Majesté!
Allerdurchlauchtigster Grossmächtigster
Imperator!
Allergnädigster Kaiser
und Herr!
N
*
kormányzósági
székhelyen él egy bizonyos Kukac Mátyás.
**
*
És Sárbogárdi Jolán stílusában
ír (
Nappali Ház
IX, 1997/2., pp. 89–90), akárcsak
(1)
**
Pavlovits Tamás, Pompeji VII, 1996/3–4., pp. 219–252. „Sajnos a
szintén ott levõ Kótay Mercedessel csak pár
üdvözlõ szót tudott váltani, ami szinte
nem volt elég a történtek gyors elmeséléséhez,
ezért »repetát« határoztak el, de Maci
addig is mélyen megnyugodott, hogy Edina rendben van végre
a kerékvágásával, melynek hangot is adott,
s hogy szeretne esküvõn tanúja lenni.
– Ez kölcsönös. –
Súgta Edina pukkadásig.
Miután elfogyasztották üdítõjüket
és az ízletes krémkávét, még
megnézték az elõadás szép folytatását,
majd a kellemes élménnyel tarsolyukban egymást átkarolva
mentek haza.” (
A test angyala
, Pécs: Jelenkor, 1997, p. 57.)***
***
És csakugyan közömbös („nézd [,] fiam”), hogy
Gábor Miklós legújabb önéletrajzi kötetében
azt szedik, hogy „Lawrence Olivier” (helyesen: Laurence Olivier), „Gerard
Philippe”**** (helyesen: Gérard Philipe) és „Audry Hepburn”
(helyesen: Audrey Hepburn)? A könyv nem betûkbõl áll?
A mûveltség számára közömbös
a magyar alaktan szétpofozása, a magyaros idomatizmusok és
kollokvializmusok helyettesítése idegenszerû, tahó
barbarizmusokkal és mûveletlen hiperurbanizmusokkal?
Karl
Kraus
nak miért volt szabad? És miért nevetséges
a
tény
, hogy valaki – olykor – tréfál
és önparodizál? És miért is nem Kosztolányi,
Illyés és Zolnai Béla „nyelvõrsége”
jut eszünkbe? Miért Agyalágyula? És mit szóljunk
azokhoz a széllelbélelt sehonnaiakhoz és komisz, cudar
csirkefogókhoz, akik szemrebbenés nélkül leírják,
hogy „
sem nem
” (azaz: „se nem + nem”…)? És „államférfija”
„államférfia” helyett, és „vej” (alanyesetben) „võ”
helyett… Nem indokolt a honfibú?
**** Arról
nem is szólva, hogy az Osirisnél a minap megjelent Hayden
White-válogatás amúgy is rémes elõszavában
lenyomtatott mintegy ötven francia szóból mintegy negyven
hibás (fordította és a fordítást ellenõrizte:
Braun Róbert). Kedvencem a „becsület” szó új
francia megfelelõje, az „
honetete
” (így). Korunk találmánya:
a mûveletlen értelmiségi.*****
***** Az se rossz
azért, hogy „
une reecriture radical de l’histoire contemporain
”
(!!!), meg „l
ong duree
” (!!!) (pp. 11–14): vajon mit csinálnak
egy ilyen könyvkiadóban – amelyet szerzõi megválasztása
miatt már bírált egy ismert hölgyfutár,
dr. Torgyán képviselõ –?2 Nyilván dekonstruálják
a helyesírást.
******
1
„– Hogyan lettél
zeneszerzõ?
– Úgy,
hogy mintegy másfél évtizednyi zenetanulás
után elkezdtem komponálni.
– Volt-e valamilyen
különleges okod arra, hogy ezt a pályát választottad?
[Érdekes igemód- használat a mellékmondatban.]
– Talán
az, hogy a zene segítségével különösebb
megerõltetés nélkül tudok információkhoz
jutni és információkat továbbítani.”
(Pálinkás György interjúja Weber Kristóffal:
„A város nem sajt”,
Jelenkor
XL, 1997/6, p. 608.)3
2
Nagyon tetszik, hogy a
Café
Bábel
huszonkettedik számában (1996/4) a floppylemez
összekutyulása következtében Karsai György
tanulmányához jegyzetként, elegánsan keretbe
tördelve közlik a szerzõ egy másik lapban megjelent,
a tárgyhoz nem tartozó cikkét (tkp. színikritikáját,
pp. 15–29). Olvasta valaki a szerk.-ben a szöveget? S ha igen, ez
mit jelent?
3
„Tudom, hogy mi következik,
unom is, úgyhogy nem sok minden inspirál az írásra.
De unalmamban továbbra is az írásra fogok ráfanyalodni.”4
(Spiró György nyilatkozata,
Kritika
, 1997/6, p. 14.)
4
Peter Engelmann középvacak
könyvének (
Hegel: filozófia és totalitarizmus
,
Budapest: Osiris, 1997) fordítója azt hiszi, Louis Althusser
németül írt könyvet
Das Kapital lesen
címmel,
holott azt már magyarra is lefordította a hetvenes években
Gerõ Ernõ (!), akit 5
5
anno meglátogatott a „körültekintõ
reformóvatosságot” (szó szerint) a lobogójára
vésõ
történettudós, akitõl
minden különösebb megerõltetés nélkül
az alábbi információt nyerte: „…1948- ban Sztálintól
azt az információt kapták [minden különösebb
megerõltetés nélkül, mint Beethoven], amit
Nem
volt módjukban kontrollálni
, hogy három-négy
éven belül kirobban a harmadik világháború.”
(Berend T. Iván:
A történelem – ahogyan megéltem
,
Budapest: Kulturtrade, 1997, p. 191.)
****** Helyesen: honneteté – une réécriture radicale de l’histoire contemporaine – longue durée .6
6 Karl Löwith Világtörténelem és üdvtörténet c. klasszikus mûvének magyar fordításába (Budapest: Atlantisz, 1997) is beszüremkedett a neomagyar újságnyelv egyik jellegzetes szégyenfoltja, a többesszám megszûnése: „Hegel konzervatív tanítványainak »viaszba, gipszbe és rézbe« kell mintáznia [helyesen: mintázniuk ] azt, amit a mester »carrarai márványba« vésett” ( op. cit ., p. 74). A parlamentben is halljuk: „a pártoknak meg kell »értenie«, hogy… [!]” És némely magyar nyelvészek már megint az ún. i degen szavak miatt aggódnak!… Miközben a morfológiánk – a nyelv szíve-vére – szét-elfolyik… És dr. Kukac biztosan megkérdi majd: „honnét tudja kend, mi a helyes? Mit még hogy? Mittû ollyan magabiztos? Mér meg ollyan nyeevtan? Minek ettõl magyar-e?”
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.mail.hu