Beke László (Klaus Groh könyvérõl és néhány általános problémáról c. írásában) felhívja a figyelmet arra, hogy a concept, ill. conceptual art kifejezések Kosuthnál többértelmûségen alapulnak. Hasonló jellegzetességet mutat Kosuth másik írásának címe: "Art after philosophy" - az "after" (után) szó egyaránt jelentheti valaminek a követését (jelen esetben: a mûvészet a filozófia nyomában, azt követve), de meghaladását is (filozófia utáni, azt követõ mûvészet). Ez a jelenség azon a szemléleten alapszik, melynél a "tartalom", "lényeg", "gondolat", mint legkisebb egység jelenik meg, kiindulási alap, nem elérendõ cél ("ez a minimum"), s persze következik a mûvészet kutatásként való felfogásából, ahol a mûvek olyan javaslatot jelentenek (a mûvészetre, annak mibenlétére, lényegére), melyet minden egyéb - meglévõ és lehetséges - javaslat közegében kell (lehet csak) vizsgálni. Látszik, hogy az alap a "mi a mûvészet" kérdés, amihez kapcsolódnak az egyes mûvészet-javaslatok (mûvek). A "mûvészet" maga fogalomként tételezett, s valamely nem meghatározható (kortól, helytõl, értelmezõ személytõl, kultúrától függõ) egységet jelent (az "egész" értelmében). A mûvészet-fogalom jelentése (wittgenesteini értelemben, akit Kosuth is idéz) a "Jelentés a használatban van" megállapításból adódhat. Hogyan használjuk a mûvészet-fogalmat (mit tudunk a mûvészetrõl és mire jó a mûvészet), vagyis a mûvészet-fogalom használata egyrészt ismeretként, másrészt cselekvésként, tevékenységként jelentkezik. A mi a mûvészet kérdésre a válaszok így egyrészt az ismeret oldaláról érkezhetnek: olyan ismeret, amit a mûvésznek is ismernie kell, ami egyenlõ a mûvészet új megfogalmazásával, személyes szinten, tehát - új - mûvészetfogalommal, ami épp a "mûvészetfogalom = "concept art", másrészt pedig a tevékenység felõl: mûveket készítek, mellyel javaslatot teszek a kérdés megválaszolására, "az a mûvészet, amit csinálok", mivel a kérdés fogalmi természetû, a válasz is az ebben a kontextusban: "fogalmi mûvészet" = conceptual art.