Ajka, 1998 május 22-23.
A záróműsor előtt egy nagy kosár virággal köszöntötte a Pipacsok együttes a rendezőket. Stílszerűen pipacsokkal. "Honnan hoztátok?" - kérdezték az ajkaiak. "Otthonról" - volt a válasz.
A pipacsok természetesen a kultúrházhoz
közeli árokpartról származtak. A székelykeresztúri
táncosok mégis igazat mondtak: ők már
"otthon" érzik magukat Ajkán.
A résztvevők bemutatása és
a zsűri értékelése
A meghívott zsűri hosszasan értékelt,
a rendezők értékes díjakat adhattak
át a szponzoroknak köszönhetően - de sorrendet
senki sem állított fel. Minden együttesnek
jutott díj - no meg hozzájárulás az
utazási költségekhez. A mai fesztiválokon
szokatlan versenynélküli hangulat csak tovább
fokozta a fesztivál családias jellegét. A
zsűri tekintélyét mutatja, hogy tagjait az
értékelés előtt és után
is megkeresték a résztvevők szakmai kérdésekkel.
Senkinek se jutott eszébe, hogy protekciót szeretnének
- inkább az együttesek többségére
jellemző általános hibák kiküszöböléséről
érdeklődtek: a szép és eredeti viseleteket
a táncosok nem tudják úgy felvenni és
nem tudnak úgy megjelenni, ahogy azt a hagyományőrzők
teszik (kitűrt ingek, túl nagy méretű
csizmák, a szemet eltakaró kalap, a hajviselet).
Egyszerű jótanácsot kaptak: tükör
mindenütt van - csak bele kell időnként nézni.
A Pipacsok Táncegyüttes Székelykeresztúrról, Romániából érkezett. ők Ördöngősfüzesi táncokat mutattak be. Koreográfusuk László Csaba.
Az Egyesült Államokat is megjárt együttes új fiatal táncosaival is bizonyította: az esti látványos gálaműsorban való részvételre nem véletlenül kérték fel őket. A Küküllő-menti és a sóvidéki dialaktus a szó szoros értelmében a táncosok vérében van - ez nem is csoda, hiszen születésük óta ott élnek.
A néptáncfesztiválokon már látott sokszáz mezőségi koreográfia után nehéz dolog újat mutatni. A táncházakban ritkábban táncolt ördöngősfüzesi táncokban ritkábban alkalmazott átvetős figura bemutatásával. Sajnos a hosszú út utáni fáradtság és a fiatal táncosok vékony testalkata felerősítette az improvizációra épülő koreográfia részleteinek kidolgozatlanságát.
A gálaműsoron bemutatott Küküllő-menti anyagra épülő műsoruk nagy része hangulatos improvizációnak tűnt - pedig tudvalevően sok gyakorlás van mögötte. A remek és pajzán szövegű énekeket, valamint a mások szeretőit táncával csábítgató, ám végül magányosan maradó cigánylány táncát ugyanúgy ámulva és pisszenéstelenül csodálta a közönség, mint a Gombostelke környéki román férfitáncokat virtuózan bemutató legényeket - köztük a koreográfus Csabát is, akinek párja a csárdásban akár a lánya is lehetne. Ez a korkülönbség szerencsére egyáltalán nem látszik a táncban....
Kívánjuk nekik, hogy legközelebb
már a színpadon is annyit és olyan önfeledten
tudjanak mosolyogni, mint az előadás után
sörözgetés közben.
A házigazda Ajka-Padragkút Táncegyüttes Hlinyánszky Tamás Bodrogközi bálját mutatta be. A látványos eszközös táncokat bemutató koreográfiát a Jánosi együttes zenéje kísérte. Mivel a produkció egy Bodrogköznél szélesebb terület szokásait mutatj be (pl. Hegyalja és Zemplén), érdemes lenne ezt az elnevezésben is jelezni.
Az egyik szólótáncos a teli pálinkás pohárral akrobatikus ügyességgel eljárt tánca után közönség fergeteges tapsa közben ihatta ki a benne lévő - kólát. A leglátványosabb versenyprogramban teljesen hitelesnek tűnt a bálgazda az egész fesztiválra is érvényesnek bizonyuló kijelentése:
"Tegnap is ma mentünk haza, ma is holnap
megyünk haza".
Másik programjuk, Kovács Norbert Szatmári
táncok című alkotása is igazolta,
hogy nehéz a botoló helyét megtalálni
egy szatmári koreográfiában - kívánjuk,
hogy a koreográfus és a táncosok ne hagyják
abba a keresést. Kár, hogy a látványos
produkció a még figyelemreméltóbb
Bodrogközi bál után következett
a programban, így nem tudta tovább fokozni a hazai
közönség lelkesedését. Érdemes
lenne a két szám sorrendjét felcserélni.
A Régi(j)ók Néptáncműhely Etyekről Ki viseli a kalapot? címmel táncokat mutatott be a Kis-Kükőllő mentéről. A koreográfiát László Csaba készítette.
A fél éve alakult együttes első fesztiválszereplésén a férfi és a nő kapcsolatáról szóló táncprodukcióban nehéz feladatra vállalkozott: autentikus tánccal elvont gondolatokat próbál elmondani a közönségnek. A többszáz kilóméteres távolság miatt csak hétvégeken gyakoroló csoporton még a színpadi tánc közben is látni lehet, hogy egy hullámhosszon vannak a tagjai. Reméljük, hogy legközelebbre még kidolgozattabbá válik produkciójuk, pl.a ráadásban eltáncolt új táncjelenet is érthetővé válik a közönség, számára: megvilágosodik előtte, hogy a kalap csak akkor kerül vissza a fiúk fejére, ha a közönség is úgy akarja, és tapsával követeli, hogy a természetes "rend" ismét helyreálljon. Így tiltakozhat az ellen, hogy a nők hordják a nadrágot, akarom mondani a kalapot...
Szerencsére ezek a tematikusságra vonatkozó kérdések a baráti közösségbe tartozó és a tánctudásban még eltérő szinten álló táncosokat egyáltalán nem zavarták: ők felettébb élvezték a pontozót, a csárdást, a szegényest és az orgonazenével kísért szászcsávási zsoltár eléneklését is (sajnos csak egy szólamot hallhattunk a különlegességnek számító ötszólamban is énekelni tudó csávási kórus repertoárjából) - pontosan úgy, ahogy azt Lapádon, Magyarózdon vagy Szászcsáváson teszik az ottaniak.
Szakajtó Néptáncegyüttes, Homokbödöge
Müller Zoltán: Dél-alföldi táncok
Rábaközi táncok
Hihetetlennek tűnik hogy egy kb. 800 lakósú községben 200 fiatal táncol! Pedig így van ez a Pápa melletti Homokbödögén. Igaz, a képzett zenészekből álló Zöldpántlika ízes zenéjével még nem találták meg kapcsolatot a táncosok, de több közös gyakorlással még élvezetesebbé lehetne varázsolni produkciójukat. Erre biztosan lesz majd lehetőségük, hiszen Dunaszerdahely ás Somorja nincs is olyan messze Pápától.
A zenészek öltözete lehetne ünnepélyesebb
és érdemes lenne a gyenge hangú kiscimbalmot
nagyobbra cserélni.
Kinizsi Táncegyüttes, Tapolca
Tarjáni Sándor: Sárközi táncok
Rábaközi táncok
Somogyi mulatság
Az anyagi nehézségekkel indokolható gépzenei kíséret sokat elvett az egyébként szépen előadott táncok látványosságából. A sárközi tájegység a táncban egészen Madocsáig szélesedett, ezért a címválasztás nem a legjobb.
Jó lenne, ha a somogyi táncokban az
inkább erdélyre jellemzó esztamos csapásolást
a Dunántúlra jellemző düvősre
módosítanák.
Honvéd Bakony Táncegyüttes, Veszprém
Balla Zoltán: Magyarszentbenedeki táncok
Szabó Szilárd: Kalocsai táncok
A Küküllő-menti tánc még
nem állt össze, pedig képzettek az együttes
táncosai. A brácsakíséret késetta
hegedűhöz képest, ez is hozzájárulhatott
a pontozó pontatlanságához. A fiúk
kartartásán is javítani kellene.
Kis-Balaton Táncegyüttes, Balatonszentgyörgy
Péter Zsolt: Mátyusföldi táncok
Tímár Sándor: Üveges leánytánc
Szabó Zsolt: Buzsáki táncok
A mátyusföldi táncok jó hangulatot teremtettek. A seprűs- és váskatánc, a mártogatós előadásán meglátszott, hogy a koreográfus Felvidékről érkezett.
A buzsáki mulatozásban a remek atmoszférát teremtő mókamester még a jó ízlés határain belül maradt, reméljük, hogy máskor sem lépi majd át.
A fesztivál utolsó vacsoráját, a 200 főre elkészített bográcsban főzött gulyást a táncosok és a nézők együtt fogyasztották el, mégis maradt belőle másnapra. Reméljük, hogy jövőre még többen jönnek majd el az évek óta remek hangulatban zajló Ajkai Fesztiválra - legfeljebb majd 400 főre kell főzni.
You are the visitor No. / Eddigi látogatók
száma: