Anthony Bailey 1933-ban született az angliai Portsmouthban. 1940-ben, az angliai légi csata idején sok más angol gyerekhez hasonlóan õt is evakuálták - nem északra vagy Kanadába, hanem az ohiói Daytonba, ahol a háború végéig nevelõszülõknél lakott. Megkedvelte Amerikát és kétlaki ember, író lett: miután 1955-ben az oxfordi Merton College-ban elvégezte a történelem szakot, felváltva élt Angliában és Amerikában, sokáig dolgozott a New Yorker nek. Késõbb Greenwichben telepedett le feleségével és négy leányával.
Írt regényeket, novellákat, verseket, tanulmányokat Rembrandtról, Hollandiáról, Amerikáról, Észak-Írországról. 1980-81-ben azután két részletben végigjárta Európát a Balti-tengerparttól Triesztig, az "erdõ széle", vagyis a vasfüggöny mentén, hol a függönyön innen, hol azon túl szemlélõdve, beszélgetve, ismerkedve a legkülönfélébb emberekkel, határõröktõl a fõvárosi entellektüelekig. Az errõl készült útirajz, Along the Edge of the Forest (Végig az erdõ szélén) címmel 1983-ban jelent meg Angliában, Amerikában és Kanadában. Kis híján két teljes fejezetet közlünk belõle, az elsõ címe: "A Visit to Hungary" (ennek a nem Budapestre vonatkozó négy oldalát hagytuk el), a másodiké: "Budapest Continued".
GY. HORVÁTH LÁSZLÓ
A kocsimat kinn hagytam a kis háznál, és hétfõn reggel, miután a többiekkel együtt bepréselõdtem György bogárhátú Volkswagenjébe, elindultunk Budapestre. Könnyen kaptam szobát egy régi szállodában a Kossuth Lajos utcában, Pest üzleti központjában, ahonnan gyalog is csak tíz perc volt az út a Dunához, a hidakhoz, amelyek az arisztokratikusabb, erdõs-bozótos hegyeken álló Budára vezettek át. A szálloda valamikor arról volt hírhedt, hogy az 1956-os felkelés elõtt az Államvédelmi Hatóság parancsnokságának adott helyet, de most már inkább korabeli berendezése tette ismertté, meg a közelsége ahhoz a sarokhoz, ahol valutaüzérek - fõleg magyarok, de akadt közöttük lengyel is - próbálták meggyõzni a külföldieket, hogy feketepiaci árfolyamon váltsanak pénzt.
Az elsõ napon úgy tûnt,
hogy elromlott az idõ: esett az esõ, hideg keleti szél
fújt. Majdnem pontosan huszonöt év telt el azóta,
hogy az orosz tankok lerohanták a magyarokat, és nem volt
túl vidám dolog hallgatni a szóbeszédet arról,
hogy a szovjet erõk megint készenlétben állnak
a lengyel határon. Mintha a borús idõjáráshoz
alkalmazkodtak volna, úgy hangzottak a kávéházakból
és az éttermekbõl a városban, úgy látszik,
nélkülözhetetlen cigányzeneka-
rok dallamai: repertoárjuk máskor
a panaszostól az eksztatikusig terjedt, de ezekben a napokban mintha
a hallgatók melankóliájához igazodtak volna.
György emlékeztetett rá, hogy Budapest annak az országnak
a fõvárosa, amely a világon az elsõk között
van a dohányzók, az alkoholisták, a válások
és az öngyilkosságok számát tekintve.
Másnap viszont alábbhagyott a szél, és a nap
is kisütött. Az utcai árusok újra kipakolták
színes virágaikat és a zöldségeket. Az
utakat ellepték az autók, a járdák és
a boltok megteltek emberekkel. A cigányzenekarok ismét a
megszokott választékot játszották, a vendégek
pedig nevettek, beszélgettek és énekeltek. Abban a
szerényebb étteremben, ahová Györggyel mentünk
el egy este (a budai oldalon volt, közvetlenül az Árpád
híd lábánál), egy dalban, amelyet mindenki
magyarul énekelt, végül felismertem a
Roll Out the
Barrel
címû dalt, és amikor ahhoz a sorhoz értek,
amelyre az angol szövegbõl emlékeztem: "We've got the
blues on the run", úgy döntöttem, hogy segítek
én is, és bekapcsolódtam az éneklésbe.
Idõnként úgy éreztem, hogy Budapest kitûnõ terepe lehetne néhány lelkes tudósnak, akik egy egész várost fogva tartó mániás depresszió tüneteit akarnák kutatni. A hangulat követhetetlenül gyorsan változott, néha az idõjárásnál is gyorsabban. Talán az is közrejátszott ebben, hogy Budapest ikerváros: Buda hegyeken fekszik, Pest a síkság szélén; ez az a hely, ahol az Uráltól keletre esõ területrõl származó magyar törzsek letelepedtek ezer évvel ezelõtt, aztán nyugat felé néztek és a kereszténységet választották; ahol talán alacsonyabban szállnak a felhõk, de hõforrások bugyognak fel; egy nagyváros, ahol Magyarország tízmillió lakosának csaknem egynegyede él olyan változatos körülmények között, amelyek a középosztálybeli kényelemtõl a szûkös nyomortanyákig terjednek, egy olyan államban, amely szocialistának nevezi magát, de igen sok mélyen konzervatív hajlamot is bátorít. György mondta, hogy az "elvtárs" szó sohasem lett divatos Magyarországon; továbbra is a második személyû személyes névmás különbözõ formáival fejezik ki a közvetlenség, a formalitás és a tisztelet árnyalatait.
Még Kelet-Berlinben mondta valaki,
hogy Budapest jó találkahely volt a kelet- és nyugat-németországi
rokonok számára. A prágaiaknak Budapest a kedvenc
kelet-európai városuk. Margareta beszélt arról,
hogy van olyan film, amelyet Pesten bemutatnak, de Prágában
nem tudná megnézni, és hogy szereti, ahogy a férfiak
ódivatúan meghajolnak, amikor kezet fognak, és hogy
a buszon átadják az ülõhelyüket a nõknek.
Még reklámok is vannak Budapesten (bár néhány
közülük elég lapos, mint az állam szponzorálta
"cipõt a cipõboltból" szlogen). A nyugatiaknak elõnyt
jelent az alacsony bûnözési arány, amely valószínûleg
nem a konzervatív erkölcsiségnek köszönhetõ,
hanem inkább olyasféle autoriter szabályoknak és
törvényeknek az eredménye, mint a személyi igazolvány,
az állandó lakhely nyilvántartása és
a fegyverviselés tiltása. Sok katonát lehet látni,
ahogy Sopronban és Szombathelyen is: teher-
autó szállítja õket,
vagy épp csapatokban dolgoznak - praktikusan használják
fel a magyar fiatalemberek kétéves kötelezõ katonai
szolgálatának idejét. De rendõrökkel ritkán
találkozni, a titkosrendõrségtõl pedig olyannyira
nem kell félni, hogy a Györgyhöz és Judithoz hasonló
emberek nyugodtan mondanak oroszellenes vicceket egy kávéházban
annak ellenére, hogy a szomszéd asztalnál egy katonatiszt
ül. György azt mondta - és nem tréfából
-, hogy a magyaroknak íratlan szerzõdésük van
a Szovjetunióval: általában úgy élhetnek,
mintha szabadok volnának, ha nem fenyegetik fölborulással
a Varsói Szerzõdés csónakját.
A magyarok viszonylag jól megúszták:
egy évtizednyi sikeres kísérletezés áll
már mögöttük, ami a gazdaságot illeti, és
ez a gazdaság már nem abban a tökéletesen megtervezett
és centralizált rendszerben mûködik, amelyet az
új keletû marxista-leninista evangélium elõír.
A vezetés egy ideje bátorítja a profitszerzést
és az egyéni kezdeményezést. A mûvelhetõ
földekbõl - amelyek a háború elõtt jórészt
nagybirtokosokéi voltak, a rajtuk dolgozó parasztokat pedig
inkább jobbágynak lehetett volna nevezni - a háború
utáni kollektivizálást követõen magánparcellákat
mértek ki, és ezeket a termelõszövetkezetek dolgozói
a saját idejükben mûvelhetik. Magyarországon jelenleg
majdnem az összes tojás és baromfihús, de a disznóhúsnak
is nagy része magántermelõktõl származik.
Azt vettem észre, hogy Budapesten sokan felpillantanak a bejárat
feletti táblára, hogy megnézzék, a bolt vagy
a kávézó állami vagy magántulajdonban
van-e; azt mondják, hogy a kiszolgálás, sõt
néha az árak is jobbak a magánboltokban. De azért
ha bátorítják is a magánvállalkozásokat
- és a magánfagylaltosok igazán virágozni látszottak
-, az állam bírálja el, hogy mit enged meg és
mit nem. Nem engedélyezik például a magánkiadókat.
György egyik barátja, akivel találkoztam, éttermet
akart nyitni, de épp feladni készült a tervét
a bürokrácia miatt. Egy férfi, akinek hatalmas rövidáruüzlete
volt az 1949-es államosításig, nemrég újra
megnyitotta a boltját; egy kis bódéban egyetlen eladóval
gombokat árul egy irodaházban, és nem is várja,
hogy növelheti az üzletét. Amikor ezt elmondtam Krisztának,
azt válaszolta, hogy valószínûleg nem tudja,
hogy kell protekciót szerezni, vagy hogy kit kell megkenni. Olyanok
is sokan kezdenek magánvállalkozásba, akiknek ez a
második vagy harmadik állásuk. Mivel az állami
fizetések jelenleg be vannak fagyasztva, sok embernek van mellékfoglalkozása.
György mondta, hogy õ még csak elboldogul, hiszen az
apja orvos (magánbetegekkel és magánpénzekkel),
de van olyan munkatársa az intézetben, aki mosógépeket
és lemezjátszókat javít; és ismer szociológusokat,
akik taxit vezetnek. Ahogy a legtöbb kelet-európai országban,
itt is jól jár, aki a szabadidejében meg tudja javítani
a vízvezetéket, a bútort vagy az autót; de
bármi legyen is a fizetség, az ilyen segítségbõl,
úgy látszik, még sincs elég, mert sok ház
- akár állami, akár magántulajdonban van -
igencsak leromlott képet mutat. Ha egy ritkább márkájú
autó - mondjuk egy hatéves MG - lerobban, akár hónapokig
is ott állhat az út szélén, amíg be
tudják szerezni a szükséges alkatrészeket vagy
megszervezik a javítási munkálatokat. Azt lehetne
hinni, hogy az ennyire változatos gazdasági tevékenység
az embereket a politika területén is szabadabbá teszi,
de ebben sokan kételkednek. Egy közgazdász, akinek György
mutatott be, azt mondta: "A kistermelõk közül a legtöbben
elégedettek a pénzzel, amire szert tehetnek. Más esetekben
pedig a magántevékenység épp a törvényesség
határán mozog: a másodállással adómentesen
keresnek pénzt, és hivatalnokokat kell megvesztegetniük,
hogy le ne füleljék õket. Így aztán ezek
az emberek inkább nagyon is óvatosak a politizálással."
Ráadásul állandóan tartaniuk kell attól
is, hogy a kormány megváltoztatja az irányvonalát
és lecsap a magánvállalkozá-
sokra. Ezért van az, hogy sok magánvállalkozó
- fõleg butikok vagy üdülõházak tulajdonosai
- minél nagyobb hasznot akar húzni, amíg jól
megy az üzlet.
Budapest utcáin jártomban mindenféle magánkereskedést láttam. A metróállomások kijáratánál pattogatottkukorica-, virág- és vesszõkosárárusok sorakoztak. Magánházakat is lehet építeni, és így leendõ bérlakások sora épült. A magántulajdonhoz éppen úgy ragaszkodnak, mint a kapitalista Nyugaton, akár úgy is, hogy éles üvegdarabokat cementeznek a fal tetejére, amint azt egy kis ház körül láttam a kispesti bolhapiachoz vezetõ troliútvonal mellett.
Kriszta vitt el oda egyszer. Kispesten, a város szélén a nagyváros találkozik a vidékkel, és vidékiek kereskednek a városiakkal. Itt aztán uralkodik a magánvállalkozás. A piac, amely mindennap kinyit egy hatalmas, fallal körülvett területen, félig olyan, mintha nyugati bolhapiac lenne, félig mint egy keleti bazár. Hosszú hangárok vannak itt bódékra és standokra osztva, közöttük húzódik a járda, és megtömik õket áruval, például könyvekkel, ruhával, lakásfelszereléssel és autóalkatrészekkel. Vannak új dolgok is, fõleg lemezek és farmernadrágok és néhány régiség, például szépen kidolgozott parasztingek, de a legtöbb áru használt ócskaság. Sok standon ételt árulnak: fõtt kolbászt, fasírtot, cukros fánkot, kávét tejszínnel. Az engedéllyel rendelkezõ árusok lerakatai között zugkereskedõk próbálnak megtelepedni, táskákból vagy bõröndökbõl kínálva árujukat. Mások körbejárkálnak és megpróbálják rábeszélni az árusokat csakúgy, mint a járókelõket a holmijaikra, például egy báránybõrre, jó néhány karburátorra vagy egy citromsárga sídzsekire, amelyet egy szép cigány nõ kínálgatott egy kislánnyal a sarkában. Idõnként rendõrök bukkannak fel és bejárják a terepet, hogy ellenõrizzék az engedélyeket. Láttam egy sétáló rendõrt, akinek már vagy fél tucat személyi igazolvány volt a kezében, mind engedély nélküli árusoktól. Átmentem a következõ járdára, ahová persze már elért a közelgõ rendõr híre. Egy testes, harmincas évei elején járó ember lepedõkbe gyömöszölte az összes áruját. Összekötözte az egészet egy puttonyba, mintha mosni való ruha lenne, aztán olyan magasra emelve a holmit, amilyenre csak tudta, nehogy leverjen valamit a keskeny átjárón, végigrohant a járdán és bedobott mindent egy vörös Lada nyitott csomagtartójába, amelynél a társa várt már rá.
Ahogyan ez a peremre szorult életforma ismerõs lehet egy nyugati embernek, ismerõs Magyarország sok más problémája és a lakosok panaszai is. Alacsony termelékenység, nagy kereskedelmi veszteségek, rossz irányítás, lakáshiány, felesleges létszámduzzasztás az iparban és a hivatalokban, infláció (amely hirtelen nõtt meg), szigorúbb munkaszabályok hiánya, elégedetlen fiatalok, privilegizált vezetõi osztály - mindez nem csak Magyarországon létezik. De Magyarországnak nem nagyon van mire támaszkodnia. Soha nem volt gazdag nyersanyagokban, hacsak nem számítjuk a tehetségeket. (Íme egy hirtelenjében összeállított lista a magyarok eredményeirõl: a Rubik-kocka, a Parker-51-es toll terve, az elsõ tibeti szótár és az elsõ földalatti vasút Európában.) Ha azonban arról esik szó, hogy mennyire tudják kamatoztatni a tehetségüket, az emberek elkomorulnak. Egy számítógépes szakember, aki nem ismerte Györgyöt és máshol dolgozott, ugyanazt mondta, amit õ: a munkahelyi frusztrációról beszélt, zsákutcába futó kutatási tervekrõl, arról, hogy évek munkája pazarlódik el. "A diplomaosztáskor még egy színvonalon állunk az Amerikában végzõ egyetemistákkal - mondta György is. - De öt évvel késõbb már mögöttük kullogunk. Nem jutunk hozzá a szükséges számítógép-alkatrészekhez. Semmi olyasmin nem dolgozhatok, ami érdekelne, és fizetésemelést sem várhatok."
A magyarok morálján, amely ezen a területen amúgy is alacsony, nem javítanak a várost elözönlõ turisták sem, akik sokszor azt sem nagyon tudják, hogy Bukarestben vagy Budapesten vannak éppen. (A szovjet turistákat, akik persze tudják, hol vannak, szigorúan csoportokban terelgetik, nehogy megfertõzze õket az, amit Hruscsov "gulyáskommunizmusnak" nevezett.) Most már nyugatiak is vehetnek nyaralóházat Magyarországon. Továbbra is népszerû a szállodaépítés: két ausztriai tulajdonban levõ szálloda is nyílt a közelmúltban Pesten, a folyóparton, néhány éve pedig egy új Hilton nyílt meg a budai Várnegyedben; ez is azt mutatja, hogy sok nyugati nagyvállalat jól kijön a szocialista állami vállalkozásokkal - ilyen társas vállalkozása van még a Coca-Colának, a Pepsinek és a Levi Straussnak is. A legtöbb szállodában a recepciós asztal mellett egy felirat arra kéri a vendégeket, hogy inkább "konvertibilis" pénznemben fizessenek, mint magyar forintban, amelyre esetleg már átváltották márkájukat, fontjukat vagy dollárjukat. A többi kemény valutájuktól mindenféle ajándékbolt és utazási program hirdetése próbálja megszabadítani õket; az én hotelemben levõ utazási iroda is ajánlott túrát a Balatonhoz, pusztai parasztlakodalmakra és a festõi Dunakanyarba a várostól északra, ahol a folyó elkanyarodik az erdõ borította hegyek között, a cseh határ mellett. Télen, hogy fenntartsák a szállodák forgalmát, a hévizeket és a gyógyfürdõket reklámozzák; múlt télen kopasz látogatóknak ajánlottak hajkúráló hetet. Azok a magyarok, akik legálisan tesznek szert kemény valutára, akár külföldön keresik, akár rokonoktól kapják, különleges boltokban költhetik el, amelyek, mint máshol is Kelet-Európában, olyan nehezen beszerezhetõ árukat kínálnak, mint a külföldi autók, a francia kozmetikumok és a dobozos sör. Azok a magyarok viszont, akik nem tudnak valutához jutni, az ilyen üzletek láttán másodrangú állampolgárnak érzik magukat a saját országukban.
Kriszta illusztrátor volt egy gyermekkönyveket kiadó vállalatnál. Az apja egy másik kiadóvállalatnál dolgozott és emellett alkalmi történész volt. Egyszer az otthonukban teáztunk - egy eléggé megkopott, a két világháború között épült budai villában -, és a magyarok félelmeirõl beszélgettünk. A magyarok éppúgy rettegnek a háború lehetõségétõl, mint a nyugatiak; attól is félnek, hogy a frontvonalra kerülnek, és hogy megint a rossz oldalon. Így hát csapdában érzik magukat, amikor - mint az elmúlt egy évben Afganisztán és Lengyelország esetében - bajok vannak az enyhüléssel, és fogva tartja õket kierõszakolt szövetségük a Szovjetunióval. Az újságokban a sorok között olvasva próbálnak rájönni, hogyan fog ez vagy az az esemény hatni a kereskedelemre, a vagyonukra és a nyugati kapcsolataikra. Azt gondolják, hogy ha az amerikaiak megszorítják a szovjeteket, a szovjetek õket fogják megszorítani. Kriszta apja azt mondta: "Eddig ellen tudtunk állni az oroszok kísérleteinek, hogy learassák a gabonánkat, de ki tudja, ez meddig tart?" Az emberek eddig az orosz nyelv tanulásának is sikeresen ellenálltak - mert oroszul tanulni kötelezõ az iskolákban. Kriszta azt mondta, hogy alig emlékszik valamire, pedig tíz éven át tanulta, míg öt év angolozás után, amihez sok kedve is volt, már folyékonyan beszélt. Az volt a benyomásom, hogy az oroszokat mégsem utálják annyira (egy férfi azt mondta, hogy amikor a kínaiakkal álltak szemben, õ inkább a szovjetekkel rokonszenvezett - ezt annak az õsi gyûlöletnek tulajdonította, amelyet a magyarok éreznek a mongolok és a tatárok, s így a kínaiak iránt is). De azért általános dolog. Találkoztam egy fizikussal, aki nagyon is jól tudott oroszul, de azt mondta, hogy fizikailag rosszul van, ha ezen a nyelven kell beszélnie. Kriszta családja soha nem megy el a Szovjet Kultúra Háza elõtt, inkább átmennek a Kossuth utca másik oldalára. Egy nyugati diplomata azt mondta nekem, csaknem hálásan: "Az oroszok jól eltolták 1956-ban. A magyarok ezt száz évig sem felejtik el."
Ebben azért nem voltam annyira biztos.
1956 eseményeire talán nem olyan sokan és nem olyan
élesen emlékeznek, mint remélte. (Vagy akár
mint ahogy én reméltem - emlékszem, mennyire megindítottak
és felzaklattak azok a véres események; verseket írtam
róluk, és lefordítottam Illyés Gyula
Egy
mondat a zsarnokságról
címû hosszú
versét egy csoport magyar menekültnek New Yorkban.) De most
már lassan bevakolják az utolsó golyó ütötte
lyukakat is. Kriszta nemzedékének ez már történelem,
a szüleiknek rémtörténet, a nyugatiak pedig úgy
beszélnek róla, mintha ez volna az egyetlen magyar esemény,
amirõl tudomásuk van. Azt vettem észre, hogy egy-két
fiatalt még bosszant is az egész, mert talán túl
gyakran legendás példaként állítják
elébük az idõsebbek, akik részt vettek benne
és akiknek traumát jelentett. Az iskolai tankönyvek
1956-ról mint a nyugati imperializmus által támogatott
ellenfor-
radalomról beszélnek (a lengyel
sajtó most ugyanezt írja a Szolidaritásról).
A diákok általában elfogadják az agymosást,
esetleg néha mindentudón összemosolyognak. Sok családban
azoknak a rokonoknak a kapcsán emlegetik az eseményeket,
akik már nincsenek közöttük: "", `56-ban ment el,
azóta Párizsban él." Jó néhány
évvel ezelõtt nagy sikere volt Esterházy Péter
könyvének, a
Termelési kisregény
nek. A
szerzõ annak a családnak a leszármazottja, amelyik
Haydn patrónusa volt; ahogy elmondták, a könyv az áldozat
nézõpontjából és sok humorral szól
az 1950-es évek eseményeirõl.
1956-ban az is bebizonyosodott, hogy a magyarokat a bajok közepette sem hagyja el humorérzékük. Az oroszok azt állították, hogy barátként lépnek közbe, és Budapesten ezt mondogatták az emberek: "Hát nem szerencsések vagyunk? Ha az oroszok így viselkednek, amikor barátként jönnek, milyenek lehetnek ellenségnek?" A tréfálkozás azóta is folytatódik. Szinte bárkivel találkozik az ember, egy átlagosan változatos témájú beszélgetés során egyszer csak elhangzik: "És azt ismered, hogy...?" Ez a szokás a külföldiekre is hat. Nemrég azt mondta egy texasi turista: "Ha egy texasinak elege van az életbõl, gyorsan megöl valakit. Ha egy magyarnak elege van az életbõl, gyorsan megöli magát." Ez, ahogy néhányan bizonygatták neki, igazi magyar vicc. Sok magyar vicc nyelvi játékra épül és ezért lefordíthatatlan. Gyakori témájuk a párhuzam az oroszok és négy hadosztályuk ideiglenes állomásozása Magyarországon és az ideiglenes török megszállás között, mely utóbbi százötven évig tartott. Sok a Brezsnyevrõl szóló, a lengyel és az afgán vicc - például: van két katona Afganisztánban, az egyik kicsi és kövér, a másik magas és sovány. Kérdés: Melyikük orosz? Válasz: Mind a kettõ.
Néha azt mondják, hogy a viccek a politikai ellenállás formái, hogyha nevetségessé teszik, szétzúzzák a hatalmat, és hogy amíg a magyarok vicceket mesélnek, addig nem lehet legyõzni õket. Egy kicsit más nézõpontot fejez ki az a félig komoly, félig vidám vélekedés, amelyet néhány budapesti polgár oszt, hogy a párt Központi Bizottságának egy különleges ügyosztálya találja ki a vicceket, hogy az emberek nevessenek. Mert lehetséges (ha ebbe sokan nem akarnak is mélyebben belegondolni), hogy a viccmesélés menekülés a kellemetlen valóság elõl, és hogy azt az energiát és képzelõerõt, amit elvesz, a közös gondolkodás és a véleményeltérések megfogalmazásának praktikusabb formáira is fel lehetne használni.
Van két magyar film, amely a sztálinizmus 1956-hoz vezetõ korszakával foglalkozik - Rákosi Mátyás uralmának korával -, az Angi Vera és A tanú. Angi Vera fiatal nõvér, akit felháborít kórházának gyenge ellátottsága, és akit felvesz a helybeli pártiskola, hogy igazi radikális erõpolitika-hívõt, dogmatikus kommunistát neveljen belõle. A szeretõjét, Istvánt is feljelenti (õ az iskola egyik tanára). A film rendezõje, Gábor Pál azt mondta: "Egy társadalmat csak akkor lehet manipulálni, ha vannak benne olyan személyek, akik hagyják, hogy manipulálják õket. Angi Vera ilyen személy". A tanú, bár nagyon is különbözõ film, szintén egy ilyen személyrõl szól. Bacsó Péter írta és rendezte, és annak ellenére, hogy már 1969-ben elkészült vele, csak négy évvel ezelõtt mutatták be; azóta többször is hosszú ideig ment a budapesti mozikban, a jókat derülõ közönség nagy örömére. Krisztával néztem meg, aki idõnként suttogva tolmácsolta nekem. A tanú az ötvenes években játszódó szatirikus komédia. Egy folyóparti gátõr, Pelikán úr kalandjairól szól, akit letartóztatnak egy disznó magánfogyasztásra való illegális levágásáért; börtönbe zárják, és kényszerítik, hogy hamis tanúvallomást tegyen egy miniszter ellen. Pelikán naiv, nagydarab fickó, a titkosrendõrök komikus gengszterek, az államvédelmi fõnök és az ország vezetõje pedig bábszerû pojáca. Ahogy az államvédelmi fõnök, miközben idõnként lenyel egy-egy gyomortablettát és egy pazar, magányos villában tartott fogadáson szórakoztatja hõsünket, hogy rábeszélje a tanúskodásra, többször is elmondja: "A nemzetközi helyzet fokozódik", az jó példája a kelet-európai újságokban megjelenõ hangzatos és üres frázisoknak, amelyen a közönség ismerõsen nevetett. Ami azt illeti, abból, hogy a közönség sokszor már a mondat elején nevetni kezdett, arra következtettem, hogy sokan nem elõször látják a filmet. A vége felé, az elõre megszervezett koncepciós perben Pelikán eltéveszti a szerepét és a bíróságnak szabadon kell engednie a minisztert. Pelikánt újra lecsukják, és hajnalban ki akarják végezni, de a hóhér elalszik. Pelikán persze kegyelmet kap, megmenekül. A film happy enddel végzõdik.
A tanú
vicces. Nevetségessé
teszi az uralkodókat és a szocialista állam furcsa
módszereit. De a közönség tudja, hogy az eset,
amelyen a forgatókönyv alapul, Rajk László miniszternek
a Rákosi-rezsim által való hamis megvádolása
és koholt vádak alapján való kivégzése.
Bármilyen mélyen elemzi a pártot és a rendszert,
A tanú
csak magyar vicc marad; senkit nem végeznek
ki benne. Judit egyik barátnõje, egy középkorú
tanárnõ, akinek tetszett az
Angi Vera,
azt mondta,
hogy õ nem nézte meg, és nem is fogja megnézni
A tanút
- "Az az idõszak tragédia
volt, nem bohózat."
Kriszta apja talán azt gondolta, hogy nekem, a nomád életet élõ írónak terveim vannak a lányával? Vagy csak mint minden jó történész tudta, milyen éles megvilágító ereje van egy-egy személyes anekdotának? ' mondta el nekem a következõ történetet az ötvenes évekrõl. Egyetemista volt akkor. 'rülten beleszeretett egy lányba, és sokáig tervezgette, hol lehetne kettesben vele - távol a zsúfolt lakástól, amilyenben mindkettõjük családja lakott. Végre egyszer több napra elutazott a nagynénje. Felajánlotta, hogy vigyáz a lakására. Egy délután rábeszélte a lányt, hogy felmenjen vele oda; a lány nem is nagyon vonakodott. Virágokat és bort is vásárolt aznapra. Remegett az izgalomtól, és úgy érezte, hogy a lány is. Odaértek a lakáshoz, bezárta maga mögött az ajtót. Megcsókolta a lányt, aki viszonozta az ölelését, a simogatását. Együtt zuhantak az ágyra. És abban a pillanatban hangzott fel a sikoly. Egy férfi üvöltése volt; az udvar másik végén álló épületbõl jött, és egy órán át ismétlõdött, változó idõközönként. "Ez véget vetett mindennek - mondta Kriszta apja. - Az után az elsõ rettenetes hang után nem csókolóztunk többet. Végül el is jöttünk onnan. Még sokszor láttam, de többé már nem volt ugyanolyan." Késõbb megtudta a nagynénjétõl, hogy a hátsó épületet az államvédelmi hatóság használta.
Néha az az érzésem volt Budapesten, hogy az emberek nem nagyon bíznak a jó sorsukban, és talán úgy hiszik, meg sem érdemlik. Hogy lettek mégis õk a szovjet birodalom legkedveltebb gyarmata? Talán kevésbé lettek volna rózsásak a benyomásaim, ha kevésbé vidám kalauzom lett volna néhány napig, mint Kriszta, de nehéz volt nem úgy érezni, hogy bár az 1956-os forradalom annak idején elbukott, céljai a rá következõ években részben és fokozatosan megvalósultak. Ha Magyarország el tudta érni ezt, a többi kelet-európai országnak miért nem sikerült? Talán a magyarok temperamentumában és intelligenciájában rejlik a kérdésre a válasz? Schöpflin György, a Londoni Közgazdasági Egyetem elõadója, akinek a családja az ötvenes évek végén hagyta el Magyarországot, egyszer azt mondta nekem Londonban: "Az elbukott forradalmak mindkét felet határok közé szorítják, a veszteseket és legyõzõiket is." 1956 elbukása Schöpflin szerint egyrészt a korlátozásokba való vonakodó belenyugváshoz vezetett, annak elfogadásához, hogy van, amit nem lehet megtenni, másrészt az az eredménye is megvolt, hogy a rendõri terror megszûnt, a gazdaság ügyeit racionálisan kezelték és nõtt az életszínvonal.
A párt vezetõje ebben az idõszakban végig Kádár János volt. "1956-ban Júdásnak tartottuk - mondta Kriszta apja. - Elárulta Nagy Imre miniszterelnököt. ' engedte meg, hogy az oroszok beavatkozzanak. És most - az elmúlt tíz év során - majdnem nemzeti hõs lett belõle." Kádár bizonyos szempontból megadta a magyaroknak a jobb élet lehetõségét, és közben nem hagyta, hogy személyi kultusz alakuljon ki az alakja körül, hacsak nem épp az önmegtagadásé. Csendes, elvonult életet él Buda magasabban fekvõ, rózsadombi részén. "Csak boros-szódás fröccsöt iszik" - mondta egy író, aki személyesen ismeri, és tiszteli Kádár puritán példáját, különösen a pártvezetõség néhány más tagjának életmódjával összehasonlítva: vannak, akik vadászpartikon és vidéki házakban eltöltött hétvégeken adják át magukat az élvezeteknek. A csehszlovákiai Husákkal ellentétben Kádárnak sikerült egyszerre megóvni Magyarországot a bajtól és csökkenteni a kormányzottak és a kormány közötti feszültségeket. Kriszta elmondása szerint már azon aggódtak, hogy ki fogja követni - bár úgy gondolták, vannak tanítványai a párt ranglétrájának tetején, akik hétköznapinak, megbízhatónak és pragmatikusnak tûnnek. Kriszta apja azt mondta: "Ezeknek az embereknek, mint mindannyiunknak, Marxot kellett olvasniuk az iskolában, de õk nem értették. Még mindig sokkal jobb, ha õk vannak hatalmon, mint ha idealisták, akik egyenesen a szakadékba vezetnek minket."
A magyarok már körülbelül egy évszázada belenyugodtak, hogy mindig egyik vagy másik világhatalom alárendeltjei. Egymást követték a paternalista kormányok. A háború elõtt a jobboldali, elnyomó Horthy-rezsim uralkodott; aztán 1945 és 1948 között rövid idõre a szabadság ábrándjának ideje következett, azután pedig a kommunisták vették át a hatalmat. Azért még mûködik a parlament, amelyben néhány képviselõi helyért versengenek, de azoknak, akik nem kommunisták, úgyis követniük kell a párt általános irányvonalát, és a parlament évente csak két rövid ülésszakra gyûlik össze neogótikus épületében. A hatalom központja néhány épülettömbbel északabbra van a Duna pesti oldalán: ez a párt központi székhelye, egy szürke és jellegtelen, háború utáni épület, amelyet gúnyosan Fehér Háznak szoktak hívni, pedig csak piszkosfehér a színe. A magyarok élénken figyelemmel kísérik a párt éves kongresszusát: azt remélik, hogy felismerik az új irányvonalat, például abból, hogy kirúgják-e a pártvezetõség valamelyik tagját, aki a gazdasági reform híve, és hogy mondanak-e olyasmit, ami megerõsíti, hogy nem korlátozzák a szocialista demokráciát. Mint például amikor a havonta megjelenõ Pártélet azt írja: "Az összetett problémák idõszakában különösen nagy szükség van arra, hogy viták során rendezzük a felmerülõ kérdéseket."
Hogy aztán mennyi vita zajlik valójában a pártban, azt nehéz lenne megmondani. A nyolcszázezer párttag közül sokan a párt ifjúsági tagozatába lépnek be, még amikor iskolába járnak, és azért maradnak párttagok, mert mint más kelet-európai országokban is, tudják, hogy így valamivel könnyebb lesz az életük. A párt tagjainak nagy része kispolgár, és úgy tekinti a pártot, mintha valami egyesület vagy klub volna, a marxizmus pedig csak cukormáz a süteményen. A munkásokat is biztatják a belépésre, de a legtöbbjük nem nagyon lelkesedik érte (van, aki egyszerûen túl fáradt ilyesmihez a munkája után; és van, aki utálja az egészet). Mindenki tudja, hogy a tagságnak nem sok befolyása van a vezetõségre, és beszélhetnek a régebbi tagok proletárdiktatúráról vagy a radikálisabb marxisták egy új kormányzó osztályról, az országot valójában egy olyan bürokrata és vezetõi "réteg" irányítja (a gyárak, az állami vállalatok és az intézmények vezetõi), amely valószínûleg nem sokban különbözik az elõzõ idõszakok kormányzóitól. Magukhoz csábítanak még néhány szakszervezeti vezetõi posztra emelt munkást, pár értelmiségit, különösen szociológusokat és közgazdászokat, magasabb fizetéssel és zsíros hivatalokkal vásárolva meg a szövetségüket. Sok polgári külsejû középkorú férfit, aki este hat óra körül testes feleségével kart karba öltve sétál a Habsburg-kastély bástyái körül, párttisztviselõséggel bíztak meg.
Gyanítottam, hogy azok, akik tagadják,
hogy Magyarországon továbbra is fennáll a régi
osztálytagozódás, nagyon kényelmesen élnek,
és jók a kapcsolataik. György, az én számítógépes
mérnök barátom, azt mondta: "Még mindig külön
tiszteletet kapnak azok, akiknek régi családi nevük
van, ami két
s
-sel és
y
-nal végzõdik,
vagy mint például az Esterházyé." Az emberek
még most is gyakran beszélnek "a munkásokról"
és "a polgárokról". De azért nagy erõfeszítéseket
tettek annak érdekében, hogy javítsák a munkásosztálybeli
gyerekek esélyeit a továbbtanulásban. Attól
pedig általában tartózkodnak az emberek, hogy kimutassák,
milyen gazdagok: legfeljebb magánpartikon vagy balatoni, esetleg
a Duna melletti szentendrei vagy leányfalui hétvégi
házukban teszik meg - Budapest külvárosában nagyon
bátor ember volna, aki úszómedencét merne építeni
a kertjében. A különbség elrejtése viszont
talán csak elfojtja az osztályok ellenségeskedését
és az irigységet, de nem tudja megszüntetni. Annak ellenére,
hogy a kommunista uralom elsõ évtizedeinek idején
kétségtelenül nagyon megváltozott a társadalom,
a magyarok láthatólag tudatában vannak a határozottan
érezhetõ rétegezettségnek. Virágzik
a régi jó cimborák szövetsége, a korrupcióval
és a zsarolással együtt. Két évvel ezelõtt
elég nagy port vert fel Karinthy Ferenc novellája, a
Házszentelõ,
amely errõl a témáról szól; azóta
színdarab készült belõle és meg is fogják
filmesíteni. A pletyka szerint a darab bemutatása után
több helyi pártfõnök is felkereste Kádár
Jánost, hogy tiltakozzon a darab ellen és kijelentették,
hogy a
Házszentelõ
cselekménye - amelyben vad
vígjátéki elemek keverednek, sõt még
egy gyilkosság is megtörténik benne - nem az õ
körzetükben történt. A pártvezetõk
nyilvánvalóan azt hitték, hogy a történet
igaz és nem fikció.
Sokat és sokan gondolkodnak és pletykálnak arról, hogy mi az, ami megjelenhet. Maga Karinthy, aki egy híres író fia és régi családi név birtokosa, azt mondta, hogy szerinte egy jó mûnek mindig sikerül "áttörnie" - bár idõnként az õ mûveinek kiadását is hátráltatták és halasztgatták. Kriszta apja szerint az ismert írók többet megengedhetnek maguknak, mint a jelentéktelenebbek. Egy intézményben sok múlik az ember felettesén: akár párttag, akár nem, ha "nagy ember", akkor a szabadság légköre alakulhat ki körülötte, és megvédheti a munkatársait az akadékoskodó apparatcsikoktól. Magyarországon jó néhány komoly újság van, amely megállná a helyét nagyobb és kevésbé bekerített országokban is, de a négy legnagyobb (ezek hétfõ kivételével mindennap megjelennek) majdnem dühítõen unalmas, tele hasábokra tördelt, emészthetetlen kommunista nyelven írt zagyvasággal. De azért az egyiknek, a Magyar Nemzet nek van egy hétvégi kiadása, amelynek jó a kulturális melléklete és egyoldalnyi érdekes apróhirdetés is megjelenik benne, az egyetlen budapesti esti lap pedig azzal teszi még feltûnõbbé magát, hogy a munkából hazafelé tartók csúcsforgalma közepén kezeslábasba bújt fiatalok árusítják.
A magyarok, akárcsak a keletnémetek, sok tekintetben nagyon tájékozottak. Amikor elõször beléptem a hotelszobámba, bekapcsoltam a rádiót, amely arra az adóra volt hangolva, ahol az elõzõ hallgatója hagyta, és a BBC World Service szólalt meg tisztán és hangosan. A Szabad Európa Rádiót is zavartalanul lehet fogni Budapesten. Néhány szállodában és könyvesboltban nyugat-európai újságokat is lehet kapni, és van, aki elõfizet a Times ra és a Newsweek re. A legtöbben vannak már olyan tapasztaltak, hogy tudják, ha egy újságban megjelenõ hír, mondjuk Kairóról a Magyar Távirati Irodától származik, akkor valószínûleg nagy része igaz, de ha a TASZSZ hírügynökség jelenti, akkor azt reprezentálja, amit a Kreml hinni akar (és másokkal elhitetni). György azt mondta, hogy Afganisztán szovjet megszállása után a magyar sajtó körülbelül egy hétig rémülten hallgatott - aztán valószínûleg moszkvai nyomásra szervilis cikkek jelentek meg az újságokban arról, hogy a szovjetek megsegítik afgán elvtársaikat az imperialista felkelõk ellen. A televízió és a rádió szabadabb, mint más kelet-európai országokban, és amellett, hogy bemutatnak olyan nyugati produkciókat, mint a Kojak és a Monty Python , megkísérlik azt is, hogy a helybeli fogyasztók aggodalmaival foglalkozzanak és vitákat gerjesszenek - ha már konstruktív tettteket nem tudnak gerjeszteni, ahogy a szkeptikusok gondolják. Egy meglehetõsen õszinte telefonos rádiómûsorban, a Rádiónapló ban egy betelefonáló hallgató azt a kérdést tette fel nemrég, hogy mi az oka annak, hogy a közönséget csak a baj vagy egy felkelés után tájékoztatják a szocialista országok által támogatott uralkodó hatalom valódi természetérõl - például Kambodzsa vagy Afganisztán esetében. Az egyébként szókimondó válaszadó akadozva felelt: "A politikusok nemcsak olyan emberek, akik tájékoztatnak, hanem maguk is tájékozódni próbálnak."
Ezeken a területeken viszont mindjárt megnyirbálódik a szabadság, ha a Szovjetunió belép a képbe. Egy televíziós szerkesztõ nemrég azt mondta egy munkatársának (aki Kriszta apjának a barátja), hogy nem tudta közzétenni az új közvélemény-kutatáson alapuló felmérését, mert azt mutatta, hogy szinte senki nem nézi a szovjet tévéfilmeket és mûsorokat. Sok ismert ember, aki magánbeszélgetések során elég nyílt, azt kéri, hogy ne idézzék õket "külügyekkel" kapcsolatban. A kifejezés szabadságának határait általában ilyen önvédelmi figyelmeztetések jelzik minden vezetõ pozícióban levõ személy gondolkodásában; és ha ezek nem elég hatásosak, akkor jönnek az oroszok dörgedelmei. A budapesti szovjet nagykövetségnek több száz alkalmazottja van, akik közül soknak az a dolga, hogy figyelje és fordítsa a helyi média közléseit, és aztán siránkozzon és panaszkodjon miattuk. A magyar kormány mindent megtesz, hogy eleget tegyen az elvárásaiknak, a saját népe elõtt pedig azzal mentegeti magát, hogy "nem akarjuk veszélyeztetni azt, amit az elmúlt huszonöt évben elértünk". A szovjet követség néhány évvel ezelõtt sokat morgolódott egy Budapesten kiadott jugoszláv regény miatt, amelynek cselekménye a második világháború idején játszódik, és az egyik szereplõje a "Nagy Testvérrõl" beszél, aki a finnek ellen küldi a tankjait. A könyv budapesti kiadójának vissza kellett vonnia az összes példányt. Hasonló eset volt, amikor nem túl régen színpadra állították Shaw 1894-ben írt darabját, a Hõsök et, és a bolgár nagykövetség állítólag tiltakozott ellene, mert a darab azt állítja, hogy a bolgárok nem mossák meg a nyakukat. Talán csak véletlen egybeesés volt, hogy néhány elõadás után eltûnt a mûsorról.
Boldogan böngésztem át jó néhány könyvesboltot. Malamud és Updike, Graham Greene és J. B. Priestley mûveivel gyakran találkoztam, nem adták ki viszont John le Carré hidegháborús regényeit, Paszternak Zsivago doktor ját, Szolzsenyicin Gulag-regényeit vagy a magyar származású Arthur Koestler Sötétség délben címû könyvét. Judit húga, Mária mondta, hogy a jamaicai diszkóegyüttesnek, a Boney M.-nek volt nemrég egy Raszputyin címû dala. A nem igazán mélyenszántó szövegû szám így végzõdött: "All those Russians - bam bam boom !", ami nem épp a megfelelõ befejezés egy olyan országban, amely a Szovjetunió szövetségese. Így aztán a budapesti mûsorvezetõk általában levették a hangerõt a Raszputyin vége felé, és miközben lassan elhaltak az utolsó sor hangjai, bemondták a következõ számot. De a nappali szobákban vagy a diszkóban zenét hallgató fiatalok kitöltötték a csendet: amikor a hangerõ csökkenni kezdett, hangosan énekelték: "All those Russians - bam bam boom !" Néhány riporter és író, még azok is, akik egyébként elég liberálisok, maguk cenzúrázzák a szövegeiket, és kitörölnek belõle mindent, ami szerintük sértheti a szovjeteket. A "Szibéria" szót például nem lehet használni, mert könnyen megkaphatják: "Sajnáljuk, ez most nem megy - nem veszélyeztethetjük a helyzetünket...", még akkor is, ha az ok elképesztõen távolinak tûnik: elõfordulhat, hogy nem adnak le egy mûsort a déli népzenérõl, mert egy olyan amerikai zeneszerzõ neve is szerepel benne, aki esetleg aznap tett egy Reagan rakétapolitikáját támogató kijelentést. Szinte megkönnyebbülést jelent tudni, hogy vannak tabutémák, amelyeknek egyszerûen a puritán erkölcsfelfogás az oka: tiltják például a homoszexualitást ábrázoló darabokat és a vadabb erotikát.
Bár nincsen hivatalos cenzúra, a kiadóktól elvárják, hogy kormányhivatalokhoz forduljanak "útmutatásért", amelyet persze legjobb követni. Az egyetemeken nem nagyon határozzák meg, hogy mit lehet tanítani és mit nem, de az érzékeny témákra vonatkozóan gyakran a tanszéken dolgozó párttagok mondják ki a végsõ szót. Elõfordul, hogy betiltják valaminek a kiadását. Az egyik cause célèbre az volt, amikor 1973-ban lefoglalták a Darabbér kéziratát és bíróság elé állították a fiatal szerzõt, Haraszti Miklóst. Haraszti mûve (amelyet azóta kiadtak Angliában A Worker in a Worker's State* címen) dokumentumszerû beszámoló egy traktorgyárról, és úgy hangzik, mintha tizenkilencedik századi vádirat lenne a kapitalista indusztrializmus ellen. Magyarországon gépelt kéziratban és hangfelvételen terjesztették. Haraszti nyolc hónapos börtönbüntetését felfüggesztették ugyan, de ki kellett fizetnie a bírósági tárgyalás kilencezer-hatszáz forintos költségét. Az ügy egyik hatása az volt, hogy sok kiadót nagyon is óvatossá tett.
Azóta két újabb gyûjteménynek nem sikerült kiadóra találnia - így baráti gépelõknek adnak többletmunkát. (Magyarországon és a többi kelet-európai államban is nagyon kevés fénymásológép van, és a használatukat szigorúan ellenõrzik). Az elsõ olyan írásokat tartalmaz, amelyek közül az egyik egy szibériai munkatáborral foglalkozik, egy másik egy részeg szovjet katonatisztrõl szól, van benne egy írás Budapest nyomornegyedeirõl és egy az 1973-as márciusi diáktüntetésrõl, amelyrõl a magyar sajtó nem tudósított. A másik gyûjtemény azzal foglalkozik, hogy a marxizmus, amely már négy évtizede az uralkodó hivatalos ideológia Magyarországon, sem elméletben, sem a gyakorlatban, nem jutott olyan megoldásra, amely ma mûködõképes volna bárhol Kelet-Európában. (Többen, akik részt vettek ezeknek a gyûjteményeknek a létrehozásában, elvesztették a munkájukat a kiadójuknál vagy a kutatóintézetben, ahol dolgoztak.) Egy fiatal filozófus, akit Kriszta mutatott be nekem, ezt mondta: "Szerintem Magyarországon már egyetlen igazi marxista sincs. Az új baloldal, amely egy évtizede még erõs volt, mára egyszerûen elsorvadt, talán egy-két magányos gondolkodót kivéve." Haraszti azt mondta a marxizmusról: "Túl alacsonyra állítja az abszolútumait."
Ebben az idõszakban, amelyet hivatalosan persze még nem neveznek posztmarxistának, sok értelmiségi spekuláció folyik a magyar társadalom természetérõl, és ezek egy része azt tükrözi, hogy bármilyen viszonylagos fizikai és gazdasági szabadsággal rendelkeznek is, a magyarok a vasfüggöny mögött élnek: nem lehet meg az a vigaszuk, hogy leszavazzák a jelenlegi rezsimet és egy ellenzéki párttal alakíttatnak kormányt. Nem is nagyon van ellenzék Magyarországon, bár vannak emberek, akiknek a tevékenységét "ellenzékinek" hívják, legalábbis õk maguk. Kaptam néhány nevet és telefonszámot. Próbáltam megközelíteni embereket, de udvariasan visszautasítottak azzal, hogy sok elfoglaltságuk miatt nem érnek rá beszélgetni. Lehet, hogy joggal féltek. Talán fel kellett volna nekik ajánlani valamit, például a nézeteik címoldalon való publikálását, hogy megérje vállalniuk a kockázatot. Egy fiatal történész mégis hajlandó volt találkozni velem: mint szavaiból kivettem, az "ellenzéki" csoport peremén állt. Egy budai hotel teraszán kávéztunk, és azt mondta, gyorsabban beszélve, mint bárki, akivel addig találkoztam: "Az egész rendszerünket tönkreteszi a gondolkodás és az innováció hiánya. Akárhányféle kifogást találnak, hogy gátolják a valódi vitákat és a változást. Ezért van ez az apátia - és a politikai közönyösség általános közönyhöz vezet; az emberek azt gondolják, hogy semmi értelme komolyan próbálkozniuk bármivel is. De azért sokan vagyunk, akik ellen akarunk állni ennek. Szerintünk fontos, hogy létezzen valamiféle pluralitás, hogy egy kisebbség is hallathassa a hangját, akármilyen gyengén is."
Bár a kisebbséget megosztja
az, hogy állami munkahelyeik vannak - akárcsak Magyarország
relatív jóléte, meg az, hogy nincsenek politikai foglyok
-, azért vannak az ellenállásnak is formái.
Azok az emberek, akik bizonyos témákról nem beszélhetnek
az intézményekben vagy az egyetemeken, magánelõadásokat
tartanak. (Vannak témák, amelyeket veszély nélkül
meg lehet beszélni egyetemi szemináriumokon is, például
John Cage vagy a San Franciscó-i beatköltõk mûvei,
de ezek esetleg a luxus érzését is keltik - talán
mert egy kicsit elefántcsonttornyosak.) Sokan tiltakoztak nyílt
levélben a rezsim ellen a Charta `77 polgári jogi mozgalmának
csehszlovákiai elnyomása miatt. 1977-ben harmincnégy
ismert magyar személyiség írt alá egy ilyen
tiltakozó levelet, aztán négyen közülük
elhagyták (vagy talán el kellett hagyniuk) az országot.
1979 októberében kétszázötvennégyen
írtak alá egy tiltakozást a prágai bíróság
ítéletei ellen a Charta `77 támogatóinak ügyében.
A tiltakozók között voltak korábbi magas beosztású
párttisztségviselõk, szociológusok, filozófusok,
történészek, írók, filmrendezõk,
újságírók - és köztük volt
Rajk Júlia is, Rajk László özvegye. Azt kérték
a Kádár-kormánytól, hogy vesse latba a befolyását
és próbálja meg kieszközölni a bebörtönzött
csehszlová-
kok szabadon bocsátását
és felmentését. Bár voltak, akik azt állították,
hogy Kádár maga egyetértett a javaslattal, hivatalos
válasz nem született, és majdnem mindenkit, aki állami
hivatalban dolgozott, behívattak és figyelmeztetésben
részesítettek: volt, akit kirúgtak, másoknak
nem újították meg a szerzõdését
vagy mellõzték õket a fizetések emelésekor;
volt, aki elvesztette a tanári kinevezését vagy nem
kapott támogatást a kutatási tervére.
A fiatal történész azt mondta: "Egyrészt amiatt tiltakoztunk Csehszlovákia ellen, amit a Husák-rezsim csinált, másrészt pedig, mert itt is megvan a hasonló elnyomás lehetõsége. Ha a kormány fenyegetve érezné magát, ugyanilyen éles fegyverhez nyúlna. Talán nehezebb idõk is várnak még ránk."
Különösen a fiatalok számára tûnik elkedvetlenítõnek az eszményeknek ez a hiánya. Számukra nincs ekkora vonzereje annak, amivel a rezsim megajándékozza az idõsebbeket: a stabilitás, a gyarapodás és a béke. Az állam helyenként marxizmussal megtûzdelt paternalizmusa nem inspirálja õket, különösen ha azt látják, milyen nehezen jönnek ki az emberek a fizetésükbõl. Majdnem minden egyetemista a szüleinél lakik. Kriszta öccse, Tibor mondta, hogy a kevés ösztöndíja is a jegyeitõl és folyamatos tudományos munkájától függ. A fiatalok úgy érzik, hogy zaklatja õket a rendõrség akár azért, mert tranzisztoros rádióval mászkálnak az utcán, akár mert - mint Kriszta és Tibor tette - március 15-én virágot visznek Petõfi Sándor szobrához. (Petõfi volt az egyik vezetõje az 1848-as forradalomnak, amelynek leverésében az oroszok is részt vettek.) És a fiatalok nem cigányzenét hallgatnak, hanem például Bródy János dalait, amelyek valamilyen oknál fogva nem mindig kaphatók a boltokban. Bródy egyik dalában, a Ha én rózsa volnék címûben szerepelnek a következõ sorok:
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa volnék.
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek -
nem úgy, mint a magyar zászló, amelyet az elmúlt négy vagy öt évszázadon át az uralkodó szelek kényszerítettek lobogásra.
Egy péntek este Kriszta elvitt a szombati istentiszteletre a József utcában lévõ Rabbiképzõ Intézetbe. Az intézetnek egy tucat tanulója van és egy kis zsinagógája egy olyan épületben, amelyet könnyen egyszerû öreg lakóháznak nézhetne bárki. Nemrég szenteltek fel egy fiatal rabbit, és a hitközségnek továbbra is tartanak istentiszteleteket nemcsak itt, hanem a nagyobb fõzsinagógában is. Kriszta és én felmentünk az orgonához, ott ültünk le; egy öreg svájcisapkát viseltem a férfiak kötelezõ fejfedõjeként. Alul az egyik oldalon levõ padsorokban ültek a férfiak, a másik oldalon a nõk; az imádkozásban, az éneklésben, a kántálásban és a felolvasásban a férfiaké volt a fõszerep. A zsidó istentisztelet, mint már korábban is egyszer-kétszer, úgy hatott rám, mint valami keleti, egy kicsit archaikus és nagyon megindító dolog, egy olyan nép közösségének kifejezése, amely meg tudta vetni a lábát az örökkévalóságban. Az istentisztelet után egy kis étkezés várt ránk, kenyér és csokoládés tej. Az intézet vezetõje röviden beszélt a Holocaust címû tévésorozat hatásáról más országokban (Magyarországon nem mutatták be): sok zsidó ennek ösztönzésére kezdte el összegyûjteni azoknak az éveknek az emlékeit. Elmondta, hogy õ is anyagot gyûjt a budapesti Zsidó Múzeumnak. A beszéde után az igazgató körbejárt a teremben, vékony szeleteket vágott egy kenyérbõl és mindenkinek adott belõle - egy egész közösségnek.
Azon az asztalon, amelyiknél én ültem, ott volt Bruno Bettelheim könyvének, a Surviving and Other Essays nek (Túlélés és más esszék) egy példánya. Egy idõsebb zürichi férfi mellett ültem, akinek a felesége (õ egy kicsit odébb foglalt helyet) magyar volt. Elmondta, hogy a feleségének sikerült megmenekülnie az elõl, hogy elvigye Eichmann egyik halálvonata. Közben valaki más beszélgetésébõl kihallottam Wallenberg nevét. A zürichi férfi arról beszélt, hogy az itteni fõrabbi egy kicsit túlságosan is meghajolt a kormány nyomása elõtt; persze hogy tudni kell alkalmazkodni, de gondoljanak csak a lengyelek katolikus egyházára, hogy az mit ért el...
Az utolsó háború elõtt Budapest lakosságának körülbelül egyötöde zsidó volt; most már talán csak a hetvenötöde. György azt mondta, hogy még mindig van antiszemitizmus Magyarországon. Egyrészt a hagyományos vádakra támaszkodik, hogy a zsidók mind összetartanak, a munkahelyeken is megsegítik egymást és ebbõl a szoros kapcsolatrendszerbõl a nem zsidó magyarok ki vannak zárva, de néhány embernél arra is, hogy a kemény Rákosi-korszak idején a párt sok vezetõje (egy másik összetartó csoport!) zsidó volt, akárcsak maga Rákosi. Sokukat valószínûleg elsõsorban az az idealista elképzelés vonzotta a párthoz, hogy a kommunizmus véget vet majd mindenféle vallási és faji gyûlölködésnek. A Holocaust ot mégsem vetítették Magyarországon, és a fiatalabb generációk már nem érzik azt, hogy személyes közük lenne ahhoz az idõszakhoz. A legtöbben, akik elég idõsek ahhoz, hogy emlékezzenek rá, valószínûleg nem annyira bûntudattal vannak tele amiatt, hogy Budapesten gettó volt és hogy annak sok lakosát megölték a háborúban, hanem inkább jólesõ érzéssel gondolnak arra, hogy a zsidóknak nagyobb százaléka élte túl a háborút Magyarországon, mint a többi nácik által uralt kelet-európai országban.
Meglepett, hogy milyen sokan ismerik Raoul Wallenberg tevékenységét, a fiatal svédét, aki személyesen, és szinte csak a személyisége erejével harmincezer magyar zsidót mentett meg a háború utolsó évében. Pesten róla neveztek el egy rövid utcát, a Margit hídtól három tömbbel északra. Egy délután elsétáltam oda. Egy piszkosbarna lakóház falán emléktábla hirdeti, hogy Wallenberg "a nyilas uralom alatt bátor fellépésével és tetteivel üldözöttek tízezreit mentette meg. Pest ostroma idején eltûnt".
Az emléktábla szövege nem egészen pontos. Nem említi, hogy a "tízezrek" zsidók voltak, és óvatosan elkerüli azt a tényt is, hogy amikor Wallenberg eltûnt, a barátai utoljára egy szovjet tiszt társaságában látták beszállni egy autóba. És bár lehetséges, hogy a németekkel folytatott tûzharcban ölték meg, mert Budapesten mindenütt lövöldözés volt, ahogy a németek visszavonultak a szovjet hadsereg elõl, valószínûbb, hogy oroszok ejtették foglyul és (ahogy többen gondolják) azóta is náluk raboskodik. Kriszta apja azt mondta: "Elképzelhetõ, hogy az oroszok azt hitték, Wallenbergnek azért engedték a németek, hogy zsidókat mentsen meg, mert cserébe információval szolgált nekik a szovjet csapatok mozgásáról, amirõl tudhatott, hiszen ide-oda utazott a frontvonalon át. Ezt egy magyar tábornok mondta, aki szintén ezen a területen parancs-nokoskodott, és õt is elfogták az oroszok, aztán néhány évvel késõbb mint a Vörös Hadsereg tábornoka jött vissza. Biztos volt benne, hogy az oroszok bosszút forraltak Wallenberg ellen. És valószínûleg nem sok rokonszenvvel viseltettek egy olyan ember iránt, aki annyi zsidót mentett meg."
Amikor a budapestiek igazán rosszul érzik magukat, elárasztják õket a magánéleti problémáik vagy a nagyobb események tragikus igazságtalansága, gyakran a vízhez menekülnek - a gyöngyözõ, gyógyító gõzfürdõkbe a város legkülönbözõbb pontjain -, hogy kiegyenlítsék kedélyük ingadozását. A leginkább kedvelt források közül több is a Gellért-hegybõl fakad, a budai folyópart mellett. Ott áll a nagyon elegáns Gellért Szálló, amely egybeépült egy egész meleg és hideg vizes fürdõegyüttessel, gõzkamrákkal, szaunákkal, masszázs- és iszappakoló-szalonokkal. Már az elsõ Árpád-házi királyok, akik az ország területére vezették a magyar törzseket, hasznát vették ezeknek a természetes hévizeknek, késõbb pedig a törökök is. A fürdõk architektúrája érdekes keveréke a nyugati és a törökös stílusnak: hatásos képet nyújtanak a magyar örökség kettõsségérõl. A legtöbb magyarnak a vérében van a Kelet és a Nyugat ismerete is, és ezért úgy érzik, hogy az életük szövete gazdagabb és mélyebb, mint azoké, akik csak az egyik vagy csak a másik oldalról származnak. Akárhogy vonzódnak is a nyugati eszmékhez, a nyugati életmódnak nem minden elemét tekintik követendõnek: gyanakodva szemlélik az amerikai kultúra harcosan terjeszkedõ vonásait, az ottani, állítólag lazább családi életet és az angolszász szokások és érintkezési formák kevésbé bonyolult rendszerét - de azért bánkódnak azon, hogy a Nyugat gyakran nem figyel Magyarországra és a problémáira. Még mindig nosztalgiával gondolnak a Keletre, és ez hat is rájuk: a temperamentumukra, a mûvészetükre, a zenéjükre, a politikájukra és - azt hiszem - a lehetõségeikre is.
A Gellért Szálló fürdõjében van egy sekély vizû, meleg, félkör alakú medence, amelyet egzotikus színû türkiz, lila, narancssárga és kék csempével burkoltak, felette pedig törökösen díszített, magas, boltíves tetõ van. Mindenféle korú férfi fürdik itt egy átlagos hétköznapi délelõtt - rózsaszínre gõzölõdve, ágyékkötõvel a derekuk körül. Itt már nem kerülhettem el, hogy megmártózzam én is. Megkérdeztem Karinthy Ferencet, aki elhozott ide, hogy lehet az, hogy olyan sok munkaköteles korú, hivatalnoknak látszó férfi van itt a fürdõben délelõtt tizenegykor. "", ez mindig így van - mondja. - Egy minisztériumban vagy valamelyik intézetben dolgozó ember azt mondja, hogy át kell mennie egy kollégájához a másik hivatalba, és beugrik ide egy órácskára gõzölõdni egy kicsit, esetleg úszni, vagy csak üldögélni a meleg vízben és lazítani."
A finoman bugyborékoló vízben és a fölötte lebegõ gõzben az ember is szinte lebeg, nagy-nagy nyugalomban. Így aztán könnyû felfrissülni. A víz színén rózsaszín fejek nyugszanak, a szemük felfelé néz, a lelkük pihen. Úgy tûnik, itt van az a lelki egyensúly, amelyre olyan régen vágynak a magyarok, ahol nem éri õket az ide-oda fújó szél, a Közép-Európában megszokott centrifugális és centripetális erõk közötti áramlatok, a nagyhatalmak konfliktusai, a politikai élet hirtelen változásai, a vágy bizonyos szabadságjogokra és a korlátok, amelyekbe ütköznek. Karinthy 1944-45 telén több hónapot töltött egy budai pincében, majdnem éhen halt, 1956 novembere után pedig egy ideig börtönben ült. Most egy pillanatig a meleg vízsugár alá tartotta nyitott száját, aztán lemerült a víz alá és ellökte magát a lábával, épp csak annyira, hogy egy kicsit kiússzon a medence felé. A szavai mintha a gõzbõl sodródtak volna felém: "Voltak már rosszabb idõk is Magyarországon."
SÁNDOR BEÁTA fordítása