kísérleti "kritika"
- ALKALOM MIND OLYANRA, AMI(LYEN) KÖTELMEK NÉLKÜL VALÓ -

Szabó Dezsõ és Gálik András kiállítása
Dunaújváros - Kortárs Mûvészeti Intézet
Terepgyakorlat (98 május 15 - június 25)


Alkalom mind olyanra, ami(lyen) kényelem és kényelmetlenség nélkül való.0
E kiállítás, érintése1 egy performatívumnak2, mely egy mindenben3 meglévõ4 pillanat5 lehet6. Ahol már semmi sem áll biztosan és nincs többé semmilyen alap, éppen ez az7, s nem csupán néhány más megnyilvánulás(i) tartalomra vonatkozás, amelyben a volt, a késõbb vagy a most, hanem általában a szavak értelmezõ gesztusai értelmében van hatalma8 minden(ek) felett, az így megélt „tapasztalatnak"9.
Hiszen, ha elfelejtjük, hogy a tapasztalat a dolgokhoz tartozó tapasztalat - ez pedig semmiképpen sem olyan tapasztalat, amelyre szert teszünk -, akkor e tapasztalat révén kell(ene) viszonyulni a dolgokhoz10. Ekként a tapasztalat - vonatkoztatva bármire - mintegy homályba vész, megõrizve kiterjeszthetõségének korlátlan lehetõségeit11. Ugyanis, ha minden egy hipotézis mellett szól, ellene viszont semmi, akkor biztosak lehetünk-e abban vagy másban, ami ellene vagy mellette szól illetve szólhat?12 Tudniillik nem szabad szem elõl tévesztenünk, mily kevéssé vagyunk urai kételyeinknek13. Éppen ezért legyünk hiúk és alázatosak, semminek nem ellenében, hanem egyszerre: „hiúk, mert nem látjuk be, miért kellene alázatosnak lennünk, alázatosak meg azért, mert nem látjuk be, miért volnának fogalmaink hiúk"14. Megmutatkozni úgyis az fog, hogy merülnek-e fel új kételyek. A többire semmi gondunk. Ez pedig nem azt jelenti, hogy egy adott ponton egyszerûen nem törõdünk többé a további elõfeltételekkel, például mert rendkívüli mértékben könnyelmûek lennénk. Hiszen eleve nem tételezünk fel semmit.15 Ez az a minden, azaz ez az, amit az „ez minden" kifejezés „kifejez"16.
Ugyan semmi nem szól amellett, hogy jogunk lenne a gondtalanságra, de mindössze, ily módon foszlik szerte a gondunk.17 Elég eltekintenünk.18 Elfogadnunk az elfogadás kijelentésétõl való eltekintést. Másként: eltekintést az elfogató elfogadástól. Hiszen elfogadni annyi, hogy nem élünk tovább a kétellyel.
De a dologgal kapcsolatos kételyünk elfogadható-e?19
Ismétlem: mindössze ily módon foszlik szerte minden gondunk.
Távol tartva a nyelvi és történelmi megtévesztések makacssággal rögzült következményeit.
Távol levõként fenntartva a távollevését annak, mi gondtalan. Mert mit érdekel(ne) az minket, ha valaki netán oly erõsen meg van gyõzõdve, hogy hamisnak tetszünk a szemében. Mit törõdjünk ezzel a hamissággal, ha egyszer nem is hiszünk benne, sõt még csak sejtelmünk sincs róla20.

Haffner László


VISSZA AZ ELFOGADOTT ÍRÁSOKHOZ