„Ne álljunk meg félúton! (…) A nemzeti lét veszélyben van. Ellenségeink nincsenek elhallgattatva. Vétek lenne megállnunk és elhallgatnunk.”
A MIÉP elnöke március
15-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc, a sajtószabadság
és a magyar nemzetiszocializmus immár hagyományos,
kisajátított ünnepén, a Hôsök terén.
*
És még egyszer a szabad sajtó ünnepe, ezúttal Wisinger István helyezi el a hála és megemlékezés koszorúit.
MTI-hír: „A MÚOSZ elnöke köszönettel illette azokat a politikusokat is, akik képesek megfogadni és érvényesíteni megbízatásuk kulcsszavának eredeti jelentését, és szolgálatnak tekintik feladatukat, az újságírókban pedig nem legyûrendô partnereket, hanem társakat látnak.”
Talán azért a megbecsülés
szavai azok iránt, akik nem akarnak legyûrni minket, mert
olyan kevés van belôlük? Lehet. De azért István,
tedd a szíved a MÚOSZ-igazolványodra: ugye te sem
rónád le a háládat egy olyan kocsmárosnak,
akinél a happy hour azt jelenti, hogy este nyolc és kilenc
között nem lövik le a vendégeket?
*
A hónap mondata: „A sportban a versenyszellemnek kell dominálnia.” Dr. Torgyán József (FTC) az Aktákban, RTL Klub.
A versenyszellem elleni protekcionista küzdelemben a rajthoz állt még: Szabó János (Kispest-Honvéd), Lányi Zsolt (UTE), Pepó Pál (Magyar Úszószövetség társelnöke) és Szabadi Béla (FTC-uszoda használója), valahogy mind kisgazdák, és mind azt szeretnék, ha az a magas, fülbevalós csávó elhúzna végre a vérbe, és hagyná ôket sportingatlan- és birtokháborítani. Hogy a sportban végre a versenyszellem domináljon.
Kérdezni tudni kell. Földessy Dénes (Napi Maó, talán még emlékszünk, ô interjúzott egy névtelen reklámpszichológussal) Deutsch Tamástól:
„ – Ön szerint mibôl fakad a mai rossz magyar sajtóerkölcs?
– Meggyôzôdésem, hogy az íratlan normarendszeren belüli rossz állapot nem spontán folyamat eredménye.”
Hanem? – kérdezi az olvasó. Ha nem spontán, akkor? Dénes azonban nem kérdez, hanem a tettek mezejére vágtat:
„– Mit lehet tenni?
– Bízni abban a lassú, mégis élô folyamatban, hogy részben nemzedékváltással, részben természetes módon a magyar társadalmi közélet letisztul. (…)”
Ezen a ponton Dénes rájön, hogy nem híve a passzív euthanáziának.
„– Sokan veszélyesnek tartanák, ha erre kellene várni.
– Én hiszek benne, mert ez az élet természete. (…)”
Avagy: Tamás, Dénes és
a tao.
*
Rövid lejáratú médiaháború egy párton belül, mégpedig a legdemokratikusabb magyar pártban, amelyben él és virul a többpártrendszer, és ahol érdekesebb a ki kivel és ki ellen, mint a Melrose Place-ben.
Az MSZP-ben négyen min. ötfélét nyilatkoznak arról, volt-e politikai nyomás, és ha igen, milyen típusú/irányultságú az ORTT-re, nehogy má’ a Baló kapjon tévéadót. A Maszopon belüli nézeteltérítés (Csintalan: volt nyomás, Horn részérôl, mert a CME „túlzottan liberális televíziózást akart”, és errôl a pártelnökségen belül vita volt. Kósáné: nem volt, különben is, a Párt „megtiltotta, hogy bárki pártvéleményt közvetítsen”. Jánosi: gyanús volt az Írisz tévé. Szöllösiné: nem volt gyanús a Jánosi) azon bukott elô, amit Csintalan Herényivel (MDF) egyetértve mondott az MSat (= Mélypont Satellite) tévéadón, hogy tudniillik volt politikai preszszió szépen.
Csintalanra egy dél-tiroli akcióvígjátékról szörfölve bukkantam rá az MSaton, és kezdettôl fogva nem tudtam figyelni az érvelésére. Tévém képernyôjét ugyanis premier plánban betöltötte a Lehel piacon is snassznak számító, barnás-sárgás-libafos színu, kockás szockó VOR-zakója és alatta kontrasztosan viselt, ha jól emlékszem, erôsen muszálutánzatnak tunô pszeudobézs flanelingje, Made in Vecsés, majd amikor megpróbáltam hozzáképzelni a lábán virító hamis ukrán Adios tornacipôt, enyhe amnéziás rohamot kaptam, és az est további részébôl több mindenre nem emlékszem.
Annyit tudok, hogy volt politikai nyomás
az ORTT-re.
*
Havas Henrik, aki nônap tájékán a Szabadság térben két nôi interjúalanyt is lebaszott, amiért nem férfiak („Akkor jutottunk volna valamire. De így semmire.”), csak a megfelelô pillanatra vár, hogy bátor lehessen. El is jött a nap. A két vendég: Csintalan Sándor és enyhébb verziójú zakója. Havas (nem szó szerint): maga olyan jó fej, laza, fasza gyerek, miért nem pályázik a pártelnökségre? Csintalan köpni nem tudott, nyelni nem akart ennyi nyál hallatán, arckifejezése felvette annak a boldog napközisnek az ábrázatát, aki megette a teljes spenótot, és most övé az áhított Túró Rudi.
A musorújság sajnos nem jelezte,
hogy ennyi seggnyalás a pornó határát súrolja.
Lemaradt a piros figyelmeztetô pont.
*
Magyar–angol média kéziszótár
(hazánkba látogató médiaszakemberek tolmácsainak)
Mi ez a kiegyensúlyozatlanság? What about this unbalanced situation?
Ez itt a baloldali-liberális médiatúlsúly. This is the leftist-liberal media conspiracy.
Íme, egy újságíró. Look at this little piece of scum.
Ez pedig a közszolgálati tévének A Hét címu musora. And this is Viktor’s own program.
Örülök, hogy szervilis lehetek. Nice to be a slave.
Pozitív diszkriminációval esélyt kell adni a polgári értékeknek. We have to support the civic values by affirmative action.
Hol tudnék itt a környéken
napilapokat összevonni? Could I merge some daily papers around here?
*
Hol van a panaszbizottság? Where’s the Central Complaints Committee?
Elnézést, késôn érkeztem, hol a médiaháború? Excuse me, I was late, where is the Kulturkampf?
Ön idegenszeru? Are you a stranger-like?
Kérem, adja át hirdetési
bevételeinek egy részét az Állami Újraelosztási
Alapnak! Hands up, shut up and gimme yo’ money!
*
Egy év után távozott
az ORTT fôigazgatója. Indok, a Magyar Hírlap szerint:
Kerékgyártó István „nem tud egyetérteni
a testület munkastílusával és egyes döntéseivel”.
Így is jó. Végigcsinálni mindent, majd amikor
a kritikus tömeg mintegy átlépi a bili szélét,
rájönni: morálra, szakmai kompetenciára, a lélek
legmélyén megbúvó gerincre (képzavar)van
szükség. Mondhatnám, hogy jobb késôn, mint
soha, de minek, úgyis oda konkludálnék, hogy monnyonle!
*
Az élet apró örömei. Feledy Péter szerint „már délután várható volt, hogy elszabadul a pokol”. Az MTV robbanás elôtt áll, ideje beszerezni nagy mennyiségu sót, a Szabadság tér felszórására (beindul a sóbiznisz).
Egy illegitim, csonka kuratóriumi elnökség inkompetens (és részben ál-)civil szervezetekkel karöltve Petákot ugyan nem tudta visszahelyezni, más elnököt ugyan nem tudott megválasztani, de ha már ott volt, és idô, mint a pelyva (egy héttel a megszunés elôtt), akkor már csapjunk egyet ide, egyet oda: a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma kirúgta Feledy Péter és Such György alelnököket. Nem túl meglepô módon Feledy Péter számára az MTV-ben és a kuratórium ügyében az jelenti a pokol elszabadulását, ha ôt menesztik. Egyébként ugye nagy gáz nem volt, különben sem a személye lehetett a probléma, hanem „más motívumok”. Homályos médiaködben jobbközépre el.
Az MTV-ben helyi Bokros-szerepre készülô Such menesztése ellenben eléggé aggasztó, kérdés, mik lehetnek az ô esetében a „más motívumok”, csak remélni lehet, hogy bekövetkezik, amit menesztése után mondott: hogy végre megindul a felszámolási eljárás a tévé ellen. (Hacsak nem kormányérdek egy kiszolgáltatott MTV fenntartása.) Such egyébként néhány kollégájával együtt gerincbôl is jelesre vizsgázott, nem vették meg a tévéelnöki pályázatot, alig leplezve, hogy nem tartják törvényesnek a testületet.
Eléggé közismert, hogy a csonka tévékuratórium ebben a formájában illegitim, úgyhogy ha valaki tévéelnök akart lenni, el kellett döntenie, be akar-e rendezkedni egy jogilag, szakmapolitikailag (copyright: Kiss Péter) és gerincileg igen húzós idôszakra. Jól vizsgázott még: Betlen János (kár, hogy a Blikkben Feledy Pétert ajánlotta tévéelnöknek); Kósa Somogyi György (a szocik örök látszatbefutója sem akar mindenáron befutni); Horváth Lóránt (a jelenlegi ügyvezetô tévéelnök); Torgyán József (lehátrált Szenes Andrea alelnökségérôl).
Öt embert nem zavart az ôket pályáztató testület jogszerutlensége, köztük a legesélyesebbnek tartott Szabó László Zsoltot, aki a Duna tévé gazdasági alelnöke. Két szavazat híján bejött.
Eljött az idô: a Magyar Köztársaságban
Miki egér, Baltazár professzor és Szabadi Béla
is indulhat a tévéelnökségért.
*
Öt mondat a zsarnokságról. Elköv.: Feledy Péter, a Magyar Demokratában, még elôtte.
„Ami pedig a politikai nyomást illeti, most mit mondjak erre? Elôfordul.” Innentôl a folytatás csak és kizárólag egyvalami lehetne, ha a Magyar Erkölcsi Közállapot nem lenne élve eltemetve, mégpedig az, hogy van nyomás, tudom, mit jelent, de mit számít, én, aki felelôs vagyok azért, hogy megvédjem az intézmény függetlenségét, természetesen mindig, minden eszközzel el fogom hárítani az ilyen nevetséges próbálkozásokat.
Ehelyett: „Persze nehéz megfogalmazni a politikai nyomás fogalmát.” (Minden elkenés jogi-definíciós mublablával kezdôdik és így végzôdik:) „Esetenként a kérések – kormányzati és ellenzéki oldalról egyaránt – megalapozottak, jogosak.” A nyomás szóból tehát már egy mondattal késôbb kérés lett, így nem csoda, ha Feledy néha nem tud ellenállni egy-egy megalapozott, jogos kérés teljesítésének. „Én mindenesetre próbálom ahhoz tartani magamat, hogy a vádaskodásokra nem figyelek, a szakmailag helytálló kifogásokat tudomásul veszem, és amennyiben lehetséges, korrigálom.”
Hát így. Hol közszolgálat
van, ott közszolgálat van.
*
Új belsô stúdió-dizájnja van A Hét címu, mindig elfogulatlan és független tévémus… ööö… izének. Eltunt a nagy üvegasztal és a bolgár sci-fi mufajból lenyúlt borzongató háttér, és elôkerült a fal. Komolyan. A musorvezetô egy felül bespotlámpázott téglafal elôtt mondja a nemzetpolitikát, de nem is ez az érdekes. Hanem a fal mellett látható ablak, amelyen át mire látni ki, pontosabban kicsit le? A stilizált Parlamentre.
Aki már járt a Kossuth téren, tudja, hogy ilyen szemszögbôl csak két épületbôl látni az Országházra: az egyik a Kereskedelmi Kamara, pontosabban annak hetedik emeleti étkezdéje. A másik a Miniszterelnöki Hivatal.
A készítôk szerintem
a második verziót tarthatták szem elôtt.
*
Ha azt hallom, hogy „nemzeti fôadó”, akkor az szja jut eszembe, Mórickaként, mindenrôl csak az állami rablás, de semmiképpen sem az MTV 1. Márpedig az Országgyulés kulturális bizottsága szerint a lelkes, de borzalmas MTV 1 lenne a nemzeti fôadó, a csökkenô nézettségu Duna tévével jól összefuzionált csökkenô nézettségu MTV 2 pedig a határon túl élôk amúgy is sanyarú kisebbségi létét keserítené tovább. A dolog célja (mint mindennek) az „egységes irányítás”, amiben lenne is ráció, ha nem lehetne pontosan tudni, hogy az adók milyensége változatlan marad.
Ha most eltekintünk a turhetô
filmkínálattól, akkor az MTV 2-vel súlyosbított
Duna tévé rászabadítása a kinti magyarokra:
különös kegyetlenséggel elkövetett nemzetpusztítás,
a Magyar Köztársaság központi unalmának
kiterjesztése ártatlan áldozatokra. A trianoni diktátum
eddig ismeretlen dimenziója.
*
Hétköznapi fasizmus. Az Amaro Drom (kitunôen szerkesztve by Kerényi György) idéz Kanadában menekültstátust kérô romák önéletrajzából. Rövid részlet:
„Azzal fenyegettek, hogy ki fognak minket dobni a lakásból. Végül önként költöztünk el, miután a legkisebb lányunkat, Erzsit, kórházba kellett vinni, mert tüdôgyulladást kapott. A szomszédok ugyanis vödörszámra öntötték le ôt hideg vízzel. Ezután úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Magyarországot.”
Hideg víz (vagy azzal egyenértéku
sok borzalmas szó) nyilván naponta csorog országszerte,
vödörszámra a nem kívánatos cigány
gyerekekre. A hideg víz a rasszista és kommunikációképtelen
agy utolsó fázisa, a végsô megoldás elôtti
utolsó figyelmeztetés: szüntesd meg a gyerekedet, mert
túl hangos. Ha tócsát látunk a házunk
elôtt a járdán, esetleg érdemes megismerni néhány
szomszédunkat.
*
A zsidók, a feketék és a romák nyelvkultúrailag nagyjából rendben vannak a magyar sajtóban, a nôk (és a melegek) még szabad préda. Egy évvel az ezredforduló elôtt Magyarországon a nôkrôl (és még rosszabb: a nôknek) olyat és olyan hangon lehet írni, hogy nincs az a kioktató, szexista lekezelés, ami ne lenne vérciki. Nôk számára különösen nem, hiszen természetesen ôk is osztják a saját stupiditásukról szóló társadalmi konszenzust. Ellenben van, aki úgy éli meg a hatalmas felhozatalt nôi magazinokból, hogy oda a férfihatalom.
Sokak helyett azt írja egy kedves nôi olvasó a CKM címu alulmúlhatatlanul buta férfilapba: „Végre egy újság, egy jó újság a lassan kisebbségi tudattal élô férfi számára! Annyira elnôiesedett világunk, a férfiúi öntudat, önbecsülés pedig elveszett, hogy nem árt, ha legalább ezúton egy kicsit visszaszerezhetôvé válik. Nem vagyok nôgyulölô, de a sok magazin által tanácsolt önmegvalósítás eredményeként a FÉRFI lassan már csak mértékegységben kifejezhetô és mérhetô, ezért kihalófélben lévô ösztönlénnyé vál(ik)t.” Nyilván e megroggyant öntudatnak köszönhetôk a házasságon belüli és kívüli megerôszakolások tízezrei évente, a brutális feleség- és asszonyverések – de nézzük inkább a CKM válaszát, mert nyilván lemaradtunk valamirôl: amíg aludtunk, elterjedt a feminizmus.
„A manapság hallható sok-sok feminista vélemény mellett zene fülünknek egy olyan nôi hang, amely – egyenjogúságának feladása nélkül – elvárja a férfitôl, hogy legyen férfi. Sem a nô, sem a férfi nem tehet arról, hogy a természet ilyennek teremtette. (…) Kedves Gabriella, egy hajóban evezünk!”
Gabriella megnyugodhat: levele zene a férfifüleknek,
és miközben sem ô, sem a szerkesztô nem tehet arról,
hogy a természet ilyennek teremtette ôket, egy hajóban
evezhet a lassan már csak mértékegységben kifejezhetô
és mérhetô, ezért kihalófélben
lévô újságírói ösztönlényekkel.
Gratulálunk, ön máris nyert.
*
Nem érdemes félrekúrni. Bill és Hillary állandóan veszekednek, külön alszanak, válni készülnek, jelentette a Sky és a FOX News, és valljuk be, Monica sem látszik boldognak, hosszú idô még, amíg megtalálja az igazit.
Ezért szenvedtük végig
az egészet? Ezért viseltük el a képmutató
elnöki hazudozásokat, a pirulós videóvallomásokat,
a tízezer oldalas ügyészi jelentéseket, ezért
néztük meg a szivarozást meg a, khm, dolgok számbavételét
az interneten, ami izgalmasabb, mint egy pornó a Toldy Gimnáziumban?
Hogy még csak boldog se legyen senki? Ennyi erôvel Clinton
már 1992-ben lebombázhatta volna a szerbeket. A házassága
ugyanígy ráment volna Monicára, de legalább
negyedmillió bosnyák életben maradt volna.
*
Friderikusz, aki ugyan értelmes és intelligens, de se nem meglepô, se nem mulatságos, merthogy (nem tudom, feltunt-e valakinek) se önálló személyisége, se humora, és ezért népszeru magyar viszonylatban (tessék egyszer összevetni még egy Harald Schmidttel is, SAT 1!), átigazol, mégpedig egy német juhászkutya miatt. Fridi a médiaügyekben mindig jól értesült Népszabadság szerint azért sokallt be, mert a TV 2 Rex felügyelôjével szemben már nem tudná megôrizni erôs nézettségét, ami egyébként is tiszta rejtély.
Hanem a Rex felügyelô, az érdekes. A magyar kedves nézô, ha szórakozni vágyik, Dáridót néz, és a Kántor nyomoz-érában szocializált pavlovi reflexszel feszült figyelemmel követi, amint egy közepesen buta arcú, lihegô négylábú középszeru statisztákat üldöz a filmgyár büféjében; miközben ugyanez a kedves nézô a legszívesebben agyonlôné a hasonló kiadású magyar vámos kutyát, ha Ferihegyen megtalálná a pakkjában az eldugott hasist. Ettôl a nézôi attitudtôl félt Fridi, és joggal.
Az átigazolást elôször a Friderikusztól nem túl távol álló VICO-s Népszava szellôztette meg, utána jött az internet és a Blikk: „Mivel az RTL Klubon nem szeretnének újabb Friderikusz-produkcióknak helyet biztosítani, a showman és munkatársai új csatorna után néznek, ahol szívesen fogadnák az ötleteiket.” Az RTL-nek akkor igen soványka mondandója volt a felröppent hírekkel kapcsolatban.
A tévéadó sajtónyilatkozatából: „Az RTL Klub vezetôsége a maga részérôl feltételezi, hogy amennyiben Friderikusz Sándor más televíziós csatornákkal való együttmuködést tervez, azt szakmai hírnevéhez méltón, elôször és fôképpen az RTL Klubbal közölné.”
Elôször és fôképpen? Hogy mennyire mindegy Fridinek, hol adja elô magát, az pár hónapja látható volt egy szándékolt/nem szándékolt elszólásán, amikor valahogy úgy köszönt el, hogy találkozunk hamarosan a TV 2-n, vagy mi ez, ja nem, az RTL-en. Búcsúlevelében meg azt írta: „annyi méltatlanság és megaláztatás érte” az RTL-en, hogy csak na.
Mindez oké lenne. Ha a nézôt
nem érte volna megannyi méltatlanság és megaláztatás
a musor nézése által. Ha annak, amit ez a profi és
tehetséges tévéember mostanában csinál,
lenne bármi értelme. Ha méltó lenne szakmai
hírnevéhez.
*
Gazdasági vizsgálatot követel hatvan emtévés: „Nem kívánjuk tovább hátunkon cipelni azt az indokolatlanul felduzzasztott hivatali apparátust, amelynek semmi érdeke nem fuzôdik az igényes televíziózáshoz.” Az új tulajdonosi testületet pedig felszólítják, számolja fel „egyszer s mindenkorra az utolsó szocialista nagyvállalatot Magyarországon”. Elôbb-utóbb lesz legitim kuratórium, drasztikus leépítés, magyar feltámadás.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu