Kozák Gyula

Az alternatív választási törvényrôl

„Az új választási törvényt ne a belügyi, közigazgatási államhivatalnokok dolgozzák ki, hanem – feltétlenül átmeneti jelleggel, egyetlen országgyûlési és helyi választásra hatállyal – azok a szervezetek, amelyek spontán kezdeményezésre az elmúlt idôszakban jöttek létre… Javasoljuk, [hogy] a Hálózat hozzon létre egy olyan munkacsoportot, amely kidolgozza egy demokratikus országgyûlési és helyi választási rendszer tervét…" – Ez volt a kulcsmondata annak az általam fogalmazott s nyolcunk által aláírt levélnek, amelyet 1988. szeptember 12-én a Hálózat ülésén olvasott fel Vásárhelyi Judit. Hatására a Független Jogász Fórum kijelölt egy háromtagú csoportot (Bártfay Pál, Mészáros Vilmos, Sándorfi György) s azzal bízta meg ôket, hogy dolgozzák ki az ún. alternatív választási törvényt. Idôközben megalakult az SZDSZ, s mint az egyik legerôsebb és mindenképpen legkarakteresebb politikai formáció, megkerülhetetlen volt egy ilyen törvény létrehozásánál.

Az FJF felkérésére Bába Iván és én vettünk részt a jogászok mellett a törvény létrehozásának folyamatában. Azt csak utólag tudtam meg, hogy az FJF hite szerint az SZDSZ-t képviseltem, míg Bába Iván a Hálózatot. Valójában az SZDSZ-tôl semmilyen meghatalmazást nem kaptam, részvételem semmilyen legitimációval nem rendelkezett, s tartok tôle, hogy Bába Iván helyzete is hasonló volt. Aki még emlékszik az 10-11 évvel ezelôtti korszak hangulatára, nem talál ebben semmi kivetnivalót. Csinálni kellett, s mi voltunk kéznél. A jogászok kerestek két olyan személyt, akik hajlandók voltak az aprólékos és igen fárasztó munkában érdemben közremûködni, s bár nem jogászok, rendelkeznek olyan szintû jogi (és persze politikai!) ismeretekkel, és rendelkeznek a demokrácia iránti feltétlen elkötelezettséggel, hogy a törvény aprólékos fogalmazásában partnerként vehessenek részt. Ugyanakkor a végleges törvénytervezet fedôlapján személyünket valamilyen módon egy-egy politikai formációhoz kellett kötni, ami nyilvánvalóan erôsítette a törvénytervezetet.

Az 1988-as év utolsó hónapjait, pontosabban azok éjszakáit töltöttük az egyetlen alkalomra szóló törvény megfogalmazásával. Bártfay és Mészáros tûnt ki aktivitásával, Sándorfi csak ritkábban vett részt a munkában, s néha hosszabb-rövidebb idôre bekapcsolódott a munkába az FJF egy-egy tagja is.

A törvény az angol hagyományokat követi, igen széles lehetôségeket biztosít a jelöltállítás során, szigorúan területi elvre épül, s a második fordulóban csak az elsô forduló legtöbb szavazatot elért két jelöltje marad versenyben, a mandátumot pedig az ott gyôztes jelölt nyeri el. A törvénytervezet átmenetiségét éppen az bizonyítja, hogy egyetlen célja volt: a pártállami képviselôk elzavarása a parlamentbôl, s egy új, alkotmányozó Országgyûlés létrehozása, amely majd kidolgozza azt a végleges választási törvényt, amely már nem hagyja elveszni a szavazatok többségét, s egyesíti az egyéni és a listás választás elvét. Számos kompromisszumot tettünk a törvény megalkotása során, nyilván mert az idô sürgetett bennünket, és egyikünknek sem volt (a jogászokat is beleértve) törvényalkotói gyakorlatunk. Mindazonáltal tíz év távlatából úgy gondolom, hogy egyszeri alkalomra, egy elôrehozott választás gyors lebonyolítására ez a törvény alkalmas lett volna.

Az 1989-es év azonban már másról szólt. Megkezdôdtek a tárgyalások a hatalmon lévô kommunisták és a hatalmat akaró új politikai erôk között. Lehet, hogy a brutális alku megmentette az országot egy forradalomtól, annak minden negatív következményével együtt, de a békés átmenetnek súlyos ára volt, a rókalyukból elôbújt újbátrak kezébe került a hatalom, s az SZDSZ (illetve az a demokratikus ellenzék, amelynek bázisán létrejött), amelynek a legnagyobb szerepe volt a rendszerváltás kikényszerítésében, nem került kellô helyzetbe. Az alternatív választási törvény történelmi anekdotává vált. Radikalizmusával, amely alkalmat adott volna a régi rend legitim elsöprésére, csupán néhányunk szép emléke. A sûrûsödô politikai események még arra sem adtak lehetôséget, hogy a törvénytervezet érdemi vitára bocsátassék. Ma sem tudom, hogy kinek a kezébe került, kik voltak azok, akik ad acta tették. Számunkra, számomra, aki mintegy három hónapon keresztül dolgoztam rajta, rendkívül sok tanulsággal szolgált, mind politikai, mind jogtechnikai vonatkozásban. Sem elôtte, sem utána nem vettem részt törvényalkotó munkában, azt azonban tudom, hogy egy hasonló súlyú és méretû törvény megalkotása sokkal nagyobb létszámú és sokkal felkészültebb csapat feladata. Amit mi lényegében négyen elvégeztünk, emberfeletti munka volt, de ma már bevallhatjuk: rendkívül naivak voltunk. Nem szakmai értelemben, hanem azért, mert azt hittük, hogy ennek alapján fog megtörténni a rendszerváltás. Tévedtünk. Pedig biztos vagyok benne, hogy egy kikényszerített, elôrehozott országgyûlési választás után másként alakult volna az ország sorsa.
 
 

Törvénytervezet

1989. évi .... sz. törvény az országgyûlési képviselôk választásáról (Részletek)
 
 

Ezt a törvénytervezetet készítette a Független Jogász Fórum (a szerkesztôbizottság tagjai: dr. Bártfay Pál, dr. Mészáros Vilmos, dr. Sándorfi György), Bába Iván (Szabad Kezdeményezések Hálózata), Kozák Gyula (Szabad Demokraták Szövetsége) közremûködésével.

1989. évi .... törvény az országgyûlési képviselôk választásáról
 
 

E törvény célja, hogy a magyar társadalom megújulását szolgáló jogalkotási folyamat részeként az új Alkotmány megalkotásáig szabályozza az országgyûlési képviselôk választásának rendjét és biztosítsa az alkotmányos jogszabályok megalkotására hivatott Országgyûlés létrehozását, valamint a politikai intézményrendszer demokratikus kiépítésének lehetôségét, figyelembe véve a hatalmi funkciók szétválasztására vonatkozó demokratikus elveket és társadalmi igényeket. (…)
 
 

2. § (A. változat)

Minden politikai igényû szervezetnek, valamint a választópolgárok csoportjainak joguk van a választások során jelöltet állítani és a választási eljárásban részt venni.
 
 

2. § (B. változat)

A politikai pártoknak, valamint a választópolgárok csoportjainak joguk van a választások során jelöltet állítani és a választási eljárásban részt venni. (…)

Nincs választási joga annak (…)

d) aki bármely fegyveres testületnél, vagy a fegyveres erôknél nem hivatásos szolgálatot teljesít.

(2)

Nem választható (...)

c) (A. változat)

aki nem hajlandó megválasztása esetére közhivatali funkciójáról vagy fegyveres testületi rangjáról lemondani.
 
 

c) (B. változat)

aki nem hajlandó megválasztása esetére közhivatali funkciójáról vagy fegyveres testületi rangjáról lemondani, kivéve a miniszterelnököt, a minisztereket és az országos hatáskörû szervek élén álló államtitkárokat. (…)
 
 

8. §

(1) A választások lebonyolítására a Hazafias Népfront helyi szervezetei az adott választókerületben állandó lakással bíró választópolgárok körébôl választókerületenként választási bizottmányokat, a választási bizottmányok pedig az adott szavazókörben állandó lakással bíró választópolgárok körébôl összeíró-szavazatszedô küldöttségeket hoznak létre (választási szervek). (…)
 
 

10. §

(A. változat)

(1) Jelöltre ajánlást tehet

a) minden 500 személynél nagyobb taglétszámú, politikai igényû szervezet,

b) minden, a választókerületben mûködô, jogi személyiséggel bíró helyi egyesület (taglétszámra tekintet nélkül),

c) a választókerületben állandó lakhellyel rendelkezô választópolgárok legalább 300 fôs csoportja.

(2) Minden olyan személyt, akit az (1) bekezdés szerint ajánlottak, a választási bizottmány köteles jelöltként elfogadni.
 
 

(B. változat)

(1) Jelöltet állíthat a választókerületben állandó lakóhellyel bíró választópolgárok legalább 500 fôs csoportjának ajánlására

a) bármely politikai szervezet (párt),

b) bármely személy.

Az ajánlattételben a választópolgár nincs korlátozva.
 
 

11. §

(1) A jelölt a programját jogosult a választási gyûléseken kifejteni, és ennek során joga van a hatályos jog bírálatára is, amelyben egyébként csak a büntetô törvény korlátozza.

(…)

(4) (A. változat)

A korteskedés költségei az állami költségvetésbôl nem fedezhetôk.
 
 

(B. változat)

A korteskedés költségei az állami költségvetésbôl fedezhetôk, azonban tilos bármely jelöltet vagy jelöltállításra jogosult szervezetet ennek során elônyben részesíteni. (…)
 
 

21. §

(1) Megismételt választást kell tartani abban a választókerületben,

a) amelyben az összes választópolgár több mint fele nem szavazott,

b) amelyben egyik jelölt sem kapta meg az érvényesen leadott szavazatok több mint 50%-át. (…)

(2) Megôrzi a jelöltségét a megismételt választásra az a két jelölt, aki a választáson a legtöbb szavazathoz jutott.

(3) A megismételt választás során megválasztottnak kell tekinteni azt a jelöltet, aki az érvényesen leadott szavazatok tényleges többségét megkapta. (…)
 
 

31. §

(1) Az e törvény alapján megválasztott Országgyûlés összeülésével a jelenlegi Országgyûlés megbízatása megszûnik.
 
 

(2) (A. változat)

A jelenlegi Országgyûlés az 1989. évi nyári ülésszakot követôen jogalkotó tevékenységet nem folytathat, de hatáskörében határozatokat hozhat.
 
 

(B. változat)

A jelenlegi Országgyûlés a ........ ülésszakot követôen jogalkotó tevékenységet nem folytathat, de hatáskörében határozatokat hozhat.
 
 

32. §

(3) A választások kitûzésérôl szóló országgyûlési határozat kihirdetésének napjától a választási eljárás befejezéséig mind az elsô tényleges, mind a tartalékos katonai szolgálatra történô behívás tilos.
 
 

35. §

A jelen törvény alapján megválasztott Országgyûlés megbízatásának idôtartamát – legfeljebb öt évre – az elsô ülésszak elsô napirendi pontjaként maga határozza meg.
 


Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu





C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/