Körösényi Andrásnak van humorézéke. Legalábbis errôl tanúskodik recenziójáról írt kritikámról írt kritikája. Recenziójával kapcsolatos tartalmi kifogásaim egyikére sem válaszol, ezzel szemben megállapítja, hogy nem olvastam Szalai könyveit, csak az ô állításait igazolom, mindezt keserves manipulációkon keresztül, s végül is azt bizonyítom be, amit ô már sejtetett recenziójában: Szalai Erzsébet elitszociológus a századvég nagy mesemondója. A tartalmi kérdésekrôl szóló vitát Körösényi ily módon csimbumcirkusszá alakította át, melyben a nagyérdemû szórakoztatása a lényeg, s a ki tud nagyobbat mondani. Ezen az úton nem követem Körösényit. Röviden összefoglalom ehelyett azokat a tartalmi kérdéseket, melyekre Körösényi nem válaszolt, majd ,,manipulációs technikáim" hátterébe engedek bepillantást.
Körösényi recenziójával kapcsolatos bírálatom lényege az volt, hogy a szerzô járatlan az elitszociológiai irodalomban, ennek a területnek a módszertani distinkcióit sem érti, s ezért nem tudja elkülöníteni egymástól Szalai írásaiban a tudományos vita tárgyává tehetô kérdéseket a politikai diskurzus terére utalható, de tudományosan nem vitatható publicisztikai elemektôl.1
1. Körösényi recenziójának fô kérdése, mint azt mostani írásának 1. számú lábjegyzetében is megfogalmazta, egyrészt az volt, hogy Szalai tudományos eredményeit közlô tanulmányai mûfajilag különböznek-e köteteinek publicisztikai írásaitól, másrészt pedig, hogy Szalai ,,elitszociológiai munkássága kiállja-e az általa megcélzott empirikus szociológia, illetve empirikus társadalomtudomány kritériumainak próbáját". Körösényi mindkét kérdésre nemmel válaszolt. Itt még egyszer nem sorolom fel azokat az érveket, melyekkel azt mutattam be, hogy Körösényi igen gyenge kritériumokat használ publicisztika és tudomány szétválasztására (címek stílusa, írás elsô megjelenési helye stb.), s csak a második kérdéssel foglalkozom.
Körösényi elsô nekifutásra Szalai elittipológiájának sajátosságaival próbálta meg recenziójában bebizonyítani, hogy Szalai elitszociológiai írásai nem állják ki a tudományosság próbáját. Érveibôl számomra az derült ki, hogy Körösényi nem ismeri még a hazai elitszociológia tipológiai vitáit sem, s ezért nem tudott mit kezdeni Szalai két kötetének szakszociológiai írásaival. Leírtam, hogy Szalai elitszociológiai írásai elsôdlegesen Szelényi, illetve a Szelényi-Konrád szerzôpárosnak a hatalmi rendszert elemzô írásaira épülnek mind az alkalmazott fogalmi keretben, mind elméleti hátterükben.2 Elittipológiája, s ezzel együtt a hatalmi szerkezet általa kínált elemzése, a birtokolt tôkefajtákon és a hatalmi szerkezetben elfoglalt pozíciókon alapul, hasonlóan a hazai elitszociológia fôvonalához.
Ugyanakkor Szalai új elemet vitt be a hazai elitszociológiába azzal, hogy az elitek pozícióinak elemzését kiegészítette az elitek diszpozícióinak, azaz habitusának elemzésével, s ezzel egy jóval árnyaltabb elittipológiát tudott létrehozni. Körösényinek elôször ezt az elemzési keretet kellett volna megértenie ahhoz, hogy eldönthesse, van-e köze Szalai elitszociológiai írásainak a tudományossághoz. Ehhez a hazai irodalmat kellett volna ismernie, s nem ártott volna, ha legalább Bourdieu-nek a tôkék fajtáival, valamint a habitus és struktúra kapcsolatával foglalkozó írásait olvasta volna. A vonatkozó szakszociológiai irodalom elemi ismerete nélkül ugyanis nem lehet választ adni arra a kérdésre, hogy Szalai írásai kiállják-e ,,az általa megcélzott empirikus szociológia, illetve empirikus társadalomtudomány kritériumainak próbáját".3 Korábban tartott elitszociológiai kurzusaimon a diákok általában a hatodik-hetedik héten képesek voltak viszonylag elég pontosan elhelyezni a magyar elitszociológusokat a nemzetközi irodalomban, még azokat a szerzôket is, akiket a fogalmak pontos definiálásával csak nagy rosszindulattal lehetne megvádolni. Szalai elitdefinícióját és elittipológiáját P. Bourdieu és C. W. Mills írásainak alapján pontosan meg tudták határozni anélkül, hogy olvasták volna Szalainak a fenti szerzôket elôször megidézô, a Szociológiai Szemlében megjelent írását. Idevonatkozó kritikám lényege az volt, hogy szakszociológiai írásokról nem lehet a vonatkozó szakirodalom ismerete nélkül recenziót írni. Szalai írásai egy elég jól lehatárolható irodalomba ágyazódnak be, ennek fogalmait és módszertanát lehet bírálni, de elôször el kell olvasni.4
Második tartalmi kritikám Körösényi recenziójával kapcsolatban az volt, hogy a recenzens nem értette meg Szalai írásainak módszertani distinkcióját, s Körösényi mostani válasza arról tanúskodik, hogy a szerzô erre kísérletet sem óhajt tenni. Pedig úgy érzem, elég egyszerû az általában vett elitek és a rendszerváltó elitek megkülönböztetése: az utóbbi csoport(ok) definiálása, határainak kijelölése attól függ, hogyan ítéli meg a szerzô (és a recenzens) az egyes elitcsoportok által játszott szerep fontosságát egy konkrét történelmi folyamatban.
Ebbôl következik, hogy esetünkben történeti és esetleg politológiai kritériumok és módszerek alapján lehet állításokat megfogalmazni és vitát nyitni, szociológiaik alapján viszont nem. Arról például, hogy az MSZMP reformkörösei hová tartoznak, lehet színvonalas vitát nyitni tények és értelmezések ütköztetésével történészi módszerekkel, vagy például egy konkrét, s a rendszerváltásban bizonyítottan alapvetô szerepet játszó döntés politológiai vizsgálatával. Körösényi recenziójában azért találtam számtalan értelmezhetetlen kérdést és gondolati zûrzavart, mert a szerzô összekeveri az elitek és a rendszerváltó elitek fogalmát, s a sötétben tapogatózva hol szociológiai kritériumokat kér számon Szalain, hol pedig a rendszerváltás ,,köztörténetére" vagy éppen a közvélekedésre hivatkozva bírálja a recenzált szerzô csoportmeghatározásait. A recenzens magyarán úgy próbált meg választ adni arra a kérdésre, hogy Szalai írásai a tudományosság határain belül vannak-e, hogy bírált szerzôjének még módszertani alapvetését sem értette meg.
Végül harmadik tartalmi kritikám Körösényi recenziójával kapcsolatban az volt, hogy Weber rendfogalmának kisiskolás megmagyarázása nélkül is érthetô, mikor használja Szalai a rend és az elit fogalmát. Körösényi elôszeretettel vádolja a politikai manipulációval bírált szerzôt, recenziójából ugyanakkor azt derítettem ki, maga is pontosan látja, hogy itt nem a kedvelt ballib csoportok jelzôje az elit, s a nem szeretett konzervatív csoportoké a rend. Szalai Útelágazás címû, a recenzens által bírált könyvében oldalakon keresztül magyarázza, miért használja az uralkodó rend fogalmát a felsô pártvezetésre (Szalai, 1974, 65-72. o.), megkülönböztetve azt a technokráciától, illetve a nagyvállalati menedzserektôl. Ebbôl pontosan kiderül, hogy Szalai a rend fogalmát a státuscsoport értelmében használja, fogalomhasználatának semmi köze a középkori vagy feudális rendekhez vagy a szerzô értékeihez, kérdése az, hogy a fôhatalmat birtoklókat le lehet-e írni osztályként. Sajnálattal állapítottam meg, hogy Körösényi bírálja emiatt Szalait, holott maga is tisztában van ezzel. (Bruszt, 1998, 101. o.)
2. Körösényi recenciójával kapcsolatban még számos egyéb kritikát is megfogalmaztam, így annak stílusával (ízléstelen személyeskedés) vagy például recenzensi módszereivel kapcsolatban (árnyékbokszolás, álidézet kreálása), de ezekre már nem térek ki még egyszer. Bírálatom tartalmi részét is csak azért foglaltam össze újra, mert Körösényi viszontválaszában azt állapította meg, hogy csupán az ô állításait erôsítettem meg. Ez ugyan viccnek is rossz, de hát mit csináljunk, Körösényi Szalai írásait sem értette meg, miért pont az én írásomra reagált volna a tudományos vitának megfelelô színvonalon.5
Mielôtt leleplezném saját manipulációs technikáimat, röviden kitérnék arra a két, Körösényi által perdöntônek nevezett állításomra, melyek alapján bebizonyítottnak látta, hogy csak az ô állításait erôsítettem meg. Körösényi szerint elismerem az empirikus bázis hiányáról írottakat, s szerinte már itt meg is állhatna a recenzens, hisz a tudományosság kérdésénél ez a perdöntô. Itt én is megállhatnék, s elgondolkozhatnék azon, milyen jelzôvel illethetném ezt az állítást. Én ugyanis nem az empirikus bázis hiányáról, hanem a kutatási eredmények bemutatásának hiányosságairól írtam (Bruszt, 1998, 99. o.). Sajnos megint azt kell gondoljam, hogy Körösényi nem véletlenül nem érti ezt a distinkciót.
A másik állításom, melyet Körösényi (ki)használ, az volt, hogy ,,Szalai elittanulmányai hipotézisek". Ez megint csak Körösényi szövegkörnyezetbôl kiragadott megfogalmazása, s nem az enyém, s mint az elôzô állításnál, most is azt próbálja meg a számba adni, hogy kutatási eredményeket hiányolok Szalai írásaiban. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Én ugyanis a hipotézis szót annak a kritikai racionalizmustól kölcsönzött értelmében használtam, mint tudományos vita tárgyává tehetô kutatási eredményt, megkülönböztetve a tudományos vita tárgyává nem tehetô publicisztikai állításoktól. Bírálatomnak az elittipológiával foglalkozó módszertani részében pontosan megfogalmaztam véleményem arról, hogy Szalai elitszociológiai állításainak mely része az, melyet survey típusú vizsgálódásokkal bizonyítottak be (például a nagyobb elitcsoportokba való bekerülés kritériumai), s melyek azok, amelyekben Szalai mélyinterjús módszerre alapozott kutatási eredményei tették lehetôvé a pontosabb megértést (például elitek belsô tagolódása, jól lehatárolható kisebb elitcsoportok szervezôdése) (Bruszt, 1998, 99. o.).
3. Végül röviden a manipuláció(im)ról. A recenzens nem kevesebbel vádol, mint ,,forrásmanipulációval", ,,szöveg és forráshamisítással", ,,tematikai manipulációval" és az ,,olvasó szándékos megtévesztésével". Komoly vádak ezek, gondolom Körösényi legalább egy hétig töprengett pontos megfogalmazásukon, s feltehetôleg közben jött rá arra is, hogy én voltaképpen nem is olvastam Szalai bírált mûveit. Nézzük hát, hogyan manipulálok és hamisítgatok: 1. az ô recenziójából, valamint Szalai egy késôbb megjelent, de a bírálat tárgyát nem képezô írásából bôségesen idézek kritikámban, de Szalai bírált könyveibôl csak Körösényi recenziója alapján. 2. Azzal magyarázom meg a Szociológiai Szemlében jóval a bírált kötetek megjelenése után publikált Szalai-cikk állandó beidézgetését, hogy hamisan azt állítom: Körösényi nem csupán két kötetrôl, hanem Szalai elitszociológiai munkásságának egészérôl írt kritikát. 3. Szalait idézem azt bizonyítandó, hogy van elitdefiníciója, de elmulasztom az olvasóval közölni, hogy az idézet nem a bírált kötetekbôl való.
Megértem Körösényit. Írt egy arrogáns pufogásokkal teli recenziót Szalai mûveinek tudománytalanságáról, boldogan hátradôlt a karosszékben a jó munka örömével eltelve, s akkor jön egy kritikus cikk, mely megállapítja, hogy írása nélkülözi a szakterület elemi kategóriáinak és módszertanának ismeretét. Én is manipulációt kiáltanék a helyében. Komolyra fordítva a szót:
1. Azt, hogy az ô cikkét idézem legtöbbször, Körösényi elnézhetné nekem: az ô cikkét bíráltam, nem Szalai könyveit. Hogy Szalai bírált írásait is tôle idézem, ennek oka az, hogy úgy találtam, maga Körösényi is tudja, hogy félreértelmezi Szalait.
2. Szalai elitszociológiai munkássága ez a két kötet, plusz a Szociológiai Szemlében a recenzió megírta elôtt megjelent cikk, úgyhogy joggal írt Körösényi, mint azt cikkében kétszer is említi, a két kötet alapján Szalai elitszociológiai munkásságának egészérôl recenziót. Tudatában voltam annak, hogy ez a cikk nem képezte a bírálat tárgyát, sôt kritizáltam is Körösényit, hogy nem olvasta el. Ugyanis ebben a cikkben helyezte el Szalai korábbi vizsgálódásainak fôbb eredményeit a hazai és a nemzetközi szakirodalomban. Tanulmánykötetek tudományosságát megítélni készülô recenzenstôl elvárható lenne a szakterület irodalmának ismerete, s az, hogy a szerzô által nyújtott mankók nélkül is képes legyen elhelyezni annak írásait a szakirodalomban. Nyugodtan eltekinthettem volna én is a Szociológiai Szemlében megjelent cikk beidézgetésétôl, ettôl még kritikám lényege változatlan maradt volna.
3. Körösényi úgy beszél errôl a cikkrôl, mintha ebben revideálta volna Szalai az elôzô két kötetében elkövetett összes tévedését, s én, hogy ezt elleplezzem, ,,beleloptam" ezeket a revíziókat a szerzô által bírált, egyébként tücsköt-bogarat összehordó kötetekbe. Errôl szó sincs. Megdicsértem Körösényit, milyen jól rekonstruálta a két kötet alapján Szalai elitdefinícióját, s ezután nyugodtan ki is hagyhattam volna a Szociológiai Szemlében megjelent cikk forrásmegjelölés nélküli idézését, ugyanis mindössze azt akartam bizonyítani vele, hogy a recenzens, ha megerôlteti magát, elég pontosan tudja rekonstruálni a recenzált szerzô gondolatait. Eszembe nem jutott volna, hogy Körösényi ezt úgy interpretálja majd, mintha azt állítottam volna, hogy a bírált kötetekbôl voltaképpen nem ez az elitdefiníció következne. Ha ugyanis ez lenne a helyzet, akkor azt kellene gyanítanom, hogy Körösényi mégis elolvasta az inkriminált cikket, onnan, s nem a recenzált két kötetbôl ,,rekonstruálta" Szalai elitdefinícióját.
Hát ennyi. Épületes vita volt.
1 Emellett hangsúlyosan is kiemeltem, hogy Szalai elitszociológiai írásaiban összekeverednek ezek az elemek, s bár arról lehetne vitatkozni, mennyire erôsítik vagy gyengítik a publicisztikai elemek a tudományos megállapításokat, védül is azt fogalmaztam meg, hogy értékválasztás kérdése az, hogy egy szerzô mirôl és hogyan ír, s a tudományosságnak a stílus nem kritériuma.
2 Ezt egyébként maga Szalai is leírja a Körösényi által recenzált egyik kötetben (Szalai, 1994, 62. o.).
3 Körösényi a recenzált tanulmányok fogalmi rendjét, módszereit és empirikus forráskezelését teszi meg a tudományosság kritériumának. Szalai fogalmi rendje a fentebb vázolt irodalom fogalmi rendjére épül, az elsôdlegesen esettanulmányokra és interjúkra alapozó módszerei pedig arra, hogy kitüntetett szerepet tulajdonít az elitek pozíciói és habitusa közötti viszony tanulmányozásának. Szalai forráskezelésének problémáira magam is utaltam, megemlítve, hogy az elitek jelen idejû kutatása kompromisszumokra kényszerítheti az interjúzás módszerét alkalmazó kutatót.
4 Míg egy átlagos olvasótól nem várható el, hogy a vonatkozó szakirodalom ismeretében ugorjon neki egy tanulmánykötet olvasásának, egy recenzensnek, pláne ha egyszemélyes tmb-ként jár el, minimum kötelessége a bírált szerzô szakirodalmi elhelyezése.
5 Nem tudom, honnan veszi Körösényi mostani válaszában a bátorságot arra, hogy Szalait ,,nagy mesemondónak" titulálja. Bemutattam, hogy a recenzens nem érti, hogy a rendszerváltó elitek meghatározásánál elsôdlegesen történelmi módszerrel, illetve kritériumokkal lehet vitát nyitni. Ennek alapján neveztem némi sznobizmussal Szalai ezzel kapcsolatos megállapításait narratívának. Körösényi ahelyett, hogy megkísérelné megérteni érvelésem, azt egy olcsó poén elsütésére használja fel a jóízlés határain messze túlzúgva.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu