Felhívták figyelmemet arra, hogy a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 1994. évi konferenciáján elhangzott elõadásokat tartalmazó kötetrõl készített recenziód (BUKSZ, 1996 tavaszi száma: "Irányzatok és kutatások a mai magyar pszichoanalízisben", 86-90. old.) néhány téves adatot tartamaz. Ezek helyesbítését kérem jelen levelemnek a következõ számban való közzétételével.
  A BUKSZ 86. oldalán ismerteted elõadásomat, amelynek címét elírod. ("A pre-autonóm személyiség mint a diktatúra hatására létrejött személyiség-torzulás" a tényleges cím helyett, amely "A pre-autonóm felettes-én, mint a diktaktúra hatására létrejött személyiség-torzulás - kiemelés tõlem.) Ennek azért van jelentõsége, mivel a címben foglalt mondat a tanulmány tárgyát nevezi meg, amely a felettes-én identifikáció elemzése Hartmann, Sandler, valamint Kohut nyomán. Ez az elemzés a kilenc oldalas tanulmány elsõ négy oldalán (180-183. old.) olvasható, ahol más, nem pszichoanalitikus fogalmak (például az önkontrollfunkciók) tükrében is megfogalmazom a super-ego identifikációt. A személyiségrõl is szó esik, de csupán a torzult önszabályozás egy viselkedéses következményeként (184. old.), s mintegy tíz sorban az eriksoni identitásalakulás egyik szakaszát is megemlítem. Úgy vélem, nem kalandozom sem a politológia, sem a szociálpszichológia területén, hanem megelégszem a pszichoanalízissel és ezen belül a felettes-én alakulásával. A tanulmány utolsó mondatában pedig külön is felhívom az olvasó figyelmét arra, hogy a tárgyalt vonatkozásban a diktatórikus közeg nem csupán társadalmi szinten, hanem a kisebb csoportokban - például a családban - is létezhet.
  Abban azonban igazat kell adnom Neked, hogy a hat vizsgált csoport ismertetésekor három csoport elemszáma lemaradt ("káder"-csoport: 27 fõ, munkanélküliek: 32 fõ, újságírók: 25 fõ) - csúnya hiba, amelyet semmi nem enyhít, és amiért ezúton is kérem az olvasó elnézését. Az általad hiányolt szociodemográfiai mutatókra - tekintettel az elõadás idõtartamának behatárolt voltára, valamint a tanulmány pilot-study formájára - szándékosan nem tértem ki, a többi hiányolt adatot pedig megtalálod (elemszám: 184. oldal, az "eltûnt" munkanélküliek, újságírók, diákok pedig valamennyi ábrán "jelen vannak": így a 185-186-187-188. oldalakon).
  Végezetül engedd meg, hogy a szerkesztésre vonatkozó egyik gondolatodra kitérhessek: véleményed szerint nem "szerkesztettem meg" a kötetet, mert "Utólag sem volt semmiféle szelekció, és a szerkesztõ sem erõltette meg magát." (BUKSZ, 86. old.) E ponton kettõnk véleménye eltér egymástól, mert én azt az álláspontot képviselem, hogy amit a konferenciát szervezõ és a benyújtott elõadás tervezeteit elbíráló Kollégáim elhangzásra méltónak találnak, azt én megjelentetem akkor is, ha ennek érdekében nemegyszer komolyabb erõfeszítéseket kell tennem. Inkább legyek rossz szerkesztõ, mint cenzor, ez utóbbit annak kell vállalnia, aki képes eldönteni, hogy egy, már korábban a nyilvánosságot i- génylõ és arra méltónak ítélt elõadás (publikáció, kutatás stb.) megvalósuljon-e vagy nem. Már csak azért sem vállalom ezt a szerepet, mert e téren a magyar pszichológiának - és különösen a magyar pszichoanalízisnek - a múltban oly sok mindent kellett elviselnie, hogy az ilyen "szelekciónak" még a gondolatától is visszariadok. Az a véleményem, hogy ami elmondható, az le is írható, a felelõsséget pedig majd a Szerzõ vállalja éppúgy, ahogyan ezt jelenleg én is megteszem.

Baráti üdvözlettel

Válasz  Lukács Dénesnek

  Köszönöm a BUKSZ 1996. tavaszi számában megjelent bírálatomra tett észrevételeidet. Elõször is elnézésedet kell kérnem: valóban rosszul idéztem tanulmányod címét. A recenzióban kifejtett kritikai mondanivalóm lényegét azonban változatlanul fenntartom. Azt írod, hogy a volt "káderek" és más társadalmi csoportok tagjainak "felettes-én struktúráját" elemezve nem kalandozol sem a politológia, sem a szociálpszichológia területére. Ám az a nemzetközi kutatás, amelynek része a Te vizsgálatod is, a diktatórikus rendszerek intrapszichés hatását kívánja tanulmányozni. Mi más ez, mint a klasszikus analitikus szociálpszichológia kérdésfelvetése? S hogy nemcsak a politikai hatalom lehet diktatórikus, hanem a család is, és a politikai és a családi diktatúra feltételezi egymást, azt többek között az analitikus szociálpszichológia egyik alapítójától, Wilhelm Reichtõl tudjuk.
  Továbbra is az a véleményem, hogy kutatásod módszertanilag és statisztikailag nem eléggé megalapozott, és - amint részben Te magad is elismered - a minta összetételére és az eredményekre vonatkozó adatok prezentálása hiányos és áttekinthetetlen. Készséggel elismerem persze, hogy egy konferencia-elõadásban minden részletre nem lehet kitérni.
  Ez azonban már átvezet bírálatom egy másik pontjához. Kifogásoltam ugyanis, hogy a kötet egyik-másik tanulmánya szinte szó szerinti reprodukciója az elõadás-szövegeknek, s hogy a kötet egésze is megszerkesztetlen: mind tartalmilag, mind stiláris szempontból rendkívül egyenetlen. Azt hiszem, a rossz szerkesztõ alternatívája nem a cenzor, hanem a jó szerkesztõ. A magyar pszichoanalízisnek a múltban elszenvedett sérelmei ma már aligha indokolhatják azt a kíméletes bánásmódot, amelyet Te tanúsítottál bizonyos szövegek iránt. Igazad van: ami elmondható, az le is írható. Más kérdés, hogy hogyan, s más kérdés, hogy érdemes-e.

Baráti üdvözlettel

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: buksz@c3.hu