„…, Csuang Csou vagyok-e, aki azt álmodta, hogy õ pillangó, vagy pillangó vagyok, aki azt álmodja, hogy Csuang Csou."
Kovács Attila: Szekvenciák 1968-1998.
Recenzió
„Szekvenciák 1968-1988" címmel volt látható Kovács Attila, magyar származású kölni képzõmûvész kiállítása 1998. május 20-tól június 20-ig Budapesten, a Pest Center Galériában, a Szinyei Merse Pál Társaság 1920/1992 rendezésében.
A kiállított 40 mû - akril képek, tusrajzok, szitanyomatok - a mûvész 1968-98 között készült munkáiból volt válogatás, amelyhez hasonlót - Szintetikus szekvenciák 1968-95 címmel - Budapesten a Mûcsarnok rendezésében láthattunk utoljára.
A mûvész elõször az 1964-ben készült mûveinek adta a „Szekvenciális rajzok" címet, és ettõl kezdve tudatosan fogalmazta meg írásaiban is az általa elgondolt és kidolgozott vizuális festõi nyelv elemeit és rendjét.
Festményei, rajzai nem a látható világ formai leképzését célozzák, nem stilizált vagy fogalmi elvonatkoztatásai a látható természetnek, nem vizuális absztrakciók sorozatai, hanem egy logikailag elgondolható vizuális nyelv valóságot újraíró kísérletei.
Mûvészete a kortárs magyar képzõmûvészet egyedülálló jelensége. Leírásához analógiákat leginkább a nyelvészet területeirõl hozhatunk, és az emberi viselkedést kutató humántudományok modellezõ, a struktúrákat feltáró és kidolgozó törekvéseivel rokoníthatók.
A kiállítás címe, „Szekvenciák" is kifejezi, hogy Kovács Attila mûveiben a struktúrák átalakuló változásának fontos szerep jut. A motívumok: négyszög, kör, négyzet, hasáb és ezek egyik formából a másikba átalakuló sorozatai - mint a zenében egy bizonyos motívum megjelenése más-más hangnemben -, logikai és formai kapcsolódásokon keresztül, olyan átalakulások sorát adják, amelyek vizuálisan egyre teljesebb formákká változnak a zárt mûalkotás rendszerén belül, és ezáltal a mûvet szemlélõnek az egymást követõ transzformációk a mozgás filmszerû élményét nyújtják. Intellektuálisan elindítva a fenti verssorok által idézett és megfogalmazott filozófiai-szenzualista dilemmát: mi vagyunk-e az álmodók, vagy az álmunk az, ami álmodik bennünket?
E vizuális nyelv szellemi gyökere a hatvanas évek modellezõ, strukturalista rendszerelvének indirekt hatása mellett (ilyen pl. a Noam Chomsky által a hatvanas-hetvenes években kidolgozott generatív grammatika rendszere, amely egy matematikai elvet - kisszámú axiómából és levezetési szabályból végtelen számú tétel vezethetõ le - alkalmaz az emberi nyelv és ezen keresztül az emberi megismerés új tudományos megközelítésére; vagy Eric Berne elmélete, amely az emberi viselkedést leíró klinikai gyakorlatba a tranzakcionális elemzés módszerét vezeti be) a Bolyai János matematikus által 1820 és 1831 között kidolgozott, új párhuzamossági axióma-elmélet. Bolyai az „Appendix" címû tanulmányában fejti ki az általa „abszolútnak" nevezett geometria elméletét, amelyben elvetette a párhuzamosok euklideszi axiómáját.
- Ezen a ponton vált fontossá számomra az a gondolkodási mód, ahogyan a nem-euklideszi geometriát Bolyai János konstruálta. Az egyik axiómát kicserélhettem egy másikkal, az egyik vizuális tulajdonságot, vizuális jellemzõt kicserélhettem egy másikkal. Világossá vált számomra, hogy a természeti jelenségek elemzésén túl mechanikus/absztrakt mûveletek segítségével is elérhetünk eredményeket. A mûveletek mesterséges eredményekhez vezethetnek, és ez a módszer függetlenít a természettõl. (…) Miután ez világossá vált számomra, fogalmazhattam úgy, hogy lényegében véve
„Én, Csuang Csou, egyszer azt álmodtam, hogy pillangó vagyok. Lebegõ pillangó, aki jól érezte magát, megelégedett volt és semmit sem tudott Csuang Csouról. Hirtelen felébredtem, és észrevettem, hogy ismét Csuang Csou vagyok. Most nem tudom, Csuang Csou vagyok-e, aki azt álmodta, hogy õ pillangó, vagy pillangó vagyok, aki azt álmodja, hogy Csuang Csou." - (Az átalakuló plasztikusság kiáltványa, 1967).
- a festés egy matematikai egyenlet képi megoldása,
vagy
- a matematikai egyenlet egy kép megértése a mennyiségi szimbólumok nyelvén (Kiadatlan kézirat, 1987.) -
(Részletek Kovács Attila mûvészetelméleti írásaiból)
A kiállításon olvasható volt az 1967-ben íródott „Az átalakuló plasztikusság kiáltványa" is.
Kovács Attila 1984 óta felváltva él és dolgozik Budapesten és Kölnben. A világ számos híres és nagy közgyûjteményében õrzik mûveit. Festményei legközelebb Németországban a Baden-Baden-i Kunsthalle által rendezett „A táguló végtelen tér" címû kiállításon lesznek láthatók. A kiállítás anyaga a kölni Diözesanmuseum állandó gyûjteményébõl válogatás.
Harangi Anna
VISSZA AZ ELFOGADOTT ÍRÁSOKHOZ