1997. december: elnöki kinevezésének tizennegyedik, a kereskedelmi televíziók elindulásának harmadik hónapjában Peták István kísérletet tesz arra, hogy a mûholdra került MTV 2 nézettségének drámai zuhanását megállítsa. Megbízza Sipos Pált, Murányi Mihályt és Péterbencze Anikót egy válságkezelô mûsorstruktúra kidolgozásával és 1998. január 5-i beindításával. Feladat: az MTV 1998-ra tervezett mûsorkészítési költségeinek egyharmadából kihozható, de a nézôket megtartani képes program kidolgozása.
A felkérés nyomán készített mûsorstruktúra egészére a sávos szerkezet, a stabilitás és a gazdaságosság jellemzô. Féléves szünet után új életre kelt a Repeta (heti 5 x 90 perc, ötletgazda és felelôs szerkesztô Sipos Pál). Ekkor születik a Kincsestár (heti 5 x 90 perc, ötletgazda és felelôs szerkesztô Born Ádám) és a Mélyvíz (heti hétszer adászáró kb. 90 perc, ötletgazda és felelôs szerkesztô Kóthy Judit). A napi program alappillérének szánt három mûsor lényege: más-más célközönségnek szóló, nagy felületû, saját gyártású, alacsony fajlagos költségû, változatos tematikájú, egyetlen stúdióból lebonyolítható élô adások, amelyek állandó jelenléte visszaszoktatja és megtartja a nézôket.
Az elképzelés nem elôzmények nélküli. 1989–90-ben hasonló elven mûködött a TV 2, amely többek között azért kellett kimúljon, mert mindazok érdekét sértette, akik kimaradtak belôle. Az akkor monopolhelyzetben lévô Magyar Televízió egészének ugyanis nem állt érdekében olcsón, kevés emberrel, korszerûen televíziózni. Azok, akik 1998-ban ismét ilyennel próbálkoztak, meg voltak gyôzôdve arról, hogy az eltelt idô megérlelte és bizonyította korábbi elgondolásaik szükségességét és helyességét. Azt remélték, a kilencvenes évtized végén már mindenki érti, amit a nyolcvanas évtized végén még nem, és belátja, hogy a duális médiarendszer létrejötte és az MTV katasztrofális anyagi helyzete végre racionális lépéseket követel.
A válságkezelô mûsorstruktúra életbe léptetésének másnapján (1998. január 6.) az elnököt leváltják. A helyébe lépô ügyvezetô elnök egyetért a koncepcióval, és a 7/1998. számú elnöki utasításban (1998. február 11.) szervezeti és gazdálkodási szempontból szétválasztja az MTV 1, MTV 2 és az MTV Aktuális Hírmûsorok területét. Ugyanakkor érintetlenül marad minden, már létezô szervezeti egység. Az MTV 2 programigazgatójává kinevezi Kôvári Pétert, aki megtartja kulturális alelnöki funkcióját is.
Annak ellenére, hogy az új mûsorstruktúrát szinte titokban vezeti be az MTV, és a csatornák szétválasztása következtében az MTV 1-en semmilyen propagandája nincs a kettes csatorna mûsorainak, az adásokra felfigyelnek és „rászoknak” a nézôk. Mindhárom sorozat pillanatok alatt megtalálja a közönségét, amely számszerûen nem vetekszik ugyan a földi sugárzású programok nézettségével, de jól érzékelhetôen van.
Kôvári Péter 1998. március 11-én megbízólevélben értesíti Kóthy Juditot, hogy „a program kiemelkedô elemét képezô, az igényes nézôk megszólítását célzó mûsorsorozat” (Mélyvíz) élére szerkesztôbizottságot nevez ki, amelyben „szíveskedjen tagsági feladatokat ellátni”. Kóthy visszakérdez, de sem szóban, sem írásban nem kap választ arra, hogy kikbôl áll a szerkesztôbizottság, milyen hatáskörrel bír, és ezen belül mi lenne a dolga az eddigi felelôs szerkesztônek? A megbízólevelet nem írja alá, a „szerkesztôbizottság” egyszer-kétszer ülésezik a felelôs szerkesztô tudta nélkül, majd feloszlik. Kôvári Péter 1998. június 1-jétôl „visszavonásig” megerôsíti Kóthy Juditot a Mélyvíz felelôs szerkesztôi funkciójában.
A szerkesztôbizottság ötlete mögött nyilvánvaló az a szándék, hogy legitimálja a Kulturális Alelnökség munka nélkül maradt „megrendelô” szerkesztôségeinek létét. Amikor ez a felelôs szerkesztô passzív ellenállásán megbukik, a programigazgató fokozatosan mûsoridôt von el a Mélyvíztôl. A feszesnek indult mûsorstruktúra felpuhul, az esti sávokat is teletömik alibimûsorokkal, a Mélyvíz elveszti 22.30-as állandó kezdési idôpontját. Az adások száma heti hétrôl hatra, majd (nyári mûsorstruktúra címén) heti háromra csökken. 1998. szeptember 1-jétôl heti öt, 1999. június 1-jétôl heti négy az adások száma, de 1999. július–augusztusban már csak egy-két-három este jut a Mélyvíznek hetente.
1998. október elsô napjaiban a 21/1998. számú elnöki utasítás és a 11/1998. számú elnöki körlevél arra kötelezi a produkciók vezetôit, hogy állítsák össze az általuk foglalkoztatott külsôsök névsorát, mert számukat 50 százalékkal csökkenteni kívánják. (Ekkor nyilatkozik a Felügyelô Bizottság elnöke a Világgazdaság címû lapban arról, hogy az MTV Rt.-nél hétezer fô a külsôsök száma, ami tûrhetetlen.)
A Mélyvíz munkatársairól nem készül lista, mert a felelôs szerkesztô írásban visszautasítja azt az eljárást, hogy ismeretlen helyen, ismeretlen szempontok szerint „rostáljanak”. A produkció ha akarna sem tudna több embert foglalkoztatni, mint amennyire adásonként szükség van (1 szerkesztô, 1 mûsorvezetô, 1 rendezô, 1 gyártásvezetô stb.). A létszám estérôl estére ugyanaz, de a tartalmi sokszínûség miatt speciális érdeklôdésû és tudású mûsorkészítôk széles körére van szükség. Minden szûkítés a produkció színvonalának rovására megy, tehát nem kívánatos. (Itt kell megjegyezni, hogy a Mélyvíz mindvégig kb. 60 százalék belsô és 40 százalék külsô munkatársat foglalkoztatott, és a külsôsök egy része is az MTV alkalmazottja volt, amíg rá nem beszélték, hogy közös megegyezéssel lépjen ki – a munkájára továbbra is számítanak.) Nem is beszélve arról, hogy az MTV akkor és azóta is 6-8 hónapos késedelemben van az elvégzett munkák kifizetésével, tehát erkölcsi alap sincs a külsôs mûsorkészítôk névsorában kutakodni és szelektálni.
1999. január 1-jétôl megszûnik az MTV 1 és az MTV 2 elôzô évi szétválasztása. Ezen a centralizációs törekvésen másodszor feneklik meg a „csatornában” való gondolkodás. Az MTV 2 keretében elindított és gyártott három produkciót (Repeta, Kincsestár, Mélyvíz) szétosztják a Mûvelôdési, a Szórakoztató, illetve az Információs Fôszerkesztôség között. Ez új helyzet mindhárom mûsor számára, mert az ôket bekebelezô szervezeti egységek – vérmérséklettôl függôen többé vagy kevésbé – úgy tekintik, hogy mûsoridôt és pénzt (költségkeretet) kaptak, aminek sorsáról ezentúl ôk dönthetnek. A kezdettôl rendkívül feszített költségvetésû és az MTV-s átlagot messze alulmúló feltételek között készített produkciókat még jobban a víz alá nyomják. Nem szüntetik meg azonnal, csak a kondíciókat rontják az elviselhetetlenségig – hátha a mûsorkészítôk abbahagyják maguktól.
A Repeta munkatársai ekkor teszik az 1 Ft-os felajánlást, a Kincsestár vendégei szívességbôl jönnek a mûsorba, a Mélyvíz a vidéki vendégek útiköltségét sem tudja megtéríteni. Hiányoznak a legalapvetôbb eszközök (például nyersanyag az adások rögzítéséhez, elem a mikrofonokba, ülhetô székek a stúdióba stb.). A generális problémák csapódnak le itt is, azzal a különbséggel, hogy a produkciók túlnyomó többsége sokkal jobb helyzetbôl indult, volt mibôl leadni.
A Mélyvíz három állandó munkatársa (Kóthy Judit felelôs szerkesztô, Pécsi Vera kiemelt szerkesztô és Tóth Ferenc gyártásvezetô) egy virtuálisan létezô szerkesztôséget mûködtet 20 hónapon át, amelynek sem helyisége (a Nádor u. 36. II. 212. ugyanis a belsô pályázat nyomán létrehozott, máig meg nem szüntetett 11. sz. produkciós iroda állomáshelye), sem számítógépe, sem telefaxa (otthonról behozott, saját tulajdonú eszközök), sem újságelôfizetése (1999 márciusáig), sem titkárnôje nincs. Ugyanez az infrastruktúra szolgál az Álompolgár számára is.
A mûsorok mégis elkészülnek, mert a „közszolgák” ambiciózusak, edzettek és szerények. Aki a kamera elé ül, igyekszik valami elfogadható ruhadarabot magára húzni, de sem a bére, sem a külsôs hónapokig késlekedô honoráriuma nem engedi meg, hogy olyan elegáns legyen, mint amilyet a közszolgálati televízió közönsége elvárhat tôle. A stúdió mûszaki munkatársai estérôl estére küzdenek az elavult, adásbiztonságot veszélyeztetô állapotú eszközökkel, a mûsorkészítôk pironkodnak a vendégek elôtt a szakadt, kopott, kényelmetlen körülmények miatt, és megpróbálják egy mûködô, professzionális televízió látszatát kelteni.
1999. március 15-én megszületik a Felirat, amelyhez nagy számban csatlakoznak a Mélyvíz munkatársai is.
„A közszolgálati televíziózás becsületéért” protestáló dokumentum nagy nyilvánosságot kap. Az MTV vezetôi személyre szóló megfélemlítéssel reagálnak. Élen jár ebben az Információs Fôszerkesztôség vezetôje, Heltai Péter, aki a szervezetileg hozzá tartozó munkatársakat írásban feddi meg, Kóthy Juditot levélben elbocsátással fenyegeti.
(A Feliratra minden külsô címzett érdemi választ ad, az MTV megszólított testületei azonban máig hallgatnak.)
Az 1999 szeptemberére ígért új mûsorstruktúra mindmáig hadititok. Augusztusban elôáll az a helyzet, hogy sem a mûsorkészítôk, sem a szervezeti egységek vezetôi nem ismerhetik a következô havi mûsortervet. Soha nem látott méreteket ölt a napról napra kiadott mûsorváltozások száma. A rögtönzések következményeit senki nem gondolja végig, az érintett produkciókat egyáltalán nem, vagy csak az utolsó pillanatban értesítik. A jelenség nem kelt már különösebb figyelmet a közönség körében, hiszen hovatovább úgysem nézik az MTV programjait.
1999. augusztus 23-án Heltai Péter a fôszerkesztôségi értekezleten bejelenti, hogy a Mélyvíz sorsáról az elnök nem kíván dönteni, ezt a fôszerkesztô hatáskörébe utalta. Heltai néhány nap gondolkodási idôt kér, majd augusztus 30-án közli Kóthy Judittal, hogy szeptember 20-tól ezen a mûsorhelyen új mûsort indít, mert úgy ítéli meg, hogy a Mélyvíz „elfáradt” és „nem elég értelmiségi”. (Utóbb elôkerül egy augusztus 18-án már aláírt 1-es törzslap a szeptember 20-án induló Záróra címû mûsorról!?)
Szeptember 2-án Heltai Péter összehívja a Mélyvíz munkatársainak egy részét, és vázolja elôttük a Zárórára vonatkozó elképzeléseit. Jelzi, hogy ez csak elôzetes tájékoztatás, az új mûsor nyitó értekezletére kb. 10 nap múlva kerül sor, addig szabadságra megy. Szeptember 3-án Kopper Judit leendô felelôs szerkesztô megkérdezi Kóthy Juditot és Pécsi Verát, hogy „szeretnének-e dolgozni az új mûsorban, amely Heltai Péter szigorú és közvetlen irányítása alatt készül”? A válasz: nem.
Sok minden történt még a 20 hónap alatt, de talán ezek azok a mozzanatok, amelyek jól érzékeltetik az intézmény részvénytársasággá alakulása óta eltelt 3 év (!) mûködési zavarait. Tény, hogy az Rt. elsô elnöke és tulajdonosi testülete semmilyen módon nem készítette fel az intézményt a versenyhelyzetre. Az elvesztegetett elsô esztendô után pedig már legitim vezetése sincs a Magyar Televíziónak. Az utóbbi 20 hónapban elnökök, álelnökök, alelnökök, fô- és aligazgatók jönnek-mennek. SZMSZ hiányában bizonytalanok a felelôsségi és hatáskörök, nincsenek korrekt munkaszerzôdések és munkaköri leírások, kusza és improduktív a szervezet nagyobbik része. Totális fenyegetettségben tartják az alkalmazottakat, az új menedzsment tagjai máig sem avatták be elképzeléseikbe a munkatársakat (elôször és utoljára 1999. június 8-án belehallgathattak a belsô csatornán közvetített sajtótájékoztatóba). Ez mind-mind a törvényen kívüli állapot következménye.
Nem fogadható el, hogy az ország egyik legjelentôsebb tájékoztatási és kulturális intézményének munkatársai a napilapokban keresgéljék a rájuk vonatkozó információmorzsákat. Nem fogadható el, hogy alattvalói sorban tartsanak alkotó értelmiségieket, pótolhatatlan tudású mûszaki szakembereket, akiktôl felelôs tájékoztatást és mûvészi munkát várnak. És nem fogadható el, hogy semmibe vegyék a közönséget, aki mindezt fizeti.
Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek azt a kijelentést, amely az 1999. június 8-i sajtótájékoztatón hangzott el. Egy újságíró megkérdezte: mibôl van a legnagyobb hiány a Magyar Televízióban? A csonka kuratórium által aznap elnökké választott fiatalember válasza: önbizalomból. Ami engem illet: téved.

Budapest, 1999. szeptember 16.

„Midôn ezt írtam, tiszta volt az ég” – a mai nap eseményeihez képest. Az elbocsátásokban kifejezésre juttatott politikai üzenet világos: közszolgálat az, amit a hatalom látni és hallani akar. Itt tényleg nincs helye az önbizalomnak.

Budapest, 1999. szeptember 17.

http://www.c3.hu/scripta