CSÍKBAN TRAKTOR SZüLETIK

AUGUSZTUSTÓL AUGUSZTUSIG

Kisgyerekkoromból kevés dologra emlékszem annyira pontosan, részletekre kiterjedôen, mint az augusztus 23-i felvonulások "allegorikus kocsijaira". Akkoriban természetesen olyan fontos apróságok foglalkoztattak, hogy miként lát ki a díszítések-cafrangok közül a vezetô; kik azok a szerencsések, akik élire vasalt dísz-munkaruhában, élôképbe merevedve vagy esetleg munkát mímelve (az öntôk mintha öntenének, a fonónôk mintha fonnának, de például a kovácsok valóban kalapáltak) kocsikáznak; és ha egy kisgyerek kis piros-sárga-kék zászlót lengetve üldögélt a kocsi szélén, azt tiszta szívbôl irigyeltem, és a helyére álmodtam magam.

Augusztus 23-a volt az év legnagyobb ünnepe, az év fordulója: vonuló tömegek, kisgyerekek az apjuk nyakában, két szabadnap, sok fagylalt, sok léggömb. A várva várt augusztusi ünnep visszafelé és elôre beragyogta a hétköznapokat: a gyôzelem és a szabadság ünnepe, a jövendô gyôzelmek záloga. Mindaz, ami a dísztribün elôtt elvonult, megjeleníttetett, maga volt a legvalóságosabb (mert a "szent" alkalom által szentesített, a szürke hétköznapokból kiemelt, szimbólummá sûrített és örökkévalóvá merevített) valóság.

1976. augusztus huszonharmadikán vonult el az elsô tíz, Csíkszeredában gyártott traktor a dísztribün elôtt - vagyis, ahogy ezt akkoriban megfogalmazták: "A hagyományokhoz híven az idén is elsônek a megyeközpont legújabb, legfiatalabb létesítményének - a traktoralkatrészgyárnak - a dolgozói vonultak fel, akik az évi terv teljesítésében szerzett negyvennapos elônnyel, mintegy tizennyolc millió lejes terven felüli megvalósítással cáfoltak rá >>fiatalságukra<<." A felvonulók élén haladt az elsô traktor - vagyis az, amelynek orrán piros pannón fehér betûk hirdették (egy nyelven, "a munka nyelvén"): "Tractorul nr. 1 fabricat la IPAT Miercurea Ciuc" (a csíkszeredai Autó- és Traktoralkatrészeket Gyártó Vállalat által gyártott 1. számú traktor); mögötte pedig, a nyomaték kedvéért, hármas sorokban, de számozás nélkül, még kilenc másik.

A következô augusztusokon megismétlôdött a jelenet, "hagyománnyá vált"; csak a szám változott az élen haladó traktorra biggyesztett pannón. Jól emlékszem az ötszázadikra (mármint arra, amelyik ötszázadiknak feltüntetve vonult fel); rémlik, mintha az ezredik is felvonult volna, de nem vagyok biztos benne. A nyolcvanas évek közepétôl a román párt- és államvezetés már csak az igen jól ellenôrzött fôvárosban tartotta elengedhetetlennek az ünnepet és a szeretett vezetôt dicsôítô felvonulások szervezését; az olyan vidéki városokban, mint Csíkszereda, megelégedtek egy nagygyûléssel. A traktorok pedig, sorszámtól függetlenül, százával porosodtak a gyárudvaron vagy a gyár körüli parkolókban: a pletykák szerint hol az "arabok", hol valamelyik dél-amerikai állam halogatta, utasította vissza minôségi kifogásokkal indokolva a leszerzôdött mennyiség átvételét.

Az 1989-es változások után pedig: kész kálvária; igazgatócsere, sorozatos elbocsátások, kényszerleállások, fônökök átmentô káeftéi, lakosságnak kiosztott részvények. Én magam is néhány részvény tulajdonosa vagyok 1994 ôszétôl; azóta sehova nem hívtak, osztalékot a jövedelembôl nem adtak, igaz, nem is kértek új befektetésre; csak akkor látom a gyáram, ha elbiciklizem elôtte. Jól megvagyunk.

AZ ELSô TRAKTOR MINT SZIMBóLUM

Annyi bizonyos: az 1976-os augusztus 23-át köszöntô kincstári szónokok, majd az errôl cikkezô, beszélô, ezt "kikerekítô" aktivista-újságírók, lojális vagy csak ostoba értelmiségiek, a hivatalos propaganda pedig mint intézmény mindent megtett annak érdekében, hogy az elsô traktor és mindaz, ami hozzá kapcsolható, összetett és hatásos szimbólummá váljon. Vegyük sorra az összetevôket.

1. "Az elsô traktor azt jelzi, hogy korszerû nehézipar települt ide."

Csík, Székelyudvarhely környéke a Székelyföld elmaradott, rurális, mezôgazdaságból és fakitermelésbôl élô vidéke. Természeti értékei voltak és vannak, és persze nagyszerû emberei, de nem több. Most modern gépipar telepedik ide, ez lesz "megyénk legjelentôsebb gépgyártóipari egysége", "a világszínvonal mércéjénél is helytálló berendezések" kezdenek mûködni. Az "ôsi fúró-faragó szerszámok" helyébe automata, félautomata gépsorok kerülnek. Igaz, a gépkocsigyártás a gépipar húzóágazata, de a traktorgyártás is ott a nyomában. Itt most egy igazi nehézipari központ körvonalazódik, (Brassó után) a traktorgyártás második romániai fellegvára. Az egyes számú traktor motorháza fölött ott a pannó, rajta grafikon: hány traktort fognak gyártani az elkövetkezô években.

2. "Az elsô traktor azt jelzi, hogy jó szakembergárda / hozzáértô munkaközösség / erôs munkásosztály van ezen a vidéken."

"Esztergályosok, lakatosok, marósok, csiszolók dolgoznak a hatalmas csarnokban, a szerszámgépek, berendezések engedelmeskednek az itteni fiatalok kézügyességének, szakmai tudásának." Éveken keresztül folyt a toborzás: elsôsorban Brassóból, de más nagyvárosokból is próbáltak szakembereket idecsábítani. Természetesen leginkább azok jöttek, akik innen származtak el; vagy akik valamilyen okból új karrierhez kerestek új feltételeket. Legtöbben azonban a szakiskola elvégzése, munkahelyi képzés után kezdtek itt dolgozni. Munkaközösségük hozzáértését, áldozatkészségét az elsô traktor bizonyítja: ôk ezután a "hargitai traktorgyártók".

Tudtommal a munkások jelentôs része falun lakó, gazdálkodást is folytató, ingázó volt. Munkásöntudatuk "színvonalát", mentalitásukat többek között a kaszálás idejére idôzített nyári szabadságok, a "ha nyáron esik az esô, kétszer annyi esztergakés törik el" és hasonló jelenségek mutatták.

3. "Az elsô traktor országos hírnevet szerez gyártóinak, a városnak, a vidéknek."

"Az elsô traktor dübörgése vitte országszerint tova tudásuk, helytállásuk hírét." Nagy dolog: a szocialista Románia térképén vannak elôkelô, dicsôséget jelentô helyek: az ipari fellegvárak; akik itt élnek, dolgoznak, azok értékesebbek, mint akik csak egy kisvárosban, elmaradott vidékeken tevékenykednek. Nyilvánvaló, hogy miért értékesebbek: ôk az élcsapat, akik "a munka mezején" az elsô vonalban harcolnak és gyôznek. Minden kisvárosnak, elmaradott vidéknek kutyakötelessége, hogy arról álmodozzon: egyszer majd ô is értékesebb, felnôttebb, központabb lesz. És persze: integráltabb egy centralizált, diktatorikus gazdasági szerkezetbe. Ennek a célnak az eléréséért tett egy nagy lépést a város, a vidék.

4. "Az elsô traktor: az egység záloga."

A szocialista Románia rendületlenül fejlôdik, halad az emberiség aranyálma, a kommunizmus kiteljesedése felé vezetô úton. Az egységes fejlôdés részeiben valósul meg: tegnap az elsô pitesti Dacia, ma az elsô hargitai traktor, holnap az elsô csernavodai atomerômû. "Részesei vagyunk az eredményeknek, az ország sikerei a mi sikereink is, a mi vidékünk emberének a megvalósításai, munkája, gondolata, tettei is szervesen hozzátartoznak az országos elôrehaladáshoz." A szervesség olyan magas fokú, hogy már átcsap metafizikába: egy bölcs politika és egy bölcs vezetô köré fonódik ez az egység.

5. "Az elsô traktor: a bizalom meghálálása."

Az, hogy itt traktorgyár épült, nehézipar települt, többek között annak az alkunak az eredménye, amelyet 1968-ban, a megyésítéskor kötött a helyi elit és a központi vezetés. A központ ígért, és amit ígért, azt teljesítette; mi, helyiek, munkasikerekkel háláljuk meg a bizalmat: például 1976 júniusában "megyénk termelési rekordot állított fel: 4,7 százalékkal szárnyalta túl a havi össztermelési tervet. Így tovább tetôzték a megelôzô idôszakokban megvalósított többlettermelést, amelynek értéke meghaladja a 120 millió lejt." A transzcendens Jó mindig betartja ígéretét; ha mégsem, annak csakis mi lehetünk az okai, mert napi létünkbe belemerülve nem igyekszünk eléggé, nem háláljuk meg megfelelôképpen a bizalmát. Szerencsére itt van és ismétlôdik a rituális alkalom: itt az elsô, az ötszázadik, az ezredik traktor mint a kapcsolat, a biztosíték: az áldozat a Leghatalmasabb és Legkegyelmesebb Jóság oltárán.

6. "Az elsô traktor: a legszebb bizonyság, hogy mindenre képesek vagyunk."

Ezúttal hosszabban kell idéznem: "Azt mondják a gyárban, hogy ez még csak a kezdet, év végéig egy másik típus szereléséhez is hozzáfognak, ebbôl is elkészül jó néhány. S milyen érdekes, beszéd közben mindegyre a holnapra terelôdik a szó, alig pár év, és a gyár termelôfelülete a mostaninak a kétszeresére bôvül, hamarosan négy lánctalpas típusú traktort fognak itt gyártani, a termelés a tízezres darabot is meghaladja, a munkások száma is megháromszorozódik. A szavak magabiztosak, nyoma sincs a kételynek. Miért is lenne? Ez az év a legszebb bizonyság, hogy mindenre képesek vagyunk."

Az igazán szép az, ahogy ez a transzcendens önbizalom kiárad, és a várost, a vidéket, az egész Székelyföldet elönti: ha ilyen munkasikereket értünk el, ennek vagyunk részesei, ha az elmúlt augusztustól mostanig "több mint kétezer új munkahely létesült az iparban", akkor bajtól és történelmi idôtôl megszabadulva, boldog örök jelenben élhetünk; "végérvényesen a múlté a vándortarisznyába bújt aggodalom, az otthon változatos, a szaktudásnak, képesítésnek megfelelô munkahelyet biztosít mindenki számára. Itthon vagyunk." Mármint itthon, a szocialista Romániában, hogy a cenzornak is jusson; és itthon, a mi tejjel-mézzel folyó, most már a világnak a csíki traktort is megszülô Székelyföld-szülôföldünkön, hogy nekünk, a magyar nyelvû pártsajtó napszámosainak is maradjon.

Sorolhatnám még az összetevôket. Számomra azonban a legérdekesebb természetesen az, hogy igen tartósnak bizonyult, és huszonkét év elmúltával

"AZ ELSÕ TRAKTOR" SZIMBÓLUM MA IS ÉL"

Mindaz, amit akkoriban elmondtak, leírtak az elsô traktorról, a propagandisztikus, manipulatív demagógián túl, egy mentalitást körvonalaz. Azt körvonalazza, ahogyan a provincia (vagyis leginkább: annak elitje, értelmisége) áltatja önmagát. Külsô utasításra, külsô irányítással, külsô támogatással, külsô segítséggel kialakít önmagáról, az országban, a világban elfoglalt helyérôl egy képet, egy diskurzust, és saját gyengesége, korlátozottsága miatt ennek csapdájába esik. Ma is ott ücsörög: nincsenek kidolgozott ismeretei arról, hogy miért és miben volt valóban hasznos vagy elhibázott az akkori, centralizált ipartelepítési, városfejlesztési politika; nincsenek kidolgozott ismeretei arról, hogy miért bizonyult mûködôképesnek az "elsô traktor szimbóluma", nemcsak az akkori politikai-gazdasági elit, hanem még a "dolgozó tömegek", a társadalom számára is. És fôleg, és ami a legsajnálatosabb, de egyben ami a leglogikusabb, mert emiatt lehet csak önmagával azonos: nincs kidolgozott elképzelése önmaga és a világ valós viszonyáról, saját magának a mai világban elfoglalt helyérôl; elképzelése a viszony lehetséges rendezésérôl. Nincsenek stratégiák a helyfoglalásra; éppen ezért az a hely jut majd neki, amelyet számára mások máshol kiosztanak. Ez volt: az 1976. augusztus 23-át köszöntô egyik hurráoptimista cikkben olvastam: "Ha az eredmények mindenütt nem is érik el a lehetôségek határát és az elvárásokat, egészében figyelemre méltó sikerekrôl beszélhetünk." Egy gyöngyszem. Ez van.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu