Ráolvasok s olaja gyúl ki
bennem
Pillantásom nem hamvaszt bár
lobog
Lángban álló egész
várost szívemben
S benne megmentendõ nõt hordozok
Nyugodt fáklyát pacsirtát
fellegekben
A tûz lánya álmodozni
konok
Bástyák katonák a színen
köröttem
Riadt vágtatás testek szanaszét
Fölszikrázik patája
a viharnak
Gépfegyver szaggatja ízekre
törzsem
Lehelek egyet s már a vadon ég
Ráolvasok a vidrára s a nyestre
Szomjúságra tóra olvasok
én
Hogy léptünk sorompó
ne keresztezze
Ne kószáljon fürt gyermekem
fején
Szép gyermekem kékebb mint
utak ezre
Tisztább mint fa forgószél
idején
Lovam lovam szép lovam rám
figyelsz-e
lovam lovam mondd hogy érted igém
Egy fa vonul nézi egy ember
És észreveszi zöld haját
S hogy lombzúgással karja
mozdul
S lassan nyúlik a falon át
Gyöngéd keze téli szüretre
Gyümölcsöt a tengernek ád
Gyermek jön szól hozzá
az erdõ
Az nem tudja beszél a fa
Emlékeket homokszemekbõl
Mintha vén kéreg hallana
Ám ez a sápadt arc rettentõ
A távozó leveleket lop
A fa remegve búcsúzik
Hét csillaggal mindet siratja
Csillagért adta szemeit
S gyökereit folyókba szórta
Utolsó jaj fér ki a torkán
Ha hozzá egy madár se tart
Az õszök széttépve
egyenként
Kitár a fa egy põre kart
S mormol kapjon bele az orkán
RÁBA GYÖRGY fordításai