JEAN MALRIEU
Egy király
Féltem. Föllobogóztattam.
Sírtam. Nevettem. Fohászkodtam.
Parancsoltam. Túl nagy fontosságot
tulajdonítottam
a nevetségesnek.
A felelõsséget hangoztattam.
Fölbolydítottam.
Átmeneti szállás küszöbén
ártatlan is vagyok.
Kínosan nevettem. Nem sírok
többé. Már nincs mitõl félnem.
Szavaimnak nincs súlyuk.
Az idõbõl kiszabadulva meghallottam,
a léptek elkonganak,
a hangok kialszanak,
akár a fáklya.
Királyként egy sebnek, a
vérzõ kõ feliratának foglya maradok.
Egy változatlan évad, a megélt
képzelet királya.
Az éj arany álarcot szab
rám.
Megérteni
Megérteni hogy a tavaszokat számba
vették
Számolni a szívdobbanást
hullámok ráncait
Tudni a víz sosem emlékezik
Nem más ez mint megsemmisíteni
Nem más mint jövõjébe
szerencséjébe fojtani
A folyvást ingerelt ámuló
szemet?
Ma este szépség a te neved.
Ezüst pókháló
Fogságában reked a homály.
A vér élõkhöz
szól bizony, de
Már itt vagyunk mi, régi
álomtársak.
Az örömhöz a szigorúság
illik.
Merd a mámorban neved mormolni a
semminek!
Kérjük küldje el véleményét
címünkre:
nvilag@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/