1905: Einstein megjelenteti a mozgó testek elektrodinamikája c. cikkét.
A cikk nem hivatkozik egyetlen előzetes ide vonatkozó munkára sem. Ezek után feltűnő, hogy a cikk talán legfontosabb eredményét a tudományos szakirodalom Lorentz-transzformációnak nevezte el.
Egy sokszor bevált tudománytörténeti elv szerint "a forradalmiam új elméletek nem pattanhatnak ki egyetlen kutató agyából, szinte tankönyvre éretten". Igaz: Poincaré és Lorentz (aki egész életében kitartott az abszolút idő fogalmának szükségessége mellett) relativitáselméletét fejtette ki cikkében némi kiegészítéssel Einstein 1905-ben.
Sok jel mutat arra, hogy Einsteint nem is annyira a fizikai tények (mérési eredmények) kényszerítő ereje, mint inkább természetfilozófiai megfontolások - Mach ismeretelméleti nézetei - vezették a relativitáselmélet felállításához.

Abszolút tér, abszolút koordinátarendszer, abszolút idő, abszolút sebesség, éter - ezek a fogalmak egyszerre elvesztették kitüntetett szerepüket. A tudósok még megpróbálták toldozgatni-foltozgatni addigi elméleteiket, aztán a sikertelenség miatt feladták. Győzött az új.

A XX. század elején a "modern" természettudományos gondolkodás növeli a kétkedést a vallásban, s következményeként a pesszimizmus világdivattá válik. Schopenhauer valóságos vigaszt talál abban, hogy milyen sötéten tudja látni a világot. De ez a dekadencia csak hangulatot jelent, a kor sok értéket hozott létre, így nem a hanyatlás kora, a "Nyugat gyönyörű ősze". /Szerb Antal /

Albert Einstein egyszerű és logikus következtetései

Általános relativitáselmélet
Módszer a fizika minden vonatkoztatási rendszerben érvényes törvényeinek (köztük a gravitáció általánosabb elméletének) a megfogalmazására.
Alapvető állításai:
- A súlyos és tehetetlen tömeg azonossága (ekvivalencia elv).
- A fizika törvényei bármilyen vonatkoztatási rendszerben azonosak kell legyenek (kovariancia elv, azaz "együttváltozás" elve)
- Az anyag (tömeg, ill. energia) meghatározza az őt körülvevő tér szerkezetét (görbült terek, Riemann-tér). A gravitációs hatás fénysebességgel terjed.
- A magukra hagyott testek a tér geodétikus (a felület két pont közötti legrövidebb) vonalain mozognak
/magyarázat a Merkúr perihélium-precessziójára (a Nap körüli pálya napközeli pontjának eltolódására), a fénysugár elgörbülésére erős gravitációs térben, a színképvonalak vöröseltolódására gravitációs térben/.

Speciális relativitáselmélet
A klasszikus fizika továbbfejlesztése a fényéhez közeli sebességek tartományában. Határesetben - kis sebességek esetén - átmegy a klasszikus newtoni mechanikába.

Kiindulópontjai:
- A fénysebesség állandó (az abszolút nyugalomban lévő közeg, az éter létezésének elvetése).
- A természettörvények leírása minden inerciarendszerben (olyan vonatkoztatási rendszer, amelyben a tehetetlenség törvénye érvényesül) azonos alakú (leírásuk a Lorentz-transzformációval lehetséges. Ennek során nemcsak a térkoordináták, hanem az időkoordináta is transzformálódik a különböző inerciarendszerekba való áttérésnél. Ebből adódik a külön térbeli és külön időbeli leírás relatív volta a speciális relativitáselméletben, az egységes téridő-struktrában való leírás azonban azonos alakú).

Az egységes elmélet részeredményei:
- A a távolság- vagy hosszkontrakció (az észlelőhöz képest mozgó test hossza kisebb, mint a testtel együtt mozgó megfigyelő által mért nyugalmi hossz).
- Az idődilatáció (az inerciarendszerben mozgó anyagi pont két eseménye közötti időt a rendszeren belül mozdulatlan órák nagyobbnak mérik, mint a ponttal együttmozgó óra).
- A tömeg sebességfüggő (a sebesség növekedésével nő).
- Semmilyen fizikai hatás sem terjedhet a fénysebességnél nagyobb sebességel.
- A tömeg-energia ekvivalencia törvény
(ez az egyenlet a tömeg és az energia ekvivalenciájáról (azonosságáról) megteremtette az atomenergia felszabadításának elméleti alapját).

"Csakis a (jó) elmélet - azaz a természeti törvények ismerete - tesz képessé bennünket, hogy érzéki benyomásunkból helyesen következtethessünk a megfigyelt jelenségre". /A. Einstein/

"Az idő absztrakció, amelyhez a dolgok változásán keresztül jutunk. Teljességgel lehetőségeinken kívül áll, hogy a dolgok változását az idővel mérjük. ...A mozgás egy másik mozgáshoz képest egyenletes lehet. De az a kérdés, hogy egy mozgás önmagában egyenletes-e, értelmetlen." /E. Mach/

"...a geometriai alaptételek nem a priori ítéletek, de nem is kísérleti tények. Közmegegyezésen alapuló megállapodások ezek, ... szabad választásoké, melyeket csak az ellentmondások szükségképpeni kerülésének feltétele korlátoz. Egy geometria nem lehet igazabb, mint a másik, de lehet kényelmesebb..."/J.H. Poincaré/

"Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az, amit megfigyelünk, nem maga a természet, hanem a kérdésfelvetésünknek alávetett természet.
Az élet harmóniájának keresése közben sohase felejtsük el: az élet színjátékában nézők és ugyanakkor szereplők is vagyunk." /W. Heisenberg /

"Valamely új tudományos igazság nem úgy szokott győzelemre jutni, hogy az ellenfelek legyőzetnek és kijelentik, hogy megtértek, hanem inkább úgy, hogy az ellenfelek lassanként kihalnak és a felnövekvő nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz..." /M. Planck/