LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ

Rükverc

Elõször csak szórakozni vágyásból
üldögélnék a folyóparton. Aztán
pálfordulássá fajulna a dolog:

elõttem épp egy rák mászkálna föl és alá.
Könnyû ezt így mondani, de ha lenne
egy csöpp eszem, tanulhatnék a ráktól.
(Önzõ vagyok, tehát nem mondanám el senkinek.)

Nyilvánvaló, milyen elõnyökkel indulnék:
több ezer év civilizáció
és az imént tanultak így együtt:
maga a tökélyre vitt darwinizmus.

Lenne egy szendvicsem, azt még megenném,
majd gyakorlatban is kipróbálni!
S a folyóparton temetnének el.
 
 
 

A mi idõnk

Cs.-nek
Naptárgyilkos én, ledöbbenek:
máris itt a mi idõnk,
a még nem és a már nem.

Átvészelni hát a telet! -
mától napiparancs:
Babszem Jankó én, még ne
csaljam tõrbe a farkast,
s ne jusson eszembe, hogy mi
közöm nekem mindehhez,
hogy milyen bendõbõl, és mikor,
ez úgyis egy másik mese,
s itt bent mint molekulák:
bár ha faltól falig;
tanuljuk meg az egynemût,
izguljunk: a sötétben
élmény-e még az elsõ hó -
a föld és ég, mert úgyis
mindenki érték-szimbólumokban gondolkodik... A pokolról tehát most nem beszélek.


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/