A szimbólumokat nem lehet nyersen
lefordítani
a történelmi „hétköznapok"
nyelvére.
Midôn birka voltam Piláfban.
Nem, nem miskolci kocsonya.
A pislogás véletlenjei.
A Pislák naiv mítosza.
Nem.
Midôn birka voltam Piláfban.
Kicsit beszédhibásan
f-fel ejtettem némelyik szót,
bár ezt sem szabályok szerint.
PONFIUS PILÁFUS JÓFÁHAGYÁ
A MEGFESZÍFEFÉST.
Midôn birka voltam Piláfban.
Amidôn ürü. Véletlenbôl
rizsesbe hajtott
Halálom-pásztor.
Három ágú vizesben
–
álltam térdig
csúz-hízlaló rizsesben.
Szemeivel elkeveredtem.
Midôn birka voltam Piláfban.
Ad hoc diványra –
tálba
dôlhettem már basásan.
Dehogy voltam én Kinizsi!
Birka voltam a táncban.
Tudtam, jó étel vagyok.
De – furcsa! – ez nem vigasztalt.
Ott kell hagyni az asztalt,
mely tapasztalatlan vagy tapasztalt –
ha ENNIVALÓ vagy.
E tan váltig marasztalt.
Egyetlen tan, mely éltet.
Midôn birka voltam Piláfban.
S mint élô zabszem állat
mögött,
HA MÁR ÜRESSÉG TELT
NYOMOT HÁGY.
Amit az idô nem emésztett.
Kicsíráztam! Kicsíráztam!
Midôn birka voltam Piláfban.
Azóta is csodámra járnak.
Piláfból kibégetô
állat!
Darabokban is. Szájban elomlón.
Birkahangon szól. És kolompol.
Hiába minden irka-firka!
Ha sose szólsz e titkos csodáról.
Miként bégethet ki a birka
halom Piláfból?
Midôn birka voltam Piláfban.
(Szép versek, 1986)
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu