A közszolgálati és a kereskedelmi mûsorszolgáltatók mellett ,,harmadik típusú rádiók"-nak becézett, nem nyereségérdekelt adók között sajátos helyzetben van a Tilos. Mint a szó szoros értelmében nulláról induló, politikai és gazdasági érdekcsoportoktól független, ugyanakkor hallgatottságát, pénzügyi támogatását és kulturális befolyását folyamatosan növelô és tudatosan menedzselô adó, kitûnôen alkalmas arra, hogy példázza a nonprofit rádiózásban rejlô lehetôségeket. Úgy látszik azonban, hogy ezeknek a lehetôségeknek a kihasználásában a többi nonprofit adó nemigen tudja követni, miközben a rádió, mint vállalkozás, hatékonysága szempontjából több tekintetben a kis vételkörzetû kereskedelmi adókkal vetekszik. Ennek a több szempontból is megkülönböztetett helyzetnek egyik oka a rádió elôtörténetével függ össze, a kalózidôkkel, amikor a Tilos szellemi alapértékeként deklarált mûsorkészítôi szabadság a törvényen kívüli állapot által kikényszerített ,,intézményesült" szabadsággal együtt mintegy rákényszerítette a rádiót, hogy szervezetét és mûködésmódját a fennálló politikai, gazdasági, szakmai befolyástól, sôt, a tisztázatlan jogi szabályozástól is függetlenedve alakítsa ki.
Innen eredeztethetô a Tilos mûködésének több olyan sajátossága, amely 1995 után, a törvényes keretek között is jól kihasználható lehetôségeket biztosított a rádió számára, és a politikai befolyás médiatörvénybe épített formáinak az ismeretében vélhetôleg fog még biztosítani a számára a jövôben is. ,,A médiatörvény esetében az ördög nem a részletekben rejlik, és csak abban bízhatunk, hogy mivel a törvény minden hibája ellenére lehetôvé tette a valódi médiapiac kialakulását, ez idôvel kikényszerítheti a törvény racionális módosítását, illetve a médiatestületek józanabb és mértéktartóbb mûködését." (Molnár Péter: Telefonüzenet kis kockás papíron, Beszélô, 1998. április, 20. o.)
Az 1991-ben egy jól felszerelt hátizsákkal, heti 12 óra adásidôvel és alig egy tucat emberrel indult Tilos mára 128 emberrel dolgozó, napi 24 órás adásra kész, 75 ezres (!) lemezállományát havonta további ezerrel növelô rádió, a magyarországi nyilvánosság történetében példátlan média-sikersztori hôse. Az indulás óta soha egy percnyi reklámot nem sugárzó nonprofit adó, amelynek minden munkatársa ingyen dolgozik, éves viszonylatban több millió forinttal rendelkezik, és bevételei a hallgatottság ugrásszerû növekedésével párhuzamosan egyre nônek. A hallgatók számáról ezzel együtt a Tilosnak sincsenek megbízható adatai. A kis vételkörzetû adók hallgatottsága országos mintán nem mérhetô, és míg a kereskedelmi adóknak elemi érdekük, hogy mérjék a hallgatottságukat és minél magasabb értékeket mutassanak föl, addig a nonprofit adók hallgatottságáról csak becslések vannak forgalomban, holott a hallgatottságnak számukra is van jelentôsége, hiszen a törvény szerint a nonprofit adóknak meg kell célozniuk bizonyos célcsoportokat, azonkívül a célzott mûsorokra elnyerhetô pályázati pénzek szempontjából sem mindegy, hogy ezeket a rétegeket milyen hatásfokkal képesek elérni. Tóth Szabolcs, a Tilos ügyvivôje közvélemény-kutatóktól származó saját információja alapján jóval 100 ezer fölöttire taksálja a hallgatótábort, amelynek kimutatható létszámánál sokkal fontosabb az innen érkezô tényleges anyagi támogatás. ,,A Marathonnak nevezett adománygyûjtô kampányból másfél millió forint jött be, az adó 1 százalékokból
1 411 000 forint. Ez elég sok, ha azt vesszük alapul, hogy a Titanic-fesztivál kapott 300 000-et az adóból, vagy a Katona József Színház 800 ezret. Ez tavalyi adat, az idén nagyságrendekkel többre számítunk. Az egy százalék és a Marathon a rádió teljes költségvetésének a felét teszi ki. Ezenkívül vannak a pályázatok. Szerencsések voltunk az elmúlt negyedévben, bejött egy nagy európai pályázat, 24 millió forintot kaptunk az Európa Parlamenttôl ,,demokráciafejlesztés" címszó alatt. Demokráciafejlesztési projektünk arról szól, hogy csinálunk egy CD-ROM-ot, könyvet és ehhez kapcsolódó elôadás-sorozatot, ami ingyenes segédanyag bárkinek, arról, hogyan lehet rádiót csinálni, a nulláról felépítve. Emberileg, jogilag, stúdió, technika, minden. Tehát a Tilos Rádió az Európa Parlament szerint a demokráciafejlesztés eszköze. Három év alatt utalják át ezt a 86 ezer ECU-t, ami kb. 24 millió forintot jelent; ehhez képest havi félmillió a költségvetésünk, vagyis évente hatmillió. És ez eddig is megvolt. Partikból, koncertekbôl." Ehhez járulhat még hozzá - sikeres pályázat esetén az ORTT-vel megkötött szerzôdés alapján - a különbözô koncessziós és egyéb díjakból felállított Mûsorszolgálati Alap éves bevételének a nem nyereségérdekelt mûsorszórók között szétosztandó egy százalékának a Tilosra esô része. Vagyis 15-20 milliárd forintos éves bevétellel számolva, mondjuk, 150 millió forint oszlik majd meg az érdek-képviseleti egyesületek taglétszámából következtethetôen félszáznál kevesebb nonprofit mûsorszóró között.
A Tilos tehát tud hét évre elôre tervezni, sôt, a következô fél év bevételeibôl a következô öt év mûködését is meg tudja finanszírozni. Számára a pályázat során inkább az jelentene hátrányt, ha a Budapesten fogható hat kereskedelmi frekvencia mellett a törvény szerint kiosztandó három nonprofit freki-t elôre meghatározott profil szerint, mondjuk kisebbségi adó, egyházi adó, egyetemi adó stb. hirdetnék meg, vagyis még nem mûködô rádiók számára írnák ki a pályázatot. ,,Jelen pillanatban az egyetlen olyan nonprofit rádió vagyunk, amelynek jelentôs hallgatottsága van, pénze van, tervei vannak. A pályázatok egymást erôsítik, most már nehezebb minket visszautasítani. Adunk az Interneten 24 órában. A pályázat mellett ott lesznek mellékletként azok az írások, hogy Tokióban, San Franciscóban, Torontóban hallgatnak minket, meg az a csomó rádió, amellyel keresztadásokat csináltunk a Net-en keresztül, tehát mi kiadtuk a jelet, San Franciscóban sugározták, és ha ott bekapcsoltad a rádiót, akkor a Tilos jött. Nemcsak Magyarországról beszélünk mi, hanem külföldrôl is. De például eddig konkrétan négy olyan vidéki rádió fog pályázni, ami a Tilost akarja eljuttatni a helyi közönséghez, mert szerintük ez nem csak budapesti rádió, hanem országos érdekû. Ôk egy az egyben Tilost akarnak nyomni. Aztán különbözô üzleti kezdeményezéseink vannak. Most fogunk nyitni egy lemezboltot, pontosabban beszállunk egy lemezboltba, nem akarjuk, hogy a rádiónak tulajdona legyen. Most akarunk egy könyvkiadót csinálni, de ezek a külsô vállalkozások olyan módon mûködnek, hogy gazdaságilag nem, csak jogilag erôsítik a rádiót. Tehát biztonságossá teszik, de közmegegyezés szerint azt a pénzt, ami az ilyen helyeken befolyik, arra fordítjuk, hogy az adott hely nagyon jó legyen, illetve hogy azok az emberek, akik dolgoznak benne, fizetést kapjanak. Vagyis a rádiómûsor készítésért senki nem kap pénzt, és ki van mondva az alapszabályunkban, hogy a rádió mûködése meg is szûnik, hogyha valaki pénzt vesz föl ilyesmiért. Akármennyi pénzünk lesz, mindig mindenki ingyen fog dolgozni, mert ez biztosítja a színvonalat. Viszont a rádió körül ezekkel az ügyletekkel a lehetô legtöbb embernek adunk munkát. Itt csak olyanok dolgoznak, akik rádiót is csinálnak. Ezek az emberek éveken át ingyen dolgoztak a Tilosnak. Nemcsak mûsoridôben, hanem bármikor. Ezt nem szabad elfelejteni." A Tilos mint kultusztárgy valójában kulturális presztízzsel honorálja a munkatársait, ami piaci konvertálhatóságát tekintve ugyanolyan ösztönzô lehet, mint a pénz, ugyanúgy érdekek kapcsolódhatnak hozzá, és ugyanúgy függetlenségi vagy hatalmi dilemmák forrása lehet.
A rádió mûködésének hét éve alatt kialakult szervezeti formák jelentôsége valószínûleg eltörpül az organikus önszabályozás íratlan processzusai mellett. [A rádió tulajdonosa a Tilos Kulturális Alapítvány, kuratóriuma jelenleg azonos a rádió kétfôs ügyvivôi testületével (ÜTI) és a háromfôs ellenôrzô testülettel (ET), mindkettôt ellenôrzi és választja az összes mûsorkészítôt magában foglaló közgyûlés.] A szabad rádiózás ügyét nagy hatékonysággal képviselô szervezetnek a jövôben a nonprofit tevékenységbôl származó profitot és ennek paradoxonát is kezelnie kell, a nagyobb lehetôségek az arculatváltás irányába hatnak. Kérdés, hogy megôrizhetô-e az eddigi ,,voluntary" jelleg, vagy profizmus és piac által bedarálván kiüresedik és felszámolja önmagát, és lehet az is, kérdés, hogy baj-e, ha így lesz. Az eddigi történet (akárcsak más összefüggésben a Magyar Narancsé) arra utal, hogy az erôs énkép egyszerre lehet ellenálló és alkalmazkodóképes. Akár így, akár úgy, a Tilos a jövôben minden bizonnyal még inkább meghatározó kulturális tényezô lesz a médiapiacon, önmagán túlmutató jelentôséggel.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu