Huszonnégy vastag füzetben maradtak ránk Klaus Mann naplói. Ezzel a bejegyzéssel kezdi õket 1931. október kilencedikén: "A régi (1919-20-as) naplónak a gyermekkoromról szóló könyv kedvéért történt (egyébként nagyon szórakoztató és tanulságos) átolvasása adta az ötletet, hogy ismét vezessek naplót. De szigorúan a tényekre fogok szorítkozni." Szorgalmasan kitartott elhatározása mellett az önkéntes haláláig tartó majdnem tizennyolc éven át. Ennek eredményeként íródtak tele az említett füzetek. A fönti dátumnál korábbiak elvesztek, valószínûleg írójuk semmisítette meg õket. A fönnmaradt naplójegyzeteket hat kötetben adta közre 1989 és 1991 között egy müncheni kiadó, az "edition spanenberg", amelynél az író egyéb munkái is napvilágot látnak.
Ami pedig az elhatározásnak a módszerre vonatkozó részét illeti, itt - ahogy az olvasó a kiválasztott részbõl is látni fogja - a naplóíró már nem volt ilyen következetes. Bõven papírra vetett reflexiókat is a tények rögzítése mellett. Persze mennyiségi tekintetben messzemenõen az utóbbiaké a túlsúly. Olyannyira, hogy a közreadók nem is vállalkoztak a följegyzések maradéktalan közlésére. A lényegtelennek és az íróra nézve nem jellemzõnek ítélt részeket elhagyták. Szögletes zárójelbe tett három pont jelzi a kihagyásokat, amelyek mind az eredeti kiadásból valók, csupán az 1935. október 20-i bejegyzést szakította meg a fordító ott, ahol a magyarországi tartózkodásról írottak végzõdnek.
Többnyire rendkívül címszószerû a naplóíró stílusa. Aligha lehetett volna fordításban mindenütt visszaadni ezt a távirati stílust az érthetõség komoly sérelme nélkül. Ezért ha szükségesnek mutatkozott, teljes magyar mondat áll a csonka német fordításaképpen. A naplóíró erõs belsõ nyugtalanságának, élete folytonos feszültségeinek további megnyilvánulása a fölöslegesnek tetszõ számos írásjel: pontok és gondolatjelek sora, rengeteg zárójel, egyazon napi följegyzés részeit elválasztó pontok és vonalak stb.
Klaus Mann két budapesti tartózkodásáról szóló följegyzéseit választottuk ki naplóírói munkásságának bemutatása végett. Választásunkat az a meggondolás vezette, hogy ezek a részek minden bizonnyal könnyebben utat találnak a hazai olvasókhoz, mint az idegen környezetben és nem kevésbé címszószerûen írottak. Persze még a napló budapesti lapjain is tömegével fordulnak elõ az átlagolvasó számára aligha ismerõs nevek. Ezek éppúgy magyarázatra szorulnak, mint a leírtak számos egyéb mozzanata. A szükségesnek és megelevenítõnek ítélt magyarázatok az egyes napok bejegyzéseit követik, beljebb szedve és kisebb betûvel. Valamennyi személyt és eseményt azonban nem sikerült azonosítani.
A naplóban említett magyar ismerõseinek legnagyobb részét vendéglátója, Hatvany Lajos mutatta be Klaus Mann-nak, aki a számára idegen hangzású neveket sokszor hibásan írta le. Nem vettük át ezeket a hibákat - zavarnák az olvasót, és további magyarázatokat tennének szükségessé.
A budapesti tartózkodásoknak a naplón kívül egyéb nyomait is õrzi az író munkássága. Még a magyar fõvárosban idõzve megírta elsõ itt-tartózkodásainak benyomásait egy cikkben, amelyet az emigráns Pariser Tageblatt nak küldött Október Budapesten címmel, és az a lap 1935. október huszadiki számában jelent meg. (Magyar fordítása a Világosság 1974/5. számában olvasható.) Emigránssorsokat ábrázol az 1939-ben kiadott regénye, A vulkán; ennek elsõ része 5. fejezetében van egy rövid és groteszk epizód, amelynek színhelye Budapest. Végül Klaus Mann önéletrajza, a teljes egészében csak halála után napvilágot látott Fordulópont szán több oldalt (a magyar kiadás 432-438. oldalát) a nálunk szerzett élmények megörökítésének.
S. P.