Lovas Márton

Berta bulcsu Bolhából elefántot csinál

Fiatal írónk szenvedélyesen, felháborodott hangon fejezte ki "Kesudió"-jában véleményét gazdasági életünk bizonyos jelenségeirôl. Távol áll tôlem, hogy a közgazdászkodó szépírótól tudományos tárgyilagosságot igényeljek. Tessék csak eltúlozni a bajokat, így érdekes.

Nem is azért szólok hozzá cikkéhez, mert általában ellenezném a szubjektív írói hangvételt, a karikatúrát. De Bertha Bulcsu cikke jellemzô példája annak, hogyan esik be egy politizáló író a gazdasági élet csapdáiba, és gyakran az igazsággal ellentétes szentenciákat harsog. Ez a bûnbeesés igen tanulságos - ha tanulunk belôle.

Legyen az író szenvedélyes, háborodjék fel a viszszáságok láttán, de azért vigyázzon arra, hogy alapjában igazat írjon. Ez az, ami nem sikerült neki. (…)

"Ha megered az esô, beáznak a vonalak. A kétmilliós város telefon nélkül marad. Nem lehet orvost hívni, a mentôket vagy a tûzoltókat…"

Ha "megered az esô", még lehet a fôvárosban telefonálni. (Inkább az a bajunk, hogy túl sokat telefonálgatnak.) Igaz, egy-egy nagy felhôszakadás - ez nem gyakori - elönt pincéket és telefonkábeleket, de nem az egész kétmilliós várost, csak néhány utcát a sok százból, és a vonalakat, amelyek elromlottak, gyorsan kijavítják.

"A gabonatermelés negyedét kidobjuk, mert sok pékségben nem hajlandók megsütni a kenyeret… A proletárdiktatúra képtelen elérni, hogy a kenyeret megsüssék a pékek…"

Gabonatermésünk mostanában évi 12 millió tonna. Ebbôl egymillió tonnából sütnek kenyeret, a többi takarmány és export. Nem dobhatjuk ki a gabonatermés negyedét - hárommillió tonnát az egymillióból - rossz kenyér formájában. Aki ért hozzá, tudja, hogy nem lehet a lakosságot jól, bôségesen kenyérrel úgy ellátni, hogy ne keletkezzék néhány százalék eladhatatlan maradék. De ezt nem dobják ki, hanem takarmányként értékesítik.

Magyarország egyike azoknak az országoknak a világon, ahol jóízû kenyeret sütnek, és nagyon olcsón árusítják. Ez az igazság.

Miért varrja Bertha Bulcsu pont a proletárdiktatúra nyakába, hogy vannak hazánkban rossz pékek is? (…)

Élet és Irodalom, 1976. március 13.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu