1981 ôszén, szeptember
végén elutazom Lengyelországba, két-három
évente esedékes kutatóutamra, amelynek során
a régi lengyel irodalom (XVI-XVII. század) mellett az újabbal,
a huszadik századdal is foglalkozom, számos lengyel íróbarátom
és ismerôsöm van, tôlük informálódom
az éppen aktuális helyzetrôl.
Varsóban meglátogatom Camilla Mondralt, aki nagyon régi barátom, Jókai, Déry, Örkény lengyel fordítója. Camillát, aki megrögzött pártonkívüli, most beválasztották a Varsói ôsz címû, minden évben megrendezésre kerülô költôfesztivál szervezôbizottságába. Erre a '81-es fesztiválra külföldieket alig tudtak meghívni, pontosabban nincs elég pénzük, tehát angol költô egyáltalán nincs az idén, viszont magyar sincs, mert azoknak meg hivatalosan letiltották a Szolidaritás-fertôzött Lengyelországba való kiutazását. (Nyáron, amikor Budapesten jártam, kitûztem a Szolidaritás-jelvényemet, de egyetlen rendôr sem állított meg, bár azt mesélik, ez nálam fiatalabbakkal megtörtént, néha meg is verték ôket ezért a kihívó lengyelbarátságért.) Camillának hirtelen nagy ötlete támad: képviseljem én a fesztiválon a magyar költészetet és - két legyet egy csapásra - közvetve az angolokat is. Telefont ragad és intézkedik: rendben van, az utolsó percben én is bekerültem a Varsói ôsz mûsorába.
Mivel a fesztivál pár nap múlva kezdôdik, pár versemet gyorsan le kell fordítani. Camilla a maga részérôl megcsinálja Nyugtalan koranyár címû rövid, ám velôs allegóriámat, fia pedig, Stefan Peksa (a családnak és barátoknak "Kubus", vagyis Mackó) nekiáll két másik versemnek, amelyek történetfilozófiát próbálnak természeti képekbe ágyazni, s a maguk módján szintén aktuálisak. A fesztivál lengyel programja az Óvárosban zajlik, érdekessége, hogy abba most elsô alkalommal fölveszik az összes erre érdemesített emigráns költôt, függetlenül attól, mi a véleményük a "népi" Lengyelországról. Az oroszokat is egy belsô emigráns, a kitûnô Arszenyij Tarkovszkij képviseli, a filmrendezô Tarkovszkij apja. Az összes többi külföldinek külön szerveznek estet az Írószövetségben.
Ilyen szerzôi est még nem volt és talán már nem is lesz soha Varsóban. Nyugati vendégek, mint már mondtam, nincsenek, van ezzel szemben egy-egy keletnémet, bolgár és pár jugoszláv. Meg ugye én, kettôs szerepben. A választék tehát nem túl nagy, és a kollégák verseinek minôsége sem rendkívüli, érdekes módon a szocialista költôk a modern almanachlíra kedvenc témáit variálják: szerelem, magány, rejtelmes okok által kiváltott, csak finoman megfogalmazható elidegenedés. Ezután jövök én a Nyugtalan koranyárral, illetve fanyar történetfilozófiámmal, amit a lengyel hallgatóság azon nyomban fordít a politikai tapasztalatok nyelvére. Elsöprô siker. Utána odajön hozzám a lengyel Nagyvilág, a Literatura na swiecie egyik szerkesztôje, és elkéri az összes verset. Közölni fogják, mihelyt lesz hely a lapban. (1982-ben, már a szükségállapot idején közlik is ôket, kijátszva így a cenzúra amúgy sem túl élénk éberségét…)
Az est után odajön hozzám H. elvtárs is a magyar követségrôl. Közli, hogy roppant érdekesek voltak a verseim, elküldeném-e neki a kéziratot? Megadja a címét. Mivel az itteni magyar követséggel ez idô tájt nincs kapcsolatom, és ez a kapcsolat nem is nagyon hiányzik, tudomásul veszem H. kérését, és ebben maradunk. Annál is inkább, mert Peksáék figyelmeztetnek: "Vigyázz, ez az ürge tégla" (vagyis "füles", beépített ember). Ehhez képest H. késôbb szép diplomáciai karriert fut be, már évekkel a rendszerváltás után. Varsóban vezekel korábbi bûneiért, csakhogy ezt a Magyar Köztársaság színeiben teszi.
Nyugtalan koranyár
Túl sokat esett ezen a tavaszon.
A kertben a bokrok alatt elszaporodtak
a fekete, házatlan csigák,
a repedésekben a kiéhezett pókok,
s a pipacsok feje is úgy hull alá, mint
tönkrôl a kivégzetteké -
lenyesett ágak, letarolt füvek roppant kupacban égnek,
keleti szél huhog át a házon minden éjjel,
s nem tudni, Káposzta-Birodalom reszketeg fômandarinja
a dicsô Nagy Káposztafej
mikor indítja el hernyó-falanxát
a fehér-pirosban pompázó szomszédos kertek ellen.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu