09. 15.
Ny. K. Csukovszkij és felesége társaságában repülõgéppel Budapestre érkeztem. Garai és Hidas fogadott. Este Ágnesnél voltunk. Szokás szerint vitatkoztunk - Szolzsenyicinrõl, a helyzetrõl és egyebekrõl.
De azért én szeretem Ágnest.
Ny. K. nagyon okos ember.
Hidas összement.
Illyést szidják, ahogy csak bírják. Stb.
Az idõ kitûnõ. A város szép és idegen.
09. 16.
Az Írószövetségben jártam - Darvas, a zaklatott, feszült, hiú Garai.
Meglátogattam a kórházban Kolját, Kun Miklóst.
Este Hidaséknál voltam. Ágnes a Zabolockijról írt visszaemlékezéseibõl olvasott fel, nagyon jó írás.
09.17.
Próbáltam dolgozni, de jórészt aludtam. Szeretnék egyedül lenni, csendben. Idõnként megrohannak a problémák.
Estefelé sokáig sétáltam a Rákóczi út és a Baross utca közötti sötét utcákon.
Beszélgetés Ny. K.-csel.
09.18.
Szigliget a Balaton partján.
A hegy tetején vár (XIII. sz.-i rom). Lenn a falu, poros, de rokonszenves, cseréppel vagy náddal fedett új kõházakkal, amelyek tágasak és kellemes színekre festették õket. A hegy lejtõjén szõlõ. Lentebb kukorica, paprika, tök. A nádason túl a Balaton.
A túlsó parton elmosódó dombok.
Ezt az országot a rómaiak Pannóniának nevezték.
Egy magyar herceg egykori kastélyában lakunk (a tolmács szerint Esterházy hercegé volt, de neki minden herceg Esterházy). Alkotóház mûködik benne.
Körülötte park, benne tekintélyes, terebélyes, óriási fák, platánok, tölgyek, gesztenyék, amilyenek csak az ilyen nemesi parkokban vannak.
09. 19.
Szeles, borongós nap.
Reggel dolgoztam, Radnótit fordítottam, közepes költõ.
Illyésnek egy sem léphet a nyomába.
Sokáig sétáltam a dombokon a szõlõk és szilvafák között. A dombokról feltárul a Balaton - szürkészöld, egy picit rózsaszínben játszik.
A lejtõkbe kamrákat és borospincéket vájtak. Takaros kõházak, frissen festettek, módosak. A parasztok, akik köszönnek az idegennek, ruházatukban a mi parasztjainkra emlékeztetnek.
A fiatalság városiasan öltözködik.
A hegyen álló kis fehér templomban szól a harang. Csend és béke honol.
A kiskocsmában pálinkát ittam.
09. 21.
Naposra fordult az idõ. A táj derûs, megmûvelt és békés. Hogy megmûvelték és otthonossá tették, ezen a földön nem rontja a természetet, inkább díszére válik.
A szép, lankás dombokkal szegélyezett völgyet két, magas jegenyesor között futó országút szeli át.
A levezetõ csatornák a Balatonba viszik a fölösleges vizet. Egykor mocsarak voltak ezen a helyen. Most kukoricaföldek, kaszálók zöldellnek. A kukorica között tök virít.
És mindezek fölött a kék ég.
Csak éljen és örvendezzen az ember.
Estefelé mélységes szomorúság öntött el.
09.22.
A forradalom orosz útja, a jakobinus, azaz az értelmiségi út, amely nem ismerte fel igazán a nép szükségleteit, az idealista út, amely lényegében az orosz obscsináról, faluközösségrõl alkotott szlavofil elméletbõl indul ki, nem igazolta magát. Oroszországban kifosztották, kisemmizték, lerombolták a falut. És ez itt érezhetõ legjobban, az erõs, méltóságteljes parasztok örömteli falusi világában, akik bizonyára boldogok, jómódúak és magabiztosak.
A kisbirtokosi disznóságokat
és korlátoltságot a parasztok országában
- akik kedvéért állítólag
a forradalom végbement - nem lehet terrorral megszüntetni.
Gazdasági eszközökkel kell meggyõzni õket,
produktívabban termelõ állami gazdaságok szervezésével,
amelyeket felszerelnek technikai eszközökkel, s így a
paraszt számára is gazdálkodási példát
jelentenek, terjesztik a földmûvelési kultúrát.
Akkor a paraszt a konkurencia révén lassanként megérti a szövetkezés elõnyeit. A társadalmi gazdálkodás bõvítésével a parasztot falun is, városon is felfogadhatja az állam munkásnak.
A parasztból munkás lesz.
*
A gyönyörû tölgyesben sétáltunk az úton, majd a szõlõk között. Csodálatos táj. Minden kis dombról újabb idillikus kép tárul elénk, egy megmûvelt, vidám, gazdag, boldog élet rajzolata.
*
A templomban harangoznak. A gerlék szenvedélyesen búgnak.
09. 23.
Az Antal-hegyen sétáltunk, amelyet sûrûn benõtt a fehér akácerdõ.
Este a kocsmában egy tanárral, Miklóssal beszélgettem.
Szigligeten mindenki egyéni gazdálkodó.
Szõlõmûvelésbõl élnek.
A maximális földterület négy hektár.
A föld megvásárolható (nem az államtól). Az ára 150-250 ezer forint. (Szõlõvel beültetve.)
Egy ház 120-200 ezerbe kerül.
A kereszténység tragédiája Krisztus halála után, Pál idején kezdõdött.
A leninizmus tragédiája már Lenin életében.
Jó lenne darabot írni Constantinus császár koráról.
09. 24.
Badacsonyban jártunk. A kishajón iskolás lányok utaztak.
A badacsonyi szõlõk. Kilátás a meredek szélérõl. A szigligeti vár õsi fogazata. Utak, mezõk, jegenyék. A hegy lapos tetején kõriserdõ. A bazalt sziklák. A Kisfaludy étterem. Vidám üdülõhely.
*
Este Anna, a bájos mûfordító.
Gondolatok arról, hogy "nem lenni" kellene.
09. 25.
A bájos Anna elhívott sétálni, és kiderült, hogy nemcsak bájos, hanem kedves is.
Török Sándor író, egy orvos a feleségével, meg mi ketten elõször a Szent György-hegyre másztunk fel.
Bort ittunk egy öreg parasztnál.
Az idei bor a présházban. Néhány elhagyott szõlõ (a fiatalok elmentek, az öregek meghaltak).
A Szent György-templom.
A remete lakhelye. Egy templomra emlékeztetõ ház - valamiféle, a remete által kialakított múzeum. A fõépület körül kisebb építmények.
Öreg, kövér házvezetõnõ. Beteges kinézetû munkás.
A templomépület melletti egyik kis fehér házon magyar nyelvû felirat: Remetelak (Hermitage). Latin felirat: Ora et labora. A másik fehér házikó a Názáret nevet viseli. A fõépület neve: Vatikán. (Meg még Nektár.) A földszintes Názáret elõtti tornácon ott a remete, szemmel láthatóan várakozik. Durva posztóból készült zöldesszürke köpenyt visel. Az arca az északi szent Újjászületés ikonportréjára emlékeztet, se szentséget, se jámborságot nem tükröz. Nem harmonikus, nem világtól elvonult. Talán egy kis hiúság, kíváncsiság, sõt irónia olvasható le róla. Hetvenöt éves lehet. Fogai odvasak. Fején nagy, kopasz folt. Arca hosszúkás. A keze bütykös munkáskéz.
Egy kisszéken ül. Elõtte a Balaton-parti lapály, a távoli dombok idillikus képe. Oldalt egy kis harang lóg. A lábánál kukoricacsövek. Kezet fog velünk. Miután megtudja, hogy Oroszországból jöttem, elmondja, hogy húsz évvel ezelõtt ismert oroszokat. Mosolyogva hozzáteszi: nádó vinó, nye nádó vinó...
A Názáretnél valamivel feljebb kereszt alatt három betongödör.
A remete jön mögöttünk, és a sír elõtt állva szónokiasan közli, hogy rég elhagyta a világot, aranyra nincs szüksége és ebben a sírban óhajt megpihenni.
Az õ sírja mellett a házvezetõnõé, majd a zarándoké, aki szintén itt kíván nyugodni.
Búcsúzóul Törököt meg engem borral kínál és ismét mondja: nádó vinó.
Érezhetõen sajnálkozva kísér ki a kapun. Az ördög igazodik el rajta, nyilván így szokta. Van neki vendégkönyve is, amelyikbe beírom a nevem.
Kíváncsi, ám szent ember.
Illyés barátja.
Autóbusszal Tapolcára mentünk, ahol csónakáztunk a tavas barlangban.
09. 26.
A Bede Annával (aki tulajdonképpen Opika) folytatott ártatlan regény természetesen azonnal véget vetett a munkának.
Radnóti félretéve.
Telegdi István mûfordítóval és feleségével, Gráciával (aki kitûnõen beszél lengyelül) és természetesen Annával, elmentünk Keszthelyre (írásából ítélve a név latin eredetû).
Este ugyanebben az összetételben sokáig dumáltunk nálam. Anna lefordította A tél nevei címû versemet.
A fejemben egész nap a német, a francia és a lengyel nyelv kavargott - az a három nyelv, amelyeken egy barbár merészségével beszélek, és mindehhez még magyar szavak jöttek.
09. 27.
Egész napomat a pécsi utazás töltötte ki, útközben megálltunk Nagykanizsán, egy kicsi városban, ahol a fõutcától háromszáz méterre már a nyílt mezõ kezdõdik.
A vagon ablakából sík, itt-ott dombos vidéket látni, meg mocsarakat és erdõket.
Errefelé minden szegényesebb, hiányzik a badacsonyi táj gazdag szépsége.
A vagonokban sok-sok iskolás gyerek.
Egy nagyszerû asszony, mozdonyvezetõ-feleség.
Este megérkeztünk Pécsre.
09. 28.
Egész nap Pécsett kóboroltunk. A nevezetes dóm. Kerámiakiállítás, meglehetõsen ízléstelen. A városka egyébként pompás, ódon és nyüzsgéssel teli.
09. 29.
Ismét Budapesten.
Hidasék egocentrizmusa, önszeretete és maguk féltése ingerel, és jócskán elegem van belõle.
Az egymást dicsérõk társaságába nem óhajtok belépni.
Túlzott elvárásaik elszigetelik õket az eleven élettõl. Ágnes kiváló esze üresjáratban mûködik az absztrakciók szférájában, erõs jellemével pedig elnyomja környezetét. És az egésznek elenyészõen kevés az eredménye. Magyarország nem akarja elismerni, hogy Hidas nagy író. Ebben a kérdésben én is együtt érzek Magyarországgal.
Velem szemben meglepõen közönyösek Hidasék. Pedig még hálásak is lehetnének a fordításokért. Egyébként annyi baj legyen.
10. 2.
Napközben Ágnessel dolgoztam a Radnóti-fordításokon, alig tudtam uralkodni ingerültségemen. Valószínûleg kölcsönös a dolog.
Este a kedves Lena Malihinával Karig Sárához, egy nagyszerû asszonyhoz mentünk vendégségbe. A kiskutya. Sáránál ott találtuk Szvetlana Bojarszkaját a Gyetgizbõl, a gyermekkiadóból.
Éjjel sokáig bandukoltunk hazafelé Budáról. Egy beszédes magyar volt a kísérõnk.
Lena Andrej Szinyavszkij és Danyiel letartóztatásáról mesélt.
Káromkodni lenne kedvem.
Bede Anna verseket küldött Szigligetrõl.
10. 3.
Rab Zsuzsánál, az orosz költõk fordítójánál voltam vendégségben.
Csanádi Imre, a jó nevû költõ a férje. A rokonszenves Benjámin László is ott volt.
Jól érzem magam Budapesten. Az idõjárás nyárias.
Este Csukovszkijjal sétáltunk.
Gyengéd érzésekkel gondolok Annára.
Zsuzsánál az orosz és a magyar kultúra különbözõségérõl beszélgettünk. Az oroszok nem félnek a beolvadástól. A mi kultúránk, nyelvünk, irodalmunk nem fél a kölcsönzéstõl, hiszen mi erõsek vagyunk és sokan vagyunk, és van "plusz feladatunk". A magyaroknak épp ellenkezõleg, el kell határolódniuk, különbözniük kell, hogy ne tûnjenek el és ne olvadjanak fel. Új szavakat találnak ki, nehogy mástól kelljen kölcsönözniük.
A védekezõ nacionalizmus tragédiája.
A problémák - a XX. század problémái - pedig ugyanazok: a nemzet, az eszme hiánya, az új társadalmi rétegek kialakulása, hitetlenség a társadalom ideális struktúráját illetõen, az ifjúság szkepticizmusa, a háborútól való félelem, a falu tragédiája stb. stb.
10. 6.
Megérkezett Anna. Elvitt a Budapest fölött emelkedõ Hármashatár-hegyre. Onnan az egész város belátható.
Fogadás az Írószövetségben, meglehetõsen unalmas volt.
10. 11.
Ny. K. Cs.-jal elõadást tartottunk csapataink klubjában.
Elszigeteltség, unalom stb.
L. Malihinával Juhász Ferencnél jártunk - ott volt Nagy László is.
Nyílt beszélgetés, a költõk együvé tartozásának érzése stb.
10. 12.
Vendégségben Radnóti özvegyénél, Fanninál.
10.13.
Lénával meglátogattuk Mesterházit.
Háromórás elõadás a mai Magyarországról. Mesterházi igen okos és tájékozott ember.
KATONA ERZSÉBET fordítása