Egyszerûen nem lehet behangolni a gitárt, pedig mindjárt kezdõdik a tánc és már jó néhányan vannak a teremben, legtöbbjüknek nyilván valami köze is van a dologhoz, plusz a barátaik és barátnõik, szóval mikor most kipillantok a szemembe hulló hosszú hajam rejtekébõl, egy rakás em bert látok jönni-menni a teremben. Állok a gitár fölé görnyedve és csavarom, csavarom, az egyik hangolókulcsot tövig lecsavarom, hogy a húr már majdnem lötyög, mikor megpendítem, aztán egyre följebb és följebb csavarom, hallom, ahogy följebb kúszik a hang, megpendítek két húrt, így már jó? nem, még mindig rohadtul hamis, és most? és csavarom tovább, csavarom és csavarom, fel és le, csavarom és csavarom, a dobos üti, ahogy csak bírja, köz ben a cintányérral csörömpöl, a basszusgitáros is üti, a másodgitáros is egyik akkordot tépi a másik után, én meg képtelen vagyok behangolni ezt a nyavalyás gitárt, hogy a franc egye meg. Meghúzom a kulcsot, erre elpattan a húr. Hátravetem a fejem, és kiabálok, hogy elpattant a húr. A többiek csak lármáznak tovább. Kihúzom a gitár huzalát, hátramegyek a színpad mögé, a gitár tokjában van még egypár tartalékhúrom. Találok köztük egy új G-húrt. Kicserélem a húrt, és nagyjából becsavarom. Visszamegyek a színpadra. Bedugom a gitárt, és kezdem újból a hangolást. Nem hallok semmit. Kiabálok a többieknek, hogy maradjanak csendben. Csendben maradnak. Próbálom behangolni a gitárt. Nem megy. Megkérem a másodgitárost, hogy adja meg a hangot. Megpendíti a G-húrt. Én csavarok.
- Még egy kicsit - mondja.
Csavarok rajta még egy kicsit. Ránézek a másodgitárosra, csóválja a fejét. Csavarok még egy kicsit, pengetek. A másodgitáros felnéz, áll és figyel.
- Kicsit följebb - mondja.
Kicsit följebb csavarom, pengetek.
- Még egy kicsit - mondja.
Most már egész tiszta a hangja.
- Majdnem jó - mondja. - Még egy gondolatnyit.
Kicsit följebb csavarom, pengetek.
- Kicsit lejjebb - mondja.
Kicsit lejjebb csavarom, pengetek.
- A francba - mondja. - Csavard le egészen, aztán megpróbáljuk még egyszer - mondja.
Tövig lecsavarom a húrt. Õ üresen megpengeti a G-húrját. Kezdem csavarni felfelé. Hallom, hogy már alakul. Alakul. Látom, hogy a másodgitáros bólint. Csavarok rajta még egy kicsit. Most már egész tiszta a hangja.
- Majdnem - mondja a másodgitáros.
Kicsit csavarok még rajta, erre hamis lesz, tovább csavarom, és nemsokára hallom megint, hogy kezd alakulni. Még egy kicsit.
- "vatosan - mondja a ritmusos.
Még egy kicsit csavarok rajta. És akkor elpattan a húr.
- Az istenit - mondom.
- Már a második - mondja a ritmusos.
Megint hátramegyek a gitártokhoz, hogy elõvegyek még egy húrt. Lá tom ám, hogy nincs több G-húrom. Kiabálok, hogy nincs több G-húrom, kéne egy kölcsön, kiabálom, mire õ, a másodgitáros odamegy a gitárja tokjához és keresgélni kezd. Nézem, amint fél térdre ereszkedve kotorászik a földön a gi tártokban és húr után kutat. Rám néz.
- Nem hiszem, hogy van - mondja.
És tovább kotorászik a gitártokban. Föláll, a fejét csóválja.
- Nincs - mondja. - Nem találok G-húrt.
- Akkor öt húrral kell játszanom - mondom.
- Biztos lehet úgy is - mondja.
- Ha már itt ez a sok ember - mondom.
- Lehet úgy is - mondja.