árnyad hevére
vágyom
nézetlen pillatlan
csipkebokrokra
a tûz áramló
üres árnyéka
e mélyenincs szakadék
felett
a könny aszalt sárga
mazsolái
kezem skizofréniája
csak parázsban tudok
gyökeret verni
idáig csalt a tüdôm
kolompja
megérkeztem
a nappal ôsze az este
a léttelen oly védtelen
ilyenkor
a mindenség partjain
elhalt fák gyökértorzói
között
ladikomban fölállok
számból piros
pernyecsillagok
szöknek föl az
égbe
baglyok borostyánszínû
szeme
ma pupillája van a
holdnak
soha élesebb nem volt
még az éj
soha magányosabb
2
mint az eltájolt méhek
megülnek örökre
mégha kutya ugat is
rájuk
az én lábam
alá
se lép többé
már út
megérkeztem
úgy állok itt
mint a száj nélkül
született
özvegy szûz a
sír mellett
itt vagyok hát?
megérkeztem?
az idô radarfedezékében
a hunyó ha számol
falhoz idomítva
porzik döng egy névniagara
holttestek öklôdnek
keserlenek számban
tyúkröptû
bukott angyalok
a gerinc parkôrbotja
nyakig tûzve halott
lelkekkel
mint mókus
bizony úgy rohangáltam
ha már füstöl
a fûrész a fában
a világ megsebesült
!
az igazak áldó
tenyerei ököllé koptak
!
mint szilvát a var
érdes libabôr
futja be a holtak karjait
a siratófal kôfürdô
a lét lágerének
kôkerítése
a bénák fotocellájára
lépve
Isten félig süllyedt
homlokához
s lelkem a gerinc kémcsövébôl
hétágra ha
lobban
itt vagyok hát reszketek
sírig hû haragodban
a világ közepén
a világ vége
kedvenc kövem a legkisebb
köve
odatapadok
mint a pók
s látom az áldozárt
jobb kezében a gerlével
melynek fejét már
tûzbe vetette
ám nyakából
akár konnektor vezetékpárja
még kilóg a
nyelôcsô a légcsô kis ága
a ladikot elengedem
leszállok magamról
önnön himnuszom
dúdolom halkan
a turisták ruháit
megszakítom
hálásak érte
rálépek a fényképezôgépeikre
meztelenül hisz chaplin
nadrágja
bokánkra csúszik
le itt az aura
szavafogyottan állunk
s mintha teniszlabda lenne
a homlokunk között
másik oldalán
a falnak
anyám kit nem láttam
soha
s apám ki negyven
volt mikor meghalt
ôk is itt imádkoznak
velem
csak állok
s az elesettek honfoglalása
éjjel-nappal áramlik
át a
kövek parányi
pórusain
hisz csak így csak
akkor vagy a falnál
ha hozzá is érhetsz
a falat érni a falat
fogni kell
gyûrûzésre
jöttek hozzá fiai
van ki más gyûrûjét
hozta el
3
a szépen izmolt felhôk
itt reszketni kezdenek
ide mint a cseppkô
nôni jár el
a csend
itt mindég egész
van
e fal
mintha mindég is itt
állt volna
az elsô csend az özönvíz
óta
az elsô jajszót
ádámét
e fal fogta föl
ennek a falnak a bôre
e teremtéskori felszín
szeráflenyomatok kerubfosszíliák
szelíd szende és
durván erodált
rések homokfeltörése
tenger marta könnyek
hévize
mikrokráterek orrok
inverzei
a hátráló
fal ezerszer kifagyott
ezerszer exhumált
szarkalába
4
a siratófal kôfürdô
itt nincs hulladékidô
innen el kell majd menni
falraborult arcunk tapadókorongját
le kell tépjük
innen
s bár sóként
csak itt süt reánk az Isten
csak itt állhatunk
meg égô sósugárban
el muszáj menni mint
a friss vért
keringeti szét zsidócskáit
az Úr
a világ testébe
s akár feldicsért
ló
a határban összerogy
ha megbillennék
te nyújtsd ki a karod
ne hagyd lerogyni
esékeny szolgádat
étesd bizalommal
szigorral a számat
a hátadon hordjál
hogy láthassak mindent
s ha már elég
nagy vagyok
elôször akkor
is csak vízre bocsáss majd
repülni taníts
aztán
fújj levegôt
a csontomba
ne húzd többé
a hullám
büdös állatbôrön
könyörülj
hisz látod
én is könyörgöm
végül lebegni
taníts
lebegni csupán mélység
fölött lehet
s csak annak ki már
a sötétségben
is lebeg
lebegni
ezt az egyet akartam
tudni a végrôl
ha van is
alattam
5
Uram
neked szükséged
volt ránk minden csodádhoz
egyesíts engem érdekelj
változz
te változhatatlan
hisz ha te változol
azt úgyse vehetni
észre
kívüled nincs
ki benned lehetne
változz meg Uram telülj
meg velem
hisz annyi földet láttam
hogy színeit levesse
az ég
hogy föltátsa
lázamérhetetlen szívét
rám az irgalom
6
egy gömbvillámban
embrió ült
ujjával lassan magához
hívott
egyetlen szavát nézve
hátráltam
nem hallottam amit mond
a messiás az ! kinek
ujja
mint megdörzsölt
ebonitrúd
a sok cetlit magához
húzza
mit népe a fal réseibe
szúrt
itt vagyok hát élem
e falat
állok hajnalhasadásig
rabszôrt ereszt rám
egy-egy köve
itt mások hite is
belôlem hiányzik
7
az embriónak elôbb
volt bôre mint csontja
az embernek tovább
lesz csontja mint bôre
a siratófal csont
és bôr is egyszerre
kezdet és vég
melynek pórusait
suttogással gletteli
ki a hiány
megérkeztem ?
túl a kéj magánhangzó-torlódásain
a gondolat aszkézisén
a hátravetett tudaton
túl a háborúnagy
unalmakon
itt mindég egyedül
lehetsz
itt mindenki fialélek
ez a kô a te bölcsességfogad
ez a kô a te közösséged
ide méreckedni jövünk
ô ki tolókocsival
jött ide
és ô az exluzív
vendég
ki otthon antiszemita
és ô ki egy
elveszett bárányhoz imádkozik a
názáretihez
ki maga lett a tékozló fiú
ô is itt sír
éjszaka a falnál
a születés agóniája
hogy zúg hogy vakít
ez a lámpa
s mikor már végleg
elveszne a hollét
újra madaras bíborlik
az ég
ébredni akarok bár
még el sem aludtam
a fal
voltak kik leköpték
akik vizeltek reá
én mint a gyôztes
versenylovat
úgy csutakolom
hisz mi vagyunk e fal
mi vagyunk a te üldözési
mániád
iszonygunk hajlongunk mint
a láng
szélütött
hús a lélek kriptájában
mi a testünkkel legyezzük
e falat
keressük az éghajlatodat
a fal
melynek kétharmada
föld alatt
a fal mely omlik mállik
féltôn kérve
szegény csontváryt
gogolt s mind ki ide eljött
a fal
mely mindenek után
majd mindenki elôtt
kitárul
Véleményét, megjegyzéseit kérjük küldje el címünkre: mandj@c3.hu