Nézzük tehát, mit tükröz a rendszerváltás évének listája, az 1989-es. A társadalmi mozgásokat, változásokat, forrongásokat nyilván nem, vagy csak nagyon áttételesen; valamennyire esetleg az irodalmi életet; a leghívebben pedig bizonyára a könyvkiadást, noha azt sem maradéktalan hûséggel.
A lista kezdôpontja a 07 Magazin Kiskönyvtár sorozata, amely örvendetes módon 4 új kötettel gazdagodott abban az évben; az utolsó pedig Zsoldos Péter fantasztikus regénye, melynek címe – stílszerûen – Az utolsó kísértés. Eléggé a katalógus elején szerepel Ady: egy kötet jelent meg a kritikai kiadásból (még ma is készül), viszont összes verse két változatban is napvilágot látott (az egyik az Akadémiai, a másik a Szépirodalmi–Madách közös kiadásában). A klasszikusok kritikai kiadásai közül a Mikszáthé négy kötettel folytatódott, ezen kívül négy további Mikszáth-kötet jelent meg. A Csokonai-kritikainak két új kötete volt, a Vörösmarty-kritikaiból csak egy jelent meg, Mórának és Móricznak pedig azóta sincs (talán soha nem is lesz) kritikai kiadása, de jól eladható, népszerû szerzôk, szépen szerepelnek 1989-ben is.
Megélénkülni látszik az érdeklôdés a reprint iránt. József Attilának két hasonmás kiadása is megjelenik (A legutolsó harcos és a Nagyon fáj), Radnótinak pedig összes elsô kiadású kötetét publikálják reprintben, továbbá van tôle egy válogatás és külön az utolsó versek; mindez (noha összehangolásról nyilván szó sincsen) remekül egészíti ki az év egyik csemegéjét, a Napló nagyon alaposan megjegyzetelt s hamar hiánycikké váló kiadását. S megjelent még egy igen fontos emlékirat a két háború közötti idôszakból: Ignotus Pál hallatlanul izgalmas és lenyûgözô könyve, a Csipkerózsa, a Múzsák gondozásában.
A klasszikus klasszikusokon kívül elôkerülnek különféle szubkultúrák még élô vagy elhunyt klasszikusai is. Elkezdôdik a Magvetônél Szentkuthy Miklós mûveinek sorozata, egy kötettel. Hamvas Bélának három kiadónál jelenik meg három kötete: a Scientia Sacra a Magvetônél, Az öt génius az Életünk gondozásában, és a Közös életrend a Szabó Ervin Könyvtár kiadásában. Visszatér Határ Gyôzô is: a Szépirodalmi adja ki az Anibelt, A fontos embert a szegedi JATE kiadója, és egy angol misztériumjáték-válogatását a Szent István Társulat. Sütô Andrástól válogatott mûvei, színmûvei és (sokadszorra) az Anyám könnyû álmot ígér szerepel a listán. Vasy Géza Csoóri-breviáriumot szerkeszt. Csalog Zsolt négy kötetet publikál 1989-ben, Szép Ernônek ugyancsak négy kötete van.
Némi fantáziával ezekbe az (újra)kiadásokba beleláthatjuk a szabadság szellôjének azokat a fuvallatait, amelyek a 1989-ben már régóta halódó, teljesen elgyengült irodalompolitikai irányítást csakhamar el is fújják. A listából az is nyilvánvaló, hogy egyre több kiadó lép a színre, s mindegyikük piacot akar szerezni: ehhez hol a népszerû irodalmat, hol a politikailag kényes vagy érdekes irodalmat használják fel. Nem függetlenül ez utóbbi megfontolástól Konrád is szóhoz jut, éspedig alaposan: az Agenda Kerti mulatság címû részét, A cinkost, valamint A látogatót a Magvetô adja ki, míg Az autonómia kísértése – Antipolitika a Codex Kiadónál jelenik meg. Tudjuk, hogy valamennyi mû jóval korábban keletkezett, csak éppen – A látogató kivételével – kizárólag a második nyilvánosságban (szamizdatban) forgott közkézen. Köteles Pál emlékezetes szerepet játszott az erdélyi magyarsággal kapcsolatos nyílt beszéd megindulásában; bizonyára ennek is köszönhetô, hogy 1989-ben négy könyve is bekerülhetett az éves listába. Eörsi Istvántól kilenc drámája, Az interjú címû dramatizált dokumentum (rádiójáték, angolul is), valamint az Emlékezés a régi szép idôkre szerepel a katalógusban. Dalos György – sokévi hallgatás és szamizdatpublikációk után – a Hosszú menetelés, rövid tanfolyam címû kulcsregénnyel jelentkezik. Elôször jelenik meg Magyarországon Faludy önéletírása, a Pokolbéli víg napjaim, kiadója, a Magyar Világ, azóta sem sokat hallatott magáról. És egy másik szenzációs önéletrajzi regény: Sinkó Ervin mûve, az Egy regény regénye Újvidéken megjelent már kétszer is, de abban a néhány könyvtárban, ahol itthon megvolt, gondosan zárolták. Így azután az Optimisták írójának szomorú kalandjai a sztálini Szovjetunióban, regénye ki nem adásának tragikomikus története, a meghasonlott kommunista kommentált naplója 1989-ig többnyire csak legenda volt, megismerhetetlen fômû. 1989-ben a Magvetô és (ismét) az újvidéki Forum közös vállalkozásában végre Magyarországon is kaphatóvá és olvashatóvá vált. (Egy anekdotikus adalék: amikor a nyolcvanas években Sinkó kéziratos naplóinak sajtó alá rendezésén dolgoztam, az Egy regény regényét nem volt tanácsos cím szerint említeni a jegyzetekben – nehogy ezen bukjon meg a publikálás –, holott lépten-nyomon hivatkoztunk rá. Ezért „emlékirat" vagy „Bibl. 20." álnéven szerepel még az 1990-ben kiadott Naplók-kötetben is.) Kissé hasonló csemege volt Lukács György legendás szellemi végrendelete vagy önarcképe, a Megélt gondolkodás, amely ugyanekkor jelent meg (nem összetévesztendô Lukáts György ugyancsak 1989-es opusával, a Mesél a pesti taxi címûvel, kiadta a Betûvetô Kiadó, 131 oldal, 57 Ft).
Felfedezhetjük a katalógusban a mozgolódó politikai élet néhány jövendô (vagy már ekkor is aktív) közszereplôjét. Csengey Dénesnek Találkozások az angyallal címen regénye jelenik meg (az ebben az évben induló Holmi majd Kukorelly Endrétôl kegyetlen bírálatot fog közölni róla; 1989-ben indult a 2000 is, a Magyar Narancs is); Csurka István drámája, a Megmaradni egyszerre két kiadónál is megjelenik, ezen kívül Vasárnapi menü címmel tárcákat és novellákat tesz közzé. (A katalógus ezúttal késésben van: a drámát már 1988-ban be is mutatták, meg is jelent, s az illegális Beszélô 25. számában Radnóti Sándor már a dráma „esztétikai semmisségérôl" értekezett. Igazán nem visszavetítés: a mû már akkor is katasztrofálisan rossz és hazug volt. Ez azóta aligha változott.) Fekete Gyula a megfontolásra feltétlenül érdemes Gondolkozzunk, magyarok! mozgósító címmel teszi közzé kötetét; Fónay Jenô Kiáltás címû könyvét a Jurta Színház adta ki. Furmann Imre kötetének címe: Lendületlenül.
A népszerû, bûnügyi, fantasztikus regények és a tévésorozatok írott változatai ebben az évben már elképesztô tömegben vannak jelen a könyvpiacon. Borsi Ödön nem kevesebb, mint 13 tételt jegyez, többnyire angolos hangzású álneveken (a Garabonciás kiskönyvek sorozatában); Berkesi Andrásnak csak 3 könyve jelenik meg, azok közül is csak A fekete mappa elsô kiadás; Gát György, az Angyalbôrben címû néphadseregpropagandafilm-sorozat forgatókönyvírója 13 füzetet tett közzé, míg a mértéktartóbb Horváth Ádám a Szomszédokból csak ötöt csinált. Lôrincz L. Lászlónak jó éve volt: kilenc kötete jelent meg, de Nemere István lepipálhatatlan: ô csak ebben az évben 16 darab magyar irodalmi mûvet mondhat a magáénak. Szentmihályi Szabó Péter hozzá képest elbújhat mindössze öt, bár különbözô mûfajú kötetével. Moldova György igen népszerû: öt kötet (Az Abortusz-szigetek, a Bûn az élet, a Ki ölte meg a Holt-tengert, a Lopni tudni kell és a Magányos pavilon) jelzi a dicsô irodalmi pálya 1989-es állomásait. Vaszary Gábor végre újra megjelenhet: kellemes, népszerû, habkönnyû regényeibôl négyet dobnak a piacra. Megjelenik Sándor György elôadóestjeibôl összeállított kötete, a Mágiarakás, és a bécsi repülôtéren robbantásos merényletben súlyosan megsebesült kabarettista, Szegedi Molnár Géza is megírta élményeit Nekem már lôttek címmel. Más természetû élmények izzítják Zalatnay Sarolta örökbecsûjét, a Cicciolina, a „szexciklon" címût (lehet találgatni). Van Rejtô is: a Magvetô folytatja (vagy inkább újra kiadja) a sorozatot, öt kötetet 1989-ben, de kiad Rejtôt a Szépirodalmi (a Madáchcsal közösen) és a Corvina is (egy orosz fordítást). A gyermekirodalomban Csukás István tarol: A nagy ho-ho-ho-horgászból hat füzet jelenik meg, és több Pom-Pom-könyvecske.
Egyértelmûen a magas irodalomhoz tartozik, ám folytonosan rájátszik a népszerû irodalom (a krimi, a giccsregény) fogásaira az év legfontosabb regénye, Lengyel Péter Macskakôje. Már ha ugyan ehhez az évhez tartozik. A címlapon az 1988-as évszám szerepel, de az év fordulója körül kerülhetett az utcára, mert az 1989-es lista tartja számon. Lengyel rendkívül összetett, a szó legjobb értelmében remekül „megcsinált", bûnügyi történetként is olvasható mûve igazi siker lett, méltán. Vegyíti a kultúrtörténetet a detektívregénnyel, az izgalmas cselekményszövést a végsôkig kimódolt utalásrendszerrel, s bár nem mentes némi esszéisztikusságtól, az elbeszélô megszólalásai olykor didaktikusak, Lengyelnek ez a regénye azóta is utánozhatatlannak, sôt követhetetlennek bizonyult. A Macskakô az azóta eltelt idôben semmit nem vesztett erejébôl: ma is mindig újraolvasható, újabb és újabb rejtélyekkel szolgáló, nagyszerû munka.
A Lengyel Péter generációjába tartozó jeles prózaírók – Nádas és Esterházy – zavarba ejtô mûveket jelentetnek meg ebben az évben. Esterházy Czeizel Balázzsal hozza tetô alá a Biztos kaland címû (képes)könyvet, amely hamarosan gúlákban áll az antikváriumok polcain, a könyvleértékelések elmaradhatatlan darabja lesz. Pedig igazán nem rossz könyv: elölrôl hátra és hátulról elôre egyaránt olvasható, a képek és a szövegek egymást kommentálják, szeszélyesen hullámzik a szövegek (és a képek) hangulata, a nosztalgiától a gúnyig, a dokumentumtól az enigmáig sokféle megszólalás (és látvány) követi egymást. Akik Esterházytól mást vártak, persze csalódtak; akkor és ott a kötet érdektelennek, mulandónak tetszett. Holott ami feltétlenül megnyilvánul benne, az Esterházy kísérletezô kedve, a szövegbôl való kilépés vágya (a vizualitás felé), s az a gesztus, hogy nem kell feltétlenül mindig nagy, mértékadó, súlyos mûvekkel elôhozakodni – ahogyan különben a magyar irodalom nagyjai (Petôfitôl Kosztolányiig) sem mindig erre törekedtek.
Nádas Péter Évkönyve kissé hasonló helyzetbe került. Az Emlékiratok könyvéhez képest persze efemer, nem is a regényírói oeuvre-höz tartozó, talán egyenesen alkalmi és magánérdekû szövegnek tetszett ez a mû – noha a fogadtatás azért elismerô volt, a könyv elfogyott. Vették bizonyára olyanok is, akik az alkotói folyamatba szerettek volna belelátni, az író magánemberi életét kifürkészni, vagy akik az esszéíró Nádasra lettek volna kíváncsiak, vagy olyanok, akik új, sajátos formájú regényre számítottak – valamennyien csalódhattak, de valamennyien gazdagodhattak is. Nádas ezúttal valóban „fütyül a mûfajokra" – ahogyan az Évkönyv fülszövegében írja, de mûve a legerôsebb prózába tartozik, akármi legyen is. Elbeszélés, napló és esszé, s ezek mellett – ismét Esterházy-párhuzam? – Nádas saját fotói, illusztrációkként. Ha választani kell az év termésébôl, ez a kötet – noha aligha jellegzetesen 1989-es – biztosan az egyik legjobb.
Mi van még a magas irodalomban? Nézzük névsorban. Van néhány verseskötet (Bodor Béla: Dallamos fekvésváltó gyakorlatok, Fodor Ákos: Akupunktúra, Marno János: A múzsa és a bábu, az ígéretes tehetségnek és nagyon fiatalon induló Szilágyi Eszter Anna elsô könyve, a Babagond – vajon hová tûnt?). Ez az év valahogy nem Tandorié: két olyan kötete jelenik meg, amelyek legalábbis felejthetôk (ha még ugyan valaki emlékszik rájuk): az Egynyári vakjátszma és A legújabb kis-nagy gombfocikönyv. Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa címû kötete kicsit más eset: ha így, mint kötet, nem is feltétlenül emlékezetes, de állomásként, átmenetként és összegzésként számon kell ma is tartani. Temesi Ferenc új regénye, a 3. könyv meglehetôsen visszhangtalan marad; viszont Tar Sándor új kötete, a Miért jó a póknak?, erôs, határozott, biztató igent mond mindazoknak, akik talán kételkedtek a „realistának" nevezett próza megújításának lehetôségében. (Egyben megnyugtatásul szolgál azoknak, akik aggódtak Tar pályájáért: az „amatôr" lét nem sodorta el az egyik legkiválóbb prózaírót, a viszonylagos visszhangtalanság és társtalanság nem rettentette el.) Garaczi László ambíciója más: a Tartsd a szemed a kígyón! az új próza erôteljes megszólalása, s ez az út még sok kételyt és ellentmondást tartogat; Kemény István prózája, Az ellenség mûvészete, pedig a prózaíró költôk (vagy a két- és több mûfajú alkotók) új generációjának egyik elsô beharangozója.
És mi volt még? Váltódott
a rendszer, semmi különös. Szaporodott néhány
százzal a 894.511 alatti tételek száma.
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu