Csehov Három nôvérében vannak szereplôk, akikrôl csak beszélnek. Ilyen Protapopov, a mindenki által lenézett városi elöljáró, Natasa afféle házibarátja, akinek beosztottja lesz a moszkvai egyetemi karrierrôl álmodó Andrej, s ilyenek az álarcosok, akiket a második felvonásban a Prozorov-házba tervezett farsangi mulatságra várnak. Az utóbbi évtizedek Csehov átértelmezései során több rendezô színre hozta Protapopovot, s arra is akadt példa, hogy a karneválozók beözönlöttek a színre, hogy aztán Natasa szigorú utasítására ne csak ôk, de a ház barátai is leforrázva távozzanak.
Jeles András kaposvári Három nôvérében is megjelentek a farsangozók, de ezúttal nem egy drámai betét kitágításáról és színszerûsítésérôl volt szó, hanem egy mû – s ezen keresztül a színjátszás mint önálló mûalkotást létrehozó mûvészet – kifejezési lehetôségeinek újragondolásáról.
A Valahol Oroszországban cím tulajdonképpen két elôadást foglalt össze: Jeles a Három nôvér elsô két felvonását hagyományos realista stílusban játszatta, majd megérkeztek a karneválozók, s ettôl kezdve egy egészen más karakterû játék kezdôdött. Az elsô részben – Három nôvér – önálló szerepeket alakítottak a színészek, a másodikban – Álarcosok – maszkos tömeg egyedeiként léptek fel. Eredetileg e második rész alapjául az ötvenes-hatvanas évek népszerû ifjúsági regénye, Gajdar Timur és csapata szolgált volna, végül azonban Puskin Borisz Godunovjától Hamvas Béláig különbözô szerzôk és mûvek szövegébôl, s mindenekelôtt Eörsi István – Melis László által megzenésített – Gulágdalokjából összeállított montázs alakult ki.
Jeles már az elôzô, a Monteverdi Birkózókörrel készített munkáiban – Drámai események, A mosoly birodalma – is a szövegmanipuláció hasonló módszereivel élt, hisz az elsô esetben Dobozy Imre Szélvihar címû ’56-os plakátdarabját alakította át, míg a második esetben Mrozek Rendôrségének elsô felvonását – s annak is csak egy részét – dolgozta fel önálló mûként.
A Valahol Oroszországban két része nem csupán stiláris, hanem mindenekelôtt gondolati kontrasztot hordozott. A Három nôvér szereplôi az álmok netovábbját jelentô Moszkvába vágynak, decensen csevegnek, flörtölnek, igaz, közben tönkre megy az életük, mert megfojtja ôket a Natasák és Protapopovok hatalma. Az álarcosok egy olyan világból érkeznek, ahol Eörsi szavaival
„azokban a napokban a téli folyókban vér folyt,
feljelentette egymást a házastárs, a testvér,
azokban a napokban a szerelem képzelgés volt,
falakon kopogás, susogás fûtôcsöveknél,
azokban a napokban akit letartóztattak,
fellélegzett, hogy már nincs mitôl félnie,
azokban a napokban azt neveztük szabadnak,
akinek nem maradt már senkije, semmije…”
Csehovnál még csak körvonalazódott a humánus értékek megsemmisülésének veszélye, az Álarcosok tanúsága szerint már nemcsak az értékeket, hanem az emberi életet is a teljes és kollektív megsemmisülés fenyegette.
Öt év sem telt el a Katona József Színház zseniális Három nôvére óta, amelyben Ascher Tamás bebizonyította, hogy a XX. század végén is tökéletesen érvényes Csehov minden gondolata – s íme Kaposváron Jeles arról készített elôadást, hogy e század borzalmai miképp értelmeztették át e gondolatokat, s mindaz, ami Csehov látleletében és jövôképében baljóslatú volt, alig száz év után idilli állapotnak tûnik mindahhoz képest, amit Európa átélt.
Két világ ütközött össze egy elôadáson belül, de e két világ csak laza kis szálon keresztül találkozott. A Gulág-lakók megjelenése nem következett a csehovi elôzménybôl, és sem a Három nôvér-részlet, sem a montázsjelenetek színészi-rendezôi megformálása nem volt elég pregnáns. A máskülönben toleráns kaposvári közönség jó része elutasította a produkciót, sôt, az elôadásokról felháborodásuknak különbözô jelét adva nem kevesen távoztak is.
A találkozás végeredményétôl függetlenül az alkotás kísérletezô attitûdje vált a leglényegesebbé. A közös munka elsôsorban azt feszegette: milyenek és mennyiben érvényesek a fennálló konvenciók, s hogyan lehet ôket meghaladni? Lehet-e súlyosabb következmények nélkül egymás mellé rendelni egy tradicionális és egy újító szellemû konvenciót? Az irányzatok, stílusok, kifejezésmódok ellentmondásos egymás mellett élését és harcát – ami minden valamirevaló alkotó közösségben lassú folyamatként zajlik – Jeles egyetlen elôadáson belül, felgyorsítva, épp ezért kiélezve, tehát drámai módon játszatta el.
Modellértékû kísérlet volt.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta