GÖRGEY GÁBOR

Újrafordítani jó

Kamaszkoromban, emlékszem, sokat olvastam és hallottam Hauptmann öregkori drámájáról. Nagy sikerrel játszották - Csortossal, Ajtayval? -, én csak arra emlékszem, hogy állandóan szó volt róla, a polgárborzongató merészségrõl, hogy egy hetvenéves özvegyember beleszeret egy húszéves lányba, s ez még hagyján, de a húszéves lány is szerelmes az aggastyánba. A kamaszt persze nem nagyon érdekelte ez a problematika, de a felhajtás körülötte eleven emlékem maradt.

Aztán német-angol szakos egyetemi hallgató lettem, olvasnom kellett volna ezt a polgártragédiát. Valahogy mégis kimaradt az életembõl, pedig olvastam és láttam különbözõ Hauptmann-színmûveket. Még több víz folyt le a Dunán, és a hatvanas évek elején az Európa Kiadó drámakötetet készített elõ, engem is megbíztak egy munkával, akkor készült És Pippa táncol fordításom. A Naplemente elõtt is természetesen benne volt a kötetben, Háy Gyula fordította, és incselkedett velem. Ugyanis kezdett a dolog érdekelni. Az öregség. Az öregedés. Füst Milán - akihez feljártam - aggastyáni dörgedelmei. A Lear-király jelenség.

Nyilván leírták már - nem tudom, de rémlik -, hogy a Naplemente elõtt a gyermekei által széttépett Lear huszadik századi nagypolgár-tragédiája. Nyilván van benne önvallomás is, de nagyformátumú író az önvallomásban is igyekszik többet kifejezni az ihletõ alapélménynél: ezt tette Hauptmann is, bemutatva a Clausen tanácsos öregkori boldogságát nem tûrõ család civilizált kannibalizmusát. Megrendítõ képet festve a tanácsos és a fiatal Inken szerelmérõl, és riasztó arcképcsarnokot állítva a két boldog ember köré, a család mohó vadállatairól.

Tudtam, hogy egyszer találkozni fogok ezzel az opusszal. És így is történt. Amikor Konter László, aki Nyíregyházán készült megrendezni a darabot, felkért az újrafordításra, mert a régi szöveget nem érezte elég frissnek, gördülékenynek, korszerûnek, a fáma beteljesedett. Hamisítás nélküli, mégis a mához közelítõ dialógokat írtam, de közben rájöttem arra is, hogy tempós és el-elkanyarodó dramaturgiája, a kibontás hosszadalmassága elfedné a mai nézõ elõl értékeit. Semmit nem írtam hozzá, de hogy célratörõbb cselekménye legyen, szisztematikusan, nagyon óvatosan, rövidítettem a szövegen. A mester iránti legnagyobb alázattal, és - talán - a remekmû színpadi életben tartása érdekében.

Ezt a változatot játszották 1998-ban Nyíregyházán, nagy hatású, sikeres elõadásban. És ezt a változatot prezentálom most a Nagyvilág olvasóinak. És a színházaknak. Abban a reményben, hogy újra fölfedezik Hauptmann öregkori remekét.


Kérjük küldje el véleményét címünkre:
nvilag@c3.hu






C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/