,
egy nyugat-berlini egyetemet gründolni, ami már a nevében
is hordozza, hogy õk a szabad Berlin és világ egyeteme.
Nagyon érdekes hely volt, de nem annyira szakmai szempontból,
hanem azért, mert a baloldal központjának számított.
Már csak azért is, mert minden fiatalember, aki nem akart
katona lenni, Nyugat-Berlinbe költözött - így lehetett
meglógni a katonaság elõl. Akik lelkiismereti okból
- leginkább azért, mert baloldaliak voltak - nem kívántak
a nyugatnémet hadseregben szolgálni, Berlinben kötöttek
ki. Nyugat-Berlin tehát újbaloldali és szociáldemokrata
központ volt. Ennek következtében az egyeteme is, noha
a
diákok számára nem
eléggé. `72-ben tetõzött Németországban
az újbaloldali mozgalom. Egy ideig eltartott, míg a hullámok
átlendültek egyik országból a másikba.
Franciaországban már majdnem elfelejtették a karnevált.
A tanításom idejére esett egy általános
diáksztrájk. Bejöttek hozzánk az óra közepén
és forradalmi bizottság nevében figyelmeztettek, hogy
ne legyünk sztrájktörõk. "Ki kell üríteni
az egyetemet, mert sztrájkolunk, legyetek szolidárisak."
"Én egész életemben nem akartam sztrájktörõ
lenni. Most sem leszek. De az óráimat is szeretném
megtartani. Nagyon szívesen folytatom a diskurzust önökkel.
A javaslatom a következõ: Hagyjuk el az épületet,
s így nem leszünk sztrájktörõk, viszont
kint a gyepre leülünk, s ott folytatjuk az órát."
Így is történt. Ragyogó napsütéses
idõ volt, leültünk a gyepre, én középre,
és ott folytattam az órámat mindenki megelégedésére,
ahol az épületben abbahagytam.
Az egyetem vendégházában
laktam, amely hasonló szisztémában mûködött,
mint ma nálunk a Collégium Budapest. A sajnos túlságos
bõ reggelinél és vacsoránál mindenki
összegyûlt és beszélgettünk. Többnyire
világhírû fizikusokkal és matematikusokkal osztottam
meg a vendégházat, akik úgy viselkedtek, mint az óvodások.
Például a Gästehaus vendégkönyvébe,
minden irónia nélkül, olyan gügye rigmusocskákat
írtak, amely nem haladta meg a
hároméves gyerek szellemi
színvonalát - de ez nem akadályozta meg õket,
hogy a matematikát világszínvonalon oktassák.
Itt olvasgattam, készültem az óráimra, majd átsétáltam
az egyetemre. Megismerkedtem egy Hans Joas nevû fiatalemberrel. Az
én diákom volt, ma nagyon neves, elméleti szociológus
vált belõle, sok könyvét kiadják mindenütt.
Barátja, Axel Honnet ma a Frankfurti Egyetem professzora, már
akkor Habermas felé tendált, késõbb személyes
tanítványa lett. Rengeteget sétáltam a gyönyörû
környéken. Dahlemben laktam. Majdnem minden nap, ha idõm
engedte, elmentem a Dahlemi Képtárba. Dahlem Berlin egy városrésze,
itt állították fel az egyetemet is. Egy metróállomásnyira
fekszik innen Dahlendorf, az egyik legnagyobb berlini múzeummal.
Nem is ültem fel a földalattira, átsétáltam
múzeumot nézni, ahol ismét új élményvilág
fogadott. Hatalmas anyagot állítottak itt ki óceániai
és indián szobrokból. Az indián kultúrát
én nem Mexikóban, hanem Dahlemben ismertem meg. Amikor eljutottam
Mexikóba, és elmentem a Mexikói Antropológiai
Múzeumba, akkor ezek a szobrok már régi barátaim
voltak. Megjelent számomra az úgynevezett primitív
mûvészet, és a középkori szobrászat,
amelyek nagyon nagy hatást tettek rám. Elsõsorban
Riemenschneider. Ezek a szobrok beépültek a személyiségembe.
A látásomba. Ez nem annyit jelent, hogy errõl írnom
kellene. Biztos nem tudnék Riemenschneiderrõl írni.
De ennek az élménynek a tükrében másképp
láttam a modernitást, és másképpen fogtam
föl a környezetemet is. Ilyen élmények hatására
lesz az ember más. Nagyon sok múzeumban látni újat,
de kevés az olyan élmény, amelyik úgy üt
meg, mint a modern festészet New Yorkban, és egy évvel
késõbb az óceániai és indián
mûvészet Berlinben. A megütés mozzanatából
egy teljesen új világ nyílik ki. Ez nem olyan élmény,
amikor az ember felfedez egy-egy új festõt. Akkor nem üt
meg semmi, hanem egy új perspektíva nyílik meg. Például
Feri egyik kedvenc festõje a németalföldi Hobbema. Hobbema
nem igazán vonzó tájakat festett. Egy-egy faluszéli
házat, a háttérbe egy tehén, egy lovas szekér,
két ember csinál ezt vagy azt - végtelenül idillikusan
hétköznapi az egész látvány. Ezt az idillt
variálja egész életmûvében. Miért
szerette Feri Hobbemát annyira? Én is szeretem, de nem tesz
rám különös hatást. És miért
szerette Feri Corot-t annyira? Ezen mostanában tûnõdtem
el, mert nemrégiben megnéztem, egyedül, New Yorkban
egy Corot-kiállítást. Rájöttem arra, hogy
mi a közös Hobbemában és Corot-ban. Az idill. Az
életformáé, ami mögött biztonság,
az otthon levés nyugalma húzódik. Amelyben azért
nincs választási kényszer, vagy lehetõség,
mert az otthonosság magáértvalóan természetes.
Visszavágyódás, nosztalgia egy olyan korszak iránt,
ahol van egy otthon. Ebbõl az otthonból nem lehet elmenni,
mert csak azokat az utakat lehet járni, amelyek a faluból
ki- és visszavezetnek. Nincsenek más utak. Feri izgatott,
feszültsé-
gekkel teli személyiség volt,
és a festõ eszményeinek megválasztása
fejezte ki
- leplezte le - eredendõ vágyódását,
amely épp ennek az ellentétére irányult. Ezt
csak most fedezem fel. De ez egy egész más élmény,
mint ami ott nyílt meg Berlinben. Az óceániai mûvészet
primitív, ha európai szemmel nézzük, s ha ennek
a fogalomnak van valami tartalma. Mégis megdöbbentõ
elementaritással hirdeti, hogy az embereknek minden kultúrában
egyforma a képzelõerejük: mindig képesek szépet
vizionálni, s ebbõl szépet teremteni. Vajon nem határolt-e
az ember képzelõereje? Miért térnek vissza
ugyanazok a motívumok és ugyanazok a formák? Miért
szép a páva, miért szép a galamb? Mert mindenütt
szép a páva és a galamb? Nemkülönben bizonyos
virágok. A fiatal nõ. Vagy egy ló. A legtöbb
kultúrában a rovar nem tartozik az esztétikai élmény
megtestesítõi közé, de van, ahol igen - mint
az egyiptomiaknál és a krétaiaknál - ahol a
rovar szent állat - ott az is szép. A képzelõerõnk
ritmikussága, ismétlõdése filozófiailag
is érdekelt. Nem mintha írtam volna valamit errõl.
Az embert, ha filozófiát csinál, két dolog
izgatja legjobban. Az egyik, hogy föl akarja építeni
a saját filozófiai világát. A másik
pedig az, hogy olyan élményeket akar szerezni, amelyek kívül
esnek a filozófia világán. Mind a kettõ egyformán
lényeges. A filozófiai világhoz elengedhetetlenek
az olyan élmények, amelyeknek semmi közvetlen közük
nincs hozzá. Ehhez tartozik az, hogy miért szép a
páva. Ez nem tartozik a világomhoz. Nem fogom soha fölépíteni.
A saját világom talapzatára építem föl
a filozófiai rendszeremet, ezért az érdekelt, hogyan
tudok egy világot megteremteni azon a talapzaton, amit magamnak
választok. De az is érdekel, hogy mi van ezen a világon
kívül. Amire nem vonatkozik az én talapzatom. Van, amirõl
az ember nem beszél, és néha éppen ez az alapvetõ
élménye marad titokban. A modern világban nincsen
többé általánosan elfogadott alap. Viszont hagyom
magamra hatni azokat az élményeket, amelyek kívül
állnak a megérthetõn. A világ megértését
elvesztettem a marxizmussal. Valamikor kaptam egy világot, Lukács
Györgytõl. Ez a világ szétomlott, elfoszlott
- nem értettem a világot többé. És akkor
azt mondom magamnak: "Meg akarom a világot érteni, össze
akarom magamnak állítani a világot, ahogy én
értem. Választok magamnak bizonyos alapokat, amelyekre én
ezt a világot föl tudom építeni. Nem mondom,
hogy más nem választhat más alapot, de ezeket az alapokat
én választom. Megcsinálom magamnak azt az épületet.
És én mindenütt megválasztottam magamnak azt
az alapot, amire épületet tudok fölállítani,
annak a tudatában, hogy ez nem egy objektív alap." Tehát
nem szólítok fel senkit, hogy ezeket az alapokat fogadja
el, vagy mindenki válassza meg ezt az alapot - ahogy a régi,
premodern filozófusok mondták. Az alap nincs adva. Érzékelem,
hogy ebben van valami végzetesen törékeny. Ha leejthetem
és eltörik, ez nem olyan, mintha vasból, vagy márványból
lenne. Bizony törékeny, és a világ is eltûnik,
ha eltöröm ezt a porcelán finomságú alapot.
Porcelán, vagy még vékonyabb alap - azért csak
kell, hogy legyen egy ilyen nekem, mert ha nincsen, akkor nem tudom fölépíteni
a magam világát sem. A dahlemi élmény annyit
jelentett, hogy van ami az én világomon kívül
van. Aminek semmi köze az én alapomhoz, kívül áll
a világomon, és éppen azért meghatározóan
fontos.
`72 a terrorizmus korszaka is Németországban. A német baloldal ekkor erõteljesen támogatta a Baader-Meinhof-féle csoportot. Egyes barátaimnál lelkiismereti problémaként jelentkezett, hogy õk ugyan nem terroristák, saját maguk nem alkalmaznának erõszakot, de megértik a terroristákat, hiszen a Német Szövetségi Köztársaság reakciós rendszer, az amerikai imperializmus támogatója, ezért mindenképpen alá kell aknázni. Tehát megértik azokat, akik lelkes, vallásos, baloldali meggyõzõdéssel eme aláaknázás céljából terrorista akciókat követnek el. Ha náluk keresnének menedéket, szélesre tárnák elõttük az ajtót. "Gyerekek, meg vagytok õrülve? Én ismerem ezt a világot, ez ugyanaz a világ, ahonnan jövök. A terrorizmus gyilkosságot hoz, nem felszabadulást! A legmegbéklyózóbb rabszolgaságot - percig se higgyetek a terroristáknak!" Megpróbáltam elmagyarázni, hogy minden fantaszta, aki politikai gyilkosságra vetemedik, alapjában véve õszinte, lelkes ember. Adolf Hitler és Goebbels is azok voltak - az erõszak erõszakot szül. Ezért igen erõs konfliktusaim támadtak a berlini szélsõbaloldal azon szárnyával, amelyik, ha nem is támogatta a terrorizmust, de megértette, és próbálta fehérre mosni. Azért szerettem Rudi Dutchke-t, mert sohasem hagyta magát a terrorizmustól meggyõzni. Hasonló volt a viszonyom az olaszokhoz. A Marx szükségletelméletérõl írott könyvem igen népszerû lett, a Lotta Continua nevû csoportban, olyanoknál, akik szintén nem voltak terroristák, de anarchisták voltak, valamint olyanoknál, akik ugyan nem voltak terroristák, de azért védték õket. Cikket kellett írnom a Città futura nevû, baloldali lapba, amiben - hogy ezt a hülye szót használjam - elhatároltam magam tõlük, és kijelentettem, hogy kérem, engem ne tessék így értelmezni, mert nekem ehhez semmi közöm, és elítélem a terrorizmus minden formáját. Nem akartam, hogy azért legyek népszerû, amit nem képviselek. Életemben nem elõször alakul ki az a konfliktus, hogy képviselek valamit, és összeveszek azokkal, akik azt állítják magukról, hogy szintén ugyanazt képviselik, s akik engem ott ünnepelnének és vállukon hordoznának, miközben kénytelen vagyok leszögezni, hogy "hóhó, fiúk, kérlek ne ünnepeljetek, én nem ezt mondtam, hanem valami mást".
Szerettem Berlinben tanítani, mert a diákjaim jó képeségekkel rendelkeztek. Ha szép volt az idõ, a Krumme Lanke-tóban lehetett fürödni. A ruhám alá fürdõruhát vettem, ledobtam a parton és Berlin közepén egy tóban úszkáltam. Fák, fasorok, napsütés. Késõbb elromlott az idõ és zuhogni kezdett. Két hétre Ferit is kiengedték hozzám, Vajda Misuékat pedig Kelet-Berlinbe. Ferivel a Friedrich-strassén keresztül kétszer is átmetróztunk a túl(onnani) világba, ahol Misuval és Judittal együtt néztük meg a kelet-berlini múzeumokat és a Brecht Színházat. Egyik vendéglõben azt mondták, hogy kötelezõ a ruhatár. Levettük a kabátunkat mind a négyen, és helyet foglaltunk egy asztalnál. A kosztümkabát rajtam maradt. Rendelünk egy ebédet, és a kosztümkabátomat ráborítottam a székem támlájára. A fõpincér odajött, és nagyon goromba hangon rám ripakodott: "Hogy képzeli, nem megmondtuk magának, hogy ruhatárba kell hagyni a kabátját, hogy jön ahhoz, hogy az elõírást megszegje?" Misu és a Feri egyszerre kaptak dührohamot, és kezdtek el ordítani: "Most nem visznek Auschwitzba!" Egyszerre, mind a ketten. Pedig csak a német bornírtság volt a kellemetlenkedés mögött. A pacák azonnal eltûnt, és otthagyta a kabátomat a támlán.
Soha nem éreztem, hogy a holocaust német ügy lenne. Az emberi természetre vetett fényt, nem a németségre. Engem elõször a nyilasok akartak deportálni, nem németek. Német katona segített bejutni a nemzetközi gettóba. Nem hiszem, hogy a holocaustot a németség struktúrájából kellene levezetni. Különbözõ történelmi körülmények együttes hatására tudott ott érvényesülni Adolf Hitler. Nagyon megvetem azokat az osztrákokat, akik hiszik, hogy Adolf Hitler német volt, és Beethoven osztrák. Tudniillik ez épp fordítva van. Érdekes jelenség, hogy a nagy diktátorok mindig a perifériákról jönnek. Napóleon nem francia, hanem korzikai, Sztálin nem orosz, hanem grúz, így Hitler sem német, hanem osztrák, és Karadzic sem boszniai születésû.
Miért tartották titokban a gázkamrákat? Ha a német nép olyan vérszomjas, és a zsidó gyerekek vérére áhítozik, akkor az Hitlernek jó propaganda lett volna. ' tagadta. Nem az angolok elõtt, akik tudták, és a rádióikba bemondták. Nem az amerikaiak elõtt, akik a jelentésekkel rendelkeztek róla, hanem a saját népe elõtt tagadta le. Ennek van jelentõsége. Keresztény nép nem fogadja el a kisdedek meggyilkolását. Senki nem tudja nekem eladni, hogy a hitleri szörnyûségek a német nép lelkébõl fakadtak. Mindig közönséges emberek csinálnak mindent. Közönséges oroszok vittek a gulagra, közönséges magyarok kínozták a foglyokat Recsken, Eichmann is közönséges ember volt. Ezzel mit állítottam? Semmit. Az ördögnek nincsen szarva, a totális rendszer és a gyilkolás olyan ragályos betegség, amit a közönséges emberek is elkapnak. De ebbõl nem következik az, hogy a német eredendõen gyilkos, ahogy Goldhagen állítja, miszerint a "közönséges német" lenne a holocaust megvalósítója.
Németországban az újbaloldal volt a legantiszemitább. Erõs konfliktusom is volt miatta. A német középosztály szégyellte magát a holocaust miatt. Ezért érdemén felül volt barátságos minden zsidóval. Az újbaloldalnak nem volt lelkiismeret-furdalása, mert azt hitte, hogy a baloldaliságánál fogva úgyis antináci, ennek következtében õ kifejezheti antiszemita érzelmeit. Az egész anticionista propaganda alapja az antiszemitizmus volt. A német újbaloldali fiatalság egy része náci családból származott. Föllázadtak jobboldali szüleik ellen, de elfogadták az antiszemitizmusukat. Ezt az érzést hangolták és festették át Izrael-ellenessé. Palesztinbarát retorikát hangoztattak: legendáriumukban a palesztin játszotta az üldözött zsidó szerepét. Ebben a hárító-torzító alakoskodásban engedtek nyílt utat az antiszemitizmusuknak. Ez pszichológiai antiszemitizmus volt. Nem nyilvánult meg az európai zsidók gyûlöletében, hanem ezzel a komplexussal próbálták letudni a szülõk náci mivoltát. Velük gyûlt meg leginkább a bajom.
Felfedtem elõttük palesztinbarátságuk erdetét és védtem Izraelt.
Az Izrael-ellenesség: antiszemitizmus. Ezt hevesen tagadták, és azt mondták, hogy nem antiszemiták, csak Izrael-ellenesek. "Hagyjátok abba a hülye mesét, az Izrael-ellenesség antiszemitizmus." Misu volt az elsõ, aki kimondta, még Magyarországon, hogy az egész baloldal-kategória azért kétséges, mert a palesztin terroristákat baloldalinak nevezik. A palesztin terroristák baloldaliak és a jobboldaliak az izraeliek. Ki hallott már ilyet? A szovjetbarátság is az egyik újbaloldali kritériumnak számított. Ezt az álláspontot sem voltam hajlandó elfogadni. Ebben a skatulyázásban vált Hannah Arendt konzervatív, jobboldali gondolkodóvá, mert megírta a totalitarianizmus könyvet, amelyben nemcsak a nácizmust, hanem a kommunizmust is elutasította, mint totális rendszert. Ezért vesztette el akkor az értelmét a jobb- és baloldal címkézés.
Olaszországban Marx szükségletelmélete címû könyvemmel váltam ismertté. Hat-hét kiadást is megért. `73-ban írtam, `76-ban jelent meg elõször, akkor még Magyarországon éltem. Ettõl kezdve folyamatosan hívtak Olaszországba. Alig töltöttem néhány hónapot Ausztráliában, amikor azonnal visszamentem az öreg kontinensre, Rómába - és attól kezdve különbözõ olasz egyetemek és konferenciák vendégszeretét élveztem majd' minden évben. Elsõ római tartózkodásom alatt egy Ferdinando Adornato nevû fiatalember interjúkötetet készített velem Cambiare vita, azaz Megváltoztatni az életet címmel. Adornato akkoriban fiatal kommunistaként a Città futura nevû ifjúsági lapot szerkesztette és ortodox kommunista álláspontot képviselt. Jómagam erõteljesen Szovjetunió-ellenes nézeten álltam, amit ki is fejtettem Adornato provokatív, vitázó kérdéseire. Ugyanakkor kifejeztem a szimpátiámat az újbaloldal iránt - de utálkozva utasítottam el mind az anarchistákat, mind a terroristákat. Az újbaloldalnak csak az a vonulata érdekelt, amit `68 májusa mutatott meg Franciaországban: a heppeninges vándorünnep, amely a mindennapi élet megváltoztatására törekedett - ezért is adtuk a Megváltoztatni az életet címet az interjúkötetnek. Ebben a világban módunk van emberibbé változtatni az életünket, az igazi forradalom az életformák átalakításában zajlik le - ez volt a könyvünk vezérgondolata. Adornato késõbb furcsa - bizonyos szempontból tipikus - karriert futott be. A Città futura szerkesztõségébõl átment az Unità hoz. Új munkahelyén is kért cikkeket tõlem. Itt írtam, azt hiszem, a világon elõször, az AIDS-rõl - és az elsõk egyikeként a dohányzás elleni kampány ellen. Az interjúkönyv nagyon sok nyelven jelent meg, igen gyorsan németül, spanyolul, portugálul, késõbb sok helyütt máshol is. Adornato hamarosan otthagyta a kommunista pártot és a Panorama milánói magazin munkatársává lépett elõ, azután az Espressó ban folytatta a pályafutását, jelenleg a Liberale címû konzervatív lapnál dolgozik. Ahová csak ment, feladatának érezte, hogy cikkeket közöljön tõlem. Mindenhová követtem írásaimmal, ahová világnézete változásai vetették. Azt állította, hogy a Szovjetunióból az ábrándította ki, amit abban az interjúban elmondtam, s a gondolataim befolyásának köszönhetõen változtatta meg a nézeteit.
A Feltrinelli kiadónál jelent
meg a
Marx szükségletelmélete
. A kiadót
egy hadianyaggyáros, Mussolini támogatója alapította,
vezeklésképpen. A kiadót fia örökölte,
aki kommunista akart lenni, de a kommunista párt azt mondta neki,
hogy ne lépjen be a pártba, mert könyvkiadóként
jobban tudják használni - legyen csak pártonkívüli.
De megutálta a kommunista pártot, a szélsõballal
rokonszenvezett és terrorista lett. Elzarándokolt Fidel Castróhoz
a forradalmárok Mekkájába, Havannába. Külön
repülõgépeken küldte számára a csirkéket
és a tojásokat. Kubában ismerkedett meg a késõbbi
Feltrinellinével, Fidel Castro szeretõjével. Inge
Feltrinelli hívott meg minket Ferivel Torino mel-
letti kastélyába, Cesara
Casesszal együtt, Lukácsnak egyik elsõ olasz hívével.
Feltrinelli addigra ugyanis terroristaként fejezte be az életét
- fölrobbant, miközben egy robogó vonat alá dinamitot
helyezett el, mint Matuska Szilveszter. A kastély hatalmas parkban
volt, amelyet sok pónilovacska és kertész népesített
be. Nagy ebéddel vártak bennünket, pompásan terítették
meg a roppant asztalt. Antik bútorok, kínai porcelánok,
súlyos ezüst evõeszközök. Ebéd után
azt javasolták, pihenjünk egy kicsit szobáinkban és
utána menjünk le úszni. Több lépcsõs
kerten keresztül ereszkedtünk le a medencéhez, után
kifeküdtünk a nyugágyakba, ahol egyenruhás pincérek
lábujjhegyen jártak körbe és kínálták
a gintonicot, a camparit és egyéb italokat. Miközben
Ferivel ittuk a camparit, Inge Feltrinelli három nyugatnémet
kommunistával a világforradalom lehetõségeirõl
vitatkozott a medencében. A világforradalom mikor tör
ki? - töprengtek, és a meggörnyedõ cseléd
tálcájára visszahelyezték kiürült
poharaikat. Az inautentikusságnak ezt a frenetikus példáját
író sem találhatná ki érzékletesebben.
Egyébként Feltrinelliék a hat-hét kiadást
megért
Szükségletelmélet
ért semmit
sem fizettek. Az ügynököm éppen most másoknak
adja át az olasz kiadás jogát, mert lassan illene,
hogy valaki fizessen is nekem valamit azért a nagy példányszámban
elkelt könyvért.
Persze az újbaloldali társaságba, például a Lotta Continuába - a "Harc folytatódik" baloldali anarchista csoportba - szegény, csóró gyerekek is beletartoztak. Amikor meginterjúvoltak bennünket a torinói pályaudvaron, arra kértek, hogy beszélgessünk a peronon, mert nincs pénzük beülni a restibe egy kávéra. Igen kritikus voltam az olasz baloldallal - magával az OKP-val is, ezt nem rejtettem soha véka alá, de ezekkel a szélsõbaloldali antikommunistákkal is, akik a kommunistákat bürokratáknak tekintették, nem kedvelték a Szovjetuniót, ugyanakkor forradalmi hévvel akarták megdönteni azt a rendszert, amellyel, szerintük, a kommunista párt opportunista módon szövetséget kötött. Milliószor kellett elmagyaráznom, hogy a lelkemben nem szimpatizálok egy olyan kommunista párttal, amely támogatja a Szovjetuniót, de amit õk csinálnak, azt tökéletes õrültségnek tartom. Ezért szerettek egyesek közülük engem, mert a szükségletelmélettel egy másfajta gondolatot vezettem be, amely szerint nem a proletariátus a fontos, és nem annak az osztályharca, s mi több: nem is a termelõerõk fejlõdése, hanem emberek szükségletei. Bevezettem a radikális szükségletek kategóriáját. Az emberek radikális szükségleteik miatt akarják megváltoztatni az emberi egyenlõtlenség és kizsákmányolás világát. Itt és most ezekre a szükségletekre kell építeni és nem szervezetekre, intézményekre, pártokra.
Marx nagy gondolkodó volt, és mint minden nagy gondolkodót, ezer különbözõ módon lehet értelmezni. Az én értelmezésem radikálisan különbözött a hivatalos vagy félhivatalos marxizmusétól - hiszen Marx mögött leginkább a saját gondolataim húzódtak meg. Ezeket állítottam szembe az akkor híressé vált Marcuse-féle újbaloldali gondolkodásvilággal is. Marcuse és a körülötte csoportosulók szerint vannak igaz és hamis szükségletek. Ki állapítja meg, hogy mely szükségletek igazak? Egy pár bakancs igaz, és két pár már hamis szükséglet? Ki dönti el, hogy nekem igaz szükségletem a testvériség és hamis szükségletem a campari? Szerintem ez a fölosztás abszurd. Amit az ember a saját szükségletének érez, az az ember szükséglete. Slussz-passz. Minden emberi szükségletet el kell ismerni. Azt azonban nem, hogy mindegyiket ki is kell elégíteni. Ha például valaki azt mondja nekem, hogy szeretlek, szükségem van rád, akkor a másik válaszolhatja, elismerem, hogy szükséged van rám, de én nem szeretlek és sajnos nem tudom a szükségleted kielégíteni. Az anyagi és más erõforráson és kondíciókon múlik, hogy melyik szükségletet tudjuk kielégíteni, és melyiket nem. Ez nagyon radikális gondolat volt akkor, mikor az egész világ tele volt azzal az észveszejtõ gondolkodásmóddal, hogy valaki majd megállapítja, melyik szükséglet igaz és melyik hamis. Ezt akartam lesöpörni az asztalról és meg is tettem, ezért lett a könyv olyan népszerû.
Idézetekkel sok mindent alá lehet támasztani, ha nem is mindent. Engem tényleg érdekelt, hogyan lehet egy alternatív gondolatot kihozni Marx filozófiájából. Ahogy Lukács megcsinálta a marxizmus reneszánszát a hatvanas években: ha már nem is hittem a marxizmusban, úgy tartottam, hogy Marxban vannak gondolatok, amiket ki lehet bányászni és aktualizálni. Ha Arisztotelész szükségletelméletérõl írhatok, akkor Marxéról is érdemes. Hegel szükségletelméletérõl is írtam ebben a könyvben, aki a szükségletek rendszere szót és fogalmat kitalálta. A szükségletek nem külön-külön állnak, hanem rendszert alkotnak - egy világot szükségletek bizonyos rendszere jellemez. Érdekelt ez a kérdés, akartam is írni egy szükségletelméletet. Tervbe vettem, hogy írok egy úgynevezett filozófiai antropológiát, amelynek a bevezetõ része az ösztönök, aztán az érzelemelmélet s majd írok harmadiknak egy szükségletelméletet, negyediknek pedig egy történelemelméletet. A történelemelméletet megírtam, a szükségletelméletet nem, s erre már nem is kerül sor, mert úgy érzem, nincs értelme. Sok tanulmányt írtam róla. Az elõadás, amit `71-ben Amerikában tartottam, errõl a problémáról szólt. De jóval késõbb, négy évvel ezelõtt, a São Pauló-i Jezsuita Egyetemen is a szükségletekrõl tartottam elõadást, mert õket érdekelte a szükségletek rendszere és változásai. A kérdés ugyan nem vált érdektelenné számomra, de már nem izgat annyira, hogy külön könyvet írjak róla, mint akkoriban terveztem.
Feltrinelliék kastély-uszodája
után fölöltöztünk, és jót röhögtünk
egész úton hazafelé. Ettól kezdve állandóan
meghívtak Olaszországba: Genovába, Bolognába,
Nápolyba. Különbözõ kitûnõ gondolkodókkal
ismerkedtem meg, sok értelmes diákkal, akik közül
ma többen egyetemi tanárok. Az olaszok sokat jártak
Ausztráliában, ahol széles olasz értelmiségi
közönség él, nem egy ausztrál-olasz konferencián
is részt vettem, ahová olasz barátaimat is meghívták.
Itáliával soha nem veszett el a kapcsolatom. Egyre több
és több emberrel lettem jóba. Vittoria Franco - a mostanit
leszámítva - a leghosszabb életrajzi-elméleti
interjút készítette velem - egy egész folyóiratszámot
megtöltött vele. Ott ültem Firenzében három
napon keresztül, reggeltõl estig és csináltuk
az interjút. Nem ittunk közben pezsgõt, viszont Vittoria
az interjút angolból olaszra fordította - fantasztikus
munkát végzett.
Az életet megváltoztatni
könyvrõl
magyarul beszéltem hangszalagra, s Marinella D'Alessandro - Tordai
Zádor felesége - fordította magyarról olaszra,
s tolmácsként mindvégig jelen volt.
Laura Boella, igen fiatal filozófus
lányként látogatott Budapestre, ma Milánóban
egyetemi tanár, több interjút is készített
velem, és elég sok cikket írt a Budapesti Iskoláról.
Mino Vianello egy könyvet írt rólam.
Hosszú ideig mint a Marx szükségletelmélete íróját skatulyáztak be. Mióta megjelent az Általános etika és a Morálfilozófia, és már elõtte az Igazságosság címû könyveim, újracímkéztek. Most leggyakrabban etikáról és igazságosságról szóló elõadásokat kérnek tõlem. S vannak helyek, ahol tudják, hogy a modernitással foglalkozom. Például Mario Toscano barátomnál Pisában mindig a modernitáselméletrõl kell beszélnem. Errõl kérdez engem Vittoria Franco is.
* Fehér Ferenc