Kossuth Lajos Csehországban

Csehországban a magyar forradalom iránti rokonszenv-megnyilvánulások különösen 1849 tavaszán erõsödtek fel, amikor már a liberálisok egy részénél is kedvezõ fogadtatásra talált, éspedig elsõsorban a Földmûves Újságban (Sedlské noviny) . Josef Kajetán Tyl szerkesztõ már a lap 1849. április 3-án megjelent 2. számában közölte Kossuth rövid életrajzát. 1849 februárja és áprilisa között Prágában mind a diákok, mind az egyszerû polgárok több nyilvános tüntetésen fejezték ki Kossuth iránt érzett rokonszenvüket. 1849 áprilisában és májusában a magyar forradalmi csapatok gyõzelmeinek hatására olyan hírek terjedtek el Prágában, miszerint Kossuth seregeinek élén, hamarosan Morvaországba és Csehországba is bevonul. Tény, hogy Kossuth már 1848 õszén jóváhagyta magyar forradalmi agitátorok Morvaországba való küldését azzal a céllal, hogy a morva lakosság körében híveket szerezzenek a magyar forradalomnak. 1848 õszétõl egyre gyakrabban lehet találkozni a Kossuth iránti népi rokonszenv megnyilvánulásaival, különösen Morvaország és Szilézia területén. A Haná-vidék morva népköltészete II. József állítólagos fiaként, sõt a cseh mondavilág legendás Jecmínek királyának utódjaként tartotta számon Kossuth alakját. A Brünner Zeitung 1849. május 13-i számának errõl szóló közleménye meggyõzõen mutatja, hogy a nép milyen könnyen kapcsolt össze olyan két, egymással látszólag merõben ellentétes hagyományt, mint amilyen a Nagymorva Birodalom hagyománya (Jecmíneket tudvalevõleg Szvatopluk királlyal azonosították) és a legújabb kossuthi forradalmi hagyomány volt, tekintet nélkül arra, hogy valaha éppen a magyarok döntötték meg a Nagymorva Birodalmat. A morva-szlovák Podluzí folklórjában egészen a legutóbbi idõkig töretlen népszerûségnek örvendett a Dobre bylo v uherskej krajine, dokud býval Kossuth pri Budíne... (Jó volt, jó volt Magyarországon, amíg Kossuth Buda mellett állott...) kezdetû dal.

A cseh közvélemény magyarbarát megnyilvánulásain kívül meg kell említeni azt a tényt is, hogy a szabadságharc katonáinak sorában több cseh és csehországi német tisztet és közlegényt találunk, fõképp a tüzérség kötelékében. Tomáš Filipovský, az aradi vár tüzérparancsnoka mellett említsük meg Václav Freudenreichot.

A kossuthi hagyomány egészen a Bach-korszak végéig élõ hagyománynak számított a cseh nép körében. Érdekességként megemlítjük, hogy Bozena Nemcová férjét, Josef Nemecet is egy Kossuth-kép rejtegetéséért váltották le az 1850-es években a balassagyarmati pénzügyõrségnél betöltött posztjáról. Ezekbõl az évekbõl származik az a luhacovicei feljelentés is, mely szerint az ottani fürdõhely hölgyvendégei Kossuthot ábrázoló medált viseltek. Még számos hasonló hírrõl számolhatnánk be. Ezzel szemben az 1862-es évbõl, amikor Kossuth elõterjesztette a dunai konföderációra vonatkozó tervét, jóval kevesebb adattal rendelkezünk a magyar forradalom vezérének népszerûségérõl. 1871-ben viszont, a cseh-osztrák kiegyezésrõl folyó tárgyalások idején, nagy rokonszenvvel figyelte Kossuthot a cseh közvélemény. Idevágó nézeteit Kossuth mindenekelõtt Helfy Ignáchoz, a Magyar Újság szerkesztõjéhez írt három levelében fogalmazta meg. Kossuth már 1848 elején vallotta, hogy a cseheknek joguk van az autonómiához. Ezen jogukat 1871-ben is védte, s egyúttal hangsúlyozta a csehek és a magyarok egymás iránti kölcsönös megértésének és egymással való politikai együttmûködésének szükségét. Kossuthnak ez a kezdeményezése rendkívül kedvezõ visszhangra talált a csehek körében. A magánrokonszenv-megnyilvánulásokon kívül - ezek közül említsük meg például Josef Kalousek cseh tudós Kossuthhoz írt, 1871. november 15-én Prágában kelt francia nyelvû levelét (Országos Levéltár, Kossuth-hagyaték, R 90 I 5358 j.) - fõleg a Helfyhez írt Kossuth-levelek cseh kiadása érdemel figyelmet, amely Košut o ceské otázce a politice Rakouska vuci Slovanum (Kossuth a cseh kérdésrõl és Ausztriának a szlávokkal szembeni politikájáról) címmel 1871-ben Pesten magánkiadásban látott napvilágot František Slámánál (a pesti Minerva magyar-szlovák nyomda kivitelezésében).

Az ezt követõ években is tapasztalható a cseh sajtó érdeklõdése Kossuth munkássága iránt; errõl tanúskodik egyéb írások mellett Jakub Arbes nagyobb lélegzetû életrajzi tanulmánya, amely Ludvík Kossuth (Kossuth Lajos) címmel jelent meg az Osveta folyóiratban (1884), vagy Adolf Srb cikke, a Ludvík Kossuth a ceská otázka r. 1871 (Kossuth Lajos és a cseh kérdés 1871-ben; Osveta, 1893) stb. Úgy tûnik, Csehországban csak Kossuth 1894-ben bekövetkezett halála után, a cseh politika növekvõ osztrákellenességével párhuzamosan erõsödött Kossuth iránt az érdeklõdés, amely a 20. század elején érte el csúcsát. Halála után íródott a mind ez idáig legrészletesebbnek számító cseh munka Kossuth Lajosról, a cseh tudományos szakirodalomban furcsa módon teljességgel ismeretlen "történelmi-politikai tanulmány", amely Josef J. Touzimský tollából látott napvilágot, Ludvík Kossuth a uherský stát (Kossuth Lajos és a magyar állam) címmel.

Kossuth osztrák-magyar kiegyezés elleni fellépésére a cseh politikusok is felfigyeltek. A Deák Ferenchez írt 1867 májusi "Cassandra-levél" számos közvetlen reagálásra késztette a sajtót. A legjelentõsebb e tekintetben Josef Václav Fric cseh forradalmár Kossuth Csehországról és az osztrák-magyar kiegyezés következményeirõl címû cikke azonban késõbbi keletû (Blaník, 1868 december). Cikkében Fric Kossuth gondolatát hangsúlyozza, miszerint Csehországnak, történelmi jogait tekintve, ugyanolyan joga van az önálló államiságra, mint Magyarországnak. Fric már korábbról, a londoni emigrációból személyesen ismerte Kossuthot, és európai utazásai során megismerkedett több munkatársával is. Türr István tábornoktól Fric 1868 januárjában megpróbált kauciót szerezni egy berlini cseh emigráns folyóirat kiadására, amely szembeszállt volna a pánszlávista törekvésekkel (vö. Fric Türrhöz írt keltezés nélküli levelét, Országos Levéltár, Budapest, Türr István iratai, R211-es jelzet). Fric már az 1864-es esztendõ elején gyakran találkozott nemcsak Türr-rel, hanem Klapkával, Szarvadyval, Irányival és másokkal is, és Párizsban tárgyalt velük egy közös csehországi és magyarországi Ausztria-ellenes felkelés lehetõségérõl, melyhez meg kellett volna nyerni az olasz kormányt is. A porosz-osztrák háború idején, 1866 júniusában Fric, Klapkával együtt, felkereste a cseh harctereket is, s meglátogatták a Horicében lévõ porosz fõhadiszállást, ahol Fric elhatározta, hogy lefordítja csehre a porosz parancsnokság csehekhez intézett kiáltványát. Az 1872-1873-as években Fric gyakran tartózkodott Magyarországon, ahol a magyar föderalisták egyik vezetõjéhez, Baldacsy Antalhoz került a legközelebb, de ismerte Szilágyi Virgil és az anyai ágon a Horthy családdal rokonságban levõ Schwarz Gyula liberális politikusokat, sõt magát Jókai Mórt is. Szilágyi Virgillel 1868 júliusában is találkozott Livornóban, amirõl Szilágyi számolt be Kossuthnak 1868. július 17-én Livornóban kelt levelében.

Fric pesti ismerõsei közé tartozott František Sláma pesti joghallgató. 1871-ben Sláma lefordította csehre Kossuth leveleit, amelyekben elítélte a magyarok közremûködését az az évi osztrák-cseh kiegyezés meghiúsításában. Sláma a leveleket 1871-ben adta ki Pesten a saját költségén Košut o ceske otázce a o politice Rakouska vuci Slovanum (Kossuth a cseh kérdésrõl és Ausztria szlávokkal szembeni politikájáról) címmel. A kiadás Kossuth három, Helfy Ignácnak címzett, 1871. november 5-én, 7-én és 8-án Turinból keltezett levelét tartalmazta, amelyek ugyanabban az idõben magyarul is megjelentek (Kossuth a cseh válságról három levélben. Helfy Ignácz képviselõ úrnak, a Magyar Újság szerkesztõjének, Pest 1871), késõbb pedig a Kossuth mûveinek 8. kötetébe nyertek besorolást (Kossuth Lajos összes munkái VIII., Budapest 1900).

Az osztrák-cseh kiegyezést egy 1871. szeptember 12-i császári leirat kilátásba helyezte, azonban Beust kancellár október 13-i elutasító memoranduma után, továbbá az október 20-i közösügyi gyûlés, az ún. nagytanács negatív hozzáállása miatt (a nagytanácsban részt vett valamennyi közös miniszter, a Lajtán inneni kormány miniszterei és Magyarország miniszterelnöke, Andrássy Gyula gróf) a császár október 30-án különleiratban visszavonta korábbi döntését.

Erre a lépésre Kossuth közvetlenül reagált a Helfy Ignáchoz írott leve-
leiben. 1871. november 5-én kelt elsõ levelében Beustot, Andrássyt és az osztrák centralistákat tette felelõssé a cseh-osztrák kiegyezés meghiúsulásáért és kijelentette, hogy itt nem nemzetiségi kérdésrõl van szó, mint azt az említett politikusok állították, hanem államjogi kérdésrõl, a Cseh Korona országainak önigazgatásáról. (Mindez nagyon emlékeztet a Cseh Köztársaságban uralkodó jelenlegi helyzetre, amikor is a morva területi önigazgatási törekvéseket központilag utasítják el a Morvaországban kisebbségben levõ Morva Nemzeti Párt szélsõségesen nacionalista álláspontjára hivatkozva, és az önigazgatási autonómia kérdését nemzetiségi kérdésként állítják be.) Kossuth ebben a levelében egyértelmûen kimondja, hogy a cseh kiegyezés meghiúsulása a cseh nemzetet az orosz pánszlávizmus karjaiba kergeti, ami nem érdeke Magyarországnak. Ellenkezõleg, Magyarországnak szabad, elégedett, önigazgatással bíró szláv nemzetekre van szüksége, hogy azok ne kerüljenek összeütközésbe a magyarokkal. November 7-i második levelében Kossuth megjegyezte, hogy az osztrák-magyar kiegyezés miatt az osztrákok és a magyarok a monarchián belül számos ellenséget szereztek maguknak a nem teljes jogú nemzetek tagjai közül. Kossuth a magyar részrõl e politikát leginkább kezdeményezõ Andrássy grófnak szánta a kritikáját. November 8-i harmadik levelében Kossuth Csehország és Magyarország államjogi szempontból történõ összehasonlításával foglalkozott, és megállapította, hogy a Cseh Királyság Magyarországhoz hasonlóan hivatkozhat az Ausztriával kötött kétoldalú megállapodásra. E levelében a cseh kiegyezés meghiúsításának kezdeményezõit, elsõsorban Beustot és az osztrák centralistákat bírálta. Mint írja: "A nép szabad akar lenni, de a centralizáció a szabadság átka. A becsületes, mûvelt osztrákok tudják, hogy csak akkor remélhetik jogaik tiszteletben tartását, ha õk maguk is tiszteletben tartják mások jogait." Majd hozzátette: "Ha csak azon az áron lehet megvédeni Ausztriát az Oroszországba való beolvadástól, hogy a németek gyakorolják a hatalmat a többi nemzet fölött, akkor Ausztriát nem lehet megvédeni." Andrássy gróf és Beust Poroszországhoz közeledõ politikájában Kossuth joggal látta veszélyeztetve az Osztrák-Magyar Monarchia minden nem német nemzetét, vagyis a magyarokat is, akik az osztrák-magyar kiegyezés révén átmenetileg ugyan kiváltságos helyzetbe kerültek, de a jövõ szempontjából ugyanolyan fenyegetettségnek voltak kitéve, mint a Monarchia szláv nemzetei.

Kossuthnak a cseh kérdés tárgyában alkotott álláspontját cseh körökben pozitívan értékelték. A korabeli reagálások közül idézzük most a prágai egyetem docensének, Josef Kalous professzornak 1871. november 15-én Prágában kelt, Kossuthnak írt francia nyelvû levelét (Országos Levéltár, Budapest, jelzet R 90 I 5358). Levelében Kalousek professzor nagyra tartja, hogy míg a hivatalos Magyarország meg akarja akadályozni a cseh nemzet vágyainak teljesülését, Kossuthnak volt bátorsága kimondani, hogy a csehek jogainak elismerése nem sérti a magyar érdekeket.

BALÁZS ANDREA fordítása