Gorbacsov: Az MNK (a Magyar Népköztársaság) és az LNK (a Lengyel Népköztársaság) kereskedelmi forgalma a Nyugattal mintegy háromszorosa a miénknek. Görbe szemmel nézünk rájuk, ami miatt egyre inkább a Nyugat felé fordulnak, de a nyugati árukat akkor sem tudjuk kiváltani semmivel. A KGST-n belül szinte egyáltalán nincs is kereskedelem. Ami van, az inkább primitív árucsere. Aminek az alapja a [Szovjetunióból származó] kôolaj. A mi oldalunkon nem is érzik úgy az illetékesek, hogy szükséges kereskedni velük. És persze ôk sem érzik szükségesnek. Az Európai Közösségben van piac, a KGST-ben azonban nincs. Ôk [a kelet-európai országok] még élelmiszert is devizáért adnak el nekünk.

Segítségnyújtási programjaink [Kelet-Európa részére] költségvetésünkben évente mintegy 41 milliárdot [rubelben] emésztenek föl. Kubára elköltünk 27 milliárdot. A KGST-vel kapcsolatosan mindenekelôtt a saját népünk érdekeit kell szem elôtt tartanunk. Az a fajta gazdasági együttmûködés, ami az utóbbi évtizedekben jellemezte viszonyunkat, mostanra már elviselhetetlen terheket jelent. A [szocialista integráció] programja halott…

Számunkra a legfontosabb a szocialista országok politikai stabilitása. Mondhatni létérdekünk, különösen a saját biztonságunk szempontjából.

[…] Szükségünk van a szocialista országokból érkezô árukra is. És felelôsek vagyunk a szocializmusért [a szocializmus jövôjéért]. Közgazdasági értelemben a szocializmus nem állta ki a gyakorlat próbáját. Most aztán kapaszkodnunk kell. Bár rendkívül szorongatott helyzetben vagyunk [„fojtogat a helyzetünk"]. Mindenekelôtt ezzel kell tisztában lennünk. Nem függetleníthetjük magunkat a KGST-tôl. Hogy konkrétan mi is a teendônk? Legfontosabb stratégiai célkitûzésünk, amit az utóbbi idôben már megpróbáltunk elérni, hogy a tudományos-technikai forradalmat felgyorsítsuk, hogy fejlesszük a gépgyártásunkat, hogy gyorsítsuk a technológiai felzárkózást. Ez majd lehetôvé teszi [a szocialista tábor számára], hogy ne kelljen technológiát vásárolni [a Nyugattól]. Ez pedig devizaforrásokat fog fölszabadítani. […]

Ôszintén kell föltennünk a kérdést a KGST-nek: integrálódjunk vagy sem? És nekik pedig el kell töprengeniük azon, hogy mit is akarnak, mert bizony mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy olcsó nyersanyagokkal lássuk el ôket az idôk végezetéig. Ha a válaszuk „nem", akkor a mi kezünk is szabad lesz…

(A Gorbacsov Alapítvány Archívuma, Anatolij Csernyajev jegyzetei.

Fond 2, Opis 1)

A PB elítélô határozata az Új Márciusi Front létrehozásával kapcsolatban

Az MSZMP Politikai Bizottságának ülése

(Határozati jegyzôkönyv)

1988. március 22.
 
 

Berecz János elvtárs tájékoztatta a Politikai Bizottságot Nyers Rezsô elvtárs március 17-i hivatalos közlésérôl: kezdeményezik az „Új Márciusi Front" megalakítását, és közzé kívánják tenni annak felhívását a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás szellemi ösztönzésére.

A Politikai Bizottság a felhívás és az egyéb rendelkezésre álló információk ismeretében úgy foglalt állást, hogy elítéli az „Új Márciusi Front" megalakítására irányuló kezdeményezést, amely fellépés a párt politikájával és vezetô szerepével szemben, ellentétes a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatával, nehezíti a pártértekezlet normális elôkészítését és zavart okoz a párttagságban. Ezért nem ért egyet a felhívás publikálására irányuló törekvéssel. Elítéli Nyers Rezsô elvtársnak, mint a Központi Bizottság tagjának kezdeményezô és irányító szerepét ebben az akcióban.

A Politikai Bizottság felhívja Nyers Rezsô elvtársat arra, hogy a mozgalom szervezését, valamint az aláírások gyûjtését hagyja abba, s hasson oda, hogy az erre irányuló szervezkedés szûnjön meg.

Kiindulva abból, hogy Nyers Rezsô elvtárs az akció szervezôi nevében a segítôszándékot hangsúlyozza, a Politikai Bizottság kész arra, hogy a pártkonferencia után meghallgassa elgondolásaikat arról, hogyan képzelik el a határozat végrehajtásának segítését.

Forrás: Magyar Országos Levéltár M–KS–288–5/1022
 
 
 
 

Grósz Károly és Mihail Gorbacsov

elsô találkozója Moszkvában
 
 

(Feljegyzés) 1988. július 8.
 
 

M. Sz. Gorbacsov: Az Önök tájékoztatására [közlöm a következôket]. Ceausescu azt kérte, hogy sürgôsen fogadjuk az RKP KB titkárát, Stoian elvtársat, vagy küldjünk valakit Bukarestbe. Az a céljuk, hogy kifejtsék az új román javaslatokat arra vonatkozólag, amit ôk a Varsói Szerzôdés demokratizálásának neveznek. Majd meggondoljuk, mit tegyünk. Ceausescu amúgy is úgy gondolja, hogy mi, Önökkel együtt, bizonyos vonatkozásokban feladtuk a szocializmust. Érthetô, hogy egyeseknek nincs ínyére az, amit csinálunk. Ilyen például a nálunk most kialakuló demokrácia. Erre vágyik a román nép is, és hamarosan fellép majd ilyen követelésekkel a román vezetés felé is.
 
 

Grósz K.: Mindenekelôtt szeretném tolmácsolni Politikai Bizottságunk, valamint Kádár J[ános] legjobb kívánságait; vele Budapestrôl történt elutazásom elôtt beszélgetést folytattam.

M. Sz. Gorbacsov: Szerintem helyes döntést hoztak vele kapcsolatban.
 
 

Grósz K.: Nem volt könnyû. Ön tudja, hogy éppen ô kezdeményezte a változtatást a vezetésben. De abból indult ki, hogy ezeknek a változtatásoknak nem szabad demonstratív jellegûeknek lenniük. Ugyanakkor rosszul ítélte meg a helyzetet, nem vette figyelembe, hogy a párttagság sokkal határozottabb beállítottságú, arra akarja kényszeríteni a vezetést, hogy számoljon el az elmúlt 15 évben elkövetett hibákkal. Az ô [Kádár] emberi tragédiája abban áll, hogy ma is meg van gyôzôdve arról, hogy mindez bizonyos emberek, az ô ellenfelei cselszövése.
 
 

M. Sz. Gorbacsov: Volt egy pillanat, amikor hozzánk fordult tanácsért. Azt mondtuk neki: Kádár elvtárs, biztosak vagyunk abban, hogy Ön bölcs döntést hoz, amely megfelel a szocializmus magyarországi érdekeinek. Megérti, hogy többet nem mondhattunk [neki]. Ez megengedhetetlen lett volna részünkrôl. De természetesen érzékelhetô volt, hogy nem értékeli megfelelôen a helyzetet.
 
 

Grósz K.: Kádár J[ános] azt mondta nekem, hibázott, amikor nem vonult vissza korábban, a 80-as években. Most reálisabban értékeli saját helyzetét, mint ami összességében a vezetésben kialakult. Az MSZMP országos értekezlete elôtt szükségesnek tartottam, hogy kihasználjak minden lehetôséget Kádár megmentésére. Nálunk a párt egész története – állandó elhatárolódás a múlttól. Ha ez nem történik meg, akkor egyetlen vezetô sem marad, akit tisztelni lehetne. Azt mondtam neki: Ön [marad] az elsô [ember], de ô sokáig nem akart belenyugodni ebbe a megoldásba, teljesen vissza akart vonulni, nem fogadta el az elnöki posztot sem, érezhetô volt, mennyire megbántódott. Azután javasolta valamiféle tanácsadó testület létrehozását, nemrégiben járt ugyanis a Kínai Népköztársaságban, és nyilván Teng Hsziao-ping hatása alá került, végül mégis elfogadta a jelenlegi variációt, mely megfelel pártunk hagyományainak. De egyelôre nem találja helyét. Rábeszéltem, hogy menjen el két hónap szabadságra, és amikor visszatér, majd együtt gondolkodunk [a munkájáról]. Kérdései alapján meg lehet ítélni, hogy milyen problémák foglalkoztatják: lesz-e nyugdíja, kocsija, dolgozószobája a KB-ban. Mondom [neki], hogy minden úgy lesz, ahogy eddig. Nyilvánvaló, hogy a lelkében bonyolult emocionális folyamat zajlik. A legfontosabb, hogy azok, akiket ô emelt ki, akikkel együtt dolgozott, elveszítették a bizalmat a párton belül. Jelenleg a PB-nek nincs egyetlen olyan tagja sem, aki 1985 elôtt is tag volt.

A KB összetétele jelentôsen megváltozott. [A tagok] 38 százalékát újonnan választották meg. A munkások számaránya háromszorosára emelkedett. Ötszörösére nôtt az értelmiség képviselôinek száma; ezek ráadásul olyan elvtársak, akik nem az apparátusban dolgoznak funkcionáriusként, hanem tekintélyük van a társadalomban. Jelenleg ôk adják [a KB] körülbelül 30 százalékát.

Természetesen nem könnyû velük. Sajátos személyiség mindegyik, saját köreik érdekeit és nézeteit hozzák a KB-ba. Egyebek mellett közvetítik a Nyugat hatását is. Ez nagy munkát igényel. De ha nem így teszünk, akkor nem jelenik meg [a KB-ban] a sokszínû magyar társadalom. Igyekszünk korszerûsíteni munkamódszereinket. Az elmúlt évben vitát folytattunk a párt és állami szervek funkcióinak különválasztásáról.

M. Sz. Gorbacsov: Felfigyeltünk arra, hogyan dobta Ön félre az elôterjesztéseket.
 
 

Grósz K.: Kivártam, amíg a különbözô elképzelések kioltják egymást, s akkor elôterjesztettem a saját elképzelésemet. Most készítjük a jövô évi tervet. Az Országos Tervhivatal olyan tervezetet nyújtott be, amely azt feltételezi, hogy az adósságproblémát egy év alatt megoldjuk, ez az életszínvonalat 5-6 százalékkal csökkenti, kb. 30 százalékos inflációval és 150 ezer munkanélkülivel számol. Javaslataikat az a törekvés motiválta, hogy kihasználják a társadalom kedvezô hangulatát. De ez veszélyes kalandorság.

Romániával való kapcsolatunk nagyon nehéz probléma. A magyar társadalom azokkal érez együtt, akik nacionalista jelszavakat hirdetnek. Májusban a románok levelet küldtek a KB-nak, amelyben találkozót javasoltak, és én elhatároztam, hogy elmegyek Bukarestbe. 11 éve nem folytattunk legmagasabb szintû párbeszédet a románokkal. Nem tulajdonítok presztízsjelentôséget a dolognak – az a fontos, hogy legalábbis valamiféle megoldást találjunk a felvetôdött problémákra.

A románok a napokban bezárták a kolozsvári fôkonzulátust, és azzal fenyegetôznek, hogy bezárják a budapesti nagykövetséget.
 
 

M. Sz. Gorbacsov: Úgy gondolom, helyesen járnak el. Párbeszédet kell folytatni Románia vezetésével. A cél sokkal fontosabb, túlmutat a presztízsmozzanatokon. Még ha nem is sikerül elérni sokat, akkor is bölcs döntés. A lelkiismeretük tiszta lesz.
 
 

Grósz K.: Információnk van arról, hogy Ceausescu fel akarja vetni ezt a kérdést Varsóban. Ha ez így van, mi nem fogunk vitába bocsátkozni velük.
 
 

M. Sz. Gorbacsov: Mi pedig úgy fogunk állást foglalni, hogy a felvetôdött problémákat az elvtársi párbeszéd alapján kell megoldani.
 
 

Grósz K.: Igen, bármiféle beavatkozás csak bonyolítaná a helyzetet, és rosszabb feltételeket teremtene barátainknak a szocialista országokban. Kész vagyok tárgyalni, de nincsenek illúzióim.

Még egy probléma – az Izraellel való kapcsolat. Hetenként kapok táviratot Samirtól, hogy fogadjam ôt Budapesten. Amikor Peresz „átutazóban" nálunk járt, megmondtuk, hogy nem tartjuk idôszerûnek a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását. De ebben a körben ôszintén el szeretném mondani, hogy 20 évvel ezelôtt, amikor megszakítottuk a kapcsolatokat, nem gondoltunk végig mindent. Hiszen kívülállóként nehezebb hatást gyakorolni. Egyoldalúan természetesen semmit sem szabad tenni, célszerû ezt a kérdést barátainkkal közösen átgondolni. Mi [ebben] nem vagyunk különösebben érdekeltek, leszámítva azt, hogy Izraelben elég sok magyar származású zsidó él, és hogy évente 30-35 ezer turista érkezik onnan hozzánk.

800 millió dollár értékû árut szállítunk az araboknak, úgyhogy van ebben kockázat, de az izraeliekkel való érintkezésünkre nyugodtabban reagáltak, mint vártuk.

M. Sz. Gorbacsov: Gondolkodunk a kérdésen, az utóbbi idôben határozottan nyilatkoztam. Izraelnek természetesen joga van a létezésre és a biztonságra. Ám ugyanakkor mindig megmondjuk nekik, hogy nekik is el kell ismerniük szomszédaik jogát ugyanerre, beleértve a palesztin nép jogát az önrendelkezésre, és vissza kell adniuk az elfoglalt arab területeket. Az érdekek egyensúlyára van szükség. Ebbôl az következik, hogy számunkra jelent majd nehézségeket a diplomáciai kapcsolatok rendezése. De csak bizonyos összefüggésekben. Azt mondjuk: kezdjük el a nemzetközi rendezési folyamatot, ennek keretében pedig egyezzünk meg a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. [Az izraeliek] nem akartak ilyen árukapcsolást, de ma már az egész világ hajlik a közel-keleti konferenciára.
 
 

V. A. Medvegyev: Ez az arabok szemszögébôl is megkönnyíti a helyzetet.
 
 

M. Sz. Gorbacsov: Igen, nagyon nyitottak vagyunk, és az araboknak nehéz lesz ellenvetést tenni. Hiszen cselekedeteinket nem vezérelhetik csak az arabok vagy csak Izrael érdekei – ahogyan önöket sem.
 
 

Grósz K.: Peresz egyetért a konferencia ötletével, Samir viszont kategorikusan elutasítja.
 
 

M. Sz. Gorbacsov: Ugyanezt mondták Sevarnadze elvtársnak is.

Grósz K.: Tanácsot szeretnék kérni a koreai helyzettel kapcsolatban. Dél-Koreával élénk kapcsolataink alakultak ki. Létesült egy kereskedelmi képviselet. Nyomást gyakorolnak ránk, hogy vegyük fel a diplomáciai kapcsolatokat.
 
 

M. Sz. Gorbacsov: Ezzel még várni kellene. Az amerikaiak nem akarnak kimenni Dél-Koreából, Kim Ir Szen viszont betegesen reagál, attól fél , hogy a „két Korea" álláspontjára helyezkedünk. Ez csapást mérne egész háború utáni politikájára. Ezzel kapcsolatban Kim Ir Szen azt mondja, hogy a Dél-Koreával fenntartott gazdasági kapcsolatokat barátságtalan lépésnek tekinti. [Ebben] Önök állnak az élen, de velünk szemben is támasztottak igényeket. Utánanéztem. Kiderült, hogy valami apróság harmadik országon keresztül hozzánk is eljut. Legalább a követségi szintû diplomáciai kapcsolatoktól tartózkodni kellene.
 
 

Grósz K.: Ha Kim Ir Szen ennyire érzékeny, akkor nem ártana emlékeztetni arra, hogy amikor az a bizonyos eset volt a repülôgéprobbanással, akkor az emberei, akik hamis útlevéllel érkeztek, két hétig Budapesten, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetségén tartózkodtak.

(Forrás: a Gorbacsov Alapítvány Archívuma)

(A dokumentumok forrása a National Security Archive (a Hidegháború-történeti Kutatóközpont) és az 1956-os Intézet által rendezett Rendszerváltás Magyarországon címû

konferencia dokumentumgyûjteménye. A gyûjtemény szerkesztôi: Békés Csaba, Malcolm Byrne, Kalmár Melinda, Ripp Zoltán, Vörös Miklós)