Lakom Kugami-hegy oldalában áll
Hitvány teán, egyszerû ételeken élek
Csak falevél-gyûjtõket látok erre,
Mikor levetkezi ruháját az erdõ
 

Gyermekfõvel az irodalom bûvöletében éltem
    de nem vágytam tudósa lenni
Ifjúként a zenben mélyedtem el
    de nem adtam tovább a tanítást
Most zsúpfedeles kunyhóban lakom
És egy sinto-kegyhelyet gondozok
Félig kegyhely-pap, félig szerzetes vagyok
 

Ifjan hátat fordítottam a világi tudományoknak
És Buddha ösvényére léptem
És kulacsommal, koldulócsészémmel egyre csak zarándokoltam
Mialatt tavasz tavaszt követett
Mígnem egy hegy árnyas oldalába érkeztem,
Hol csendben meghúztam magam
A madarak éneke a zeném
Tõszomszédaim a vonuló felhõk
A szirt alatt van egy tiszta forrás
Abban mosom a gunyám
A sziklás gerinceken cédrusok és fenyõk
Õk szolgáltatják a tüzifám
Derûs vagyok és kiegyensúlyozott -
Így múlatom földi napjaimat
 

Leszáll a Nap
Csuhámon átfúj a jéghideg szél
Lombjafosztott, kopasz az erdõ
A krizantémok már majdnem halottak
De ablakom alatt a hû bambusz
örökké szûzi és zöld marad
És várja, hogy visszatérjek
 

Kinyílt végre az idõ
Botomat magamhoz véve
    tavaszi sétára indulok
Patakok mormolnak a völgyek, a szurdokok mélyén
Madárdaltól zengenek
    a hegyek, az erdõk
Magammal hívom egy szerzetes-társamat
Vagy betoppanok egy baráthoz megpihenni
Senkinek ilyen aranyélete mint nekem
Mint kötélrõl elszabadult, hullámok
    hátán táncoló csónak
 

Zsúpfedeles házikómban, négy csupasz fal között
    alamizsnán élem le hátra lévõ éveimet
Olykor betoppan egy-egy régi barát
Éjjel sokáig fenn maradunk
    és hallgatjuk a tücsökciripelést
 

Gogo-anom* egyszerû, igénytelen
Egyetlen sivár szobából áll
És cédruserdõ veszi körül
Pár szutra-himnusz a falon
Rizsesfazekamat sokszor por lepi
Gõzölõmet se sûrûn használom
A keletre esõ faluból csak egy öreg zörget
    néha a holdfényben ajtómon
 

Tél dereka, tizenegyedik hónap
Ilyenkor vizes, nehéz a hó
Ezer csúcs egyazon színárnyalatban
Megannyi út, de utas elvétve
A volt kóborlások, mint az álmok
Zsúpfedeles házikómba húzódva
    egész éjjel gyökereket égetek
És régi költõk verseit olvasgatom
 

Ez itt csörgõs botom
Ki szolgált ki tudja hány nemzedéket
Már több rétege lekopott
Csak kemény belseje maradt meg
Valaha vele tapogattam ki a vizek mélyét
És együtt vészeltünk át megannyi veszélyt
Immár a keleti falhoz támasztva pihen
És tétlenül nézi
    mint tûnnek tova az évek
 

A Hold ma tisztán és fehéren világít
Kitartóan csörög egy felriasztott szarka
A magányos hang az otthont juttatja eszembe
De hol, ó, hol az én otthonom?
 

* Rjókan házának neve. Jelentése:"öt mérõ". Nevét elõzõ lakójáról, egy szintén biddhista remetérõl kapta, aki öt mérõ rizsen élt.