1. jelenet: Kora hajnali erdos tájrészlet, metszo hideg, enyhén havazik. Szuszogó és lihego hangok, majd az emelkedo tetejére felér két figura teljes vadászfelszerelésben. (Mester, No.) Ezután a kamera követi közös útjukat. A fegyverekbol kiderül, hogy vadászok. Menet közben a beszélgetés szeretetrol és barátságról folyik. Néha rácéloznak egy-egy madárra, de nem lonek. Bizonytalankodnak.
4. Mester. Egy alkalommal fontos téma megbeszélése közben valódi állatcsapdába zuhan, ahol teljes sötétség van. Apró zöld fény kezd derengeni, majd miután meggyújt egy gyufát, akkor pillantja meg az összekuporodott majom-szeru embert, akin csupán egy arany tanga van és a kezében zöld kristály ragyog.
6. jelenet: Gőzfürdo. Mester csak a fiú tanítványokkal a szárazgozben méregtelenít. A goztol alig kivehetoek az arcok. Velük szembe leül három ötven év körüli, látszólag homoszexuális férfi, akik egymást viccesen Göbbelsznek, Dúcsénak és Goringnek becézik. Majd molesztálni kezdik a Mestert és megszeppent tanítványait.
A Mester lakása puritán, egy-két szükséges dolog. Épp, hogy kiteregetett, megszólal a telefonja. A Lány keresi, hogy találkozóra invitálja. Miután lerakta a telefont, még egy percet elidozik az ablak elott és nézi, ahogy verik le a fákról a diót.
– Állj! A kurva életbe! Megőrültek maguk!
A katonák megcélozzák a nőt. Ekkor az ügynök kiált oda:
– Hagyják! Inkább a kamerával! Engedjék be az operatőrt!
11. kép
Ekkor az öltönyös, gumicsizmás operator átbújik a szalag alatt. Fél, nehezen megy közel, felvételeket készít. Csak ot látjuk, amint botorkál a testek között, hiszen nem tud a lába elé nézni. Kamerájának lámpája táncol az elterült tetemeken, míg megközelíti a not. Ebbol is látunk videoképeket. Néhány katona fegyvert tart az éledo nore.
12. kép
A nő rutinszeru mozdulattal nyakához ér, kicsatolja hajcsatját, kisimítja szemébol a haját. Vizes és koszos a ruhája. Az operator már egészen közeli képeket készít róla, néhány centire az arcától. Ekkor az operator mögött felemelkedik egy másik test is, lassan megköti cipofuzojét. Nem vesz tudomást a körülötte zajló eseményekrol. Ez a felvétel így zajlik, teljes képen az operator, míg mögötte felemelkedik egy test. A kordonon kívül állók elhulve nézik a jelenetet. A kamera végigmehet a lezárt terület vonalán, a befelé nézok elképedt arcán. Az ügynök mobiltelefonba beszél csak a hangját halljuk:
– még egy és még egy
Az operatőr meghallja a mögötte éledo férfi zaját, és szép lassan megfordul. A kép újra a kordonon belül.
13. kép
Másik operatőr és fotós is bemászik a területre, és készít már felvételeket. Látjuk, amint egyenként átbújnak a sárga szalag alatt.
14. kép
A kordonon kívül mindenki hallgat. Mindössze néhány halk, beszurodo zaj hallatszik. Ezek a felvételek le nem írhatók, a spontán tisztálkodás és ébredés képei. Néhányan kirázzák ruháikat, kifacsarják belole a vizet, nyújtózkodnak, cipojükbol is kiöntik a vizet, majd megkötik. Egymással közömbösek, de mozdulataikból felismerheto, hogy örülnek a viszontlátásnak. Az ébredés pontos megfogalmazása, akár személyrol személyre is. A felvételek a belso és külso szemszögbol váltják egymást.
15. kép
Kiválik egy középkorú férfi, o az elso, aki feláll, zakóját hátára veti és megindul a kordon felé. Felvétel az ügynökről, amint odakiált az orvosoknak és a katonáknak:
– Az a maguké lehet!
Majd a mellette álló társa szól hozzá halkan, oroszul:
– Fel kell hívnunk Kórust!
Az ügynök rábólint, és azt mondja:
Hívja oket, 5 perc múlva indulunk. És kérjen történész és antropológus szakembereket... meg aki eszébe jut.
16. kép
A férfi nyugodtan indul a kerítés felé, átbújik alatta, az ott álló katonák helyet adnak neki. Parancsnokukra néznek, tanácstalanok, fegyvereiket végig a férfin tartják. Ezt a kamera kiragadva kíséri végig. Egy kissé alulról veszi, a férfi igen lassan, de magabiztosan mozog. A kordonon túl felegyenesedik, hátat fordít a kamerának, és sétálva, nyugodtan tekint, hitetlenkedve a fegyverekre. Tesz néhány lépést, mire hátulról nyakszirten ütik. A földre zuhan. Két karját megragadják, és elhúzzák a nyitott furgonig. Bedobják, és az autó elhajt.
Pál úr, akit véletlenül nem az elmegyógyintézetben ismertem meg, aki tartózkodó magaviseletével lepett meg: o volt a cintányéros. Egy komoly zenekar hideg cinével tökéletessé tette a zenekar ügyetlen szimfóniáját. Azokkal a repkedo madarakkal együtt, amikor a kastélyában megtaláltam, és amikor megismertem a kecskéjét, akkor arra gondoltam, hogy ez a furcsa kecskepásztor ebben a titokzatos kastélyban, akivel nagyon ritkán találkoztam, talán egy jazz-zenész, talán egy titokzatos remete, talán egy FBI ügynök, talán csak egy ártatlan zenész, aki jazz-zenészetét úgy tartja a memóriájában, mint egy furcsa dél-afrikai torkosborz.
Amikor éveken keresztül nem találkoztam vele a bunös városban, akkor rájöttem, hogy se az egyik, se a másik.
Egy furcsa, éhes, tétova alakot láttam, aki nagyon furcsán viselkedik.
– Mi voltam? A Gammába dolgoztam. A Gamma-Muvekben. Fehérvári úton van. TmK-ba dolgoztam mint festo, nekem az a mesterségem: festo, szobafesto-mázoló... hát festomuvész is vagyok, ugye ez is benne van, tudod. Jó volt ottan sokáig, míg volt a Németh Miki, nagyon jól éreztem magam, túlóráztam is, ott ismertem meg az Évikét, ez volt 1989-ben, s akkor ott dolgoztam, mondom, még takarítást is végeztem, hogy én csináljam, szóltam az Évának is, hogy gyere segíteni, o is segített, együtt dolgoztunk, jó sok pénzünk volt mindig. Akkor, mikor megismerkedtünk, még Éva hazajárt, mint most, Bicskére, az anyjához, aztán egy pár hónap múlva már jött nekem, már vettünk ki magunknak albérletet, úgy éltünk, mint hal a vízben, mind a ketten. Aztán jött ez a rendszerváltás, jött az Antall és akkor sajnos az volt a dolog, és nekem rosszul esett: mikor hallottam, hogy Antallt választották elnöknek, na mondom, vége a gyárnak, vége mindennek, már ment is a zur, hogy bezárják, tudod, vége van mindennek. Na akkor én meg fogtam magamat, összegyujtöttem egy kis pénzt az Évivel, s mondtam neki, hogy kimegyünk Franciaországba, itt nem maradok. Én nem leszek csöves. Ez így van! Akkor az Évikével összeszedtük magunkat, mentünk, még útlevelem sem volt, de nem is kellett.
Fogtam magamat, szóltam az egyik jó barátomnak, a Vígh Csabának, aki a mai napig is jó barátom és kisegít sokmindenben, de o már biztonsági or, akkor kollegám volt, együtt dolgoztunk, festok voltunk, és mondtam neki, Éva majd szerez egy kulcsot, egy ilyen vonatkulcsot, tudod, fel lehet menni a WC fölé, s akkor elindultunk, Csaba feltett bennünket a vonatba, de szép volt, Istenem! Benn a WC-ben tudod van egy kis olyan dolog, egy kis ajtó, azt úgy kinyitod azzal a kulccsal, szépen felmászol, és: csendbe kell lenni! Nem kell mozogni, érted, kicsi hely van, de minden.
Na, az a vonat elvitt bennünket Prágáig. Prágába leszálltunk. Csehszlovákul én nem tudok beszélni, érted: nem tudtam, most se tudok. Hát mentünk, tudod, volt nálunk pénz, mentünk, elso éjszaka aludtunk egy hotelben, második éjszaka is aludtunk egy hotelben, harmadik éjszaka már nem. Vártam a másik vonatot, hogy menjünk Nürnberg fele, Nürnberg, tudod, de aztán meggondoltam magam, nem mentem Nürnberg fele, hanem mentem Drezda fele, a hülye fejemmel, ugyanúgy, csak a vonaton. Akkor feltett bennünket egy román gyerek. Érted. Már hogy bezárja az ajtót utánunk. Mert ha felmászol oda, akkor már nem tudod. Egy román gyerek. Elküldtek akkor, márhogy elmentünk Drezdába. Hát a kurva anyjukat a németeknek, hát nem elfogtak? De méghozzá a kalauz. Nem is a határorök. A kalauz! Évánál volt egy csomó gyógyszer, ez az epilepsziás gyógyszer, ez a Difedan, vagy Fenidan, összekeverem oket, mert a németbe ilyen van, a másik oldalba olyan van, például franciába Dépacking, meg ilyesmi, és akkor kidobtak bennünket, ránkhozták a rendorséget Drezdában, a németek visszazavartak, és átküldtek a határon, a csehszlovákok meg picsán rúgtak. Menjetek, amerre akartok!
Visszamentünk Prágába, csöveztünk két hétig. Azt az történt, tudod, hogy megismertünk ott magyarokat, mert Csehszlovákiába sok magyar van, Szlovákiából, aztán ott csöveztek Prágában, tudod. És rendesen tudtak magyarul. Azt mondja nekem az egyik: Te Laci, aszongya, van egy pincér. Minden nap viszi a bankba a pénzt, minden este. Menjünk, azt leverjük. Elvesszük tole a pénzt, húzunk magunknak. Elosszuk, tik mentek az Évával, amerre akartok, mink meg megyünk, amerre akarunk. Mink megyünk haza Kassába, mert kassaiak voltak, Košice. Mondom, jól van, megcsináljuk a dolgot, ez nem probléma. El is indultunk. Megvártuk a pincért, be is volt baszva, minden, levertük, érted. Éva beleegyezett, eloször aszondta, jól van, csak legyen pénz. De mikor meglátta, hogy mit csináltunk, látta a saját szemével, aszongya nekem: Nem szígyellitek magatokat! Hát az a szerencsétlen ember hogy fogja most a bankba beadni azt a pénzt! Hát arra felelosség vár! Ennyi pénzt elvettetek tole, hát nem szégyellitek magatokat! Te Éva, te mit akarsz, te nézed az én jö... a mi jövonket, vagy ennek az izéjit nézzed, hát mit érdekel téged ez a manus, hagyd rá, jól van az úgy! Húzzunk elfele!
Úgy is volt. Megegyeztünk mindenbe. A pénzt elosztottuk. Én meg az Évával – Évának csak ennyi elég volt, gyere, mondom, fizetek egy kávét, gyere, veszünk kaját is, mert most már éhes vagyok. Húzzunk magunknak! Úgy is volt. Másnap reggel már el is mentünk. Felültünk a vonatra – csak egy román tett fel. Egy másik román. Mentünk mostan, most Nürnberg fele mentünk. Sikerült is. Drága jó Istenkém! Erre a szerencsétlen lányra rájött, pontosan Nürnbergben, ahun van a határ, tudod, ahol a vámosok ott vannak, meg a határorök, minden, Nürnbergben nagyon nagy bajba voltunk. Húsz percet állt a vonat! Évára rájött a pisilés. Ha! Na Lacikám. Ez jajgatott már. Lacim, én már nem bírom, nem bírom! Várjál Évikém, nyugi, nyugi, bírd már ki, mert most nem tudsz megmozdulni, most mozdulatlanul kell álljál, akkor is! Szegénynek tartottam a kis izéjit, szorítottam, már én is sírtam majdnem az idegtol, mert most már megint lebukunk? Mi a fasz van? Érted. Én elhittem egy jövot magamnak, akkor az úgy kell legyen! Húsz percig kibírta az a lány, de már könnyezett neki a szeme a fájástól, mert neki baj van a veséjivel is, tudod, visszatartani, meg minden, nagyon nehéz volt neki. Szerencsére húsz perc után elindult a vonat, akkor lassan, mondtam neki, most gugguljál, csinálj, gugguló helyzetbe álljál, és én egy zacskót, alátartottam a zacskót, és úgy belepisilt. Én meg szépen megfogtam, megkötöttem, hogy nehogy kifolyjon, hát gondolhatod, lefolyt volna minden ottan a mennyezetrol, gondolhatod, végünk lett volna, érted.
Na és akkor jó volt, elmentünk Frankfurtig, Évánál volt ilyen Seduxen, tudod, mert epilepsziás, tudod, hogy nyugtató kell neki, hogy tudjon aludni. Abból a Seduxenbol, hidd el nekem, még én is bevágtam, azért, hogy aludjak. Egész Frankfurtig, hogy ne izguljak, tudod, ne idegesítsem magamat. Frankfurtig aludtam, leszállunk Frankfurtban, ej jó Istenkém, volt koronánk, egy olyan ötvenezer koronám volt – hát mondom, levettük rendesen azt a másikat –, volt egy olyan ötvenezer koronám, én nem szeretek ilyesmit csinálni, de rá voltam kényszerülve akkor, a faszomba, azóta is megígértem magamnak, hogy nem csinálok többet ilyet, lehet hogy az Éva izélt rá, hogy így. Szeretem, hallgatok én rá is, hiába önzo vagyok, na mindegy.
Leszálltunk Frankfurtban, azt se tudom, merre menjünk, mondom menjünk egy irányba, mondom az Évinek, elmentünk. És akkor elindultunk egy úton, hát hova érünk, tesókám figyelj má, hova érünk? Egy parkba. Se németül nem tudok, semmi, abba az idobe nem tudtam, most már tudok.
Elindultunk, beérünk egy parkba, tiszta kábítószeresek, nyomják magukat, biciklik összeesve, mert tudod a németek nagy biciklisek, mint a franciák, tudod, biciklik összeesve, minden ez az. Hú Éva, nekünk jobb sorsunk van erre, ezek úgyse tudnak magukról semmit, én zsebelem oket kifele. A rendorég járkál össze-vissza, de nem a parkba, nem jött be senki, semmi rendor, se razzia, semmi, csak járkálnak, nínóó nínóó. Levettem oket faszául, az egyiknél volt száz márka, a másiknál húsz márka, mindent lefelé, de csak pénzt, óra meg ékszer nem érdekelt engem, én nem játszok olyasmikkal, mert nem hoz szerencsét nekem, tudod. Azt ott is hagyom nála, nem is érdekel, érted. Az egyiktol elvettem egy fasza bordzsekit, azt úgy levettem róla, úgyse kell az már neked, úgyis alszol, érted. Éva meg nekem támadott: nem szígyeled magad, ezek szegények, nem tudnak magukról semmit, te meg ezt csinálod? Te Éva, te ne gondolj arra, te gondoljál arra, te gondoljál énrám meg terád, nekünk menjen jól. Megint lebaszott az Éva, a kurva életbe, hát de igaza is volt, nem?
Na, oké! Vettünk magunknak, pont volt, hova kerülünk be, volt egy ilyen ünnepély, nagy frankfurti, egész éjszaka tartott, érted, mint a vidámparkban, volt ott ilyen ringlispil, volt ott minden, tudod olyan volt, de ünnep volt akkor Frankfurtban, nem is tudom milyen ünnep volt, nem is értettem a nyelvet, jó ünnep volt, ajaj, aztán zabáltunk az Évával, ivott Éva kávét, minden, cigink volt, jó volt, elmentünk hotelbe aludni, figyelj, hotelbe!, jó volt. Hát mondom Évának másnap – Évike, pénzünk volt, mi a faszt csináljunk mostan? El kell menjünk a lágerbe, be kell adjuk magunkat. Egy parkba találkozok egy arabbal, érted, hát úgy-úgy értettük egymást, minden, kínálgat engem hasissal, nekem nem kell hasis, nem csinálok én már: így leégeti, minden, hogy szívjak én is meg az Éva is. Éva azt mondta, hogy neki nem kell. Én beleszívtam egyet, nem láttam benne semmi jót, aztán mondtam, nekem se kell, én csak úgy megkóstoltam, nem kell. De aztán a késobbiekben szívtam én, de akkor se nem éreztem semmit, úgyhogy abbahagytam, maradtam a kis piánál, mert az sokkal jobb, érted. Annyit csinál, hogy elkábít, pontosan úgy, mintha egy nagy szivarra – mint az amerikaiak szívnak – most rágyújtanák, azt elszívnám az egészet, jól elkábulnák, meg szédülnék tüle, tudod, mert az eros nekem, olyan az is, hagyjad már, semmit nem ér. Én nem tudom, mit látnak mások benne, oké.
És elmentünk Schwalbadba, Schwalbad az pontosan, mint hogyha most mondanám neked: Budapesten vagyok és elmegyek Csepelre, beadni magam, mert ott van ilyen izé, tudod, és elmentünk Schwalbadba, és felültünk a metróra, elhúztunk Schwalbadba, és gyalogoltunk vagy öt kilométert, odaértünk, hát kik voltak ott?, román cigányok voltak, ott aludtak kint, ott aludtunk mi is reggelig, hogy legyünk elsok, volt nálunk hálózsák, volt minden, nem volt probléma, lefeküdtünk, azt aludtunk. Mi történik, bemegyünk az Évikével, reggel nyolc órakor, pont egy magyar lány, aki csinálta nekünk az iratokat, hogy na, miért jöttek, miért szöktek meg, minden, mondtam, hogy volt a taxi botrány, tudod, mondom, volt az a nagy taxis sztrájk, tudod, emlékszel rá, abban az idoben mentem, húztam én el. Na jó, bennünket nem hallgattak ki, mindenkit kihallgattak, tudod, mint ahogy mondja a német, hogy Anket, tudod, kihallgatás, nekünk beadták a papírokat és kihozták aláíratva, hogy be vagyunk fogadva. Hát, milyen szerencse, látod a hit, megint a hitet hozom elo, az ember tudja azt, hogy mit jelent, hogy elhiszek valamit. És akkor megvolt a dolog, elküldtek bennünket, elmentünk a Garmesba, G-ból elküldtek bennünket egy másik lágerba, G-ban laktunk egy hotelbe, két hétig, aztán elküldtek H-ba, húzzunk innén, felvesszük a pénzt, megkaptuk a gázsit, Éva kapott hatszáz márkát, azért, mert Éva beteg volt, epilepsziás, neki adtak hatszáz márkát, én kaptam 450-et, húztunk is. Elmentünk Saalbrückenbe, Saalbrückenbe elvitt egy néma bennünket Mercedes-szel, elvitt oda, egy bulgár csávó volt, jó barátunk volt, de néma volt, értettem én magam azért vele, és, na, most jöjjön a Tequila.
Én idekerültem Magyarországra, vissza, hát nem volt hol lakjak, elmentem izébe, ilyen szocmunkáshoz, „Aluljáróérzésbe” elmentem lakni, magamba voltam, érted, volt egy kis pénz nálam, minden, aztán kezdett fogyni a pénz, megismertem aztán ezt az Ádámot, megismertem, az Ádám, felkaroltam magamhoz, mert láttam, hogy egész nap csak csikkezik, nem jár az agya, szegényt nagyon sajnáltam, beteg ember is, amnéziás is, érted. Minthogy hallottam, gyámság alatt is volt, míg Gyálon élt, a temetoben lakott, mikor esett az eso, bedugta magát az izébe, a kriptába. Félrenyomta a kriptát és bebújt és ott aludt a halotton, mert Ádám nem félos ember úgy amúgy, tudod. Na jól van, megismerkedtem vele, mondtam neki, te figyelj Ádám, majd ketten csinálunk pénzt, megtanítottam koldulni, hogy kell, francia stílus, haha. Odatettem, csináltunk sok trükköt, sokmindenen átmentünk keresztül avval a gyerekkel, érted, minden jó volt, megjött az Ádám, aztán elokerült ez a Schmidt Laci, a SL mindig testornek izélte magát, de mikor probléma volt, nem nagyon szólt o már bele, szólt, hallottam mikor volt, itt-ott akárki, hát azt még az Ádám is leverte volna, akit o levert, tudod, hogy mutatta: – Jó voltam Ádám? Igazi testor vagyok? Azt azt leverte volna az Ádám is, nemhogy még én, ó Isten orizz! Na, tudod, nagyon sok emberek átmentek a Tequilán, voltak egy jópáran, volt egy Gönci barátunk is, aki kokkeroló volt, ilyen cigány gyerek, akkor volt egy Péter Pista barátunk is, mentünk kukázni, mentünk piacozni a Hunyáson, minden jó volt, de a pénzt mindig összeszereztük, bármilyen nap volt, akár eso esett, akármi, ha rossz volt az a nap, a pénzt a kajára, a piára meg a cigire mindig kijött naponta és még mindig maradt plusszba másnapra is. Sokan átmentek, sokan, sokan ezen a dolgon. Aztán jött egy helyzet, tudod, aztán jött, mert így lassan mentek el a barátok, az egyik fogott magának egy not, azért ment el, mint a Simon is, a Schmidt Laci is fogott magának egy not, azért ment el, érted, aztán meg visszajött, tudod, akkor a Péter Pista meg például elment dolgozni, azért ment el, tudod, a bátyjához, van neki egy bátyja, aki bevette dolgozni, azért ment el. Na aztán jött a Zoli Kaposvárrul, mert a rendorség megfogta, hogy lopott egy biciklit, 8000 Ft-ért akart eladni egy negyvenezer forint értéku biciklit, a csávó odaadta neki a pénzt, de amikor odaadta neki a pénzt, azt mondta, hogy adok még neked három deci bort és igyál nyugodtan, addig meg felhívta a rendorséget. Jöttek, azt lekapcsolták. Na mindegy, kikutatták az agyát, meg minden, aztán meg küldték a Zolikát, elengedték, tartották vagy két napig, olyasmi. Na, aztán jött a, a Zolit mi ismertük azelott is, csak nem voltunk vele barátok, úgy szevasz-szevasz, hogy vagytok gengszterek, mindig így mondta nekünk, ez volt neki a szavajárása, na itt vannak a gengszterek, má' mirólunk, tudod. Na, azt úgy megbarátkoztunk, visszajött, magunkhoz vettük, tudod. De Ádám egyfolytában mindig velem volt, érted, na és akkor így volt a Zolival, most a Zoli azért nincs, mert most a Zoli probléma, ugyanazért az ügyért.
Cím: Fedez
Elocsodörrel történo fedeztetés komponált
képi dokumentációja 35 mm-es néma géppel
egy tekercs fekete-fehér nyersanyagra
Amennyiben sikerül a filmkísérlet, minden mondanivalóját magyarázni kívánó frappáns életbéli tanulság fogalmazvány vagy erre utaló idézet imbecillis közhellyé süllyed, akár a magáról hirtelen árulkodó lét maga alatti nívója: az ostobaság mimikrije lesz. Ezekkel kísérletünk valóságát és valóságtudatát degradálni kívánjuk. Az általunk felvillantott képsor saját életét éli, saját történetében utalást nem ismer, hatás-mechanizmusának útja nem aszociális, nem antropomorfizál. Felfedez, fedez és lehut.
Nyíregyháza, 1998. május 31.
A. Az előcsodört a kanca elé vezetik.
B.1. Az elocsodör fölizgatja a kancát, az
elocsodört elvezetik.
B.2. Bevezetik a csodört, megtörténik a
felhevült kanca tényleges fedezése.
C. Az elocsodor elvonulása.
a Rendben. – R.
a Motor? – B.
a Pöpec. – L.
a Központizár? – BOLOND
a Hibás. – BOLOND
a Nincsen. – L.
Egy benzinkutas közeledik az autóhoz miközben a rendor az elotérben toporog majd beszáll és letekeri az ablakot mert a kutas odaérve megszólítja.
a Maga zsaru?
a Rám van írva?
a Talán a járása.
a Menjen már... látott a tévé-ben?
a Á... igen. Segítsen nekem kérem – mondja kissé izgatottan – van itt valami gond. Van itt valaki aki bejött.
a A benzinkúthoz? – mutat felfelé a zsaru.
a Ja.
a Valami baj van?
a Én, én nem szoktam senkit átverni, de mondom bejött az a valaki, rendelt egy csomó mindent, két frankó sajtburgert ami nálunk a legjobb mert egy speciális öntetet használunk, de ez üzleti titok, két kólát ilyen cukormenteset, sültkrumplit az ovális szeleteltet, néhány sört... mikor aztán a sörökért mentem és jövök vissza a sörökkel hát már nincs ott nem volt ott, aztán otthagyta azt a csomó pénzt.
a Miért baj az?
a Mert a kaját is otthagyta.
a Örüljön neki. Egye meg míg meleg.
a Nem megy. Ott az a pénz, a trezorba nem tehetem be mert csak a pénzszállítók nyithatják kik, nekik van kulcsuk aztán meg még ki is rabolhatnak.
a ...
a Az isten verje meg oket, csak néhány papírdarab, még csak nem is vastag és ki van a kétszázezer.
a Na nézzük meg mit tehetünk !
A zsaru elmegy a kutassal a helyszínt felmérni, vagy nem megy
A Dagi lábait kilógatva ül a hátsó ülésen, a Bolond mellette áll és megjegyzi s kezeivel mutogatja.
a Sok háj, vastag.
a És a Villendorf-i Vénusz?
a Az no... nem?
a Bud Spencer?
a Színész! Sokat bunyózik a kékszemuvel, de inkább együtt... (mit???)
a De a szumók? Szépek? Tetszenek neked?
a Remeg a föld, – és eljátsza a kocsi mellett a tipikus mozgást.
a A Godzillát utánozod?
a Dung-dung-dung... Van elonye is, télen nem fázol. A fehér kóla nem jó? Nem fogyaszt?
a ...?
a Te nem vagy kövér? Dagi vagy? Sportolj! – majd felhúzza a pólóját és megmutatja a Daginak hasfalát –
a Futok. Rendszeresen – helyben fut nagy beleéléssel –
a Fekvotámasz – csinál néhányat közben ismételgeti –
a Egy-ketto, egy-ketto... Nem nehéz.
a Idehallgass – D. – Harminckét éve
minden nap csinálok felülést érted? – hatásszünet. – reggel felülök az ágyban, harminckettoször háromszázhatvanöt, az ugye tizenegyezerhatszáznyolcvan, ez az alap. Plusz három és négy között szunyókálok egy kicsit... – a BOLOND félbeszakítja.
a Jó a humorod. Napi ketto-három nem elég. Nem-nem.
a Bud Spencer is megpróbált egyszer lefogyni, de sikerült neki? – szól közbe I.
a Igen? És most?
a Te ez néma?
a Nem hiszem.
a Nincs ezeknek valami ismertetojelük, mint a fehérbot...
a mit tudom én
a Nem néma.
a Lementem az Adriára.
a Most ezt nem értem, azt mondja lementem az Adriára. Ezt hogy érti? Mi?
a Miért?
a Hallgasd meg! Azt mondja, hogy lement, szerinted...
a Micsoda?
a ...szerinted igazat mond. Lement, vagy...?
a Vagy nem veszi fel?
a Gondolod?
a Mit tudom én, dehogyis csak
megkérdeztem.tem.
a Szerinted hazudik? Azt mondja
lementem az Adriára.
a A te csajod!
a Talán azt kellett volna mondania: sajnos
most nem vagyok itthon satöbbi-satöbbi, sípszó.
a A végén a számot hallgasd meg! – nyújtja
vissza a telefont a rendor a lazának.
a Milyen számot? – kapja ki a laza
idegesen a készüléket a kezébol. – Adj egy tollat! 06-20-976-9...nem értem. Huszonhét, vagy negyvennégy?
Újratárcsáz:
a Igen-igen, lementem az Adriára. Csönd,
csönd! 06-20-712-9-74? Mi a franc ez hetvenhét vagy hetvennégy?
a Add csak ide! – veszi el a telefont a zsaru.
a Na mi van? – kérdi a laza. – 77.
a 99 – mármint a variációk száma. – válaszol a R.
a kevesebb! – bolond.
a Fogjátok má be! 06-20-712- motyogja. –
9...44? Bassza meg – egyre idegesebben – lementem az Adriára. Mi?
a Figyelj! Ez egy üzenet neked. Úgy kell
értelmezni, hogy Szia. Lementem a csajokkal az Adriára, jövök
vissza hozzád, szeretlek stb...
a francokat!
a Gondold csak meg, ezt mégse mondhatta rá, hogy ország világ...
a Áh. 06-30-712-944, 77, 24, 47???
Kurva rögzíto!
a Öreg a szalag?
a Osi!
a Digitálisat kell venni!
a Ugyan már mért nem hívsz meg egyre?
a ...a szerelem sötét verem...