Petõfi szobránál

Hát itt állasz, költõm,
Itt, ebben a parkban,
Rajong férfi és nõ
Érted, halhatatlan.

Nem testi valódban,
Ez szobor, ez réz csak.
Nemzeted szivében
Te örökké élsz, vagy!

Daloltál szerelmet,
Daloltad a hont, hogy
Legyen nemzetednek
Minden fia boldog.

Énekeltél édes
Sajgó csalogánydalt,
Máskor meg dalod, mint
Harci ének, szárnyalt.

S nem hiába zengett
Szabadság dalodban.
Nemzeted a többi
Szabad nép közt ott van.

De ha most lelátna
Szellemed e tájra,
Bronz szobrodnak akkor
Szóra nyilna szája.

Jós próféta szóval
Nemzetedhez szólna:
Nem lehet szabad nép
Más nép rabtartója!

LATOR LÁSZLÓ fordítása