1849 októberében

Családi boldogság a cél,
Gonosz, ki magasabbra szállna -
A békefecske visszatér,
A tetõ alatt régi fészke várja.

Folyó és erdõ oly nyugodt,
Merengõ holdsugárban áznak;
Csak néha dörren - lõttek ott? -
Talán barátom volt, kit eltaláltak.

Izgága volt s lövésre kész
Fegyvert tartott tán a kezében
(Nincs mindenkiben annyi ész,
Mint Flaccusban, ki elszaladt merészen).

Új durranás. Ez ám a bál,
Tûzijátékos Goethe-ünnep.
Sírgödrébõl Sontag kiszáll,
És dallal üdvözli a röppentyûket.

És Liszt, a Franz is újra jön,
Még él, nem vágták el a torkát
Magyarországi harcmezõn;
Nem ölte õt meg se orosz, se horvát.

Magyarország vére ömöl,
Szabadság végsõ sánca romban -
De lovag Franz még tündököl,
Szablyája sem csorbult ki - a komódban.

Még él, a Franz, és unokák
Körében regél majd kitartón
Száz szabadságharcos csodát:
"Így álltam lesbe s így döfött a kardom!"

Magyar, ha hallom a neved,
Német zekémet szûknek érzem,
Alatta óceán pezseg,
És mintha kürtök zendülnének értem!

Lelkemben újra felrivall
A rég elzengett õsi monda,
Csörömpölõ, vad harci dal
A Nibelungok vesztét panaszolja.

Most is ugyanúgy hõs a hõs,
Csak nevük változott azóta,
Az új rege is ismerõs,
S a hõsmagasztaló õsrégi nóta.

A sors is ugyanaz megint -
Csodáltuk zászlók büszke röptét,
De a hõst õs szokás szerint
A vadállati hatalmak legyõzték.

Ökörkórus és medvekar
Új szövetségbe összeálltak.
Elhullsz. Vigasztalódj, magyar,
Mit mi élvezünk, szörnyebb a gyalázat.

Hisz téged tisztes bestiák
tiportak a véres talajba;
De ránk disznók raknak igát,
És farkasok, és rühes kutyafalka.

Orrom facsaró gyõztesek
Vakognak, nyínak és röfögnek.
De csitt, költõ, megárt néked -
Nagyon beteg vagy, és hallgatni bölcsebb.

EÖRSI ISTVÁN FORDÍTÁSA