Balóék megérdemelték a gyozelmet, mi pedig megérdemeltük, hogy az RTL Klub ne húzzon el a vérbe (megszenvedtünk érte). Ha ugyanis Kreczék helyébe a zún. nemzeti toke szervez majd tévéadót, akkor Rér Éva (a mindenkori) szerkeszt majd Hetet, Havat, Híradót az MTV 2-vel, Napi Maóval és Duna Tévével összevont földi/muholdas Húdefontos Nemzeti Foadón. Miniszterelnök úr, mindig is érdekelt, miért olyan jó fej ön? Kedves nézoink, Orbán Viktor hamarosan a stúdióban, maradjanak velünk.
A magyar nép eléggé korrupt kis intézménynek tartja az ORTT-t, negyven pontot kapott a Vásárhelyi Mária által ismertetett tanulmány szerint (in. Írások a korrupcióról), ami jó APEH-es, VPOP-s átlagnak számít.
Senki nem érti - mindenki érzi.
*
Az egész kuratóriumügyben a nemzetiszocialisták érvelése a legsokatmondóbb. Elnökük eloször csak azt mondta a Jó reggelt, Napkelte vagy milyen musorban, „miért ne” jelöljön két tagot a négy ellenzéki helybol a Magyar Hazugság és Halál Kvázifrakció, a következo mozzanat az volt, hogy hát valahogy helyre kell már billenteni a szoclib túlsúlyt, végül a Heti Uszító (Magyar Fórum) terjedelmes magyarázkodásba fogott.
Egyensúlyteremtés a médiában címu címlapsztorijukkal azonban a magyar nemzetiszocialisták csupán egyetlen igen sajnálatos tényre hívták fel a köz figyelmét: arra, hogy nem olvasták, így nem ismerik a médiatörvényt, gozük sincs a paritásról. „A MIÉP-nek a két tag jelölésével az a célja, hogy elérje a pártok azonos súlyú képviseletét, ami a testület tizenkettes létszámra való bovítésével változatlanul megteheto.” Aztán: „S hogy ezzel leleplezodik a kormánypártok és a MIÉP cinkos összekacsintása a kétharmados többség elérése érdekében? Természetesen azt képmutatás lenne tagadni, hogy az ideológia, vagy ahogyan ma eloszeretettel nevezik, a »képviselt értékek« tekintetében a kormánypártok állnak hozzánk közelebb. Mindez azonban nem jelent azonosulást sem az elvek, sem a személyi döntések tekintetében.”
Figyelem! Természetesen képmutatás
lenne tagadni, hogy az ideológia, vagy ahogyan ma eloszeretettel
nevezik, a „képviselt értékek” tekintetében
a Fidesz a médiában egy kvázicsurkista forgatókönyvet
valósít meg. Mindez azonban nem jelent azonosulást
sem az IQ-szint, sem a retorika tekintetében!
*
„Tetszett volna elobb, még elokészítése során feleszmélni, alaposan végiggondolva, hová vezetnek egyes rendelkezései!” Mármint a médiatörvénynek, küldi el anyjába Sneé Péter Duna tévés kurátor (és valóban független gondolkodó, közíró, nagyra becsült rendszerváltó) Molnár Péter volt SZDSZ-es képviselo (és valóban független gondolkodó, közíró, nagyra becsült rendszerváltó) Népszabadság-beli törvényértelmezését.
Érdekes helyzet ez: egy a törvényszöveggel
való jelenlegi kormányzati visszaélésbol akaratlanul
is profitáló médiakurátor egy volt törvényszövegezo
szemére hányja, hogy négy éve nem készült
fel a mai eshetoségre, a törvényszöveggel való
kormányzati visszaélésre. A törvény szövege
persze úgy zavaros, ahogy van, ellenben meglepo egyértelmuséggel
rögzíti a kormányzati–ellenzéki oldal egyensúlyát.
És foleg nem olyan etikájú emberek számára
készült, akik Sneé Pétert a Duna tévébe
küldték.
*
Csúcs László szupersztár!
Eloször csak Fradi-ügyben mondta meg a tutit a vizsgálatot elszabotálni vágyó T. József és Sz. Béla agrárszakemberekkel szemben, aztán közölte, hogy törvényellenes, de minimum inkorrekt a négyfos, csonka tévékuratórium létrehozása, törvényellenes, hogy a négy fo elnökségként muködjön és érdemi döntéseket hozzon, és különben is, a jobboldal fölösleges módon szakmailag inkompetens embereket küld a kuratóriumokba. És Csúcs, bár technikailag kissé kiforratlanul, de még a volt ügynököket is kiszurné a médiából.
Ha Csúcs ilyen jó fej, akkor
talán érdemes visszamenoleg végiggondolni, nem volt-e
alapvetoen rendben a 129 rádiós kirúgása?
*
Szokatlanul hatalmas betukkel szedett cím a Napi Magyarország elso oldalán, fent: Palesztina számít ránk (febr. 3.). A felcím: Ali Saat fejlesztési miniszter budapesti tárgyalásai, nem az a típusú hír tehát, amihez ilyen és ekkora cím kell.
Palesztina számít ránk.
Ehhez azonban be kéne nyújtania a pontos igénylistát,
mire van elsosorban szükség odalent: kodobáló
fiatalokra, molotovkoktélokra, vízvezetékre, OTP-automatákra,
fejkendokre, páncélozott Merdzsókra, a Viking klub
teljes törzsgárdájára, netán médiatanácsokra,
egy a megszállt területeken hamarosan felállítandó
khm, népi-urbánus tévékuratórium paritásos
elveinek kidolgozására? Palesztina, rám számíthatsz.
*
Tudtam: még hallunk az Ezüsthajóról.
(Emlékszünk, Viktor garbóban, PR-felkonf, Breakfast
in America.) Az Ezüsthajó Produkciós Iroda igazi telemázlista:
ki hitte volna, de o forgathat kormányzati kortörténetet
videóra, és a Népszabadság infója szerint
o közvetíthet Kenó-sorsolást a közszolgálati
Magyar Televízióban, sok tíz milkóért.
A Kenó-közvetítés igazi szakmapolitikai kihívás:
„a nyeroszámokat modellezo golyók »pörgését«
kell dokumentálni.” Ilyenre nem mindenki alkalmas, az ilyenre szakmapolitikailag
kompetens, politikailag elkötelezetlen firmát kell találni.
Sikerült.
*
A hónap mondata: „A konformizmus bajnokai képtelenek nekem megbocsátani a múltjukat.” In. Vagyok. Írja, szerkeszti, kiadja: Obersovszky Oby Gyula, az 1956-os Igazság alapító foszerkesztoje, ex-halálraítélt, az illegális Élünk szerkesztoje. Ahogy az Anima Sound System mondja: „Senki nem érti, senki nem érzi.” Soha sehol egy interjú nem jelenik meg ezzel az emberrel. A liberális demokrata sajtóbárányok hallgatnak, így egy ilyen egyszemélyes kis lap emlékezik és kiált igazságtételért, recski nemzeti emlékparkért. A liberális demokraták például miért nem küzdenek nemzeti emlékparkért a volt recski láger területén?
A nagy szellemek (pl. Karl Kraus, Erich
Mühsam), akik általában a konformizmus bajnokainak meg
nem bocsátására mentek rá, szerettek egyszemélyes
újságban utazni. Az egyszemélyes újság:
egyszerre individuális szabadság és kétségbeesés.
A Vagyok mint médium legfontosabb üzenete a túlélés,
a létezés maga. Ennek a furcsa, kényelmetlen, kezdetlegesen
szerkesztett és jobbos kis lapnak olyanja van, amije a (szoc)lib
sajtónak nemigen: méltósága. Nincs Igazság.
*
Nem lehet véletlen, hogy ebben az eldáridósodó, a nézok IQ-szintjét alulról súroló tévéposványban, amelyben a kínálat csak visszatükrözi a vélt keresletet, nincs egy normális napi/heti politikai elemzo/orientáló magazinmusor. Spiegel TV és Focus TV helyett kiönt a bulvár és a locsogás, ideje elsofokú készültséget elrendelni a Fókusz, a Napló, a Plusz, a Jó reggelt, Szabadság tér és a Jó estét, Pintér Dezso címu musorok miatt. Az Országház (RTL Klub) és az Esti gyors (TV 3) kivételével Mari néni szerkeszt a kereskedelmiben, az o ízlése, szocializációja és elvárásrendszere diktál, az o belso unalma csapódik le a közszolgálatban.
Nagyon brutális dolog rájönni
arra, hogy az vagy, amit nézel.
*
Andris csodaországban.
„Amikor odakerültem, nem tudtam, hogy a musor ilyen. (...) Az az érdekes, hogy az adás nézettsége folyamatosan no. Nem is értem, miért veszik le a képernyorol. (...) Az elején még le is akartak váltani a tulajdonosok, amikor meglátták, mit csinálok.” (Vízy András, RTL Klub, a 100-ból 1 címu játék musorvezetoje a Cash Flow gazdasági magazinban.)
Andrisnak igaza van: az az érdekes,
hogy az adás nézettsége folyamatosan nott.
*
Az elozo rész tartalmából:
„Capdevila Alexet bízza meg a raktárújítás felügyeletével. Tervei vannak a fiúval, még életében ot akarja megtenni örökösének. Brooke nem tervezi, hogy fontos és felelos állást adjon Sheilának. Helke, aki Bostonban tanul, hazalátogat néhány hétre. Megtudja, hogy apja üzleti problémákkal küszködik. Eközben Stellának mindjobban megtetszik a szép testfelépítésu Julio. Raimon és a rendorség készül a pénz átadására. Ráadásul azok, akik a cselszövésre készülnek, ismerik Clark titkát. Fatima reméli, hogy José Armando kibékül Gracielával, és a lánya örökre elfelejti Adriant. A férfi megjelenése Clara novérre igen negatív hatással van, mivel újra felébreszti benne régi alkoholfüggoségét.”
Nem feltuno, ugye? A fenti szöveg nem
egy, hanem hét tévésorozat ismertetését
ötvözi. Mindet egy napon, február 25-én adták
le. Mi lehet annak a polgártársunknak a fejében, aki
csak egyet vagy kettot végignéz naponta?
*
Mit csinál a magyar polgár
(két gyerek, állás, feleség, szereto, lakáshitel,
Suzuki) reggel? Tévét néz. Brutális a harc
a tévék között a hajnali hat és kilenc óra
közti sávért, amikor is a fogmosás és
a kávé között félúton milliók
kapcsolgatnak az MTV 1-rol a TV 3-ra és vissza, idonként
meg a két kereskedelmi banalitásra. Hagyjuk most, hogy milyenek
ezek a musorok. A magyar ember reggel tévét néz, és
ez sok mindent megmagyaráz, ami a nap késobbi idoszakaiban
ebben az országban történik.
*
Mufaji bravúr sikerült az ÉS fiatal riportereinek: PR-cikket kanyarítottak a PR-ról (Kóczián Péter– Ószabó Attila–Vajda Éva: Arccal a kamerák felé. Képmutatók a médiában. In. ÉS, febr. 5.). A kétkolumnás riport szerzoi lényegében leborulnak az elott a tény elott, hogy Orbánnak van PR-stábja, amelyik ügyel a pásszentos nyakkendore, a laza fekete garbóra, és idoben a miniszterelnök szemébe csöpögteti a szemcseppet, nehogy úgy nézzen ki a kamerák elott, mint valami piros szemu nyúl húsvét tájékán. Fantasztikus, hogy miket nem tudnak ezek a PR-stábok.
A megannyi háttérbeszélgetésbol kiderül még: hogy jó volt a Fidesz választási kampánya; hogy Wermer Andrásnak hívják a PR-fofelelost, akinek néha megengedik, hogy politikai üzeneteket is megfogalmazzon; hogy a Fidesz leginkább szolid eleganciájú ruhákkal hódította meg az MDF-es és egyéb polgári köröket; hogy mekkora teljesítmény a polgár szó felfedezése.
Kínossá akkor kezd válni a riport, amikor a PR-esek mondják el az ÉS-esek helyett a dolgok hírértékét, így ugyanis bekövetkezik a kritikátlan azonosuláseffektus a nyelvezetben (pl. „a Simicskát csócsáló sajtó”), de maga a látásmód is átalakul, megszunik a kívülrol láttató, távolságtartó elemzés, a riport tárgya önálló életre kel, a riporterek csak a megszólaltatott háttéremberek szócsövei mintegy.
Kínos a meg nem kérd(ojel)ezett dolgok tömege, hogy pl. szó nélkül marad, amikor a PR-es büszke a polgár szóra, hiszen „köré egy egész világ építheto fel”, miközben kurvára nem tudja megmondani, hogyan is nézzen ki ez a polgári világ, és hát persze, hogy nem tudja, hiszen ezt a fogalmat, mint kiderül, tudatosan nem pontosították. És pl. miért nincsen megkérdezve, hogyan lehetséges az, hogy egy pártnak van kampánya, de nincs világnézete, identitása, az üzenete mosóporszeruen tetszoleges, és (a valóban ügyes marketing mellett) azzal nyer meg egy választást, hogy balról elozi az MSZP-t?
Kínos, hogy míg a Fidex meg van dicsérve, amiért (halleluja!) tudatosan használja a kommunikáció, a vizualitás eszközeit („ok már a tévével együtt nottek fel”), addig egy kérdés erejéig sem érdekes az ÉS riporterei számára, akik úgyszintén a tévével együtt nottek fel, hogy akkor meg honnan a túróból jön elo ez a médianonkonform arrogancia a Fideszbol? És egyáltalán: esetleg van-e összefüggés hatalmi nyomulás és ügyes PR között? Hogy miért élvez állandó közbeszerzési prioritást a Viktor-közeli Ezüsthajó?
Mindez érdektelen, így nem is csoda, hogy az Ezüsthajó legendás produkciójáról, a Viktor amerikai útjáról készült... filmrol a szerzok leírják a következo mondatot (halálkomolyan, ez áll szó szerint, tényként az ÉS-ben): „Az útifilm minosége egyáltalán nem volt »ciki«, bármely magyar televízióban adásba kerülhetett volna, mert ugyanolyan, mint bármely riportfilm.” Adásba is került, kétszer is, kedves Péter, Attila, Éva, a magyar közszolgálatban, mégpedig azért ott, mert csakis és kizárólag ott mehet le a Miniszterelnöki Hivatal nyilvánvaló közbenjárására egy a felületes szemlélo számára is cikinek, fizetett hirdetésnek kinézo, kritikátlan, hízelgo, színésszel hangalámondott PR-dolgozat.
A riport így folytatódik: „Azzal a különbséggel, hogy a filmet készíto stáb exkluzív lehetoséget kapott, s ott is forgathatott, ahol más magyar stábok nem. Ezzel Magyarországra is elérkezett az újságírók által készített riportoktól megkülönböztethetetlen és így felismerhetetlen kormányzati propaganda korszaka.” Ad 1: magára valamit is adó tévéadó nem ad le olyan riportot, amely úgy készült, hogy a sajtó helyett a kabinet PR-stábja forgatta a kabinet tagjairól. Ad 2: miért ilyen rövid az emlékezetünk? Az elozo ciklusban a polgári erok, jelesül Dávid Ibolya harcolt joggal és keményen a Horn-kormányzati „tévéhíradók” MEH-beli gyártása ellen. Ad 3: az ÉS riporterei miért nem veszik észre elso pillantásra egy riportról, hogy az PR vagy nem PR?
Talán azért tart itt a médiakritika,
ahol tart. Az országról most nem beszélek.
*
Ugyanaz az ÉS-szám, csak hetedik oldal, György Péter, teljes kolumna (Ismétlodo vagy új médiaválság). Már amikor eloször olvastam, tudtam, hogy a szélsopolgári médiaerok üdvözölni fogják, és tényleg: Szentmihályi Szabó Péter (Napi Maó) és Bencsik András (Demokrata) fejében szépen meg van erosítve minden, ami paranoia.
Azt írja ugyanis Gy. P.: „A mai ellenzék (...) ne viselkedjen úgy, mintha az 1989-ben kialakult tulajdonosi szerkezet transzparens szerzodések rendszerén alapulna, tehát megbonthatatlan hagyomány lenne. Ennél illene oszintébbnek lennünk. Ma már pontosan látható, hogy a médiaipar 1989-ben kialakult szerkezete – a mai napig – nekünk, liberálisoknak és a posztkommunista szocialistáknak kedvez; s ezt nem kimondani, illetve eltagadni semmire sem vezet.” A bátor tabutöréssel csak egy a baj: hogy tényszeruen nem igaz, s ezt nem kimondani, illetve eltagadni semmire sem vezet.
A jelenlegi médiastruktúrát valóban befolyásolja több borzalmas posztkomcsi, átörökített gazdasági és személyi tényezo, rossz a terjesztés, nehéz az áttörés a hirdetési piacon, továbbra is a Népszabadság a vezeto napilap – de mi pontosan a probléma gyökere? Tévébol, rádióból van sok. Bárki indíthat jobboldali/népi/konzervatív napi- és hetilapot, a Népszabadság monopolhelyzete pl. teljesen virtuális, egy minoségében és terjesztésében profibb konzervatív napilap hosszabb kampányolás után bármikor lenyomná. Hogy ez nem történik meg, nem azért van, mert „a médiaipar” valakinek kedvez – ennél illene oszintébbnek lennünk.
Ennél is nagyobb gáz, amit Gy. P. a kormányzati egyensúlyteremtés szándékáról vetett papírra. „A kormány egyensúlyteremto akarata nem más, mint nyílt vallomás egy korszeru, modern konzervativizmus mellett.” (Fúzióval, odafentrol? Napi Maóval? A Hírlap basztatásával? „Minden demokratikus kormánynak evidens elkötelezettsége, hogy az ellenzék szólásszabadságának gyakorlatát is garantálja.”
Mit akar nekünk a szerzo ezzel mondani? Én azt hittem, az alkotmány és a demokrácia garantálja a szólásszabadságot, de ha nálunk a kormány garantálja az evidens elkötelezettséget, akkor mégiscsak ránézek a világútlevelemre. És a legszebb: „A társadalmi nyilvánosság diverzitása, a demokratikus minimumként leírható sokszínusége, tehát az eltéro vélemények hangoztatásához szükséges csatornák garantálása nem képzelheto el állami kontroll és segítség nélkül.”
Na most tegyük félre egy pillanatra szélsoséges libertariánus véleményemet, hogy tehát én alig tudnék a gazdasági/kulturális élet területén bármit is felmutatni, ahol az államnak keresnivalója lenne, szerintem a teljes nemzeti kulturális örökség is jobb kézben van egy privát vagy civil alapítványnál, mint a MEH trezorjában. Vegyünk egy átlag liberális demokratát, aki nálam egy fokkal jobban hisz az államban. Elfogadná-e, hogy muködo demokráciában a vélemények piacán létrejöhet valami, amit „egyensúlytalanságként” jellemezhetnénk? És elfogadná-e, hogy „állami kontroll és segítség” kell a véleménypluralizmus helyreállításához? Gy. P. nyíltan ki is mondja: „Az okos médiaszabályozás – melynek a tulajdonosi szerkezetbe való aktív beavatkozás az egyik lehetséges eszköze – épp arra való, hogy a mindenkori kormányok garantálhassák a médiaiparban a vélemények színskálájának szinte egészét.” A gond csak az, hogy ha Gy. P. így veti fel a megoldást, akkor o is része a problémának.
Az „egyensúly” megteremtése, a tulajdonosi szerkezetbe való aktív beavatkozás, a szinte teljes színskála garantálása kormányzati eszközökkel kelet-európai viszonyok/személyi és gazdasági feltételek/egyéni és kollektív szocializációk között a demokrácia azonnali felszámolását jelenti – de szerintem ezt Gy. P. is tudja, o se viselné el, ha a kormány belenyúlna mondjuk az Origo tulajdonosi szerkezetébe, és közölné, hogy túl kevés a jobboldali nézet a Matáv website-ján.
Esetünkben mégiscsak a kormányban való hitet azonosítanám a probléma lényeges gyökereként. Aki egyszer elkezd hinni benne, az csak következetes, amikor elfogadja, hogy hát végül is demokratikus a kormány, miért ne nyúljon bele a médiába orzo-védo szándékkal, tele jóindulattal? És miért ne adnánk oda a kormánynak a feleségünket, kipróbálásra? Esetleg a pénzünket még ma átutalhatnánk, a házunkat átírhatnánk a kormány javára – elvégre értünk teremt egyensúlyt, nem ellenünk.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu