A KESUDIÓ ÜGY

Hárs László

Egy zárójel feloldása


(…) Egy másik cikk mégis engem jelölt meg fôbûnösként, igaz, hogy név nélkül, de félreérthetetlenül. Lovas Márton ugyanis egy zárójeles mondatában így aposztrofált engem: "(Inkább az a bajunk, hogy túl sokat telefonálgatnak.)" Vigyázat! nem "gatunk", mert ô a maga részérôl tudja, mivel tartozik a közösségnek, óvakodik bajt okozni, ô tehát nem gat, ô fegyelmezetten és öntudatosan telefonál, esetleg nem is telefonál, hanem távbeszél, azt is csak ritkán, végszükség esetén.

Viszont ki az, aki gat? Méghozzá felelôtlenül és meggondolatlanul, fittyet hányva a népgazdasági érdeknek, mit sem törôdve vele, hogy gatása mekkora bajt és kárt okoz? Az bizony én vagyok, senki más.

Legutóbb például három napja gattam egy feltûnôt és eléggé el nem ítélhetôt. Vásároltam ugyanis néhány ezer forintért egy új televíziót. És addig-addig televíziózgattam, amíg a készülék, teljes kétpercnyi mûködés után felmondta a szolgálatot. Áldozatul esett átkos mohóságomnak. (…)

Aztán miattam válik le a cipôtalp is, nem pedig azért, mert rosszul volt felerôsítve. Egyszerûen túl sokat lépegettem a cipôben. Ha - teszem azt - tizedannyit lépegettem volna, akkor lábbelim élettartamát sikerült volna a tízszeresére növelni, ami a világszínvonalat is alaposan felülmúlja. Azaz cipôügyben is az én eléggé el nem ítélhetô getésem a bajok forrása, nem más.

Továbbá a téliszalámi-hiány oka is én vagyok, mert túl sok téliszalámit eszegetek. (…)

Természetesen nyakló nélkül utazgatok, és ezzel én okozom a zsúfoltságot, valamint a csúcsforgalmat, holott ott maradhatnék, ahol vagyok, és megvárhatnám helyben, amíg ismét dolgom lesz ott. És magától értetôdô, hogy kispolgári mohósággal habzsolom a gyógyszert, s addig-addig gyógyítgatom magamat, míg idônként eltüntetem a patikákból a viskent, a panangint, a miscleront. (…)

Döbbenetes felelôtlenségem példái a végtelenségig sorolhatók. S e példákból egyenként és összességükben kiviláglik, hogy addig nem jön semmi rendbe (noha minden rendben van), amíg én csak úgy gatok és csak úgy getek, bele a vakvilágba, kényem-kedvem szerint. Mert a zárójel zsákjából végül is ennek az elvi álláspontnak a szöge bújik ki. Tudniillik, hogy engem, a fogyasztót kell megtervezni, engem, a használót és felhasználót kell racionalizálni, engem, a szolgáltatás igénybe vevôjét kell koordinálni, és akkor menten megteremtôdik Pangloss mester világa, a létezô világok legjobbika.

Élet és Irodalom, 1976. március 20.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu
 
 

C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/