A KESUDIÓ ÜGY

Maróti Lajos

Munkáról, morálról - kesudió ürügyén


(…) A változás elsô és legnagyobb pozitívuma: a tulajdonviszonyok robbanásszerû megváltozásával egyszeriben megszûnt a munka vállalását korábban alapvetôen motiváló lét-kényszer; senkit sem lehet többé az utcára tenni, senkinek nem kell attól félnie, hogy egyik pillanatról a másikra munka nélkül marad, s éhkoppra jut a családjával együtt. E nagy emberi felszabadulás az állandó stressz feloldódásával szinte szükségszerûen hozza magával a lazítást, az elkényelmesedést - hacsak nem sikerül a munka vállalásának egy újfajta motívumrendszerét nagyon hirtelen meggyökereztetni a társadalomban. (…)

Végül, de nem utolsósorban: a munka örömszerzô funkciója is egyre ritkábban lelhetô föl napjainkban, a társadalmi munkamegosztás szükségszerûen fokozódó túlspecializálódásából adódóan. Elenyészôen keveseknek jut osztályrészül, hogy munkájuk eredményével, mint önmagában zárt, teljes egésszel találkozzanak, s efölött örömet érezhessenek. (…) Én itt sejtem például a kiskert-hobby térhódításának titkát, s nem e tevékenység hasznot hozó voltában: persze nem árt, ha a kertecske megtermi a zöldséget, epret, ha még eladásra is jut, külön haszon; a lényeg mégis: egy értelmes, ugyanakkor teljes tevékenységfolyamat gyakorlása, a kezdô fázistól az eredmény, a termés kézbevételéig - ez a tevékenység-sor valamiféle kielégülést ad, szemben a munkahelyi apró részfeladatokkal. (…)

És gondoljuk meg: a szocializmus csak a termelôeszközökhöz való viszony kérdésében és a társadalmi érvényesülés lehetôségeinek biztosításában ígér egyenlôséget a társadalom minden tagja számára, a termelt javak elosztásában viszont éppenhogy nem egyenlôtlen, hanem a végzett munka mércéje szerint mér, és e mérés mércéje miért ne lehetne a pénzben kifejezett jövedelem?

Egyszerû, mint a Kolumbusz tojása - legalábbis papíron. Amit az idô is igazolni látszott: az elmúlt tíz évben az életszínvonal gyors emelkedése, az a tény, hogy immár nem puszta létünk megújításáért dolgozzunk, hanem karnyújtásnyi távolságba kerültek az olyan korábban luxusnak számított javak, mint a gépkocsi, a hétvégi ház, a külföldi utazás… a lehetôségek meglódulása nagyon is kézenfekvôvé tette, hogy a differenciáltan (munka szerint differenciáltan!) növekvô jövedelem hathatós vonzást fog gyakorolni a munka hatékonyabbá tételében, a munka ügyében való azonosulás fokozásában.

Az összkép azt mutatja, hogy ezt a célt nem sikerült elérni. Legalábbis egyelôre. (…) Igaz, persze, hogy az anyagi érdekeltség érvényesítése és vállalása önmagában nem azonos egy új munkamorál kialakításával; az ellenkezôje azonban, az tudniillik, amikor a kiváló s a vacak munkát végzôket a bérlistán legföljebb néhány száz forintokkal kifejezhetô grádicsok választják el egymástól, hallatlanul de-moralizáló. (…)

Nyilvánvaló, a közmorált kell valahogy egészségesebbé tenni. Kezdve a terápiát éppen a munka rangjának megemelésével. A munka az élet sója, a romlástól, mely megóvja… Banalitás? Lehet. De - úgy látszik - nagyon igaz.

Élet és Irodalom, 1976. március 20.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu
 
 

C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/