Holt Költõk Társasága

"HOLNAPTÓL TEGNAPIG?"

- A Vízözön?

Leküldi társaságát az esôfront,

de nem akarnám, amit esernyôm ront

valami kivetôdött,

kivetett délutánon,

majd az Alkotás utca mellett,

ahol a benzintankok telnek,

kedvem sakkba ölöm,

kedvetlenségem,

nem is egészen, sose úgy semmiképpen,

mindig sehogy, s amije fogy,

délebbre vonul lassan,

nem tudok imádkozni, hogy

"csak Csernobilt megúszhassam".

Az esô most elállt, mért mentem el hazulról,

de nincs kérdés, mely ily józanul visszazúdul,

szaporodnak s fogynak a játszmák,

fekete bárkák

nyekkennek tócsaszerte,

tornacipômbe lottyuk beverve,

bólogat akácfa, tulipánfa,

szétrobban tulipáncsokor,

áll és óv a Holt Költôk Társasága,

elfogy másodliterre a bor.

Már a Logodi utcán, ahol Jékely járt

Kosztolányi házánál, egy kitárt

pinceajtót megragadok,

a világ, érzem, forog.

Felszakítja kezem a vasalása,

negyven, ötven, hatvan év, hol van az még,

levelek csorranása,

nem tudom, lesz-e, ami lehetnék,

egy ernyô beleronthat,

a Holt Költôk megvillantják a holdat.

Nagy árnyuk félovális, az Alagúton

sietek magam nélkül szinte, mint a nyúlnyom,

húzódom csak, húzódozom,

Holt Költôk, egyszerûen nem tudom.

Ma is: nem is tudom.

Csak húzom. Társaságtok külön

már alig kerülöm.

Már-már alig.

Épp csak holnaptól tegnapig.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu