az álom régi elfeledett igazság
már nem tud utánajárni
senki
most az idegenség dalol mint a tenger
meg a gond
kelet nyugatról nyugatra fekszik
a hazug mozgás a legsebesebb ma a bölcsesség dalol
meg elhanyagolt kórságom
madarai hamu s illat közt a virág
azok, akik nem akarják túlélni
a szerelmet
és a szerelmesek akik visszaforgatják
az idôt ma a föld nem ismer rá a kert illatára
és az ország mely hû
marad a halálhoz
hisz a Nap legfôbb gondja nemcsak
e világ
de egy napon
a Nap áll majd ott ahol a szív
volt
és nem lesz az emberi beszédben
oly szó melyet a költészet kivet
mindenki ír majd verseket
az igazság jelen lesz minden szóban
a dal legszebb pontjain
hátralép aki elsôként
fakadt dalra hagyja hadd szóljon a másik
én elfogadom a jövendô
poétikák nagy gondolatát: egy szerencsétlen
ember nem lehet
költô én magamra veszem
a daloló tömeg ítéletét: AKI NEM ÉRTI
A DALT ÉRTENI FOGJA A VIHART
ámde:
DALRA FAKADHAT-E MAJD ÚGY A SZABADSÁG
AHOGY RÓLA TUDOTT DALOLNI A RAB
(Radics Viktória fordítása)
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu