Bemutatjuk Magyarossy Dánielt

Letöltés ideje 19200-as Modemmel: 1'00"
Magyarossy Dániel nógrádverőcei kiállításáról

Az alkotó a Paraszt: kolbász? címmel egyszerre utalt a magyar paraszti élethez való kötődésére és és - amerikai állampolgársága dacára - a mai materizált világ közelgő működésképtelenségére. Mint művész, a kiutat a személyes kapcsolatra épülő kisközösségek elterjesztésében látja. Erdélyi származása a magyarázata, hogy az egyszerű, mégis boldog élet példáit romániai magyarlakta falvak találja meg.

Dániel bemutatásaként álljon itt Laura Bertrand néhány sora:
"...de hol az anyád, ki elhagyott,
mikor fehér tej volt
ártatlan vágyad csupán...
te most bosszúból
véresre fested érte
a magyar holnapot,
a fekete szülőföld
fáradt szívét."

Ez a Furcsa Bátor Szerelmet meséli el nekünk Dániel a fotók, festmények, szobrok nyelvén.
Kérdések - és feltételes válaszok a képek segítségével:
Kolbász-e a paraszt?
Bűvész-e a művész?
Mézüzem-e a múzeum?

Szobrok
Nagyhitűek. Sosem volt agyag-füleik helyén rovásírás-jelek. Napisten. Quo vadis? Hová? A hegyre. Ne. De.

Festmények
Vigadó Csángók az Őszbe. A Szent Magyar. Szóljon a csángó zene. Az igazi zene mindenütt tiszta. Keleten is és nyugaton is. Szerencsére...
De ki tudja majd a hamistól megkülönböztetni az igazit, ha észrevétlenül és fájdalommentesen levágják füleinket, mint a Nagyhitűeknek?
Érdekes: a japán yama kandzsi (a hegy jele) egészen olyan, mint a magyar HEGY rovásírásos jele...
Ősi gerinc. Ízeltlábú ösztön. Még működik. Pedig írtják agymosással, manipulációval. Csak nehogy elkezdj gondolkodni. Aztán te is pénzt akarsz nyomni, csalással vagy törvénykijátszással sok pénzt keresni. A többiek meg robtoljanak. Helyetted is.
Új magyar város.
 Csúnya. Idegen, műanyagokat beépítő "tervrajz" alapján készült. Pedig van nekünk saját, a magunk szerves kultúrára épülő magyar stílusunk.
A mai magyar ember azonban csak követni tud. Ha a saját feje után megy, ütik-vágják. Ez a reflex kívülről gyávaságnak tűnik - amerikai iskolái után Dániel is így látja. De nem az. Éppen ezért van megoldás. Össze kéne fogni. Csak a magyarnak ez a legnehezebb.
Azt mondják, hogy a "New Age" eljövetelekor a Kárpát-medence fontos szerepet kap majd. A magyart meg innen daruval se lehet elmozdítani. Gyökereit kirántva a semmibe vinné magával az összes itteni kincset. Ezt kéne akár pillanatnyi lemondás és áldozatok árán is őrizni a egy hanyatló, egoizmusra és fogyasztásra felépített világ kecsegtető bóvlijai helyett. Mert a végén tompaságunkban még szeretni is elfelejtünk.
A szobor anyaga tégla, vaslemez, vasrúd. Maga pedig egy kiállítás anyaga.
Olyannyira, hogy maga lett a Bocskay Galériában rendezett tárlat névadója is. Aztán átneveződött. Másodjára Golgotára keresztelték. A mai (magyar) ember Golgotájára. Sajnos találó.


Living Boots / Élő Csizmák
Prizewinner Photo at the Kaláka Festival
Díjnyertes fotó a Kaláka Fesztiválról
New Hungarian Town / Új Magyar Város



Rejoicing Csángó Men in the Automn
Vigadó Csángók az Őszbe'
Saint Hungarian
Szent Magyar

VERSEK
Magyarossy Dániel:
Contradictions in Fidelity 

I.

In view of myself
in full humanness
and contemplating
her inner desires
monumental but sweet,
I see that I cannot contain myself.

What is her spectral power?
I feel, she senses
my irreverance
for her, the strong,
and I, the weak fool,
forever at the pleasure
of the Devil,
feeding from my erotic dreams,
inspiring me to un-contain them.

II.

she is a contrived piece of flesh
driving towards me with knives and spears
and questioning my authenticity.
As a man
I see her
and as a tool,
I am that through which 
passes the strength of God
to allow only dreams to enter
repelling this senseless godd(l)ess
fruit of her own passion
and feeding from her own milk.





Magyarossy Dániel:
 (H)ős a Jelenben




 
> Futok, keresem az eredetem
> Szemtől szembe, nincs méltó ellenség
> Létezésem elavul az oktatásban  
> Dollárok helyettesítenek
> Mégis az értékem nulla
> Véremet veszik.
> Én vagyok az ellenség bőre.
> Ahogyan elvárják egy (h)őstől
> Számtalan vágással
> Megtisztítom a lelkem
> Az őseim vérével
> A Semmi Korában
> Már meguntam a fájdalmat.
 
1998. okt. 3-a, Buffalo



In English:
 
 
> running, I seek my ontology
> facing, there is no worthy enemy
> my existence is outmoded through 
			education
> I am replaced by dollars
> my worth is zero
> I am forced to bleeding 
> the skin of the enemy: me
> as is expected of the hero
> with countless slices
> I purge my soul
> with the blood of my ancestors
> in the age of nothing
> I am already bored of the pain.









Almásderes


 
> Olyan vagyok, mint dér a leveleken
> A reggeli harmatban,
> Szerelmes a Holdba
> Ki nekem az Életet,
> Másnak a Halált jelenti.
> Ki vagyok szolgáltatva a fénynek
> Az életadó Napnak.
> A bölcs keleti szél ellen,
> Ami elavulttá teszi az életcélom
> Megadom magam vérben,
> Egyedül meghalva szeretnék megszökni.
> Még
> A történelem sem beszélt
> Az előttem lévőkért.


  
In English: 
 
> I am as the frost on the leaves
> in the morning dew
> in love with the Moon
> my provider of Life
> Death to others
> and at the mercy of light
> the lifegiving Sun
> against the wise easterly winds
> making my purpose obsolete
> I succumb to them in blood
> dying alone I seek to flee
> yet
> even history has not spoken
> for those before me





Vissza a Főlapra