1995.06.17. déli 1 óra, Mártély, a társalgó

Amikor ezeket a sorokat írom, sajnos nem érezhetem azt a feltétlen hitet, ami kétségtelenné teszi, hogy lesznek, akik 6 év múlva együtt bontják ezt fel, egy ritka ünnepnapon, a sok munka között.

Ha nem, miért nem, ha igen, miért, kik? Kik lesznek akkor is köztünk vagy köztetek? Hiszen hol vannak azok, akikkel 6 éve dolgoztam? Hol leszünk 6 év múlva? Milyen címen, melyik munkahely milyen telefonján lehet majd elérni engem, hogy elmondja, aki elmondhatja: mit jelent MOST, a felbontás pillanatában az a szó, ami AKKOR (azaz most) mindent jelentett: "Zabhegyező, animátor, néha ifik, Gyerekfesztivál, Kavalkád, Zabhegy (avagy Tájékoztató)" Kit tisztelhettek 2001-ben az 1995-ös kötözni való bolondok, a '91-es Alapító Atyák közül?

Úgy aggódom most, hiszen olyan nehéz elképzelni, hogy ha mi nem, akkor lesz-e valaki, aki megcímezi, postázza (tart-e újra egész éjjel nyitva a posta a Keletinél vagy a Nyugatinál?), borítékolja. Ha volt, van , lesz ilyen, akkor én köszönöm.

Mi az Amstel sört szerettük. 255 forintért vettünk ma reggelire 60 deka "olasz" felvágottat. A múlt héten államvizsgázott Pusztai Viki, Olasz Kriszta, Balu. Hétfőn fog Nagy Ádám. Tóth Kovács Klári érettségi bizonyítványa színjeles lett. A mostani hétvégén az egyesület képzési rendszeréről beszélgettünk, Ádám vezette fel. Tegnap éjjel Nagy Ádám megpróbálta összebékíteni Mazsit az Egyesülettel (ezredszer). Az előttünk álló nyár legnagyobb munkája a Hunguest Üdülési kft.táboroztatása. Én és Viki Amerikába készülünk. Kékesi Zoli Kanadába.

Bányai Sándor Gyerekfesztivál Hunguest