És egy napon minden csendes, a Nap nem kel fel

aztán mégis lenyugszik, nem esik, aztán ömlik

a repülõtérre, kávézóasztalra

és Camus amerikai naplóira.

Az idõ néma és közönyös,

a kék ég most csupán érvénytelen.

De azután egy napon minden csendes lesz

és a Nap szakadatlanul kúszik lefelé.

Rátérek a kifutópályára, megfordulok,

aztán már soha többé.