(Friedrich Engels-Karl Marx: A szent család, 1845)
*
A proletariátus csak annyiban valósítja meg magát, amennyiben önmagát megszünteti, amennyiben osztályharca végigharcolása útján létrehozza az osztály nélküli társadalmat. Az a társadalomért folytatott harc, amelynek a proletariátus diktatúrája csak egyik szakasza, nemcsak a külsô ellenség, a burzsoázia elleni küzdelem, hanem egyben a proletariátus önmagával folytatott csatája is azon elszürkítô és megalázó hatások ellen, amelyeket a kapitalista rend gyakorol osztálytudatára.
(Lukács György: Osztálytudat, 1920)
*
Ha Lenin tovább élt volna, a bürokratikus hatalom elôretörése lassúbb lett volna… De Krupszkaja már 1926-tól mondotta a baloldali ellenzékieknek: Ha Lenin élne, biztosan a börtönben lenne.
(Lev Davidovics Trockij: Az elárult forradalom, 1936)
*
Ne vesztegessük az idôt meddô litániákra vagy undorító mimikrire. Fordítsunk hátat Európának, amely szüntelenül az Emberrôl prédikál, miközben mindenütt mészárolja az embert, ahol éri... A legtöbb nacionalista párt propagandája rendszeresen mellôzi a parasztságot. Márpedig nyilvánvaló, hogy a gyarmatosított országokban egyedül a parasztság forradalmi...
(Frantz Fanon: A föld rabjai, 1961)
*
Az állam elhalása a közkeletû, általánosan elterjedt értelemben… kétségtelenül a forradalom elködösítése, ha ugyan nem tagadása…
A burzsoá állam… nem hal el, hanem a proletariátus a forradalomban megszünteti. Ami e forradalom után elhal, ez a proletárállam, vagy félállam.
(Lenin: Állam és forradalom, 1918)
*
Az egydimenziós társadalom totalitárius irányultsága hatástalanítja a tiltakozás hagyományos módjait és eszközeit. Sôt még veszélyessé is teszi ôket, hiszen fenntartja általuk a népszuverenitás látszatát
(Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember, 1964)
*
Miközben a szabadságot akarjuk, rájövünk, hogy az teljes mértékben mások szabadságától függ, ahogy mások szabadsága a miénktôl. (…) Következésképp, ha teljes szívembôl elfogadtam, hogy az ember olyan lény, …aki bármilyen körülmények között csak a szabadságot akarhatja, akkor egyben azt is be kell látnom, hogy csak mások szabadságát akarhatom.
(Jean-Paul Sartre: Egzisztencializmus és humanizmus, 1946)
*
Ma habozás nélkül kijelentem, hogy a szocializmus az erôszak apológiája nélkül nem maradhat fenn… Nem sok értelme volna megmagyaráznunk a szegényeknek, hogy rosszul teszik, ha irigységet és bosszúvágyat táplálnak uraik iránt. A társadalmi harc azzal, hogy a szervezett seregek mindegyikében természetszerûen kifejlôdô becsülethez folyamodik, kiküszöbölheti a gonosz érzelmeket, amelyekkel szemben az erkölcs továbbra is tehetetlen volna.
(George Sorel: Az erôszak védelmében, 1908)
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu