A közvélemény megdöbbenéssel értesült arról, hogy 2000. január 27-én a Budapesti Rendôr-fôkapitányság Akció Osztályának rendôrei a tanulók szeme láttára bántalmaztak és megbilincseltek egy tanárnôt, bántalmazták a segítségére sietô kolléganôjét, durva hangon beszéltek a diákokkal. A BRFK a nagy visszhangot kiváltó eset óta újabb és újabb, részint egymásnak is ellentmondó közleményekben próbálta igazolni, hogy az akciósok eljárása teljes mértékben jogszerû volt.
A jogvédô szervezetek évek óta gyûjtött tapasztalatai, a rendelkezésünkre álló statisztikák azt mutatják, hogy a rendôrök következmények nélkül alkalmazhatnak indokolatlan erôszakot. A bántalmazás vagy kényszervallatás miatt tett feljelentések egyharmadát az ügyészségi nyomozóhivatalok a nyomozás megindítása nélkül elutasítják, a megkezdett nyomozásokat pedig bizonyíték vagy bûncselekmény hiányában megszüntetik.
A rendôrség, a rendôri vezetés mintha inkább abban lenne érdekelt, hogy a nyomozások ne vezessenek eredményre. A rendôrök által elkövetett efféle bûncselekményeket nem következetesen feltárni, hanem inkább eltussolni igyekeznek. Az ügyészségi nyomozások hiányosságaira évekkel ezelôtt felhívta a figyelmet egy, a legfôbb ügyész által kezdeményezett vizsgálat, a helyzet azonban mit sem változott. Az ilyen bûncselekmények ügyében az eseteknek mindössze 15-20 százalékában kerül sor vádemelésre, és számos példa van arra, hogy még a kínzásnak minôsíthetô súlyos kényszervallatás miatt elmarasztalt rendôröket is csupán felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, már a tárgyaláson mentesítik ôket a büntetett elôélethez fûzôdô hátrányok alól, és így a kínvallató rendôrök tovább folytathatják „munkájukat”.
A felelôsségre vonás elmaradása mellett az erôszakos konfliktusoknak az egyik kiváltó oka a rendôrök szinte korlátlan joga, hogy állampolgárokat – autósokat, gyalogosokat – bármikor feltartóztathassanak, igazoltathassanak, az igazoltatott jármûvét, ruházatát átvizsgálhassák. Ezeket az intézkedéseket semmi módon nem kell indokolni: ez magyarázza, hogy Magyarországon évente a hivatalos statisztikák szerint is 1,5 millió igazoltatást hajtanak végre, a valóságban ennél valószínûleg jelentôsen többet. Az intézkedéseket igen gyakran jellemzi szakszerûtlen fellépés, bántó, durva hangnem alkalmazása. Ha pedig a megsértett állampolgár mindezt nem a rendôrök által kívánatosnak tartott alázattal tûri, pillanatok alatt kialakul a konfliktus, amely indokolatlan, de legalábbis aránytalan mértékû erôszak alkalmazásához vezet.
Sajnos mind gyakrabban derül fény rendôrök korrupciós bûncselekményeire. Ezek és az erôszakos fellépések egyre jobban aláássák a rendôrség iránti bizalmat. A polgárok bizalmának hiánya pedig a rendôri munka hatékonyságának rovására megy.  A rendôrség a közbiztonság érdekében és a bûnözés elleni harcra hivatkozva veszi védelmébe a kemény rendôri fellépést. A gyakorlatban azonban ez a „keménység” céljával ellentétesen hat, és inkább akadálya, mintsem eszköze a hatékony rendôri munkának.
Az alulírott jogvédô szervezetek együttérzésüket és szolidaritásukat fejezik ki a sértett pedagógusokkal és diákokkal, és mindazokkal, akik rendôri erôszak áldozatai lettek.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta