KNUT HAMSUN

Benõtt ösvényeken

Május 26-án az arendali rendõrkapitány megjelent Nørholmban, és harmincnapos házi õrizetbe vette feleségemet és jómagamat. Semmiféle elõ zetes figyelmeztetést nem kaptunk. Kérésére a feleségem átadta neki a pus kámat. Utóbb megírtam a rendõrkapitánynak, hogy még a párizsi olimpiáról hazahoztam két nagy pisztolyt is, ha úgy gondolja, bármikor eljöhet értük. Egyúttal megemlítettem, hogy remélem, a házi õrizet nem a szó szoros ér telmében veendõ, ugyanis a lakhelyem körüli birtokom mûvelésre szorul.

Nemsokára felkeresett az eidei törvényszolga, és elvitte a két pisztolyt.

^*

Június 14-én beszállítottak a grimstadi kórházba - feleségemet néhány nappal korábban az arendali nõi börtönbe vitték. Gazdaságom sorsát tehát nem tudtam tovább figyelemmel kísérni. Felügyelete ideiglenesen sajnos egy fiatal cselédre maradt; de hát nem volt mit tennem.

A kórházban egy nõvérke azzal a kérdéssel fogadott, hogy nem aka-
rok-e lepihenni - az Aftenposten ugyanis azt írta, hogy „leromlott állapotom miatt ápolásra van szükségem”. Az ég szerelmére, kedves gyermekem, vála szol tam, egyáltalán nem vagyok beteg, a kórházban nem talál nálam egész ségesebb embert, a süketségemen kívül semmi bajom! Ezt alighanem hen cegésnek vette, és nem kívánt tovább tárgyalni velem. Nem, egyáltalán nem akart velem szóba állni, és hallgatásában osztozott a többi nõvér is. Kórházi tartózkodásom alatt ez alól egyedül a fõnõvér, Marie volt kivétel.

^*

Bejárom a kórház területét. Dombtetõn egy régebbi épület, lejjebb egy új - valójában az a kórház. Én a dombon lakom, egyedül, az emeleten a három fiatal nõvér, rajtunk kívül más nincs a házban.

Mászkálok, nézelõdöm. Sok itt a terebélyes tölgyfa, de még több volt, csak már régen kivágták õket, s tönkjeiken most kusza bozót burjánzik. Nyugat felé kisebb tanyákat látni.

A rendõr, aki idehozott, tudtomra adta, hogy „nem mozdulhatok ki a szobámból”. Talán ez sem értendõ annyira betû szerint; én mindenesetre igyekszem, hogy engedelmes, mintaszerû rab legyek, és még kõhajításnyi távolságra sem merészkedem. Mellesleg elég furcsa arra gondolnom, hogy bármennyit csavarogtam is a világban (az öt kontinens közül négy viseli a lá bam nyomát), soha sehol nem akadt dolgom a rendõrséggel, most viszont vénségemre letartóztatnak. Nos, úgy látszik, enélkül nem halhatok meg.

^*

Június 23-án kihallgatásra vittek a vizsgálóbíróhoz.

Mosoly bujkált a szája szegletében, ahogy rögtön nekem szegezte a kér dést: Ugyebár sokkal több pénze van, mint amennyit bevallott?

Némileg tanácstalanul bámultam rá. Nem foglalkozom pénzügyekkel, feleltem.

Hogyne, persze. De azért mégis.

Annyi a vagyonom, amennyi a bevallásomban szerepel. Nagyjából hu-
szonötezer korona készpénz, 200 Gyldendal-részvény és a nørholmi birtok.

Jó. No és a szerzõi jogok?

Igazán hálás lennék a vizsgálóbíró úrnak, ha beavatna abba, amit errõl tud. Jelenleg ugyanis nem látok fényes írói pályát magam elõtt.

Te jó ég, hogy mekkora csalódást okoztam neki! És mekkora csalódást okoztam mindazoknak, akik valami szimatolnivalóban reménykedtek az én „óriási vagyonom” körül. Nem panaszképp mondom, mert tényleg gazdag vagyok, túlságosan is gazdag. Semmi hajlandóságom nincs sírba vinni a va gyo nomat.

A kihallgatás tisztességesen folyt le, és mindent függõben hagyott. Több kérdésre is kitérõleg válaszoltam, mert nem akartam feleslegesen ingerelni a jó szándékú vizsgálóbírót. Stabel bíró úr fanatikusan gyûlöli Németországot, és megingathatatlan hittel vallja, hogy a szövetségeseknek szent és dicsõ jo guk, hogy a német nemzetet szétzúzzák és eltöröljék a föld színérõl. A csak nem teljes egészében nyilvánosságra hozott kihallgatási jegyzõkönyvön kívül néhány apróságot említenék.

A vizsgálóbíró megkérdezte, mi a véleményem arról a nemzetiszocialista egyesületrõl, amelynek itt Grimstadban lettem a tagja.

Nálam különb emberekbõl állt, feleltem; azt viszont nem említettem, hogy - példának okáért - négy orvos is volt az egyesületben.

Az egésznek volt valami olyan színezete, mintha engem túlságosan jóra valónak talált volna ahhoz, hogy belekeveredjem ebbe a náci összeesküvésbe.

Jogászok, bírók is voltak ott, mondtam.

Igen, sajnos. No és mit szólok a németek norvégiai rémtetteihez, amelyekre mostanában derült fény?

Minthogy a rendõrkapitány úr megtiltotta, hogy újságot olvassak, errõl semmit sem tudok.

Nem hallottam a gyilkosságokról, a terrorról, a kínzásokról?

Nem. Mielõtt õrizetbe vettek volna, csak holmi kósza, suttogó hírek járták.

Bizony, egy Terboven nevû pribék, aki közvetlenül Hitlertõl kapta az utasításokat, öt éven át nyúzta és mészárolta a norvég népet. De hál’ Istennek mi többiek kitartottunk. Véleménye szerint kultúrnép a német?

Nem feleltem.

Megismételte a kérdést.

Ránéztem, most sem válaszoltam.

Ha õ volna a rendõrkapitány, olvashatnám az újságokat. Ügyem tárgyalását szeptember 22-re tûzték ki.

*

Nem sok sütnivalónk van nekünk, embereknek: nem akarunk lemondani a maradandóság illúziójáról. Dacolva Istennel, dacolva a sorssal, hírnévre és halhatatlanságra törekszünk, ünnepeltetni akarjuk önnön nyomorúságunkat, míg aztán végül stílustalanul, tartás nélkül hanyatlunk a sírba.

Felrémlik bennem Engstrøm rajza jó ötven évvel ezelõttrõl: vénecske házaspár bóbiskol egy kerti padon. Õsz van. Az erõsen borostás öregember összefonja kezét a botján.

Reszketeg hangon beszélgetnek:

Emlékszem egy lányra, Emilie-nek hívták.

De kedvesem, hiszen az én voltam.

Úgy, szóval te voltál.

Bjørnson tisztában volt saját dicsõsége mulandóságával: felfalja az idõ! Mit mondjunk akkor mi, többiek? Én például, aki itt üldögélek és feljegy zéseket firkálok egy leégett villáról meg az ügyhöz fûzött gondolataimról. A szomszéd kertben fel s alá szaladgál egy kiskutya, látom, amint csahol felém, de nem zavar. Nyugtom van, a fejem tiszta, akárcsak a lelkiismeretem. Sokan írják, hogy könyveimet olvasni fogják, amíg csak világ a világ; még ellenállóktól is kapok efféle hódoló leveleket. Nyilván így van rendjén. De hát mi marad fenn sokáig? A dicsõséget felfalja az idõ, az idõ felfal mindent és mindenkit. Odalesz az a cseppnyi hírnevem, az arcképem, a mellszobrom - mert lovas szobrot aligha állítanak nekem.

Van ennél sokkal rosszabb is. Mindig abban a hitben éltem, hogy jó a kapcsolatom a gyerekekkel. Elhozták könyvecskéiket, hogy beleírjam a ne vem, pukedlizve megköszönték, remekül megvoltunk egymással. Most meg velem ijesztgetik a gyerekeket.

Nyilván ez is így van rendjén. Száz év múlva, vagy talán még hamarabb a gyermekek neve éppúgy feledésbe merül, mint az enyém.

*

Rövid bevezetés.

Oslóban vagyok, a Pszichiátriai Klinikán, az „ideg- és elmebetegségben szenvedõk” intézetében. Az idõpont: 1945. október 15. és utána. Napjaim az zal telnek, hogy válaszokat fogalmazok Langfeldt professzor írásban feltett kérdéseire. Hajszolt, kapkodós munka, a lehetõ legkedvezõtlenebb körül mé nyek között, a házirendben szigorúan megszabott idõpontban, nagyon rossz világítás és egyre súlyosbodó depresszió mellett. Egyszóval nem ezekkel a válaszokkal koronázom meg az életmûvemet. De hát most ez a munkám.

Mivel nem volt idõm másolatot készíteni a feleleteimrõl, a professzor pedig megtagadta, hogy kölcsönadja az eredeti szöveget, most nincs mit ide iktatnom.

^*

„Landvik” öregek otthona, Grimstad, 1946. július 23.

Az Államügyész Úrnak,

Oslo

Sokáig haboztam, hogy megírjam-e ezt a levelet. Alkalmasint nincs sem mi értelme. Az én koromban egyébre illenék fordítanom az idõm. Ment ségemül szolgál, hogy nem a mának írok, hanem az utánunk jövõ nemzedék reménybeli olvasójának - és az unokáinknak.

Tavaly nyáron többször ide-oda szállítottak, majd október 15-én elhelyeztek az oslói Pszichiátriai Klinikán. Ez utóbbi eljárás indoka nem csupán számomra talány. Hivatalos megjelölése szerint a klinika az „ideg- és elmebe tegségben szenvedõk” intézete, én viszont nem szenvedtem sem ideg-, sem elmebetegségben. Öreg voltam és süket, de egyébként tökéletesen egészséges, amikor kiszakítottak megszokott életkörülményeimbõl és munkámból, és fog ságra kárhoztattak. Egyszer talán majd megkérdi valaki, mi volt az oka az államügyész úr önkényes és értelmetlen intézkedésének. Ön magához kéret hetett volna egy kurta beszélgetésre, de nem tette. Beszerezhetett volna orvosi szakvéleményt intézeti beutalásom szükségességérõl, de nem tette. A körzeti orvos röpke tíz percig vizsgált, ahogy mondta, „pusztán fizikailag”, aztán az „egy kissé magas vérnyomásomról” vagy az agyvérzésemrõl dünnyögött va lamit. A vérnyomásméréstõl egyenes út vezet az elmeosztályra? A szellememen a legcsekélyebb nyomot sem hagyó agyvérzés elegendõ alap lenne ahhoz, hogy ideggyógyintézetbe zárjanak? Se szeri, se száma azoknak az embereknek, akiknek volt agyvérzésük, és az érelmeszesedés sem valami ritka és különleges betegség. Ismerek egy férfit, akinek két doktorátusa is van; agy vérzés érte, de állítja, hogy semmiféle következményét nem tapasztalja.

Azt kell feltételeznem, hogy nevem teljesen ismeretlen volt az állam-
ügyész úr elõtt. Viszont korántsem lett volna nehéz tudakozódnia felõlem, mert volt honnan. Vannak, akik elmondhatták volna Önnek, hogy nem va gyok egészen járatlan a pszichológia világában, hogy igencsak hosszú költõi pályám során több száz alakot teremtettem - tetõtõl talpig hús-vér embereket, lelkük minden rezdülésével, álmaikkal és tetteikkel együtt. Ön minderre nem volt kíváncsi, Ön úgyszólván látatlanul egy intézet és egy olyan professzor gondjaira bízott, aki szintén nem ismert engem, csak jött a bemagolt tan könyveivel és a vizsgákon csillogtatott tudásával, de persze semmit sem ért vele. Rögtön el kellett volna hárítania, hogy felvegyen a klinikára (ha már az államügyész úr a tájékozatlansága folytán odaküldött). Netán felmentést is kérhetett volna az alól, hogy részvevõje legyen ennek a szakmai kompetenciáját messze meghaladó feladatnak.

Ráadásul mire volt jó ez az egész? Hogy elmebeteggé nyilvánítsanak, aki nem tehetõ felelõssé a cselekedeteiért? Ilyen nemes lelkû velem az állam-
ügyész úr? Köszönöm, de én nem kértem ebbõl a jótékonykodásból. A június 23-i kihallgatás elsõ percétõl fogva vállaltam a felelõsséget mindazért, amit tettem, és álláspontom azóta egy jottányit sem változott. Szilárd meggyõ zõ désem volt ugyanis, hogy ha szabadon beszélhetek, ügyemben felmentõ vagy legalábbis a felmentéssel egyenértékû méltányos ítélet születik. Tudtam, hogy ártatlan vagyok - süket és ártatlan -, akár egy ügyészi meghallgatáson is tisz tázhattam volna magam, ha engedik körvonalaznom az igazságot.

Mindezt azonban gyökeresen felbolygatta, hogy immár hosszú hónapok óta bezárva, fogságban tartanak, megfosztanak a szabad cselekvéstõl, kény-
szert, tilalmakat, inkvizíciós módszereket alkalmaznak velem szemben. Tisz tában vagyok vele, hogy az intézet bármikor felmutathat bizonyítékokat en nek az ellenkezõjérõl. Tegye csak. Tény, hogy nem egyforma az érzé keny ségünk, és ennek jelét is különféleképp adjuk. Egyes emberek szakadatlan ritmusban tesznek-vesznek és pihennek, soha el nem töprengve életükön vagy bármi egyében; ha az ég kegyelmébõl lehetõségük nyílik valami mást tenni, rohanvást túlesnek rajta, és heverésznek tovább. Ami engem illet, én tízszerte inkább ülnék bilincsbe verve egy valódi börtönben, mintsem hogy a Pszi chiátriai Klinika többé-kevésbé elmebeteg ápoltjaival összezárva gyötrõdjem.

Mindazonáltal most itt vagyok.

A rab nem érdemel kíméletet. A professzor kérdezett, én meg válaszol tam, írtam és írtam, hiszen süket vagyok, nem sajnáltam a fáradságot, gondosan feleltem mindenre. Egyetlen árva villanykörte szórta nyomorúságos fé nyét a homályos lámpabura mögül a mennyezet magasából, éreztem, hogy látásom egyre gyengül, de az év legsötétebb hónapjaiban is szorgosan körmöltem válaszaimat, nehogy miattam fusson zátonyra a szakértelem és a tudomány hajója. A professzor részletes beszámolót kért tõlem „két házasságomról”, ahogyan õ nevezte. Elutasítottam - már elsõre olyannyira nyo matékosan, hogy úgy véltem, ezzel sikerült elejét vennem további ez irányú faggatózásának. Tévedtem. Tolakodó kérdéseit még két ízben (szóban és írásban) megismételte, mindannyiszor „a hatóságokra” hivatkozva. Egyetlen szóval sem válaszoltam neki. Nem azért, hogy önmagam kendõzzem: meg akartam elõzni, hogy valami alávalóság történjék.

A professzoron azonban nem lehetett kifogni. Engedélyt szerzett a ha tóságoktól, hogy feleségemet „vizsgálat végett” elhozzák Arendalból az oslói klinikára. E szeánsz eredménye, a törvényszéknek megküldött nagyszabású jelentés, a 132. oldaltól olvasható.

A rab továbbra sem érdemel kíméletet. Isten ments!

Amikor már-már mintha felsejlett volna a szakorvosi kutakodás vége, a professzor azzal állt elõ, hogy úgynevezett igazságügyi vizsgálaton vagy pró bán kell átesnem, amely hajszálra ugyanolyannak bizonyult, mint a korábbi, hónapokon át folytatott kérdezz-felelek. A vallatásnak sem a hangneme, sem a módszere, sem a mélységi foka nem változott. Semmi, egyáltalán semmi nem utalt arra, hogy most érdemibb munka folynék. Csupáncsak az idõ telt vele, húzta-nyújtotta a heteket, hónapokat.

Legutóbb, hogy ismét reménykedni kezdtem a kivizsgálás közeli befejezésében, a professzor három régi levelemet küldte el nekem azzal a felszólítással, hogy fûzzek magyarázatot hozzájuk. A leveleket 50 - ötven - éve írtam, és nem valami ballépésemrõl volt szó bennük, hanem arról a felettébb méltatlan elbánásról, amelyben a hírhedt Mossin belügyminiszterségének idején részesültem. Most, süket lévén, újra írnom kellett ezekrõl a már sem ele veneket, sem holtakat nem érdeklõ dolgokról; mindez meglehetõsen elcsigázott. Jó, végtére elkészültem ezzel is, de az utóbbi hetekben teljesen fel emésztettem a tartalékaimat. Egyik barátom alig gyõzött támogatni, hogy össze ne roskadjak sétánk során.

És mi végre volt ez az egész? A jog és az igazságszolgáltatás hatalmas apparátusa? Hogy a vizsgálóbíró kinevezte a már jó elõre megjelölt két pszi chiátert, hogy rendõri felügyelet alatt ide-oda szállítgattak az országban, hogy reklámként mutogatták a ketrecbe zárt vadállatot az idelátogató külföl diek nek, hogy négy hónapon keresztül az összes elképzelhetõ idegbetegség bé lye gét próbálták rám sütni - míg végül megszületett az ítélet: nem vagyok és nem is voltam elmebeteg, de lelkierõm maradandóan megrendült.

Ez sajnos igaz. Mégpedig éppen a Pszichiátriai Klinikán való tartózkodásom alatt rendült meg ilyen súlyosan.

Két szakértõ kezelõorvosról volt szó, de az egyik szinte sohasem látott
- nem láthatott? - engem. Az igazgatóval kétszer találkoztam egy-egy szûk negyedórára; jóravaló, a legkevésbé sem öntelt embernek látszott, lehetett vele beszélgetni. Mégis elkövette azt a baklövést, hogy az orrom alá dugott egy jelentést a Hitlernél tett látogatásomról, amelynek során állítólag kifakadtam a zsidók ellen. Ezt a jelentést én mind a mai napig még csak nem is láttam, nemhogy elismertem volna. Hogy kikeltem a zsidók ellen? Én, akinek mindig is annyi jó barátja volt a zsidók között, és õk is valódi barátsággal viseltettek irántam? Megkérem tisztelettel az igazgató urat, olvassa végig az életmûvemet, és mutasson akár csak egyetlen olyan passzust, amelyben a zsi dó kat támadom.

Bármit írtam is a professzorról és más szakértõkrõl, illetve ellenük, természetesen eszem ágában sincs kétségbe vonni tudásukat és képességeiket. Semmiféle alapom sem volna ehhez. A professzor bizonyára érti a dolgát, azaz érti a maga dolgát. Csupán megjegyzem, hogy az õ dolgának semmi köze nincs hozzám. Engem nem érint sem személyesen õ, sem az ügyködése.

Államügyész úr! Amikor közzétette a rólam szóló szakvéleményt, egy idejûleg nyilvánosságra hozott egy nyilatkozatot, miszerint Ön megszüntette ellenem a törvényszéki eljárást, és elejtette az ellenem emelt vádat.

Már bocsánat, de ezúttal is a megkérdezésem nélkül járt el. Fel sem té telezte, hogy esetleg elégedetlen lehetek a döntésével, megfeledkezett arról, hogy én a vizsgálóbíró elõtt és késõbb is mindig vállaltam a tetteimet, és elébe álltam az ítéletnek. Az Ön ösztönszerû közbeavatkozása folytán most továbbra is ég és föld között lebegek, ügyemben nem született döntés. Felemás hely zetben maradtam. Ön úgy vélte, hogy ez nekem így jó, én viszont ellentmondok, és hiszem, hogy vannak, akik nekem adnak igazat. A legutóbbi idõkig számítottam valakinek Norvégiában és a világban, és nagyon nincs ínyemre, hogy maradék napjaimat afféle, az Ön kegyébõl kapott amnesz tiá ban ten ges sem, megfosztva a lehetõségtõl, hogy felelõsséget vállaljak a tetteimért.

De hát Ön, államügyész úr, kiütötte kezembõl a fegyvert.

Ön nyilván úgy gondolja, hogy most - most utólag - ezzel az esküdtszéki idézéssel elintézte a dolgot. Semmi sincs elintézve, csak engem billentettek ki korábbi szilárd és egyértelmû helyzetembõl. Mi lesz most az Ön által „megszüntetett törvényszéki eljárással”, meg „az ellenem emelt vád elejtésé-
vel”? Ön megbízza az ügyintézõit és a hivatalnokait, hogy az összes szóba jöhetõ szempont szerint kifaggassanak. Ön kísérleti nyúlnak használ engem felettébb sajátos jogászi módszereinek kipróbálásához. Ha elfogadja a kihallgatásomkor vallott álláspontomat, és ahhoz igazodva jár el, elkerülhette volna, hogy hovatovább az újságírók és a sajtó útmutatásai szerint cselekedjék. És végezetül, mit óhajt kezdeni az én négy hónapnyi gyötörtetésemmel itt a klinikán? Tekintsem az Ön személyes ajándékának? Vagy ízelítõnek jö ven dõ büntetésembõl?

Ha meglett volna hozzá a kellõ nyugalmam, peres úton a felmentésemet kezdeményezem a bíróságnál. Ez korántsem olyan elrugaszkodott ötlet, amilyennek esetleg találja. „Maradandóan megrendült lelkierõm” tartalékából még futotta volna annyi anyag összegyûjtésére, hogy annak alapján felkérjem a bíróságot ügyemnek az igazságosság, csakis és kizárólag az igazságosság szerint való megítélésére.

Tervemet azonban feladtam; elfogyott a bátorságom. Még a számomra kedvezõ bírósági döntés sem akadályozhatná meg, hogy a közvélemény újult erõvel háborogjon ellenem. Kísérleti nyúl lennék megint.

Tisztelettel

*

Múlik a nyár. Nemigen érzékelem az évszakváltást, a hónapok kergetõzése nem ad támpontot ehhez, idõtlen az idõ - és mégis, egyszer csak nyaram itthágy.

Meg aztán történik is egy s más. Nem „könyvelek” igazi író módjára, még rendes naplónak sem nevezhetõ, amit írok. Isten bocsássa meg szeszélyes bakugrásaimat. De azért valami átcsordogál hozzám a külvilágból. Az otthon régi gondnoknõje eltávozott, újat kaptunk helyette. Az alagsorban lakozó két szépséges irodatündér egyike ugyancsak elhagyott bennünket, de jött helyébe másik. Az otthon öreg falai rogyadoznak, másikat akarunk építeni.

Nem csekélységrõl van szó. Úgy látom, mi, vénségek is komolyan szur kolhatunk valamiért: az egy fedél alatt élõ húsz-harminc ember fürdõhelyi séget, mosodát, lábadozószobát, sütödét, tyúkólat, fáskamrát és egyéb külsõ épületeket kaphat. Efféle luxusról korábban nem is álmodoztunk; most meglódul a képzeletünk, és csapong, mint ifjúkorunkban. Némelyikünk védelmébe veszi a régi épületet: egyáltalán nem olyan rossz itt sem, meg aztán - nem meghalni jöttünk ide az otthonba? De, hogyne. Mégis, az utolsó pillanatig meg kell tennünk, amit bírunk. Miért ne haladnánk a korral, miért ne újulnánk meg mi is egy új otthon erejéig? Csak rajta, még a búcsúzó kalaplengetés pillanatában is remekül megbarátkozhatunk a friss szükségletekkel, és cigarettával a szánkban halunk meg.

Persze hogy meg fogunk halni. De nem okvetlenül most rögtön, mondja Szent Ágoston.

*

Szégyenletesen elhanyagolom a dolgaimat: nem válaszoltam egy csomó levélre, köszönetlenül hagytam üdvözlésül kapott virágcsokrokat és apró ajándékokat. Már második éve mulasztok el köszönetet mondani kedves barcelonai kiadómnak, pedig az sohasem felejti el, hogy táviratban szerencse kívánatait fejezze ki az újesztendõ alkalmából. Bõröndöm mélyén is már halomba gyûltek a külföldrõl érkezett tavalyi levelek. Íróik nem tudják, hogy fogoly vagyok, el sem tudják képzelni, hogy kiszorultam a „rendszerváltozásból”. Boldog emberek, gondolom magamban.

Telnek-múlnak a napok.

Továbbra sem igen értem a nagyvilág történéseit, hiába olvasgatom a lapokat és tanulmányozom a táviratokat, nem vagyok eléggé szorgalmas, jobban össze kellene szednem magam. Az oslói kirándulás jót tett, noha továbbra is a szememmel bajlódom. Szelíden kipányvázunk egy háziállatot, elég nagy mozgásteret adunk neki, aztán otthagyjuk. Kipányvázva, persze. Ennek ellenére hálásnak kell lennem a kirándulás engedélyezésében megnyilvánuló szelídségért - rosszabb lett volna, ha nem mehetek el Oslóba. Mégiscsak történt egy s más. Az a nõ, aki megölelt a Karl Johan utcán, nem valamiféle protokoll miatt tette. És a kalucsniját felajánló férfi sem láthatott bennem le rongyolódott koldust, hiszen elegáns frakkot viseltem. Nem is beszélve - kettejükön kívül - arról a számtalan emberrõl, akik mind-mind barátsággal voltak irántam. Senki nem tanúsított gyûlöletet, még csak tiszteletlenséget sem. És ez jó. Bár az ellenkezõjét is egykedvûen fogadtam volna. Olyan öreg vagyok már.

^*

A számomra érthetetlen dolgok közé tartozik az újságírók nem csappanó érdeklõdése és érdeklõdéskeltése az „ügyem” iránt, meg az, hogy ezt az ügyet miért napolják el újra meg újra.

Tavaly nyáron nem kevesebb, mint három alkalommal tûztek ki új idõpontot. Mi haszna, hogy (miként a grimstadi rendõrség ünnepélyesen értesített) ’46. május 1-jén ünnepélyes idézést kaptam a bíróság elé. Mi haszna: ugyanis mindössze annyi történt, hogy - a tárgyalást elhalasztották õszre, szeptemberre! Hát, nem elhanyagolható különbség. Aztán meg szánom-bánom, de ’46 szeptemberérõl ’47 márciusára napolták el a pert. Komédia, szemfényvesztés. Errõl nem is akarok többet írni.

Vagy talán nem követtem elég gondosan a híreket? Ámde bármerre fordultam, csak zûrzavart és újabb meg újabb változásokat láttam mindenütt. Elsõként az államügyész hagyott faképnél bennünket, majd az esküdtszék elnöke tért vissza járásbírói hivatalába. Azután egy szép napon az ügyész is átült a bírói székbe. Engem közben folyamatosan nyugtatgattak, hogy ügyem peranyaga elkészült. Csak éppen nem került bíróság elé.

Töröm a fejem, igyekszem rájönni, miféle jogi elõny származhat az én „elnapolásaim”-ból. Netán valaki arra spekulál, hogy ilyen vénen most már majdcsak felfordulok magamtól is? De hiszen akkor örökre elmaradna ügyem ben a döntés, és abból ugyan kinek volna haszna? Nem lenne okosabb addig kezdeni velem valamit, amíg életben vagyok? Meg aztán, nincs fárasztóbb és végeláthatatlanabb, mint csak várni és várni valakinek a ha lálára. Némely örökösök sokat tudnának mesélni errõl.

Boganis beszámol egy kutyáról, amely elveszítette a nyomot, ám rögtön szagot fogott, mihelyt egy árok túloldalára ért - és futott tovább. Tényleg, az árok másik oldalán azonnal folytatta a keresést.

Folytatódik más is. Nem tévedés, a legutóbbi elnapolás ’47 márciusára szólt. Most ’47 márciusa van, küszöbön az április, és ma olvasom, hogy a tárgyalást elnapolták „valamikor nyárra”! Nem lepõdtem meg, nem izgatom fel magam, csak bólogatok: ismerõs jelenség. ’47 után ’48 következik. A háziállat ki van pányvázva.

Talán az lenne a legcélszerûbb, ha egy fél év leteltével automatikusan egy fél évvel elnapolnák a tárgyalást. Mert különben hogyan boldogulnának egy magamfajta szívós vizsgálati fogollyal? Unalmas.

Most a Legfelsõbb Bíróságot hibáztatják, a Legfelsõbb Bíróság nem ké szült el idejében az anyagommal. Jó egy ilyen szilárd, megingathatatlan vét-
kest találni.

^*

Igazi talány számomra, hogy a személyzet hogyan bírja ki itt ebben az otthonban. A férfiakat kevésbé terhelik, ám a nõvérek egészen fiatalon kerülnek ide, és némelyikük már vagy húsz éve itt van. Gondoltam, megérdeklõdöm a fizetésüket. Hallgatás. Nyugdíjas állás? Hallgatás. Szabadidõ? Hogyne, vannak olyan napok is. Ezek után nem tartottam ildomosnak a to vábbi kérdezõsködést.

De a talány éppen itt kezdõdik. A nõvérek többsége kedves, udvarias, kulturált beszédû, látszik rajtuk, hogy iskolázottak, sok könyvet olvastak, mielõtt ide kerültek. Most már nem olvasnak. Hogy vannak meg olvasás nélkül? Köszönik szépen, kiválóan. Persze akadnak itt vasárnapi újságok, bibliai írások, meg mindenféle vallásos könyvek, de sohasem láttam, hogy bármelyik nõvér is beléjük nézett volna. Az otthon hivatalosan egyházi intézmény, de ez nem akadálya annak, hogy amennyire lehet, az emberi oldal érvé nyesüljön benne - és erre elég tág tér nyílik. Ha egy nõvér hibázna, soha nem derülne rá fény. Bárhol az életben tanúkat kellene felsorakoztatnia maga mellett; itt nincs szükség ilyesmire, megvédi õt saját és társai hallgatása, ez a rend. Ha úgy adódik, hogy egy nõvérnek felelnie kellene valamiért, nem felel. Ha a látszat ellene szól, csupáncsak el kell tûrnie az ellene szóló látszatot. Erre nem mindenki képes, de ezek a nõvérek igen. Diakonisszát hívathatnak, hadd lássa, hogyan tûrnek. A hosszabb ideje szolgáló nõvérek annyi gyakorlati je-
zsuitizmust szívnak magukba, hogy egész életükre futja belõle. Halálos ágyukon aztán másra sincs szükségük, csak egy papra, hogy megbocsássa a vétkeiket.

Gyakran gondolok ezekre a jóságos nõvérekre. Sajnálom õket, rossz itt a levegõ, az idõ meg csak múlik fölöttük. Semmi kényelem, semmi vidámság, soha egy mosoly, Isten ments, hogy nevessenek. Sokukkal rokonszenveztem, de nem merem néven nevezni õket, nehogy valami bajuk származzék belõle. Bölcsõjük mellett szerelemrõl, gyermekekrõl, családi fészekrõl dúdoltak nekik. Késõbb az élet három lelakatolt ajtajáról énekeltek. Aztán telik-múlik az idõ. Végül már egyáltalán nem gondolnak semmire, csak úgy vannak.

^*

Tavaly volt, vagy még régebben, hogy a szó teljes értelmében emberileg rendben levõnek mondhattam magam? Úgy emlékszem vissza erre az álla-
potra, mint valami látomásra. Reggelente egy kis idõre makkegészségesnek éreztem magam, és ha az éjjel sikerült írnom is valamit, egy kicsivel még többet jártam, és hálát adtam az égnek, amiért élek. Ennek már vége. Nem azért vagyok az öregek otthonában, hogy feltûnést keltsek.

Egyébként fogalmam sincs, miért vagyok itt.

Új hír, már századszorra, az „ügyemrõl”: a június 3-i lapokban olvastam, hogy a tárgyalás elõkészítése befejezõdött, s az összes ügyiratot megküldték a grimstadi városi bíróságnak. Hamarosan viszont azt közölték az újságok, hogy a grimstadi bírósághoz semmiféle dokumentum nem érkezett, a tárgyalást pedig elnapolták õszre.

1947 után jön ’48, ’49, ’50… ’60…

^*

Tudom, hogy senkit nem volna szabad elmeszüleményeimmel, feltörõ emlékképeimmel és érzéseimmel gyötörnöm, másoktól én sem viselem el az ilyesmit. Ám valami zsibong a fejemben, vagy talán a testemben, esetleg a lelkemben, zsong és zsibong. Biztos, hogy nem kezdõdõ megfázás, nem is olyasmi, ami elmúlnék attól, hogy jobban felöltözöm vagy levetkõzöm; nem, ez valami fájdalmasan angyali, muzsikaszó, sok-sok hegedû, igen!

Aztán lassacskán megváltozik: még mindig zsibong, de ez költemény, káosz, zsongó gyötrelem magamnak is, másoknak is.

Ha unom, üresnek és mindenre alkalmatlannak érzem magam, kisétálok az erdõbe. Ez nem segít, de nem is ront az állapotomon. Nem hallom az erdõ zsibongását, ám látom a remegõ ágakat, és már ettõl is jobb kedvre derülök. Egyedül az enyém ez az andalgóhely (még ha barátom, a hamrøyai Martin fedezte is fel), ez a sziklaszirt óvta mélyedés az aprócska, füves tisztással. Itt senki nem törhet rám észrevétlenül, hogy kikémlelje, mit csinálok. Igazi jótétemény ez a hely annak, akinek nem ép a füle.

Ne szégyelld és ne rejtsd el a dolgos két kezed,

ha széles is, munkától lett ilyenné.

Elnéztelek a tarlón, mint gyûlt a sok köteg,

vagy - ebben is az elsõ - a burgonyát szeded.

A sziklamezõt kezed termõvé tenné!

Az álmok és a könyvek nem bolygatják napod,

de párodat a földön nem találni.

A létezés csodái neked nyilvánvalók.

Egy pogány isten öltött tebenned alakot.

Ilyen világi szent hogy volna bárki?

Ezüstre vált már hajad a sok tevés-vevésbe’,

magad szoptattad minden gyermeked, s ha

épp láza volt, a kendõt a homlokán cserélted,

amíg csak fel nem épült. Az ég megáldjon érte!

Dolgos kezed ne rejtsd el, és õsz fejed ne szégyelld,

az életed mosollyal váltsd aranyra.

Egyre inkább úgy érzem, hogy nem is olyan rossz ez. Tulajdonképpen alig írnak jobb verseket. Persze a végén elgaloppírozom magam, vannak itt felesleges sorok és hiányoznak olyanok, amelyek kényszerbõl maradtak ki. Nem vagyok Robert Burns. Jaj, pedig mennyire tudom magamról, hogy vagy túl sokat markolok, vagy túl szûkmarkúan mérek - aztán meg kétségbeesem és magamnak tett szemrehányások közepette fûrészelem a faágat, amelyen ülök. Most pedig Arild legépeli ezt is, és bent hagyja a könyvben vagy eldobja, ahogy neki tetszik. Mindegy. Megszoktam, hogy szemétkosárba dobjam az írásaimat, hosszú éveken át hajítottam a szemétbe õket, eldobtam, meg-
kegyelmeztem nekik, és megint kidobtam a teleírt lapokat. E vers fölött három napig ültem, aztán elhajítottam, aztán rejtekem magányában mégis megke gyelmeztem neki. És árgus szemmel kellett figyelnem, nehogy egy-egy szép, de nem ideillõ strófa visszalopakodjék a szövegbe.

Üldögélünk egyszer a cimboráimmal; nemrégiben adtam ki a klapanciáimat, és eddig szerencsésen megúsztam, hogy véleményt halljak róluk. Ám megjelenik Daniel, és így szól: semmi kellem nincs a verseidben! Nyilván azt hitte, hogy ezzel valami újat mond nekem. Pedig dehogy. Mindig igaza volt. És nem is csak a „kellem” hiányzott ezekbõl a versekbõl, hanem sok más egyéb is, minden, a költészet veleje. Mások lírájában mindig megéreztem ezt, meghatódtam, szívem mélyébõl zokogtam a verseiktõl - de én magam képtelen voltam ilyet produkálni. Sok áldott adományt kaptam az égtõl, de örök tépelõdésemmel és boncolgató természetemmel tönkreteszem õket. Hozzájuk érve letörlöm róluk a hímport.

Már nem emlékszem, Kønig vagy valaki más beszélt rá a verseskötet kiadására; mindenesetre nagy balgaság volt hallgatnom rá. Daniel nem kö vetett el efféle õrültséget, arisztokratikussága nem engedte. Egész életemben a kiváltságos osztályhoz tartoztam, mondta. Mindenkinek megvan a maga keresztje; az övé ez volt. Azóta már bizonyára meghalt.

Én meg kijárok az erdõbe és verseket írok, noha nem kenyerem. A hiúságomnak hízelgek vele. Haragszom magamra, amiért megjelentettem a kötetet, de hát már nem lehet meg nem történtté tenni. Ha valaki bú várkodik benne, talán rábukkan egy-két sziporkára - többre bizonyosan nem. Em lék szem is, mennyire közönyösen hagyott az összeállítása: válogatás nélkül egy nagy borítékba gyömöszöltem jó pár lapot, és elküldtem Kønignek.

Sok-sok évvel késõbb Bodøben egy szálloda pincéjében aztán elégettem az összes versemet. No, ezzel is megvolnék. Ám mit ad Isten, megint eltelt néhány év, és én újra egy hotel pincéjében tüzeltem a verseimmel, ezúttal Hønefossban. Szállásadóim nevére már nem emlékszem, de készségesen se gítettek, hogy egy kis meleget csiholjak magamnak. Szelá, mondja egy-egy zsoltár végén Dávid.

A világért sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy bezzeg most már megengedhetem magamnak az efféle fényûzést. Nem errõl van szó. De amit elégettem, egy szemernyivel sem volt jobb vagy rosszabb, mint a kötetben megjelent költeményeim. Meg aztán - a verselgetés lekötött, sõt el is szóra-
koztatott. Volt néhány kellemes órám, és talán volt bennük egy-két szipor-
ka is.

*

Felvirradt a nap. A bíróság összeült.

Minthogy nem hallok, és az elmúlt évben a látásom is erõsen gyengült, kába vagyok egy kissé; belépek a sötét tárgyalóterembe, támogatásra szorulok, alig tudom megkülönböztetni egymástól a tárgyakat. Az ügyész elmondja a vádbeszédet, kirendelt védõügyvédem válaszol rá. Szünetet rendelnek el.

Se nem hallom, se nem látom az eseményeket, de nyugodt vagyok, és egyre több dolgot észlelek a környezetembõl. A szünet után én kapok szót, elõadhatom az álláspontomat. Ilyen rossz világításnál ez nehézkesen indul, kapok egy lámpát, de annak a fényénél sem látok jobban, kezemben tartom a jegyzeteimet, de már nem próbálkozom a kisilabizálásukkal. Oly mindegy. Beszédem reprodukálása az alábbiakban a gyorsíró feljegyzésein alapul.

(NB.! A szerzõ sem helyesírási, sem stilisztikai javításokat nem végzett a jegyzõkönyvezett szövegen.)

^*

„Nos, nem kívánom túl sokáig igénybe venni a tisztelt bíróság idejét. Nem én kürtölöm szét a sajtóban régóta, hónapok és évek óta, hogy most majd terítékre kerül a teljes bûnlajstromom. A jóvátételi bizottság egyik ügyintézõje és egy újságíró hirdeti ezt. Nekem ez egyébként kapóra jön. Két éve egy hosszú levélben megírtam az államügyésznek, hogy szeretnék számot adni magamról és minden dolgomról. Most elérkezett az alkalom, és szívesen segédkezem abban, hogy bûnlajstromomat ténylegesen a nyilvánosság elé tárják.

Az elmúlt években elégszer láttam, hogy a bíróság elé állítottak hiába védték magukat derekasan, okosan és szenvedéllyel a törvényszéki alkalmazottakkal és hivatalnokokkal szemben. Az ítélet általában igen kevéssé mél tányolta ezt a derekasságot, jórészt az államügyész vagy az ügyész kijelentésein, úgynevezett megállapításain alapult. Ennek a számomra érthetetlen, misztikus jelenségnek a taglalásába itt és most nem kívánok belebocsátkozni, és lemondok a derekas védekezésrõl is.

Egyébként elnézést kell kérnem afáziámért, amely miatt szavaim, kifeje zéseim esetleg más, akaratlanul több vagy kevesebb értelmet kapnak a szán dékoltnál.

Egyébként, amennyire emlékszem, már minden kérdést megválaszol tam. Kezdõdött azzal, hogy a grimstadi rendõrség egyszer csak különféle papírokkal fordult hozzám, melyeket egyébként nem olvastam el. Aztán kö vetkezett a vizsgálati kihallgatás, két, három vagy öt évvel ezelõtt. Olyan ré gen volt, hogy már nem emlékszem, de feleltem a kérdésekre. Aztán hosszú idõre bezártak egy oslói intézetbe, hogy kiderítsék, elmebeteg vagyok-e, vagy talán inkább, hogy megállapítsák , hogy elmebeteg vagyok, és itt mindenféle ostoba kérdésre kellett válaszolnom. Tehát most sem adhatok egyértelmûbb felvilágosításokat, mint amilyeneket eddig adtam.

Bukásomat - akár a sírgödörbe - csakis és kizárólag az újságcikkeim okozhatják. Semmi mást nem lehet felhozni ellenem. Ennyiben teljesen sima és egyszerû a számadásom. Nem jelentettem fel senkit, nem vettem részt gyûléseken, még csak a feketekereskedelemhez sem volt semmi közöm. Nem támogattam a németek oldalán harcoló norvég katonákat, sem a norvég náci pártot, amelynek, mint mostanában rám fogják, állítólag a tagja voltam. Nincs tehát semmi elszámolnivalóm. - Nem voltam a norvég nemzetiszocialista párt, az NS tagja. Igyekeztem megérteni, hogy micsoda az NS, igyekeztem belehelyezkedni, de semmi sem lett belõle. Ettõl függetlenül elképzelhetõ, hogy idõnként az NS szellemében írtam. Ezt nem tudom, mert nem ismerem, milyen az NS szelleme. Ennek ellenére lehetséges, hogy az NS szellemében írtam, mert az belém ivódhatott az olvasott újságokból. Akárhogy van is, újságcikkeimet mindenki elolvashatja. Nem próbálom mentegetni õket, kisebbíteni a jelentõségüket, ez most eléggé suta dolog volna. Sõt vállalom õket ma is ugyanúgy, mint keletkezésük idején és azóta is mindvégig.

Kérném kiemelni, hogy megszállt, idegen hadsereg uralta országban éltem és írtam, és ehhez kapcsolódva teszek néhány nagyon rövid személyes megjegyzést:

Azt az ábrándképet csillogtatták elõttünk, hogy Norvégiának kimagasló, elõkelõ helye lesz a születõfélben levõ nagygermán világtársadalomban, amely ben mindannyian hittünk. Többé vagy kevésbé, de mindannyian hittünk benne. Én is hittem benne, ezért írtam azt, amit írtam. Norvégiáról mint olyan államról írtam, amely most elõkelõ helyre kerül az európai germán or szágok között. Az, hogy nagyjából ehhez hasonló hangnemben kellett írnom a megszálló hatalomról is, tisztességgel-becsülettel belátható. Elvégre nem keveredhettem gyanúba - bár egyébként nagyon paradox módon mégis ez történt. Mindvégig német tisztek és közkatonák vettek körül a házamban, még éjszaka is, igen, gyakran még éjszaka is, egészen hajnalhasadtáig, ezért sokszor szükségképpen az a benyomásom támadt, hogy megfigyelõk vesznek körül, akiknek az a feladatuk, hogy ellenõrizzenek engem meg az otthonomat. Kétszer is (úgy emlékszem), kétszer is emlékeztettek viszonylag magas beosztású németek arra, hogy nem teszek meg annyit az érdekükben, mint bizonyos svéd hírességek, jóllehet Svédország - mint hangsúlyozták - semleges ország, nem úgy, mint Norvégia. Nem, egyáltalán nem voltak elégedettek velem. Többet vártak tõlem, mint amennyit kaptak. Mármost, ha én ilyen viszonyok, ilyen körülmények között éltem és dolgoztam, akkor azt hiszem, érthetõ, hogy bizonyos mértékig nekem, az én nevemmel, egyensúlyoznom kellett a hazám és a másik ország között. Ezt nem mentegetõzésképp mondom, nem védeni akarom magam. Egyáltalán nem védekezem. Ezt csak tájékoztatásul mondom, csak információként hozom a tisztelt bíróság tu do mására.

És senki, az egész országban senki emberfia nem mondta nekem, hogy nem helyes, amit írok. Ott ültem egyedül a szobámban, kizárólag magamra utalva. Semmit nem hallottam, süket voltam és teljesen elszigetelt. Amikor étkezéshez hívtak, felkopogtak hozzám a kályhacsövön, azt meghallottam. Lementem, ettem, aztán visszaültem a magányomba. Hónapról hónapra, évrõl évre ment ez így. És soha egy halvány intést sem kaptam. Nem voltam dezertõr. Egynéhányan ismerték a nevemet az országban. Úgy hittem, mindkét norvég táborban vannak barátaim, a quislingisták között és a hazafiak között is. De soha egyetlen halvány intést, egyetlen jó tanácsot nem kaptam a külvilágtól. A külvilág gondosan távol tartotta magát tõlem. A háztartásomban, a családomban pedig ritkán vagy sohasem adódott úgy, hogy beszámolókkal vagy tanácsokkal traktáljanak. Csak írásban tudtak érintkezni ve lem, és ez túlságosan bonyodalmassá vált. Úgyhogy csak ültem egyedül a szo bámban. Emiatt aztán csak két újságomra, az Aftenposten re és a Fritt Folk ra szorítkozhattam, azokban pedig egy árva sort sem írtak arról, hogy nem helyes, amit írok. Épp ellenkezõleg.

És nem is volt helytelen. Nem volt helytelen, amit leírtam. Igazam volt abban, amit írtam, és jól tettem, hogy megírtam.

Megmagyarázom. Mit írtam? Azt akartam megakadályozni, hogy a norvég fiatalok és férfiak teljesen hiábavaló módon, ostobán és kihívóan lépjenek fel a megszállókkal szemben, amivel csak saját vesztüket és halálukat idézhetnék elõ. Errõl írtam, ezt a témát variáltam különbözõképpen.

Akik most diadalt ülnek felettem, mert gyõztek, külsõleg és a felszínen gyõztek, azokat sohasem keresték fel alacsony sorú vagy jobb módú családok, azokhoz sohasem mentek, könnyeket hullatva apjukért, fiukért vagy bátyjukért, aki valamelyik tábor szögesdrótjai mögött sínylõdött - halálra ítélve. Igen, halálra ítélve. Nos, nekem ugyan semmi hatalmam nem volt, mégis megkerestek engem. A világon semmi hatalmam nem volt, de én távira toztam. Hitlerhez fordultam, és Terbovenhoz fordultam. Próbálkoztam ke rü lõ utakkal is, megkerestem például egy Müller nevû embert, akirõl azt mond ták, hogy a háttérben õ irányítja az eseményeket. Egy levéltárban vagy valami hasonló helyen nyilván megvan az összes táviratom. Sokat sürgönyöztem. Éjjel-nappal táviratoztam, ha szorított az idõ, és honfitársaim életérõl volt szó. Kertészem feleségét kértem meg, hogy telefonon továbbítsa a sürgönyöket, mert én ezt a süketségem miatt nem tudtam megtenni. És végül éppen ezek a táviratok keltették fel a németek gyanakvását. Afféle közbenjárónak tekintettek, némileg megbízhatatlan szószólónak, akin érdemes rajta tartaniuk a szemüket. Végül Hitler leállított. Elege lett a folyamodványaimból. Terbo ven hoz utasított, de Terboven nem válaszolt nekem. Hogy a távirataim segítettek-e bárkinek, azt nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy szösszeneteim oly riasztólag hatottak-e honfitársaimra, ahogy szerettem volna. Lehet, hogy kissé hivalkodó sürgönyözgetésem helyett inkább el kellett volna rejtõznöm. Meg próbálhattam volna átszökni Svédországba, mint annyian mások. Nem kal lód tam volna el. Sok barátom van ott, és ott van a tekintélyes kiadóm is. Vagy elmenekülhettem volna Angliába, mint szintén sokan mások, akiket visszatérésük után hõsként ünnepeltek, mivel cserbenhagyták a hazájukat. Én egy lépést sem tettem ebbe az irányba, nem mozdultam, eszembe se jutott. Úgy véltem, azzal szolgálom hazámat a legjobban, ha maradok, ahol vagyok, mû velem a földemet, amennyire tõlem telik ezekben az ínséges idõkben, amikor a nemzet hiányt szenvedett mindenben, és tollamat inkább a germán Euró pában elõkelõ rangra jutó Norvégia dicsõségére forgatom. Ez az eszme kez dettõl fogva vonzott. Nem is csak vonzott, lelkesedéssel töltött el, teljesen a megszállottjává váltam. Nem tudom megmondani, hogy leszámoltam-e vele valaha is magányban töltött éveim során. Úgy véltem, ez nagyszerû gondolat, és ma is úgy vélem, hogy nagyszerû és kiváló eszme volt Norvégia számára, olyan, amelyért érdemes harcolni és dolgozni: Norvégia mint önálló, saját fé nyû ország, Európa peremén! Volt ázsióm a németeknél, mint ahogy volt az oroszoknál is, ez a két hatalmas nemzet megbecsült engem, és nem mindig utasított el, ha hozzá fordultam.

Mégis félresiklott, amit csináltam, valami félresiklott benne. Összezava-
rodtam, és akkor lett úrrá rajtam a legmélyebb zavar, amikor a király és kormánya önként lemondott hivataláról és elhagyta az országot. Ezzel kihúzták a talajt a lábam alól. Ott maradtam ég és föld között lebegve. Semmi szilárd fogódzóm nem volt többé. Ültem a szobámban, írtam, sürgönyöztem és töp rengtem. Alapállapotom volt ekkoriban a töprengés. Mindenen töpreng tem. Felidéztem az emlékezetemben például, hogy a kulturális élet norvég nagyságai, akikre oly büszkék vagyunk, mindnyájan a germán Németország köz vetí tésével jutottak világhírre. És ez teljesen helytálló gondolat volt. Mégis hibáztattak érte. Ezért is hibáztattak, pedig napnál világosabb igazsága ez a tör té nelmünknek, az újabb kori történelmünknek.

Ám ez sem javított a helyzetemen, a legkevésbé sem javított rajta. Sõt épp azt értem el vele, hogy mindenki szemében és szívében úgy tûntem fel, mint Norvégia, az általam felemelni kívánt Norvégia árulója. Mint aki elárulta az országot. Nos, hát legyen. Legyen így, ha már egyszer mindenki ezt a terhet rója rám. Én veszítettem, nekem kell viselnem a következményeket. Száz év múlva úgyis minden feledésbe merül. Akkorra már a tisztelt bíróság is feledésbe merül, tökéletesen feledésbe merül. A jelenlevõk neve száz év múlva kitörlõdik az emberek emlékezetébõl, senki sem fogja emlegetni õket. Feledésbe merül az életünk.

Tehát most azt mondják, hogy amikor a szobámban legjobb tudásom sze rint írtam és éjjel-nappal sürgönyöztem, akkor elárultam a hazámat. Ha zaáruló vagyok, mondják. Jó, legyen. Én azonban nem így éreztem, nem így gondoltam, és ma sem gondolom így. Tökéletes lelki békében élek önmagammal, lelkiismeretem a lehetõ legtisztább.

Nagyra becsülöm a közvélemény ítéletét. A norvég igazságszolgáltatást még többre becsülöm, de azért mégsem olyan sokra, mint a magam meggyõzõdését, hogy tudom, mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy meglegyen a magam zsinórmértéke.

Lassacskán igencsak hosszúra nyúló életem során sok országban megfordultam, sokféle nép között elvegyültem, de lelkemben mindig, örökkön a hazám állt az elsõ helyen. És továbbra is ott fogom õrizni, várva a végsõ ítéletet.

Megköszönöm a tisztelt bíróság figyelmét.

Mindössze ezt a néhány egyszerû dolgot szerettem volna elmondani, ha már lehetõségem nyílt rá, hogy ne mutatkozzam annyira némának, mint amennyire süket vagyok. Szavaimat nem védõbeszédnek szántam. Ha mégis olybá tûnt, az csak a témájának tudható be, annak, hogy kénytelen voltam bizonyos tényeket felsorakoztatni. De semmiképp nem szándékoztam védõ beszédet mondani, ezért még csak nem is utaltam a tanúimra, akikre pedig nyugodtan hivatkozhatom. És nem említettem egyéb, engem igazoló bizo nyítékokat sem, pedig annak sem vagyok híján. Ráér. Ez várhat, míg talán majd jobb idõk jönnek, és másik bíróság elé fogok állni. Holnap is nap lesz, én várhatok. Az idõ nekem dolgozik. Mindegy, hogy holt vagyok vagy eleven, különösképp mindegy az egyén - jelen esetben Knut Hamsun - sorsa iránt közömbös világ számára. Én azonban várhatok. Tehetem.”

^*

Beszédem után az ügyész következett, aztán a védõm. Megint csak ül tem órák hosszat, semmit sem észlelve a teremben folyó eseményekbõl. Végül a bíróság írásban feltett néhány kérdést, ezekre válaszoltam.

Eltelt a nap. Sötét este lett.

Vége.

*

Olvad.

Március van, és a februári meg az e havi csodálatos napok után Nør holmkilenben minden sarjadni kezd. Olvad a jég az emberekben is. Igaza van Grundtvignak: meglátszik rajtunk, a fény gyermekein, hogy véget ért az éj szaka! Vagy tán nem érzékeljük, hogy élet kél málladozó romjainkból? A télen elég gyakran hallgattunk az õsi otthonunk, Európa fölött gyülekezõ dögkeselyûkrõl. Hát igen. De ki nem hallotta hajnalban a szürkeludak gá gogását? Jön a tavasz.

Különféle nyomtatványok kupacából egy régi kalendárium kerül a ke zembe. Nem kerestem, de ha már így adódott, felületesen belelapozok. Az egyik oldalon Verner von Heidenstam svéd író nevét olvasom. Jól van, lapozok tovább. Várjunk csak, mit is írnak Heidenstamról? Visszalapozok, átfutom a sorokat. Valaha régen ugyanabban az évben születtünk, és mindketten ha lottak vagyunk már. És bár most még csak az egyikünk kísért az akasztófa alatt, a daliás idõkben egyazon istennõnek szolgáltunk. Most pedig halottak vagyunk.

Pergetem a lapokat, aztán leteszem a kalendáriumot. A borítón Schiller arcképe. Õ is ugyanabban az esztendõben született, mint mi, csak egy év századdal korábban. Õ is halott.

Napóleon találkozott Goethével. Beleremegett a világ? Nem. Váltottak pár szót, de a császárnak szûkre volt szabva az ideje. Amikor elbúcsúzott Goethétõl, elismerõleg így szólt: íme, egy ember! Ez volt minden. Akárha nem is találkoztak volna. Õk is meghaltak.

Végtére is, mi bajunk a halállal?

Tacitus szerint mi germánok példát mutatunk a szép halálból. E tekintetben a vikingek sem hoztak szégyent ránk. Egy késõbbi tanítás más magya rázatot adott arra, miért halunk meg egyáltalán: nem azért, hogy meghaljunk, hogy halottak legyünk, hanem azért, hogy új életre ébredjünk, egy felsõbb terv részeként - mondhatni - életre halunk. Tacitus elismerõleg említi azt is, hogy nem cicomázzuk agyon a temetõinket. Egy kevés fû meg föld a halott ra, a szag miatt, és kész. Azt is dicséri, hogy nem állítunk magas emlékköveket a sírjainkra. A germánok megvetik az ilyesmit, mondja. Persze nem számolhatott késõbbi szégyenteljes elfajzásunkkal.

^*

Éppen ma három éve, hogy letartóztattak. Azóta is fogságban vagyok.

Nem érint az egész, semmi közöm hozzá. Ez is egy történés az életemben, többet nem szándékozom mondani róla. Volt alkalmam gyakorolni a hall gatást.

Mindannyian olyan birodalom felé utazunk, ahová idejében meg fo gunk érkezni. Nem sietõs az utunk, meg-megállhatunk közben. Csak a bolondok vigyorognak az ég felé, nagy szavakkal illetve ezeket a megállókat, me lyek maradandóbbak nálunk, és megkerülhetetlenek. Bizony, kedveseim, de még milyen maradandók, és nem kerülhetjük meg õket.

Már régóta nyári meleg van, 23 fok árnyékban. Aztán hirtelen megváltozik az idõ, az égbolt kemény és tiszta lesz, mint az üveg. Éjszaka van, de azért kimegyek, hogy utánajárjak a dolognak. Telihold volna, de nem látom a holdat. Mi történt? Minden csendes, a szúnyog zümmögését sem hallani. Két óra múlva megint kimegyek, s a fák koronája fölött megpillantom a kerekedõ holdat.

Talán nincs semmi baj, így van ez rendjén, de mégis, egy kissé zavarba ejtõ. Ha két órával ezelõtt eléggé magasról nézelõdöm, talán láthattam volna, amint a hold iszamos aranymedúzaként elõevickél a tengerbõl.

Jaj, milyen ostobává tesz az én maradandóan megrendült lelkierõm!

Persze az ereim meszesednek, de ez sem érint, semmi közöm hozzá. Ha kedveskedni akarok magamnak, azt mondom, podagrám van. Már több mint egy éve nem használom a botomat. Mit kezdjek vele? Csak fennhéjázás volt a részemrõl, akárcsak a zsinóros kalap és hasonlók. Könnyebben mozogtam a bottal? Nem. Összeszoktunk, mint a bajtársak, együtt jártunk, de semmi több. Ha felbuktunk, mindig egymástól távol hevertünk a hóban.

Ahogy jó bajtársakhoz illik.

Persze a podagrám átkozottul gyötör. Nem hallok. No, sebaj. De nem is látok, és ez sokkal rosszabb. Egy újságot, egy nyomorult lapot sem tudok elolvasni. Mindegy. Egyébként csak hencegek; ha elég erõsen süt a nap, egészen jól tudok olvasni.

Nordlandban „lépéslátás”-nak nevezik a látótávolságot, pontosabban azt a képességet, hogy az ember még látja, hová lép. Maren Maria Kjeld sennek még volt lépéslátása, de bottal járt, és a legkülönfélébb nyavalyákban szenvedett. Maren Maria misztikus jelenségnek számított, senki nem tudott róla semmit, de rebesgették, hogy valaha elõkelõ kisasszony volt, hajós kapitány lánya vagy valami efféle, de ez csak pletyka volt, biztosat senki nem tudott. Abban mindenki egyetértett, hogy jobbféle család sarja lehet, hiszen Kjeldsen volt a neve, és a széles környéken senki mást nem hívtak így. Soha egyéb foglalatosság közben nem láttuk, mint hogy bagót rág a fogfájása ellen. Már fiatalon rászokott a bagórágásra, és nem bírt meglenni nélküle: úgy rágcsálta a dohányt, akár egy tengerész. Ráadásul csúf, szégyentelen teremtés volt. De még életemben nem láttam gyönyörûbb leánykezet, mint az övé. Mindig bámulattal töltött el ez a sárgás színû, de hihetetlenül puha és finom, soha semmi munkát nem végzett, nem különösebben tiszta kéz, amelyre öröm volt ránézni.

Maren Maria végül koldusbotra jutott, és az egyházközség tagjainak adományaiból tengette életét. Még hetven-nyolcvan évesen is egyedül járta a tanyákat, hogy begyûjtse a járandóságát; lépéslátását nem vesztette el.

Jó az, ha az ember sok-sok évre elõre látja, merre lesz a következõ lépés.

*

1948, Szent Iván napja.

A Legfelsõbb Bíróság ma meghozta az ítéletét, és én befejezem az írást.