Felhúzza a polaroid sisakrostélyt
Amikor találkoznak
az éjjel nyílt rózsák
és az ideges jácintok között, a férfi
mintha obstfelderi hangon szólna;
Látok
Látom ezeket a menekülõ hegyeket
Látom a halálra ítélt partokat
Látom ezeket a kifosztott fészkeket,
ez lenne hát a Föld?
Az ember otthona?
Igen, mondta a nõ
Az ember a maga
sorsának csak tétova viselõje
Valaha nagy és nemes volt, szólt a férfi
De most? Amikor már nem kell
vetni az aratáshoz, s aratni sem az új vetés elõtt,
és az Idõ csak vonszolja magát, akkor engedjétek meg,
hogy inkább a kihalást válasszam.