Pontosabban: vajon
a felénk vágtató
szilaj mén istállója
vagyunk-e?
S az idõn túl megolvad-e
a hó sziklája valaha?
Felszakítja-e teléreit a
Vágy
tengere? Mi alakít mi formál?
Pontosabban: bizony
kéreggé lesz a törzs
és rosttá a gyümölcs.
Fácánt evett apa a Mama
ott se volt
Joris és én a gyilkolásról
meg szökésrõl beszéltünk
arról melyik vonattal
mikor a padláson közénk
huppant a nap
és csillogott színe a szénán.
Apa káromkodott és mondta:
Isten látja lelkem.
Joris megszökött
én pedig játszottam tovább
az oszlopok közt kanyargó
villanyvasúttal.
Látszik látok te látsz
a hûvös tükörbõl
az állatok kinéznek
így marad minden észrevétlen
Rozsdáll a kés alvad a vér
málló kövek savanyodó
tej
Beszélik beszéled
Hangod hályogos és gémberedett
a mozdulat
Jóreggelt
Jóreggelt kedves gyerekek
S reggel túl fehér nem lehet
nekem mindig úgy ébredek
minthogyha ágyban
E házban így lakom és
így virrasztok itt
éjszaka és hajnal között
Járom az idegekkel benõtt
mezõt
10 körömmel végigkarmolom
a közelítõ törõdött
testeket
S e szûzi szókat dünnyögöm:
esõ és szél és
alma és kenyér
sûrû sötét asszonyi
vér
LACKFI JÁNOS fordításai