A vállalkozófilmek másik csoportját Szomjas György Falfúrója és Erdôss Pál Visszaszámlálása képviselik. A Falfúró törekvô ifjú fôhôse egy lakótelepen próbál érvényesülni, a Visszaszámlálásé pedig kegyetlenül magas áron bérbe veszi egy téesz teherautóját, hogy a maga útját járja vele. Mindketten kudarcot vallanak azonban, hasonlóan a Kovbojok magányos lovasaihoz. Naiv és lelkes hôseinket ügyeskedôk és törvénykerülôk körözik le. A lakótelep dzsungelében a gyesen lévô asszonyok titkos pásztorórái termelik a nagy pénzt, a Visszaszámlálásban pedig a volt sofôr nemcsak a teherautót szerzi meg, de a gerinceroppant fôszereplô feleségét is elszereti. Ezeknek a filmeknek a vállalkozói kényszerpályán kiszolgáltatottan vállalkoznak.
A sikertörténetekrôl legfeljebb groteszk tónusban lehet mesélni.
Volt, aki a filmszakma anyagi csôdje elôl elôre menekült, a piac felé. A Bujtor István kezdeményezésére a Mafilm és a Skála-Coop feles vállalkozásában megalakult Moviecoop GT elkészítette az évtizedek óta elsô nem állami magyar filmet, Az elvarázsolt dollárt. (A további szponzorok listáját bárki összeállíthatja, aki a többé vagy kevésbé bujtatott reklámokra figyelve nézi végig a filmet. A márkanevek alig titkolt feltûnése már az új idôk jele az évtized közönségfilmjeiben.) A Moviecoop biztosra ment, hiszen Ötvös Csöpinek és barátainak a kalandjai két alkalommal már becsábították a közönséget a mozikba. A krimivígjáték-sorozat harmadik része nem jobb, de nem is rosszabb a korábbiaknál, a leleményesség és a kelekótya magyar virtus paródiája. Bujtor filmjét csak egy hazai termék elôzte meg a mozipénztáraknál, Dobray György és Horváth Péter munkája, a Szerelem elsô vérig. Dobray korábbi filmjei (Az áldozat, Vérszerzôdés) saját hangot keresô bûnügyi sztorik voltak, a Szerelem elsô vérig viszont szinte mindenben betartja a tinifilm mûfaji szabályait, Házibuli magyar módra. Dés László valószínûleg az évtized filmslágerét komponálta, Bery Ari dacos és csapzott, ahogy egy lázadó fiatalhoz illik. Dobrayék lejjebb tették a mércét, és a közönségsiker ôket igazolta.
Ha az év sikerfilmjei közül kellene választani, én mindenképp a Macskafogóra voksolnék. Ternovszky Béla és csapata fergeteges humorral karikírozza a krimik, sci-fik és vámpírfilmek sablonjait, Nepp József dialógusait pedig tanítani sem kell – nemzedékek fújják kívülrôl a verhetetlen szuperügynök, Grabowski és társai szócsatáit.
1986-ban a kritikusok új filmtípust kreáltak. Ez volt a crazyfilm, a különösség diadala. A Falfúró, a Képvadászok, a Hülyeség nem akadály, az Egészséges erotika és az Idô van az abszurdot kerülgetô, a szürrealizmussal kacérkodó, könnyeden és felszabadultan poénkodó filmek. Tímár Péter a trükkasztalok mellett töltött hosszú évek minden tapasztalatát felhasználva összeolvasztotta a kísérleti filmet, a videoklipet, a társadalmi szatírát és a burleszket. Ez csak addig tûnik lehetetlennek, amíg nem láttuk a filmet. Az Egészséges erotika nem sok kétséget hagy afelôl, hogy a szocializmusnak nevezett rendszer teljesen menthetetlen, ostoba és mûködésképtelen. Ez persze már régóta nem újság. Nem többet látunk most, hanem másként: a groteszk alulnézet kulcslyukán át, a pornográfia szûrôjén keresztül – széttördelve, elhadarva, megszaggatva és felgyorsítva minden egyes mondatot, mozdulatot és gesztust. Az Egészséges erotika fikarcnyit sem törôdik az ideológiával, Tímár nem leleplezi, hanem nevetségessé teszi a bohózatba illô, alpári mindennapjaikban leskelôdô, kefírlögybölô, paternalista, urambátyám, impotens kiskirályokat.
A crazyfilmek sorából talán az Idô van lóg ki valamelyest. Nem mintha Gothár és Esterházy posztmodern mûfajkavalkádja nem lenne elég ôrült, vad és zabolátlan. Az Idô van egy nemzedék csôdjének szürreális lenyomata, búcsú a „nagy generációnak" nemcsak az illúzióitól, de a mítoszától is.
A mítosztól nem, de az illúzióktól András Ferenc is elbúcsúzott. A nagy generáció legszimpatikusabb figurája az Eperjes által játszott Makai, akit szinte mindenki átver és kihasznál, ô mégis, valószerûtlenül, de megôrzött valamit a naivitásából és az eszméibôl. Ennél a szentimentális képletnél azonban tisztább, ha nem is megnyugtatóbb az Idô van érzelmes melankóliája, amellyel a család, de legalább a házaspár kósza, véletlen pillanatokra felvillanó békéjét állítja a totális széthullás ellenpólusára.
Ha már elkerülhetetlen a káosz, legalább sírjunk vagy kacagjunk rajta.
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu