KJELL ASKILDSEN (Mandal, 1929) 1953-ban jelentkezett elsõ novelláskötetével. Azóta tucatnyi regényt és elbeszéléskötetet írt. A kritikai elismerés azonban csak a nyolcvanas években érkezett meg a minimálpróza mesterének, akit manapság a háború utáni norvég irodalom legnagyobbjai közt tartanak számon. Itt közölt novellája – eredeti címe: Du verden – a Thomas F’s siste nedtegnelser til almenheten (Thomas F. utolsó följegyzései a nyilvánosság számára) címû, 1983-as kötetébõl való.
RUNE CHRISTIANSEN (1963) költõ, író, mûfordító. 1986-ban látott napvilágot elsõ verseskötete, a Hvor toget forlater havet (Ahol a vonat elhagyja a tengert). Azóta hét további versgyûjteménye és két regénye jelent meg. Itt közölt verse – eredeti címe: Men det var ingen der – a Motormelkeveien (Motor-tejút) címû, 1994-es kötetébõl való.
GENE DALBY (Oslo, 1957) költõ, prózaíró. 1979-ben debütált a Linedanser på piggtråd (Kötéltáncos a szögesdróton) címû verseskötettel. Azóta egy sor vers- és kispróza-gyûjteménnyel jelentkezett. Itt közölt versei, melyeknek eredeti címei: Nedbør; Vår, az 1994-ben napvilágot látott, Rå címû kötetbõl valók.
JON FOSSE (Haugesund, 1959) az irodalomtudomány kandidátusa, író, költõ, esszéista, drámaíró. Bergenben él. Évekig tanított a hordalandi Írásmûvészeti Akadémián. Könyveit és drámáit számos idegen nyelvre lefordították. A gyermek (Barnet) címû darabját magyarra is átültették, és a Dunaújvárosi Színház be is mutatta. Itt közölt novellája, amelynek eredeti címe: Det er heilt umogelig å få stemt gitaren, a Prosa fra ein oppvekst (1994) kötetbõl való.
AILO GAUP norvégiai lapp költõ 1944-ben született. Számunkban közölt cím nélküli versei a Kettõs csillagég alatt (Under dobbel stjernehimmel) címû, 1986-os kötetébõl valók. Egyéb verseskötetei: Joiken og kniven (Joik és a kés, 1982); I Stallos natt (A stallók éjszakáján, 1984); Trommereisen (Dobutazás, 1988) és Natten mellom dagene (Éjszaka a nappalok között, 1992).
KNUT HAMSUN (Garmostræt, 1859 – Nørholm, 1952) Nobel-díjas, annak idején hazánkban is igen népszerû író; utolsó mûve (eredeti címe: Paa gjengrodde stier) 1949-ben jelent meg. Keletkezésének körülményeirõl és indítékairól maga Hamsun számol be a könyv lapjain. Az itt közölt szemelvények igyekeznek követhetõ és egységes egésszé összeálló képet adni az író híres-hírhedt „perérõl”, egyszersmind érzékeltetni a könyv mûfaji, hangulati, stiláris és gondolati sokrétûségét is.
TERJE HOLTET LARSEN (1963) novellista, újságíró; itt közölt elbeszélése az 1993-ban megjelent Akkurat som et ekorn (Pontosan úgy, mint egy mókus) címû kötetbõl való. Eredeti címe: Familiens dag.
ROY JACOBSEN (1954) a kortárs norvég
próza jelentõs képviselõje. Novellái
és regényei 1982-tõl jelennek meg. Itt közölt
elbeszélése a Den høyre armen (A jobb kar) címû,
1994-ben kiadott kötetébõl való.
JAN KJÆRSTAD (Oslo, 1953) író, esszéista irodalomszervezõ (öt évig szerkesztette Norvégia vezetõ irodalmi folyóiratát, a Vinduetet) egy darabig különbözõ norvég rockegyüttesekben játszott. Míg az 1970-es évek íróit a politizálás és az igazság keresése kötötte le, Kjærstad valósággal szétrobbantotta a hagyományos regény kereteit. Az 1980-ban megjelent elsõ novellagyûjteménye, a Kloden dreier seg stille rundt (A föld csendben forog tovább) tette egy csapásra ismertté a nevét hazájában. Az eddigi legkiválóbb munkájának tartott Forføreren (A csábító, 1993) mellett említést érdemelnek még a következõ regényei: Speil. Leseserie fra det 20. århundre (Tükör. Folytatásos regény a 20. századból, 1992); Homo falsus. Det perfekte mord (Homo falsus. A tökéletes gyilkosság, 1984). – A regény, az emberi mátrix címû esszéjének eredeti címe: Romanen, menneskets matrise.
SIDSEL MØRCK KROGDAHL írónõ
(Oslo, 1937) elsõ versesköteteiben egy-
szerû, világos formákkal
próbálta a lét mélyebb, mögöttes
értelmét megfogalmazni. Prózai alkotásainak
sorát az 1972-ben megjelent Szövevény (Veven) címû
novelláskötete indította. Lebegés (Svevet) címû
elbeszélése az 1995-ben napvilágot látott,
nagy sikerû kötetének címadó darabja.
TORGEIR REBOLLEDO PEDERSEN (Oslo, 1949) költõ, drámaíró, jelenleg is a fõvárosban él. Itt közölt verse – eredeti címe: Han tar visiret av polaroid – a Han som elsket verden (Aki szerette a világot) címû, 1993-as kötetben jelent meg.
JAN ERIK VOLD (1939) a mai norvég irodalmi élet és kultúra meghatározó személyisége; számos verseskötete, fordítása, versválogatása és esszékötete jelent meg; figyelmet keltettek lemezei is, amelyeken irodalmi szövegeket olvas dzsesszkísérettel. Szerkesztõje volt a Profilnak, a Vinduetnek és a Basarnak, amely a közelmúlt egyik irodalmi folyóirata. Az irodalmi „lét” szinte minden formáját kipróbálta, szövegei pedig – az avantgárdtól az esszéisztikus prózáig – a mûfaji határokat lebontva az irodalom újabb és újabb lehetõségeit keresik. Itt közölt verseinek eredeti címe: Veien fra usagt; Så lenge.
ØYSTEIN S. ZIENER költõ,
1957-ben született. 1992-ben jelent meg elsõ ver-
seskötete, a Fanga. Fanga is flukta
(Fogoly. Fogoly szökésben), amelybõl a közölt
vers is származik (eredeti címe: rosa erindring – til Marcel
Proust). A kortárs norvég lírát nemcsak nyelvi
eszköztárában újítja meg: a homoszexualitás
eddig tabunak tartott tárgyalásával tematikusan is
úttörõ munkát végzett.
IGOR JARKEVICS az orosz irodalom új, fiatal nemzedékének legbotrányosabb alakja, tudatosan vállalja a szubkulturális szerepet, az orosz irodalomkritika állandó sokkolását. Itt közölt elbeszélése Kak ja i kak menyja (Hogyan én és hogyan engem) címû kötetébõl való, amely a novelláin kívül egy „regénytrilógiáját” tartalmazza – az egyes darabok címe: Kak ja oboszralszja (Hogyan szartam össze magam); Kak menyja iznaszilovali (Hogyan erõszakoltak meg); Kak ja zanyimalszja onanyizmom (Hogyan onanizáltam) –, mely Lev Tolsztoj önéletrajzi trilógiájának paródiája. Az orosz kritikusok többsége viszolyogva elutasítja Jarkevicset, de a Szevodnya például „élõ klasszikus”-nak nevezte, az Ogonyok pedig találóan azt írta róla: „Jarkevicset leginkább az orosz nõk és az orosz kritikusok utálják, ennek ellenére ezek is, azok is úton-útfélen õt emlegetik.”
JEVGENYIJ POPOV orosz író
1946-ban született Krasznodarban. 1976-tól publikál,
de 1979 és 1987 között a Metropol-almanachban való
részvétel miatt hivatalos kiadványokban nem jelenhetett
meg. 1988-ban jelent meg elsõ novelláskötete; azóta
három regénye és több novelláskötete
látott napvilágot, s publicisztikái magyarul is rendszeresen
olvashatók a Beszélõben és a Lettre Internationale-ban.
Jelen számunkban közölt írása részlet
1982–83-ban írt, de csak 1989-ben megjelent Dusa patriota (A hazafi
lelke) címû elsõ regényébõl, melyet
a kritika a „másik próza”, vagyis a szovjet irodalom hagyományaival
szakító „új hullám” egyik elsõ „nagy
mûveként” fogadott, s a mûnek azok a mondatai, amelyekben
Popov el-
utasítja az irodalom ideologikusságát,
azóta szállóigékké váltak az
orosz irodalmi sajtóban.
PETER PORTER 1929-ben született az ausztráliai Brisbane-ben. 1951-ben áttelepült Angliába, Londonban él. Dolgozott hivatalnokként, újságíróként, hirdetési szakemberként. 1970 óta szabadfoglalkozású író. A hatvanas évek elején a radikális The Group költõcsoport tagja volt. Tehetsége elsõsorban elegáns szatíráiban érvényesül.
EDVARD RADZINSZKIJ orosz író
1936-ban született Moszkvában. Drámáit a hatvanas-hetvenes
években Magyarországon is játszották. A világsikert
a II. Miklósról és családjáról
írott könyve hozta meg számára, amely 1995-ben
magyarul is megjelent Az utolsó cár. II. Miklós élete
és halála címmel. 1997-ben – elõször az
Egyesült Államokban, angol fordításban – jelent
meg újabb nagy sikerû könyve, a Sztálin. (1997-ben
a Európa Könyvkiadó is kiadta.) Ennek a hatalmas, egyszerre
történészi és szépírói munkának
mintegy mellékterméke az a novella, amely jelen számunkban
olvasható. A elbeszélés eredeti címe is Koba,
és az …i szgyelalasz krov
(… és vér ontatott ) címû
kötetben szerepel; ugyanebben található meg a Poszlednyaja
nocs poszlednyevo carja (Az utolsó cár utolsó éjszakája)
címû dráma, amely sajátos megközelítésben
ábrázolja a cári család kivégzését.